Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-24 / 145. szám

2 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 24. Határon innen és túl Határozatok nélküli csúcs" Európa végre elszánta magát, hogy itt az idő nekigyürkőzni és komolyan foglalkozni azzal, ami állampolgárait a leginkább aggasztja: a belső gazdasági-társadalmi gondokkal - kommentálta szerdán az európai közösségi sajtó az előző este véget ért kétnapos koppenhágai EK-csúcs főbb tanulságait. Ez a deklarált befetéfordulás még akkor is feltűnést keltett, ha aztán a délszláv válság ismét a Tizenkettek asztalára kívánkozott, jelentős időt ki is szakítva az állam- és kormányfők együttlétéből. A beszélgetés résztvevői voltak: Ágoston András, a VMDK elnöke és Losonz Alpár. a VMDK tagja Kis-Jugoszláviából, Bányai Péter, az RMDSZ tagja Romániából, Tóth Mihály, a beregszászi járás közigazgatási elnöke Ukrajnából, Tóth Károly, a Magyar Polgári Párt alelnöke Szlovákiából, Jakab Sándor, a HMDK alelnöke Horvátországból, Szent-lványi István, az SZDSZ külügyi szóvivője. Gyúrok János, a Horvát Intézet vezetője, Kaltenhach Jenő, a Magyarországi Németek Szövetségétől, Dordák Tibor, az SZDSZ országgyűlési képviselője, a Gandhi Alapítvány vezetője. A kerekasztal-beszélgetést Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikai titkára vezette. A beszélgetés során elhangzott, hogy a magyarok helyzete továbbra is nehéz Szerbiában és Romániában, amfg Szlovákiában javul. A horvátországi magyarok képviselője a menekültek nevében megköszönte a mohácsiaknak mindazt, amit tettek a menekültekért, és amit még most is tesznek. A Mohácson élő három kisebbség képviselői (horvát, német, cigány) hangsúlyozták, hogy „Magyarországon sinA varsói rendőrség szabadonbocsátotta azt az ukrán fiatalembert, akit azzal gyanúsítottak, hogy hat nőt támadott meg a fővárosban. A peches embert, aki hasonlított a két halálos áldozatot követelő támadássorozat elkövetőjének fantomképére, s csomagjában rongyba burkolt kalapácsot vitt, Svédországból hozták vissza. Kihallgatása, és a nála lévő tárgyak kriminalisztikai vizsgálata egyértelművé tette, hogy nem azonos a varsói vámpírnak nevezett, valószínűleg pszichopata bűnözővel. Az elmúlt hét végén a mohácsi városháza dísztermében kerekasztalbeszélgetést tartottak a határokon túli magyar-, és a magyarországi kisebbségek helyzetéről. A rendezvény szervezője a Szabad Demokraták Szövetsége Mohácsi Szervezete FriedrichNaumann Stiftung támogatásával. csenek megengedve mindazok a jogok, melyeket a kisebbségek kívánnának." A tárgyalás során felszólalt - többek között - egy mohácsi német tanár, aki kiemelte, hogy a Nyugat és Kelet között kisebbségi kérdésben is nagy különbségek vannak. Példákat hozott, hogy Dániában és Magyarországon hogyan oktatják a német kisebbséget. Megkérdőjelezte, hogy a horvát kisebbségi törvény megengedi-e a leírt jogokat a gyakorlatban. A közönség soraiban helyet foglaltak a Mohácson élő kisebbségiek. ott élő menekültek, és részt vett Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter is. Heka-Szondi Kedden hasonló módszerrel támadtak meg egy 81 éves asszonyt Varsó belvárosában, a Marszalkowskán. Az áldozat azonban a korábbiakkal ellentétben még eszméletét sem vesztette el a fejére mért ütéstől - és a támadót is sikerült elfogni, azonban nem tartják valószínűnek, hogy a korábbi gyilkosságok elkövetője kerültvolna horogra. Félő: az őrült •gyilkos „divatot" csinált azzal, ahogy áldozatait a város közepén, fényes nappal, a legforgalmasabb utcák kapualjaiban megtámadta. • Kelet-Európa számára persze a legfontosabb nem ez, hanem a térség már társult országairól elfogadott határozat volt, amelyet egyébként minden résztvevő igen jelentősnek ítélt abból a szempontból, hogy