Délmagyarország, 1993. július (83. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚL. 15. 3 OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEKON: 481-460 A Volán válaszai Végső búcsú Pataki Szilvesztertől Június 24-i számunkban megjelent Kalauznő lángossal clmtl írásra a Tisza Volán a következőket közli: „A közlekedés sajátos üzem, olykor néhány perc áll a munkavállalók rendelkezésére személyes szükségleteik - ide tartozik az étkezés is - rendezésére. Ez nem történhet viszont a menetrend rovására. A menetokmányok, illetve a forgalmi napló felülvizsgálata során késésre utaló bejegyzéseket nem találtunk. Munkavállalóink jegyzőkönyvileg történt meghallgatásuk alkalmával határozottan állították, hogy Szeged aut. állomásról a menetrendben meghirdetett időben közlekedtek ki. A jegyzőkezelő elmondta, de az írásban is szerepel, hogy az étkezést is félbehagyta - a teljesen el nem fogyasztott lángost a kukába dobta -, hogy megkezdhesse a munkáját. Természetesen ezért megdicsérni nem tudjuk, a körülményekre tekintettel utasítottuk reggeli idejének átprogramozására a hasonló észrevételek, negatív megítélés elkerülése érdekében." Tóth Mihály észrevételeire az alábbi tájékoztatást kaptuk: „Mint ismeretes, a Mars téri autóbusz megállóhely a város egyik legfrekventáltabb átszálló és megállóhelye mind az autó- és trolibuszok esetében. A megállóhely kapacitásának köNéháfiV n-'pie vendégeskedtünk az Ónök városában. Kellemes, szép helyeken sétálgattunk francia barátaimmal, a Tisza-parton, a parkokban, a híres Kárász utcán. No, erről be kell számolnom! A Kossuth szobor körül két nap(?)bamltott úr megszólított: márka, dollár? Tovább sétálva, az OTP előtt ugyanez többször elhangzott. Barátaim furcsán néztek rám és kérdezték: ez itt divat? Egy rövidnadrágos fiatal úr kiabált: Elemér, nem tudsz l(HX) márkát felváltani? A társaság hölgy tagja azt hitte, velünk kiabál az úr. Kértem őket, ne féljenek, sétáljunk tovább. vetkeztében fordul elő, főleg csúcsidőszakokban, hogy a megállóhelyre egyszerre több autóbusz és trolibusz érkezik (csak autóbusz csúcsidőben óránként 50 db). Az egymás mögött elhelyezkedő járművek egyértelműen megnehezítik a viszonylatjelző táblák felismerését és ennek következtében a felszállást. A kérdéses megállóhely zsúfoltságát nem tudjuk csökkenteni, mivel valamennyi áthaladó járatot. a megállóhely jellege miatt meg kell állítanunk. A megállóhelyen a fel- és leszállást autóbuszvezetőink többsége a körülményeket figyelembe véve a megállóhelyre vonatkozó előírás szerint végzi felelősségteljes munkáját, elősegítve az utazóközönség fel- és leszállását. Célkitűzésünk az utazóközönség kiszolgálási színvonalának javítása. Az autóbuszok elektronikus viszonylatjelző tábláit jelenleg kísérletképpen alkalmazzuk. A gyakorlati tapasztalatok alapján adunk információt a gyártónak a korrekciós igényeinkről. Intézkedtünk továbbá, hogy a kísérletre kijelölt autóbuszokon a hagyományos táblákat is használják autóbuszvezetőink." Mező István forg. igazgató Heint Ferenc üzletágigh. A szökőkút felé haladva, a sarkon újabb tolakodók áü'ak elénk: dollár, márka? Pimasz módon követtek vagy húsz méteren és zaklattak. Szégyelltem magam. És még azért is. mert tíz méterrel arrébb két rendőrpalánta csevegett egy szőke nővel, hallották és látták, mi történik, de tovább csevegtek. Egy helybeli úr megértette, amit beszéltünk és megnyugtatott, hogy ez itt így megy hónapok óta. Soha semmi probléma! Mindenki tud róla, az illetékesek is. Én meg szégyellem a dolgot. 