Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-24 / 171. szám

SZOMBAT, 1993. JÚL 24. •• •• KOLYOK Álmodtam egy vonalat Néprajzi kalauz Égszakadás, földindulás Álmodtam egy vonalat mondta a barátom. A többire nem emlékszem, csak erre az egy vonalra. Nézd, lerajzolom neked! Törtem a fejem, mi lehetett ez álmomban. Talán egy kapu. Valaki kimegy rajta. Vajon mit lát odakint? Egy rétet virágokkal, autókat, játszóteret? Persze lehet, hogy senki nem megy ki a kapun, hanem ellenkezőleg, bejönnek rajta. Kik jönnek, és mit találnak idebent? Egy családot, egy boltot? Talán zárva van a kapu. Áll valaki a kapu előtt, és azon tűnődik, minek a kapuja, ajtaja lehet ez? Egy kerté, egy törpe házáé,egy városé? Egyáltalán kicsi-e vagy nagy? Hiszen, ha egy egér nézi, akkor biztosan óriási, de ha egy elefánt, akkor éppenséggel kicsi. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez egy kapu.Talán egy hegy, aminek a tetején csillagvizsgáló van, vagy egy virág szirma, és akkor gyönyörű színe lehet: piros, kék vagy sárga. De ha például egy óriás kalapjának nézzük? Esetleg egy szép híd ívének? Minden lehetséges, mert álom volt. Milyen jó játék egy ilyen szép vonal! Te mit álmodnál belőle? Ha valami egészen más jut eszedbe róla, mint nekünk, rajzolj egy képet kedved szerint ezzel a vonallal, és küld be címünkre: 6740 Szeged, Sajtóház, Stefánia 10. Kölyökoldal. A borítékra írd rá: Álmodtam egy vonalat! A legérdekesebb rajzokat itt, a Kölyökoldalon viszontláthatjátok. Ha már te is álmodtál valamilyen vonallal, egy-két elképzelést melléírva küld be, s mi szívesen közöljük oldalunkon! Amikor égiháborút mondunk, a villámlással kísért mennydörgésre, meg a tüzes ménkűre gondolunk. Keletkezésükre többféle magyarázat van: 1. A nép úgy tudja, hogy a dörgést a garabonciás csinálja, mikor a földről sárkányt visz a levegőbe. A kitanult tógásdiákok gerjesztik a villámot és a mennydörgést, az emberek a sötét felhőkben látni vélik alakjukat, amint sárkányon ülve, széttárt köpenyben nyitott könyvből olvassák ki a vihart. Egyesek szerint meg a mennydörgés a táltosok verekedése a felhőkben. 2. A fáma viszont úgy tartja, hogy midőn Isten Ádámot agyagból megalkotta, már csak a lélek hiányzott belőle, az ördög lehajolt hozzá - s ahogy az Úrtól látta -, lelket akart belé lehelni, de a sárminta összegördült, és nagy robajjal nekiment a gonosznak. Az ijedtében tüzet kezdett okádni, s futásnak eredt. Azóta folyton szalad és tüzet hány - ez a villámlás, az agyaggömb pedig gördül utána - ennek a zöreje a mennydörgés. Illés-nap (júl. 20.) Egy bizonyos, Illés prófétának is köze van az égiháborúhoz, aki - mint tudjuk - mennyköveit odaeregeti, ahol a gonosz, különösen a fekete macska képébe bújt ördög lapul, s közben amíg hajigálódik - dübörögve a szekerét futtatja. Hát még mit művelne, ha a fülébe jutna, mikor van a nevenapja (csak megsúgjuk, most volt, július 20-án), örömében olyan parádét csapna, hogy még a föld is megreszketne belé, és összetörne mindent, ülésnap mindig viharos, villámlós nap, a parasztember jól tudja ezt, ki sem mozdul otthonról, eszébe sem jut, hogy kis földecskéjén dolgozzon, mert biztos, hogy azon nyomban a ménkű csapná agyon, hacsak nem állna nyírfa alá (azt ugyanis nem kedveli a gonosz, csak a cserfát, annak tövében vagy lombjai közt szokott megbújni). Hogy mi a ménkű és hol keletkezik? Ott, ahol a villám a földbe csapott. A mélyből hét év alatt ekevágásig húzódik fel, s aki megleli, kiássa vagy kifordítja, nagy hatalom birtokába jut (főként, ha baltát csinál belőle). Aki mennykövet hordoz magával, azt villám nem éri, mint ahogy azt a házat sem, ahol ilyent tartanak. A ménkű megbecsült családi ereklye, amelynek - mint gonoszűző, gyógyító varázseszköznek - a mestergerendán a helye. Turi Márta Vidor Miklós A kút, a korsó meg a vödör Megfejtések - nyertesek Július 17-ei Kölyökoldalunkon három képrejtvény megfejtését kértük tőletek. Számtalan helyes megfejtés érkezett hozzánk. A megoldások : BALATON, TENGERFENÉK, DUNA. Sorsoláskor ismét három levelezőnk nevét húztuk ki tarisznyánkból: Soós Berta, Szeged, Oskola u. 25.; Mihály Anna, Szeged, Bokor u. 19.; Dankó Krisztián, Üllés, Petőfi dűlő 107. Gratulálunk! Leonardo da Vinci A papír és a tinta Hogyan mérik a tenger mélységét? Egy papír a papírlapok közül, aki társaival egy íróasztalon feküdt, egy napon azt tapasztalta: teleírták mindenféle jellel. Egy, a lehető legfeketébb