Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-20 / 167. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. JÚL. 20. KI LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 481-460 In memóriám Angyal János elkötelezettség, a naprakész szakmai felkészültség, a sokoldalúság és a részletességbe menő precizitás, emberi magatartását a szerénység, a családszeretet, a mások emberi tisztességébe vetett hit jellemezte. A múlt év utolsó hónapjaiban megbízott igazgatóként kényszerű kötelessége lett a Rigó utcai Nevelőotthon felszámolása, amelyben sokszor magárahagyatottan, erején felül igyekezett teljesíteni környezetének sokszor túlzó elvárásait is. A Londoni körúti Gyermekotthonban igazgatóhelyettesként nagy elszántsággal és lelkesedéssel kapcsolódott be egy új gyermekvédelmi szisztéma kidolgozásába. Újabb felsőfokú diploma megszerzése felé haladt, a lélekgyógyászat képzettebb szakemberének készülve. Tervei között szerepelt egy tudományos igényű tanulmány, amelyben az állami gondozásból elszökdöső fiatalok eseteit dolgozná fel, keresve a leginkább motiváló okokat. Terveit már nem tudja megvalósítani. Angyal János tanár úr ötven esztendőt megélve örökre eltávozott. Köszönet a fagyiért Ismét gyászol a szegedi gyermekvédelem. Angyal Jánost temették július elsején. Harminchárom évet töltött el munkában, gyermekek között. Közel húsz éve már, hogy a szegedi Rigó utcai Nevelőotthonba került, segíteni azóta többszáz fiatal szakmaszervezését, életbe indítását. Határozott, következetes, jellemes embernek ismerték meg munkatársai. Tisztességesen, becsületesen élt, a sors által rárótt próbatételek sokaságában hclytállva. Munkáját a gyermekvédelem ügye iránti Miután a tornádó végigsöpört szeretett városunkon, napokig siralmas képet mutatott Szeged. Megérkeztek német vendégeim is, akiknek ellenszavazat és tartózkodás nélkül az volt az óhajuk, hogy tekintsük meg Szegedet. Újszegedről indultunk. A nagytestű kóbor ebek láttán némi szorongással szaporáztuk lépteinket. A város tüdejének becézett liget inkább hasonlított egy leszázalékolt lélegeztető készülékhez, mint a felüdülni vágyók menedékéhez. A Tiszához érve vendégeim szomorúan vették tudomásul, hogy nem szőke. Annál inkább békalencsés, hordalékos, szemetes, haragos. Nem tudom, ezt a látványt hogyan foglalta volna versbe Juhász Gyula? A fő térre érve más kulturához szokott szemüket először tágra nyitották barátaim, majd sajnálkozóan rám nézve azt javasolták, inkább a Dóm teret nézzük meg. Nyugat felé: a „vécé" a mérce? Ettől féltem. Feldúlt utcákon, gödröket kerülgetve jutottunk a szabadtéri játékok színterére. Sajnos, a Játékok előkészületei miatt itt is balkáni állapotok fogadtak bennünket. A nézőteret már meg sem említem. Tőlem kérdezték, hogy miért ilyen? Megnyugtattam őket, hogy komoly apparátus fáradozik azon, hogy a nézőtér átalakításával a tér ismét visszanyerje eredeti varázsát. Bár jómagamat nem kérdeztek meg a torony alatt, mi a véleményem, de lett volna javaslatom. Minden jegy árába belekalkuláltam volna egy összecsukható horgászsámlit, amit aztán a kedves néző előadás után magával visz. Ahogy dohogok, füstölgők magamban mély gondolataimból barátaim ébresztettek. Illemhelyet kerestek. Az idén nyáron általam először látott házikó felé invitáltam őket, s ekkor ért a csoda. Megálltam és csodálkoztam. Már a portál gondos kimunkálása ámulatba ejtett. Kívülről virágok sorjáztak. Belül szintén virágözön és patfümillat várt bennünket. Barátaim mondogatták is, hogy parfüméria, drogéria. Szinte lábujjhegyen mertünk közlekedni, úgy fénylett a kövezet, de ragyogtak a csapok, a mosdók, minden. Láttam barátaimon, hogy az igényességgel kialakított belső tér, a ragyogás egy kicsit ámulatba ejtette őket. Az éppen szolgálatot