1. A. • A szomorú hír hallatára elém villant első találkozásunk emléke: 1950 szeptemberében volt, a szegedi pedagógiai főiskolán. A fehér köpenyes, szemüveges, rideg, halk „professzor" után berobbant „ő" barna öltönyben, szerényen, sugárzott belőle a tudás, a szellem, a megszállottság. a humor, a gúny, sőt időnként az irónia is. Igazi, ízig-vérig tanárember volt. A tanítás, a tudás szórakozva felfedeztetésének nagymestere. Valóságos „professzor" - a hiányzó cím ellenére is. Már akkor szó szerint hét nyelven beszélt. Az orosz nyelv, irodalom, földrajz, történelem anyanyelvi tanításán túl állandóan hivatkozott a görög, latin, ószláv, angol, francia, német, olasz hasonlóságokra, kapcsolatokra. (Akkor éppen a kínai és a jaAzt hiszem, amiről most írok. nem egyedülálló és nem ismeretlen téma Szegeden. 1954 óta élek a Korányi rakparton (akkor még ez volt a neve, hiszen 1960-ban szedték fel a macskaköveket és csináltak parkot - bár azóta kerékpárosforgalma vetekszik bármelyik kínai vagy vietnami nagyváros forgalmával), illetve ma a Korányi fasoron. Kollégáimtól és ismerőseimtől gyakran hallom ezt a mondatot: „de jó neked, hogy a Tisza-parton laksz, olyan szép a kilátás, stb." Óvodás korom óta vannak emlékeim a Tiszapartról, akkoriban valóban csend volt a Tiszán, a vízpart csendjét csak a hídon negyedóránként átdöcögő villamos zaja törte meg, vagy épp az akkor még „laposnak" mondható oldalon fürdőzők hangja - mindaddig, amíg a „rendőr-rocsó" ki nem zavarta őket a vízből. Jellegzetes hang volt még az újszegedi fatelep gőzsípja, ami vagy ebédidőt vagy műszakkezűéi jelzett. Ds Odessza városrész építésével ez is megszűnt. Később megnyílt a lapos, de csak nappal, majd megjött a Szőke Tisza hajó. de mind a lapos, mind a hajó zaja este tíz óra után elcsendesedett. S ha mégis este nagy ricsajjal fürdőztek a túlparton, akkor inár színházi ember lévén kis cselhez folyamodtam, felhasználva a házunkban lakó dr. Komócsin Mihály nevét - felhívtam a rendőrséget, s mint Komócsinná kértem őket arra, tegyenek rendet a túlparton hiszen az uram MSZMP-kongpán nyelveket tanulta - egyszerre!) Legendás hírűek voltak országszerte - a nyári tanfolyamokon tartott előadásai, melyekkel lehetővé tette, megkönnyítette a jól képzett, nyugati nyelvet tanító tanárok „átképzését" az orosz nyelv tanítására. Politikamentesen, a tudomány és a diákok iránti mély tisztelettel végezte munkáját. Ezért nem került sok száz tanár B-listára... (Kár, hogy a „visszaképzésnél" ezt a módszert teljesen elfelejtették - az utódok...). Nem volt politikus, bár átfogó, hatalmas humán műveltsége révén nagyon értett ressuson volt vagy arra készül, fáradt, stb... És pillanatokon belül hajók árasztották el a vizet, a partot rendőrautók, s ismét csend borult a Tisza-partra. (Remélem, Komócsin úr e sorokat olvasva nem lesz zord - ismerve humorérzékét, nevet egyet az egészen.) De ma van egy Tisza Gyöngye diszkónk, egy Titanic-nyi nagyságú Alcapone világát felülmúló új Szőke Tiszánk. Újszegeden a Vigadó étterem, s ha kellemes keleti szél fúj, akkor egy western vagy egy akciófilm esetén édesanyámmal s a többi lakóval együtt fehér zászlót lengetünk az ablakban, nem tudva, hogy a szerbek jöttek-e be vagy a románok. És a csepp a pohárban a Szegedre menekült vajdasági magyarok diszkója! Ez a kuglipályára emlékeztető kis bodega, melyet sajnos nem vitt el a három héttel ezelőtti zivatar, bár az ablakban állva reméltem, sőt „isteni" erőt érezve magamban - álmatlan éjsakáim emlékével élve - Zeuszként szórtam átkaimat rájuk. Folyton arról beszélünk, hogy mi majd egyszer Európa leszünk, de én szerencsére elég sok „európai" társadalmat láttam, ahol ez elképzelhetetlen." mert embercentrikus társadalmak. s ilyen