Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

8 Bakos András Szilánkokká repedt a nap Most újra végighömpölyög melege a felhők alatt A tükrön hasadás halad Az elfeketült fák mögött szilánkokká repedt a nap A napvilág még itt marad Valószerűtlen fénye rőt Melege a felhők alatt Fehér lámpákat gyújtanak egy őszi este Semmi több Szilánkokká repedt a nap A víz megáll Talán apad Lassan megindul Gőzölög melege a felhők alatt Reggel halotti tor A fagy széjjelmorzsol minden rögöt Sziklánkokká reped a nap melege a felhők alatt JAMBUS SZOMBAT, 1993. JÚN. 5 Frank György Antinőstény Technikája ezen világnak feledteti múlt életünk. Az ezredvégi éjszakában kirohant belőlünk az utolsó állat is, az utolsó ösztön, az utolsó szeretet. Ijedt macskát ahogy vakít dübörgő kamion, még átszalad előttem egy fekete kép: altamirai barlangos testem tűzorgiája. Aztán elragadnak a számítógép-szívek, rámszögezeik a tévédobozt és leengednek egy műszexcsatornába, ahol már láttalak: te voltál Sztálin szalmazsákján a leeresztett guminő. 1992. dec. Podmaniczky Szilárd A piac Korunk hőse a beton. (Benda Balázs rajza) Gyakran járok a „lengyel piacra" olcsó és finom cigit, olcsó és finom kávét venni. A többi áru csak látvány: szuper minőségű ördögűző sapka, tövismentes rózsafüzér, energiatakarékos vécépumpa, és még az óipar rosszemlékű porszívói... Minden célzás, minden mindenről szól: a múlt és a jövő jelen van. De ezt a képet „hová" értsem?: A piac bejáratánál, egy sárból kiemelkedő, csiszolt mészkődarabon, fekete halálfejjel díszített műanyag flakonokban reklámáron hipót árult egy csinos cigányasszony. Nem igaz, hogy az álom mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. Az idő jár, szabad azt álmodni, hogy Helsinkibe érkeztek, pont Szent Iván előtt. Ilyenkor van ott nyár, úgy délután negyed kettő és fél három táján, Turku és Tampere között, egy tó partján. A gép persze késik, a főpilóta nem volt hajlandó elindulni azzal a ruszki géppel, melyet rendes repülőterekre már be se engednek - a tamperei csatlakozás már elment. Szombat van és állami ünnep, ez volt az utolsó gép abba a kisvárosba. Már arra gondoltok, megalusztok egy szállodában, de az információs kisasszony nyájasan fölvilágosít, hogy taxival ingyen elvisznek (a Magyar Légitársaság számlájára persze), ha megfelel. Már hogyne felelne meg! A ta-xisnak a szeme nem rebben, amikor bemondjátok az úticélt. Pedig jó pár óra még kocsival is az út. Itt minden ég, víz, fa, szikla. Minden. A Juhannus-ünnepre állnak már a három-négy méter magas, karcsú tűzrakások, ezt átugorni nem lehet kis teljesítmény. Talán a vége felé. Az álombeli barátnőd festő, a férje zenekritikus, van négy gyermekük meg egy kutyájuk, és egy Kacsatópark nevű park szélén laknak. Na persze a megérkezés. A taxis először kivisz a reptérre, odáig szólt a fuvar, ott aláírod a számlát, láttál már ennél kisebb repteret?, és újra bekapcsolja a taxiórát. A számla egy havi keresete. A városba hajlandó bevinni, de a megadott címre nem, estére haza akar érni. Erkkinek és Virpinek két lakásuk is van a házban, az egyik Virpi műterme, abban laktok. Még valami. Az álomban nektek van egy fiatok. Nehezen barátkozik össze a háziak szélszőke, tűzrossz, elkényeztetett kisebbik fiával. A Kacsatóparkban fából készült autókat hajtanak, aOdig van béke. Az álomban te egy olyan könyvtáros vagy, aki újságokba is dolgozik. Angolul írott cikkeidet Szörényi Leventéről, Szabados Györgyről és