teljesítő hölgy kedves, udvarias volt, szinte sugárzott róla a vendégek iránti alázat. Igen, itt valóban vendégek voltunk, nem ügy, mint egyes vendéglátóhelyen, amelyek tisztasága meg sem közelíti ezt. Megpróbáltam eldadogni, hogy nyugat felé megyünk. Az ő csodálkozó szemükből viszont láttam, úgy értékelik, hogy ez már az. Ez már színvonal. Ezért bátorkodom hát leírni, ez a hely egy új idegenforgalmi nevezetessége Szegednek. Amikor színvonalról, nívóról meg a nyugat felé menetelésről beszélünk, javasolnám, hogy az üzemeltetők, a bérlők, vállalkozók először itt nézzenek körül, hogy tudják a mércét, a nyugatit. Az itt tapasztaltak, látottak után magam is megkönnyebbültem. Végre tudtam szinvonalat mutatni Szegeden. Amikor kiértünk, csodálkozásom csak fokozódott. Városnézésünk során először kattant barátaim fényképezőgépe. Köszönet az üzemeltetőknek! Kocsis János Versenypálya a Tó utcában A szegedi Szent Gellért Énekkar vendégeként debreceni fellépését követően városunkban járt az 50 tagú német Ibodusz Egyházi Énekkar. Szombaton felléptek a Tarján városi templom szentmiséjén. A városnézés során fagylaltozni tértek be a Kis Virág cukrászdába. Amikor a tulajdonos, Szervánszky úr, megtudta, kik a vendégei, ingyen fagylaltozásra hfvta meg őket. A német énekkar vendéglátói ezúttal köszönik meg a cukrászda tulajdonosának nemes gesztusát. Szeged egyik legkeskenyebb utcája Felsővároson a Tó utca. Ez a csöpp kis utca a Debreceni és a Dankó Pista utcába torkollik és párhuzamos a nagyforgalmú, szépen rendezett József Attila sugárúttal. Jó néhány évvel ezelőtt - e lap hasábjain Sártenger a Tó utcában cafmmel arról írtunk, hogy ide kora ősztől késő tavaszig csak gyalogosan lehetett ki-bejutni. Később azután az akkori II. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportjának segítségével, valamint az itt lakók anyagi hozzájárulásával szilárd útburkolatot kapott az utca - mindenkinek a legnagyobb örömére. S azóta milyen is a helyzet? A más-más utcákba igyekező személy- és teherjáművek forgalma szinte mára már óriásira növekedett. A Tó utca egyirányú; behajtani csak a Debreceni utca felől volna szabad, mégis sokan a Dankó Pista utca irányából is betévednek... Sokunk számára érthetetlen, hogy egy-egy autós a Hóbiártvagy a Bihari utcába, netán a József Attila sugárútra igyekszik, miért rohan át a Tó utcán, holott a szélesebb Debreceni vagy a Dankó Pista utcát is választhatná. Az utca teljes szélessége ugyanis 8 méter. Ebből, ha leszámítjuk a járdák szélességét, a 2,4 métert, valaSzent Rókus téri gondolatok Ez is egy olyan tér, ami Szegeden nem ritka, hogy nincs ki a négy oldala. Jelenlegi határai a Kossuth Lajos sugárút, vele szemben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem egyik bejárat nélküli melléképülete. A tér 1. és 2. számú épülete a mai közkórház (a házszámtáblák hiányoznak, de a tér nevét feltüntető tábla megvan), a szemben lévő oldalon a házszámtáblák megvannak, a 3„ 4. és 5. és ezeken a tér neve is fel van tüntetve. A tér közepét a rókusi templom és annak kertje foglalja el. Ez van ma. És mi volt itt korábban? Akkor, amikor az ősi Szeged kialakult, három egymással össze nem függő városrészből állt. Azt a területet, amely késeibb, feltehetően csak a török kiűzése után itl lakott helyként kialakult, nevezték szegények negyedének, vagy „kukoricza" városnak (17%). A terület mocsaras volta ide valóban csak a szegényeket vonzotta. Szeged sokat szenvedett a pestisjárványoktól, így az új negyed is. Egy-egy pestisjárvány alkalmából születtek a fogadalmak. Területünkön az 1738-as pestisjárvány hozta létre az első, Szent Rókusról elnevezett fogadalmi kápolnát, amelyet 1829-ben egy ezer férőhelyes barokk jellegű templom követett. Ez a jelenlegi templom helyén állt. De maradjunk egyelőre a térnél. A tér 1. számú épülete 1898-ban kórháznak, a 2. számú 1829-ben Ispotálynak épült. (Emléktáblája a Pulz u. 1. sz. épület falán van.) A 3. és 4. szám alatt 1930-ban épült magánházakat találunk, az 5. számú ház annak az 1830-ban emelt iskolának a telkén van. amelyen Szeged városa 1893-ban népiskola céljaira felépítette a ma is változatlan formájában fennálló épületet. 