Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

8 Bakos András Szilánkokká repedt a nap Most újra végighömpölyög melege a felhők alatt A tükrön hasadás halad Az elfeketült fák mögött szilánkokká repedt a nap A napvilág még itt marad Valószerűtlen fénye rőt Melege a felhők alatt Fehér lámpákat gyújtanak egy őszi este Semmi több Szilánkokká repedt a nap A víz megáll Talán apad Lassan megindul Gőzölög melege a felhők alatt Reggel halotti tor A fagy széjjelmorzsol minden rögöt Sziklánkokká reped a nap melege a felhők alatt JAMBUS SZOMBAT, 1993. JÚN. 5 Frank György Antinőstény Technikája ezen világnak feledteti múlt életünk. Az ezredvégi éjszakában kirohant belőlünk az utolsó állat is, az utolsó ösztön, az utolsó szeretet. Ijedt macskát ahogy vakít dübörgő kamion, még átszalad előttem egy fekete kép: altamirai barlangos testem tűzorgiája. Aztán elragadnak a számítógép-szívek, rámszögezeik a tévédobozt és leengednek egy műszexcsatornába, ahol már láttalak: te voltál Sztálin szalmazsákján a leeresztett guminő. 1992. dec. Podmaniczky Szilárd A piac Korunk hőse a beton. (Benda Balázs rajza) Gyakran járok a „lengyel piacra" olcsó és finom cigit, olcsó és finom kávét venni. A többi áru csak látvány: szuper minőségű ördögűző sapka, tövismentes rózsafüzér, energiatakarékos vécépum­pa, és még az óipar rossz­emlékű porszívói... Minden célzás, minden mindenről szól: a múlt és a jövő jelen van. De ezt a képet „hová" ért­sem?: A piac bejáratánál, egy sárból kiemelkedő, csiszolt mészkődarabon, fekete halá­lfejjel díszített műanyag flako­nokban reklámáron hipót árult egy csinos cigányasszony. Nem igaz, hogy az álom mindenkiből a legrosszab­bat hozza ki. Az idő jár, sza­bad azt álmodni, hogy Hel­sinkibe érkeztek, pont Szent Iván előtt. Ilyenkor van ott nyár, úgy délután negyed kettő és fél három táján, Turku és Tampere között, egy tó partján. A gép persze késik, a főpilóta nem volt hajlandó elindulni azzal a ruszki géppel, melyet ren­des repülőterekre már be se engednek - a tamperei csat­lakozás már elment. Szom­bat van és állami ünnep, ez volt az utolsó gép abba a kisvárosba. Már arra gon­doltok, megalusztok egy szállodában, de az informá­ciós kisasszony nyájasan fölvilágosít, hogy taxival in­gyen elvisznek (a Magyar Légitársaság számlájára persze), ha megfelel. Már hogyne felelne meg! A ta­-xisnak a szeme nem reb­ben, amikor bemondjátok az úticélt. Pedig jó pár óra még kocsival is az út. Itt minden ég, víz, fa, szikla. Minden. A Juhannus-ünnepre állnak már a három-négy méter magas, karcsú tűzrakások, ezt átugorni nem lehet kis teljesítmény. Talán a vége felé. Az álombeli barátnőd festő, a férje zenekritikus, van négy gyermekük meg egy kutyájuk, és egy Kacsa­tópark nevű park szélén lak­nak. Na persze a megérke­zés. A taxis először kivisz a reptérre, odáig szólt a fuvar, ott aláírod a számlát, láttál már ennél kisebb repteret?, és újra bekapcsolja a taxi­órát. A számla egy havi ke­resete. A városba hajlandó bevinni, de a megadott cím­re nem, estére haza akar érni. Erkkinek és Virpinek két lakásuk is van a házban, az egyik Virpi műterme, ab­ban laktok. Még valami. Az álomban nektek van egy fiatok. Ne­hezen barátkozik össze a háziak szélszőke, tűzrossz, elkényeztetett kisebbik fiá­val. A Kacsatóparkban fából készült autókat hajtanak, aOdig van béke. Az álom­ban te egy olyan könyvtáros vagy, aki újságokba is dol­gozik. Angolul írott cikkeidet Szörényi Leventéről, Szaba­dos Györgyről és a még le­meztelenített