a még lemeztelenített Muzsikás, Beatrice, az URH és a Bizottság együttesekről, Erkki fordítja finnre és szép summákat fizet érte a lapja. Úgy hatnyolcszor annyit, mint itthon. Finnország gazdag. Nem késte le a komputerrepülőgépet, a hifi-vonatot. Erkfkiék meghívnak egy barátjuk esküvőjére, amelyet az itt szokásos módon a háznál áld meg a pap. A kínaivörös vonat oldalára és minden ablakára ezt írták: AIDS ON TAPPAVA TULIAINEN. Mit értesz belőle, lássuk. Valamikor, réges-régen, mikor még sas ült a bércen, tanultatok vala ti finnül. Egy év múltán gagyogtatok is valamit. Pedig egy végződés megváltoztathatja a tövet is, és ezerszer több toldalék van, mint a magyarban. Körülbelül kétszáz szó lehet, ami első látásra rokon szónak tűnhet. Az AIDS az ugye ismert. Nem? Nem baj. Az ON az valami töltelékszó, hogy még dallaaamosabbban, rrritttmusosabbbann szóóljonn az a nyelv. TAPPAVA az valami gyilkolás - a TULI az tűz... Na akkor az embernek megmondja a barátnője, hogy megvendégelést jelent a szó. Azért a megvendégelés se kutya, véreim! Figyelmen kívül hagyni (játtáá huomioon ottamatta) a MEGSZENTSÉGTELENÍT ETETLENSÉGESKEDÉSEITEKKEL nem lehet, de itt a középmezőnyben végezne. Az esküvőn van egy szoba, ahova csak férfiak mennek be, és csak négykézláb jöhetnek ki. A világ legfinomabban főzött vodkájával tele az asztal. Itt az ivás becsület és dicsőség dolga, Temesi Ferenc Híd (részlet) ezért is kapni olyan nehezen. A padló és az asztal közt nincs megállás. Beszélgetni - az elején - azért még lehet. Egy cinikus magyar mondotta, amikor a finnek ártatlanságáról, tisztaságáról lelkesedtél neki: Az igaz, hogy a finneknek nincs hátsó gondolatuk. De első se nagyon. Ez persze baromság. Errefelé a könyvtárak újak, de szépek és tehetősek. Együtt padlóztok Jannal, aki irodalomkritikus. Ez is egy foglalkozás. Jan szúrósan okos: olyan folyékonyan beszél angolul, mint te franciául, és franciául meg úgy, ahogy te csak angolul. Egy nyelv akcentusai! Kínaiul nem beszél, talán mert Pekingben született. Másnap elmentek sétálni, ami itt erdőjárást jelent a tóparton. A finnek építészete! Az eleven fát beépítik a házba. A kavicsok! Egy hatalmas sziklát karvastagságú gyökereivel leigázta egy fenyőfa Földtelen János: csupaszon áll a sziklán. Ez a finn szívósság, a szíszu. Itt élned vagy halnod kell a fél évig tartó éjszakában is. Juhannus ünnepén egy operaénekeshez szól a meghívás, két vörösesbarna faháza van egy tó partján, persze telefon mindkettőben, ó, Magyarország. A házakat teljesen átitatta a löülü (löyly) - a finneknek külön, titkos szavuk van a szaunagőzre. A szauna szót se a magyarból vették át, á, ne higgyétek! A sumérból, naná. Az operaénekest Mattinak, vagyis Matyinak hívják, a hangjának megfelelően kövér, fez van a fején. Az asztalra a magyar vendégeknek szóló figyelmességként ki van téve egy zászló. Te, ez az olasz zászló, súgod Mattinak. Elpirul, elteszi. Erkkivel, Mattival fát vágtok: a fák ház körüli erdőből valók. Ha egyet kivágnak, hármat ültetnek. A lélek és test purgálása, a szauna, az egyik legjobb dolog, amit az ember kitalált. Most külön házban gőzölnek a lányok, asszonyok, és a hímneműek, mert sokan vagyunk. Különben a családi szauna közös, a meztelenség itt a templomokban is látható a falakon. Amikor az ember azt hiszi, hogy nem bírja tovább a hőséget és a forró gőzt, akkor még vizet löttyintenek a kövekre. Előkerülnek a nyírfagallyak, csapkodni vele a testet nem