tintába mártott toll borította be számos szóval és írásjellel. - Ezt a megalázást igazán elhagyhattad volna mondta haragosan a papír a tintának. - Bemocskolsz és örökre elpusztítasz ezzel a pokoli feketeséggel. - Nem úgy van az - felelte a tinta. - Én nem bemocskoltalak, hanem jeleket A légy találkozott a hangyával, és pirongatni kezdte azt, magát hányva-vetve: - Micsoda apró, rút állat vagy te? Rövid a lábod, de azért gyalog kell járnod és a sárban mászkálnod. Elfáradván a nagy sok munkálkodástól, egyáltalán nincs mit enned, hanem valami magocskát kell rágnod. Sem konyhád, sem pincéd nincsen. Bizony, nyavalyásul vagyon dolgod. Házad sincsen, hanem odúkban és üregekben vagyon lakásod, nagy sok bűzben élsz. En viszont szép szárnyas madár magyok. Nagy gyönyörűséggel röpülök mindenüvé, ahova csak kívánok. A királyok és nagyurak házába beröpülök, ott királyi étekkel élek, együtt eszem a királlyal ezüst- és aranyírtam rád. Ettől te már nemcsak papírlap vagy, hanem üzenet is. Emberi gondolatot őrzöl, értékes írás lettél. így is volt: szinte azon nyomban valaki rendet rakott az íróasztalon, s a szétszóródott papírlapokat tűzbe akarta hajítani. Váratlanul kezébe került a „bemocskolt" lap is; ezt kiemelte a többi közül, és visszatette a helyére, hiszen az már az emberi értelem örök időkre szóló tanúságát őrizte. Tarbay Ede fordítása tálból, és iszom aranypohárból. A nemes és szép asszonyoknak szép piros orcájokra ülök, és azokat Ahogyan a denevér érzékeli, milyen messze vannak tőle a rovarok. Nekünk ugyan sem ultrahangkeltő szervünk, sem olyan nagy és hegyes, valamint szőrös fülünk nincs, mint a denevérnek, de van technikánk. Az ultrahang, igen szapora rezgés lévén, sokkal áthatolóképesebb, mint a közönséges hang. Bár a víz jól vezeti a hallható hangot is, nagy tengermélységeket nem lehet mérni vele. Az ultrahang éppen áthatolóképessége folytán alkalmas erre. A mérőkészülék rövid időközökben lökésszerűen bocsátja ki és igen nagy kívánságom szerint megcsókolom. Ahol szentséges áldozatokat vágnak, ott én vagyok az első, és megkóstolom azoknak vérét. Ezért nem vagy énhozzám hasonló. A te nemzetséged semmi az enyémhez képest. A hangya így felelt: - Te rút, undok féreg! Nem vagy méltó, hogy madárnak neveztessél. Igen hányod-veted magadat, de kicsoda kíván tégedet? Kicsoda gyönyörködik a te létedben? Hogy fogad be tégedet a király az ő házába? Es a szép asszonyok mint veszik csókodat? Bizony kelletlen és utálatos vendég pontossággal méri a visszaverődő ultrahang megérkezésének idejét. A kibocsátás és visszaérkezés között eltelt idő alatt futott a mélybe, és jött vissza. Mivel azt is tudjuk, hogy a vízben egy másodperc alatt mekkora utat tesz meg, így a mélységet kiszámíthatjuk. Csak azóta igazán biztonságos a hajózás a jéghegyek övezetében, amióta a hajók ultrahang-berendezésekkel meg tudják állapítani a jéghegyek víz alatti helyzetét és formáját. Az ultrahang ugyanis a jég felületéről is visszaverődik. vagy mindenütt. Nyáron mégis elmész valami büdös dögre, de ha valamely jámbor házába bemégy, minden ember csak azon igyekszik, hogy kikergethessen belőle és megölhessen. Arra való a sok legyező, a sok lófark stb. Ha a tél elérkezik, a hidegtől meghalsz. De én nyárban munkálkodom, és házamat megrakom élelemmel. Azután télen jó egészségem van, és vígan, minden félelem nélkül eszem, amit nyárban szépen eltettem. Bizony, undok állat vagy, és nyavalyásul élsz! Heltai Gáspár fabulája A kút káváig volt már vele, hogy valahány eltört korsót az ő rovására írjanak. Meg is mondta a korsónak: - Tudod mit, ne járj többet hozzám! Épp eleget hordtad a vizemet, küldd ki magad helyett ezentúl a vödröt. Másnaptól a vödör járt ki hozzá, ő nem annyira törékeny jószág. A kút később tőle értesült, hogy a korsó a konyhában fejezte be pályafutását. Nem is ejtették le, a háziasszony véletlenül nekilódította a nagy mosófazekat. A kút elégtételt érzett: - No ugye, attól, hogy nem járt ki hozzám, még nem vált halhatatlanná?! A vödör akkoriban ütöttkopott portéka lett már a sok használattól, maga is láthatta odalenn a kút vizében, valahányszor megmerítették benne, s egyre szomorúbban bukkant föl a napvilágra. Aztán irgalmatlanul eljött a nap, mikor arra sem találták érdemesnek többé, hogy a kútra vigyék. A szemétdombra került. Onnan nézte végig, hogyan szerelik be a házba a vízvezetéket. A kúttal nemigen törődött már senki. Észrevétlenül beomlott.