intézményeket kellően hangszigetelt vagy városon kívüli helyen hoznak létre. A mi kis elfuserált, piszkos kis „plágium" lasosunkra minden elmondható, csak ez nem! Nem vagyok jós, de félek ha megérem egyáltalán hozzá. Hadifogsságba esett, sőt Vorosilov tolmácsa lett. 1956-ban azonnal tudta, hol a helye! Felbecsülhetetlen értékű diplomáciai munkát végzett a szovjetek felvilágosításában és meggyőzésében. Kár, hogy nem maradt fénykép arról, mikor a tiszai hídfőnél, szovjet tankon állva kétnyelvű „szemináriumokat" tartott, meggyőzve a szovjeteket (mongolokat, tatárokat): ne lőjék szét a várost, nem vagyunk ellenségek! Mikor már vadásztak rá eltávozott. Nehezen szánta rá magát, sok éjszakán át vitatkoztunk, de érezte, mennie kell! Azt hitte „onnan" (az európaiságunkat mint sclerotikus, süket öreg ember fogom megérni egy szeretetotthonban vagy egyik unokaöcsémnél, s ha emlékeztetnek a XX. század végi Tisza-partra, akkor süket N. E. olvasónk kérdezi, a módosított jogszabályok milyen feltételekhez kötik a korengedményes nyugdíjazást ? A jogi iroda válasza: Az 5/1990. (I. 18.) MT. r. az alábbiak szerint szabályozza a korengedményes nyugdíjazást: „1. §. (1) A munkáltató legfeljebb 5 évvel az öregségi nyugdíjkorhatár (figyelembe véve a korkedvezményes életkort is) előtt álló munkavállalóval (ideértve a munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban foglalkoztattakat is) megállapodhat - a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének az egyetértésével - a dolgozó korJúlius elsején izgatottan várták a hajó indulását idősek és fiatalok egyaránt. Immár második alkalommal került sor közös kirándulásra, ezúttal Mindszentre. Hogy kik voltak az izgatott utasok? A Volt Hadifogylok Bajtársi Szövetsége tagjai és hozzátartozóik. A Szövetség 1991-ben alakult, jelenleg 430 tagjuk van. A mindössze 120 forintos évi tagdíj nem valami nagy összeg, de a városi önkormányzat segítsége és az országos központ támogatásával tavaly Csongrádon jártak. Korábban karácsonykor szerény ajándékot kaptak. Jól esik felidézni ezeken a bajtársi találkozókon a nem mindig kellemes emlékeket, amelyek - így visszatekintve a múltra - nem is voltak kibírhatatlanok. A fiatalabb korosztályhoz tartozók figyelemmel hallgatták a „történelem írta" eseményeket, amit tankönyvből nem ismerhettek meg. A szegedi szövetség elnöksége által szervezett kiránduláson a bajtársak nagyon jól USÁ-ból) többet tud segíteni... Különböző középiskolákban, sőt egyetemeken is tanított, legutóbb spanyol nyelvet is. Nagyon készült vissza. Kisteleken kívánt letelepedni. Hivatalosan azonban nem hívták, a Hivatalnak épp elég gondja van a hangoskodókkal; a szerény, becsületes önfeláldozást - egyelőre - nem becsülik. Emléked volt tanítványaid és kollégáid örökre megőrzik. Béke Veled. Pax Te cum! Dr. Kiss Ferenc ny. ped. szakpszichológus európaiságomban is hallani fogom ezen öt kulturális intézmény „barátságtalan" zeneegyvelegét. F. P. engedményes nyugdíjazásáról. (2) A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy a/ a dolgozó nő legalább 25 évi, a dolgozó férfi legalább 30 évi az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szerv... által előzetesen igazolt szolgálati idővel rendelkezzék..." c/ a munkáltató vállalja, hogy az öregségi nyugdíjakorhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj ... összegét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak előre félévenként..." befizeti. Ezek a feltételek olvasónk esetében fennállnak, lehetséges a korengedményes nyugdíjazása. érezték magukat, hiszen a kitűnőre sikerült babgulyás elfogyasztása után elénekelgették kedvelt