kínzás, serkenti a vérkeringést. Rohanás a tóba: megcsúszol a mohás lépcsőn, és zsupsz, nyakig a nyolcfokos vízben. Óriási törülközőkkel dörzsölitek magatokat, előkerülnek a sörök a vízveszteséget pótolandó. A négyféle erősségű sörből, amit kapni, ez felel meg az európai szabványnak. Volt idő, amikor a finn kormány is a szaunában hozta legfontosabb döntéseit. Itt még a finnek is megnyílnak, nevetnek, tréfálkoznak, egymás szavába vágnak, mesélnek. Szeretem, ha az emberek a gyerekkorukról beszélnek, de gyorsan bele kell fogniok, különben rögtön én hozakodom elő az enyéimmel. Még ötször ismétlitek meg az eljárást, mindenki könynyű és tiszta. Este (vagy csak délután van még) elkezdődik a tűzrakás. Magasra lobbannak a lágnok, a tízméteres zászlórúdra felvonatik a finnek kék keresztes zászlaja. Mikor lehet ezt majd otthon is megtenni?-Békében, anélkül, hogy bárki bármit lásson bele. Hogy az ember valamelyik nemzethez tartozik, annak olyan természetesnek kéne lennie, mint ahogy levegőt vesz. KözépEurópában egymást és a másik kisebbségeit marcangolják a fiatalabb nemzetek, fűrészelik, gyújtogatják az egymáshoz vezető hidakat. Mi az, hogy nép, vagy még inkább egy kisebbség híd legyen? Járjanak a dögnehézre hízottak, a soványok hátán és röhögjenek közben? Hidat csak közösen lehet verni. Vagy a hídonjárók fizessék meg a hídpénzt. Ott ülsz az asztalnál a tűz fényében, és arra gondolsz, hogy így is lehetne élni. Talán még a telefonzsinórt is el lehet vágni. Lehet még? Lobog a zászló, lobog a tűz. Először is egy bátor ember megveti a lábát egy vidéken. Épít magának egy házat. Akkor jön egy másik, aki kevésbé volt bátor, de az elsővel együtt már nem fél. Aztán jönnek a többiek. Amikor már elég sokan vannak, megépítik a templomot. Utána megépítik az iskolát. Végül a börtönt. Az első még szabad volt, gondolod. Gondolod? Másnap motoros ladikkal mentek a sörutánpótlásért, és akkor látod, milyen veszélyes lehet itt az útja egy nem ide valónak. A tó tele van alattomos sziklákkai, közöttük szlalomozik derűsen Matti. Nem szeretnék itt ellenség lenni, mondod. A finnek fölnevetnek. Ne is akarj! Mire visszaértek, a fiatok fogott egy csipkésszélű bugyitA finneknek a könnye is potyog, a bugyit kitűzik egy rúdra, mint egy zászlót. A gyerek pityereg, de vigasztalják: Szerencséd lesz a szerelemben. Egy hetet tölteni még Helsinkiben hazautazás előtt. Bankban pénzt váltani. A pénztárosnő holland forintnak nézi a magyart, de ez akkor derül ki, amikor a pénzt megszámoljátok egy caféban. Na ne, ebből bajunk is lehet. Vigyük vissza. Megbolondultál, tubám?, ez isten ajándéka, mondja a szerelmesed. Nézd: holland forint van feltüntetve a papíron, nézd a NLG-t, hát nem? Jó volna holland forintban keresni. Na ebből egy nagy bevásárlási hullám lesz, amit utálsz. Te inkább a kikötői halpiacon, a sokemeletes komphajók mellett szeretnél mászkálni, a múzeumban megnézni egy orosz herceg trónját, elcaplatni a Finlandia palota nyugalmat sugalló épületébe. Hetvenháromban itt írta alá Európa 33 kormányfője (+az ami és a kanadai) azt a papirost, amelynek tíz pontjából egyetlen egyet sem tartottak be a kelet-európai diktátorok. Elmenni az egyetlen sört árusító ifjúsági helyre a városközpontban, ahol megnézik a szemeket és a zsebeket, van-e benne alkohol. Szállnak a felhők, menjetek velük. (A Híd című regény a Pannon Könyvkiadónál lát napvilágot a könyvhéten, június 4-7.) Az oldalt összeállftotta: Podmaniczky Szilárd