1922. óta egyetemi célokat szolgál. Az 5-ös házszám a tér nevének feltüntetésével a középső rizalit két ablaka között, elég magasan van és nehezen olvasható, mert a legutóbbi épületfelújítás alkalmával ezt a táblát lefestették. Most bízzuk magunkat a képzelőerőnkre és nézzünk szét a templom környékén. Álljunk szembe a templommal a Kossuth Lajos sugárút járdáján, a volt Budai országúton, amely a"*Nagy Víz alkalmával kis ideig felfogta a betóduló vizef, és képzeljük el, hogy az akkori templom ugyanolyan mélyen épült, mint amilyen magasan a jelenlegi. A víz a templomot elöntötte és benne 2 méter magasan 4 hónapig állott. A teljesen leromlott templom helyére épült 1909-ben a mai neogót stílusú, 2500 főt befogadó templom. Külön érdekessége, hogy a csanádi püspökség Szegedre költözésekor székesegyházi szerepet is betöltött a Fogadalmi templom elkészültéig. A továbbiakban tegyünk egy körutat a templomon kívül és belül. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy Szeged igenis meg tudta becsülni országa és szűkebb hazája emlékeit. A baloldali szobor felirata Mária országának visszaállítására buzdít 1909-es dátummal és látható rajta a magyar címer és a város címere. A jobb oldali szobron a pápai korona van ábrázolva, és felirata a Krisztus király tiszteletére való állítást hirdeti 193l-es évszámmal. A szobor különleges érdekessége a talapzaton lévő fehér márvány dombormű. Látjuk rajta a vízben álló templomot és előtte a vízen a mentőcsónakot. Aki szeret elmerengeni a múlton, ott láthatja a mai templom közvetlen elődjének képét. A templom bejárata mellett mindkét oldalon találunk egy-egy gyönyörűen karbantartott világháborús márvány emléktáblát. A Cs. és Kir. Huszárezred tábla szövege különösen érdekes. Domborműve nyíllal sebzett és zászlóra hajló oroszlánt ábrázol. A M. Kir. Honvéd Lovas Tüzérosztályok táblájának domborművén egy lópatkókeretbe vésett tábori ágyú hívja fel magára a figyelmet. Mielőtt a templomba belépnénk, a kapuzat faragványaira nézzünk fel. A fölső részen a Szeged város címere jelzi, hogy a templom kegyura maga a város. Alatta bal oldalon a templom névadója, Szent Rókus alakja van kifaragva a betegségében őt kenyérrel tápláló kutyával. A jobb oldalon Vasas Szent Pétert látjuk a láncaitól őt megszabadító angyallal. Mindkét szentet a pestises betegek megsegítőjeként tartották számon. Az előbbi nevét templom, városrész és tér, az utóbbiét utca viseli. Ezek után lépjünk be a templomba. Vastagh György szegedi születésű festőművész gyönyörű oltárképén Szent Rókust a pestises betegek körében látjuk. Az oltár fölött már a magyar történelemé a szó. Az egyik üvegablakon Szent István ajánlja fel a koronát, a másikon Szent Erzsébetet látjuk szegényeivel. A bal oldali mellékoltár képein ismét a magyar történelem jut szóhoz, Szent István, Szent Imre és Szent Gellért gyengére sikerült képei fölött viszont az üvegablakok művészi módon fejezik ki magukat. Középen Vasas Szent Péter, oldalt Szent Margit, valamint Szent László megjelenítésével a templomban minden közismert Árpád-házi szent ábrázolva van. A Szegedhez való kötődésről tanúskodik a szentélyben lévő stallumon a város címere. Figyelmet érdemelnek még a keresztút képei. Ezek fa domborművek, egységes, szép sötét színekkel, realisztikus ábrázolásmódban. Jellemz.