Muzsikás, Be­atrice, az URH és a Bizott­ság együttesekről, Erkki for­dítja finnre és szép summá­kat fizet érte a lapja. Úgy hat­nyolcszor annyit, mint itt­hon. Finnország gazdag. Nem késte le a komputerrepülő­gépet, a hifi-vonatot. Erkfkiék meghívnak egy barátjuk es­küvőjére, amelyet az itt szo­kásos módon a háznál áld meg a pap. A kínaivörös vo­nat oldalára és minden abl­akára ezt írták: AIDS ON TAPPAVA TULIAINEN. Mit értesz belőle, lássuk. Vala­mikor, réges-régen, mikor még sas ült a bércen, tanul­tatok vala ti finnül. Egy év múltán gagyogtatok is vala­mit. Pedig egy végződés megváltoztathatja a tövet is, és ezerszer több toldalék van, mint a magyarban. Kö­rülbelül kétszáz szó lehet, ami első látásra rokon szó­nak tűnhet. Az AIDS az ugye ismert. Nem? Nem baj. Az ON az valami tölte­lékszó, hogy még dallaaa­mosabbban, rrritttmusosab­bbann szóóljonn az a nyelv. TAPPAVA az valami gyilko­lás - a TULI az tűz... Na ak­kor az embernek megmond­ja a barátnője, hogy megven­dégelést jelent a szó. Azért a megvendégelés se kutya, véreim! Figyelmen kívül hagyni (játtáá huomioon ot­tamatta) a MEGSZENT­SÉGTELENÍT ETETLEN­SÉGESKEDÉSEITEKKEL nem lehet, de itt a közép­mezőnyben végezne. Az esküvőn van egy szo­ba, ahova csak férfiak men­nek be, és csak négykézláb jöhetnek ki. A világ legfino­mabban főzött vodkájával tele az asztal. Itt az ivás becsület és dicsőség dolga, Temesi Ferenc Híd (részlet) ezért is kapni olyan nehe­zen. A padló és az asztal közt nincs megállás. Be­szélgetni - az elején - azért még lehet. Egy cinikus ma­gyar mondotta, amikor a fin­nek ártatlanságáról, tiszta­ságáról lelkesedtél neki: Az igaz, hogy a finneknek nincs hátsó gondolatuk. De első se nagyon. Ez persze baromság. Er­refelé a könyvtárak újak, de szépek és tehetősek. Együtt padlóztok Jannal, aki iroda­lomkritikus. Ez is egy foglal­kozás. Jan szúrósan okos: olyan folyékonyan beszél angolul, mint te franciául, és franciául meg úgy, ahogy te csak angolul. Egy nyelv ak­centusai! Kínaiul nem be­szél, talán mert Pekingben született. Másnap elmentek sétálni, ami itt erdőjárást jelent a tó­parton. A finnek építészete! Az eleven fát beépítik a ház­ba. A kavicsok! Egy hatal­mas sziklát karvastagságú gyökereivel leigázta egy fe­nyőfa Földtelen János: csu­paszon áll a sziklán. Ez a finn szívósság, a szíszu. Itt élned vagy halnod kell a fél évig tartó éjszakában is. Juhannus ünnepén egy operaénekeshez szól a meg­hívás, két vörösesbarna fa­háza van egy tó partján, persze telefon mindkettő­ben, ó, Magyarország. A házakat teljesen átitatta a löülü (löyly) - a finneknek külön, titkos szavuk van a szaunagőzre. A szauna szót se a magyarból vették át, á, ne higgyétek! A sumérból, naná. Az operaénekest Matti­nak, vagyis Matyinak hívják, a hangjának megfelelően kövér, fez van a fején. Az asztalra a magyar vendé­geknek szóló figyelmesség­ként ki van téve egy zászló. Te, ez az olasz zászló, sú­god Mattinak. Elpirul, elte­szi. Erkkivel, Mattival fát vágt­ok: a fák ház körüli erdőből valók. Ha egyet kivágnak, hármat ültetnek. A lélek és test purgálása, a szauna, az egyik legjobb dolog, amit az ember kitalált. Most külön házban gőzölnek a lányok, asszonyok, és a hímnemű­ek, mert sokan vagyunk. Különben a családi szauna közös, a meztelenség itt a templomokban is látható a falakon. Amikor az ember azt hiszi, hogy nem bírja tovább a hőséget és a forró gőzt, akkor még vizet löttyintenek a kövekre. Előkerülnek a nyírfagallyak, csapkodni vele a testet nem kínzás, serkenti a vérkeringést. Ro­hanás