nótáikat, a sokadszorra visszaidézett élmények ismét fiatallá tették mindannyiukat. Hegyesdi Jenő, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége háznagya, aki Budapestről érkezett, megköszönte a jól sikerült kirándulást és támogatását ígérte további hasonló találkozó megszervezéséhez. A nótázás szünet nélküli volt Szegedig. A legközelebbi viszontlátás reményében búcsúztak el egymástól. Amint a szegedi szövetség elnökétől megtudtuk, rövidesen szalonnasütéssel egybekötött kirándulás lesz a Sárga üdülőtelepre. Szívesen látnak minden tagot hozzátartozókkal együtt és természetesen új tagok jelentkezésére is számítanak minden kedden 8 és 12 óra között irodájukban, Szegeden, a Deák Ferenc utca és a Victor Hugó utca sarkán lévő épület első emeletén. Tapodi Ferenc Nyugat felé biciklizve Minap sajnos ismét le kellett számolnom egy csak nemrégen megszerzett illúzióval. Szóval: gyanútlanul haladok kerékpárommal a Széchenyi téren egy nyári szombaton, mikor hirtelen feltűnik előttem két rendőr. Nem tudtam eldönteni, direkt akarnak nekem jönni, vagy csak ki akarnak kerülni, én legalábbis ezt megpróbáltam. Ekkor viszont az egyik vehemensen elém ugrott - szerencséjére jó a fék - és rámkiáltott, hogy álljak már meg, mit képzelek, szórakozásból ugrál előttem?! Megállok és bevallom őszintén, abban a pillanatban fogalmam sem volt, mit akarnak tőlem, de nem kellett sokáig várnom. Az ugrálós dühtől eltorzult arccal egy fegyenctelepi smasszer stílusban sziszegte közvetlenül az arcomba, hogy mit gondolok hol vagyok, sétálóutcában vagy közúton. Ekkorra már leesett a tantusz, és miután a helyzet félreérthetetlen volt, azt mondtam, sétálóutcában. Mire Ő: akkor lefelé a bicikliről, hogy az a.... Sajnos nem Idézhetem szó szerint az elhangzottakat a közerkölcsöt sértő tartalma miatt. Majd miután, mint aki jól végezte dolgát szó nélkül odébbállt, társával együtt. Mindez másodpercek alatt játszódott le, ahogy mondani szokás köpni, nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Közlekedési szabályt vétettem, ez tény. Olyan helyen kerékpároztam, ahol elméletileg nem szabad, noha esténként tucatjával lehet ott biciklizőket látni. Ez persze nem menti a szabálytalanságomat. Talán az bőszítette fel őket, hogy nem vettem észre, meg akarnak állítani. Bár talán ennek is megvan a szabályos módja, és az nem a bicikli elé ugrás. Ezek persze csak elméletek, de a nyilvánvaló szabálytalanságom ellenére sem értem, mivel és miért érdemeltem ki ezt az útszéli, lekezelő stílust. A kettő valahogy nincs összhangban. Sajnos, arra a következtetésre kell jutni, hogy megint a rendőrrel, talán nem is kiképzésével, hanem képességével és intelligenciájával van a baj. Polgárbarát rendőrség, halljuk nap mint nap és én ezt készséggel el is hittem. Ilyen eset után az ember általánosítani kezd. Az udvariasság persze nem készség, hanem adottság. Alkalmazni tudni kell. Isten tudja, valahogy jobban esett volna, ha egy udvarias, jogaimat tiszteletben tartó rendőr felhívja a figyelmemet, hogy ez sétáló utca, itt nem szabad kerékpározni, és megbüntet kétszáz forintra. Valahogy így képzeltem el eddig. Csak sóhajtok egyet, ha eszembe jut, hogy Franciaországban betévedve egy egyirányú utcába, forgalommal szemben két rendőr az egész utcát lezárta, hogy épségben visszakeveredjünk a helyes útra. Térképet nyomott a kezünkbe és további jó utat kívánva elköszönt. Csak tudnám, meddig kell még nyugatra utaznom ilyen élmények után? Kovács Csaba • Vendégségben Szegeden Márka, dollár? Tisza mellett nem jó lakni 9 SZERETNÉM MEGTUDNI A korengedményes nyugdíjazásról Nemcsak a múltnak, a jelennek is élnek