ő a templomra a gótika lehetőleg minden téren való alkalmazása, így az orgonára is. A négy zenélő angyal gótikus orgonaszekrényben áll. És végül, amit nem látunk, de hallunk, a négy harang közül kettő hívja fel magára a figyelmet, az egyik a Rókus, a másik a Péter nevet viseli. Aki délben erre jár, a nándorfehérvári diadal emlékére megszólaló Rókus harang kellemes hangjában gyönyörködhet. Laknei Károly mint a Debreceni utca felől jövet a bal oldalon lévő villanyoszlopok által elfoglalt 1,8 méter szélességű területet, akkor már a forgalom számára csak 3,8 méter úttest marad. Emiatt számtalan gépjárművezető sok esetben az utca jobb oldali járdájának a felét is igénybe veszi. Az utcára kilépni csak nagy-nagy körültekintéssel szabad. Ugrándozó kisgyerekeknek kimenni felnőtt nélkül igen veszélyes lehet, mert némely gépkocsivezető figyelmen kívül hagyva az utca keskenységét, eszeveszett sebességgel söpör végig. Mi lenne hát a végleges, megnyugtató megoldás? A Debreceni és a Tó utca sarkán a már meglévő egyirányú út jelzése mellé még két tilalmi táblát kellene kifüggeszteni, mégpedig: átmenő forgalom tilos, kivéve a célforgalmat, a másik pedig 40 kmes sebességkorlátozást (ma elő. így talán megszűnne a Tó utca versenypálya jellege. Bozóki István ft Tabán családsegítő megköszöni A Tabán Családsegítő Kö- ezúton mondunk köszönetet: zösségi Ház tíz napos nyári szabadidős tábort szervezett Csanyteleken. A jó levegőjű, kellemes falusi környezetben megrendezett táborban harmincegy 9-13 éves, lakótelepen élő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermek vett részt és élményekkel gazdagodva tért haza. A Családsegítő saját költségvetésből, természetbeni juttatásként fedezte a gyermekek napi ötszöri étkezését és a különböző programok (hajókirándulás, strand, stb.) költségeit. Ezzel együtt az intézmény nem tudta volna a tábort megszervezni, ha nincsenek azok a segítő felajánlások, amelyekért Bati Józsefnek, a Csanyteleki Általános Iskola igazgatójának az ingyenes szálláslehetőségért és a tornaterem használatáért; Horváth Pálnénak, a csanyteleki Familia Konyha vezetőjének és munkatársainak a kedvezményes étkeztetésért és a rugalmas hozzáállásért. Arany Zoltán és Laukó Gábor szociális munkás hallgatóknak a táborban végzett önzetlen, lelkiismertes munkájukért, valamint a Városi Televízió, a Magyar Rádió Körzeti Stúdiója és a Délmagyarország munkatársainak a tábor létrehozása érdekében nyújtott támogatásukért. Halásztábor gyerekeknek Szép emlékekkel és környezetvédelmi ismeretekkel gazdagodott az a tucatnyi 13-15 éves fiú, aki a Ráció által szervezett és a Csongrád Megyei Horgász Egyesület szakirányításával részt vett Körtvélyesen, a Farkas-tanyai halásztáborban. A gyerekek megismerkedtek olyan halászati eszközökkel - azok történetével, készítésével és használatával -, amelyek már többségükben csak múzeumi tárgyak. Hasznos volt ezeknek a szerszámoknak kézbevétele, tanulmányozhatták ezen módszerek halélettani és halkórtani következményeit, valamint megismerkedhettek ősi haltartósítási módszerekkel és ételkészítési receptekkel. A fiúk bizonyára megtanulták tisztelni és szeretni a természetet, tudnak gyönyörködni a folyópart, a víz, a nádasok rejtett titkaiban. M. L. Árukapcsolás? Furcsa és érthetetlen dolog történt velem és családommal. Egyik nap a Kossuth Lajos sugárúton lévő Mikádó cukrászdában fogyasztottunk fagylaltot. Velünk volt egy hat éves gyermek is, kértünk ne£i egy pohár szóda- vagy ásványvizet. A felszolgáló hölgy közölte, „főnöki utasításra" sem szóda-, sem közönséges csapvfz nem szolgálható ki! Csak üditő ital! Ez teljesen érthetetlen, hiszen bárhol a fagylalthoz, süteményhez kérés nélkül is adnak vizet. Kéljük a Mikádó cukrászda vezetőjét, nyilatkozzon: miért nem szabad vizet adni a vendégnek? Zala Tibor