a tóba: megcsúszol a mohás lépcsőn, és zsupsz, nyakig a nyolcfokos vízben. Óriási törülközőkkel dörzsö­litek magatokat, előkerülnek a sörök a vízveszteséget pótolandó. A négyféle erős­ségű sörből, amit kapni, ez felel meg az európai szab­ványnak. Volt idő, amikor a finn kormány is a szauná­ban hozta legfontosabb döntéseit. Itt még a finnek is megnyílnak, nevetnek, tré­fálkoznak, egymás szavába vágnak, mesélnek. Szeretem, ha az emberek a gyerekkorukról beszélnek, de gyorsan bele kell fogni­ok, különben rögtön én ho­zakodom elő az enyéimmel. Még ötször ismétlitek meg az eljárást, mindenki köny­nyű és tiszta. Este (vagy csak délután van még) elkezdődik a tűz­rakás. Magasra lobbannak a lágnok, a tízméteres zászlórúdra felvonatik a fin­nek kék keresztes zászlaja. Mikor lehet ezt majd ott­hon is megtenni?-Békében, anélkül, hogy bárki bármit lásson bele. Hogy az ember valamelyik nemzethez tarto­zik, annak olyan termé­szetesnek kéne lennie, mint ahogy levegőt vesz. Közép­Európában egymást és a másik kisebbségeit marcan­golják a fiatalabb nemzetek, fűrészelik, gyújtogatják az egymáshoz vezető hidakat. Mi az, hogy nép, vagy még inkább egy kisebbség híd legyen? Járjanak a dögne­hézre hízottak, a soványok hátán és röhögjenek köz­ben? Hidat csak közösen le­het verni. Vagy a hídonjárók fizessék meg a hídpénzt. Ott ülsz az asztalnál a tűz fényében, és arra gondolsz, hogy így is lehetne élni. Ta­lán még a telefonzsinórt is el lehet vágni. Lehet még? Lobog a zászló, lobog a tűz. Először is egy bátor em­ber megveti a lábát egy vi­déken. Épít magának egy házat. Akkor jön egy másik, aki kevésbé volt bátor, de az elsővel együtt már nem fél. Aztán jönnek a többiek. Amikor már elég sokan van­nak, megépítik a templomot. Utána megépítik az iskolát. Végül a börtönt. Az első még szabad volt, gondolod. Gondolod? Másnap motoros ladikkal mentek a sörutánpótlásért, és akkor látod, milyen ve­szélyes lehet itt az útja egy nem ide valónak. A tó tele van alattomos sziklákkai, közöttük szlalomozik derű­sen Matti. Nem szeretnék itt ellen­ség lenni, mondod. A finnek fölnevetnek. Ne is akarj! Mire visszaértek, a fiatok fogott egy csipkésszélű bu­gyit­A finneknek a könnye is potyog, a bugyit kitűzik egy rúdra, mint egy zászlót. A gyerek pityereg, de vi­gasztalják: Szerencséd lesz a szere­lemben. Egy hetet tölteni még Hel­sinkiben hazautazás előtt. Bankban pénzt váltani. A pénztárosnő holland forint­nak nézi a magyart, de ez akkor derül ki, amikor a pénzt megszámoljátok egy caféban. Na ne, ebből bajunk is le­het. Vigyük vissza. Megbolondultál, tubám?, ez isten ajándéka, mondja a szerelmesed. Nézd: holland forint van feltüntetve a pa­píron, nézd a NLG-t, hát nem? Jó volna holland forintban keresni. Na ebből egy nagy bevá­sárlási hullám lesz, amit utálsz. Te inkább a kikötői halpiacon, a sokemeletes komphajók mellett szeretnél mászkálni, a múzeumban megnézni egy orosz herceg trónját, elcaplatni a Finlan­dia palota nyugalmat su­galló épületébe. Hetvenhá­romban itt írta alá Európa 33 kormányfője (+az ami és a kanadai) azt a papirost, amelynek tíz pontjából egyetlen egyet sem tartottak be a kelet-európai diktáto­rok. Elmenni az egyetlen sört árusító ifjúsági helyre a vá­rosközpontban, ahol meg­nézik a szemeket és a zse­beket, van-e benne alkohol. Szállnak a felhők, menje­tek velük. (A Híd című regény a Pannon Könyvkiadónál lát napvilágot a könyvhéten, jú­nius 4-7.) Az oldalt összeállftotta: Podmaniczky Szilárd

Next

/
Oldalképek
Tartalom