a Közösség első ízben kötelezte el magát - politikailag formálisan is ezen országok taggá válásának lehetősége mellett, sőt kész volt ennek elősegítéséhez piacnyitással és infrastruktúra-fejlesztő újabb pénzalapok felkínálásával is hozzájárulni. S ha már itt tartunk: a Közösség kiszélesítésének szempontjából lényeges volt annak leszögezése is, hogy az EFTAországokkal már folyamatban lévő tagfelvételi tárgyalások legkésőbb 1995. január 1-jéig el kell, hogy vezessenek e négy ország - Ausztria, Finnország, Svédország és Norvégia - taggá válásáig. Ami a délszláv válságot illeti. Alija Izetbegovic bosnyák elnök drámai villámlátogatása Koppenhágában és bevallottan is német-amerikai támogatást élvező - fegyvervásárlási kívánsága láthatóan alaposan „ráült" a csúcs menetére. A kérdésről zajló vita az erre szánt hétfő este mellett jelentősrészt áthúzódott még kedd délelőttre is, hogy végül eldőljön: a mohamedánok továbbra sem kapnak fegyvert cserébe a Tizenkettek, történetük során első alkalommal egységesen egyetértettek abban, hogy „embert és pénzt" ajánlanak fel az ENSZ számára a mohamedánok védelmére szolgáló biztonsági zónák létesítéséhez. Továbbra is távoli ködbe vesző szándék maradt viszont a • Amíg a lengyel pártok az utóbbi napokban választási stratégiájuk kidolgozásával és koalícióik létrehozásával foglalkoztak, a kampány-terepet elfoglalta Lech Walesa. Az államfő naponta több nyilatkozatban, interjúban, beszédben, különböző társadalmi csoportok képviselőivel való találkozókon népszerűsíti a maga kezdeményezte BBWR-t, a reformok támogatóinak pártokon kívül álló szövetségét. E szövetséghez való csatlakozását már deklarálta a Háválság átfogó rendezése. Azzal a kitapintható változással, hogy bár a külön Boszniának szentelt közös nyilatkozat ismét elutasít minden, a mohamedánok rovására történő egyezkedést, egyebekben azonban láthatóan kezdi az érintettekre hagyni a végső döntés kihordását Az egyetlen továbbra is hangoztatott kitétel lényegében csak az volt, hogy Boszniának meg kell maradnia jelenlegi állami-területi egységében, nem lehet tehát szó kiszakadásokról meg összeolvadásokról. Ami azonban az etnikai közösségek belső, egymáshoz való területi és közigazgatási viszonyát illeti, ez - bizonyos feltételek mellett - immár képezheti újabb alku tárgyát, amint arra rögtön a csúcsot követő nap, szerdán Genfben kezdődtek is újabb kísérletek. A csúcs „igazi" témái azonban ezúttal mégsem ezek, hanem a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés mind reménytelenebbnek tetsző kérdései voltak, amelyeket valóban példás alapossággal, csaknem a teljes első munkanapon lózat, a nagyüzemi Szolidaritás-bizottságok szervezete, a kiskereskedők és kisiparosok 6000 vállalkozót tömörítő szövetsége, majd kedden hat további vállalkozói tömörülés biztosította támogatásáról az elnök tervét. Kevésbé volt sikeres Walesának a nagytőke képviselőivel lezajlott kedd esti találkozása. Ezen a Lengyel Üzleti Tanács képviselői, az ország át tárgyaltak. A hosszú vajúdáshoz képest már-már egérkének tűnik a végül kihordott döntés: Jacques Delors bizottsági elnök megbízatást kapott, hogy stábja decemberre dolgozzon ki egy átfogó stratégiai csomagtervet a kérdés kezelésére. Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak, hogy a Tizenkettek nem vaktában adták ezt a mandátumot: az EK Bizottság elnöke az ülésen már vázolta átfogó elképzelését arról, hogyan kíván közelíteni a problémához. Valamennyi gazdasági-társadalmi-ínfrastrukturális szférát felölelő ambiciózus tervezete, amellyel hangsúlyozottan nem csupán a betegeskedő közösségi gazdaság egy valamely gyenge pontját akarja megragadni, hanem a pénzügyi-gazdasági folyamatok egészét azok környezetével együtt - mindez hírek szerint a résztvevőkben egyszerre keltett érdeklődést és némi riadalmat is, hogy tudniillik ki és miként állja majd mindennek a cechhét?! A fél év haladék mindenesetre sejthetően nem csupán a brüsszeli Bizottságnak jön jól a leggazdagabb emberei ugyan határozottan állást foglaltak a gazdasági reformok folytatása mellett, de hangsúlyozták szervezetük apolitikus jellegét, és értésre adták, hogy egyetlen politikai erőt sem fognak közvetlenül támogatni. A kizárólag gazdasági és szociális kérdésekre összpontosító BBWR a Rzeczpospolita szerdai száma szerint valamennyi párttól el fog venni javaslat kidolgozásához, hanem a tagországoknak is a honi kincstár szemrevételezéséhez, 1 azt eldöntendő: mennyivel is tudnak majd „beszállni". Látszólag persze mindez azt is jelenti, hogy akkor tehát a receszió decemberig ismét ,,zavartalanul" haladhat tovább - de azért ez sincs egészen így. Részint a kamatok további csökkentése melletti „csúcs-kiállás" nagyon is közeli és konkrét intézkedések meghozatalának lehetőségét kierőszakolását? - vetíti előre. Emellett a csúcs résztvevői szemlátomást komolyan bíztak és bíznak abban, hogy a gazdasági folyamatok alakulása nem kis mértékben tömegpszichózison is alapul, s hogy a most demonstrált elszántság és hangsúlyozott ,,odafigyelés" önmagában is segíthet a bizalom és a vállalkozói kedv egyfajta helyreállításában. Összeségében elmondható, hogy a koppenhágai csúcs „áttörést" tükröző határozatokat nemigen hozott - állásfoglalást annál többet. Brüsszeli remények szerint mindezek elegendő „vezérfonalat" jelentenek majd ahhoz, hogy a következő csúcsig hozzásegítsenek a Közösségen belüli gazdasági-társadalmi folyamatok stabilizálásához. Hogy a szándék mennyire realizálódik, azt hamarosan mód lesz megvizsgálni - a mind bizonyosabbnak tűnő, októberi rendkívüli EK- csúcson, immár Belgiumban. szavazatokat. Kihívás ez, sőt alternatíva az egész pártrendszerrel szemben. A Trybuna című baloldali lap szerint az államfő félreveri a harangokat, azt állítva, hogy a politikai elit elvesztette a társadalom bizalmát és képességét az ország helyes kormányzására, és ebből a kátyúból csak ő, a pártokon kívüli vezetheti ki az országot. „Sajnos, keveset tudunk képességeiről, s amit eddig megismerhettünk közülük, nem ad okot biztonságérzetre " - írta a lap. A vámpír szabadlábon Walesa koalíciója • Tanulmányi kirándulás a szárnyas oroszlán földjén 2. Sziasztok! Forinttal is fizethettek! San Vlarinó-i invitálás (Fotó: Enyedi Zoltán) • Zenica Figyelmeztető" támadás M Súlyos tüzérségi támadás érte a közép-boszniai Zenicát, kilencen életüket vesztették, az áldozatok között három gyermek is van - közölte szerdán a szarajevói rádió. Zenica fontos muzulmán központ, amelyet eddig megkímélt a háború. A környéken horvát haderő tartózkodik, s a vidék hovatartozása kérdéses. A támadást valószínűleg figyelmeztetésnek szánták, hogy Zenicát is ostrom alá vehetik, ha a muzulmán vezetés nem veti magát alá a boszniai horvát-szerb alkunak. Orosz zsoldosok Boszniában Rovenna a meglepetések városa. Mozaikjai élő művészettörténeti és esztétikai tankönyvek. Sőt, a S. Vitaié kupolás temploma nemcsak a hatalmas tér harmóniájával ragad meg, alabástrom oszlopaival és emeletes árkádjaival, de a mozaikkultúra csodájával is. Bár albumokból a híres és hírhedt császári pár, Justinianus és Theodora mozaikját nagyobbnak, monumentálisabbnak képzeltem, de így is pontosan sugározza a bizánci mozaikművészet csodáját, arany hálterével, időtlenségével, s mily érdekes, a mozaikok szinte domborműszerű felületével. S néhány méterrel odébb, Gállá Piacidia kápolnájában, e kis görög keres/t alaprajzú térben mintegy pandanja jelenik meg az előbbi mozaikoknak. A dongaboltozaton nem arany égbolt borul felénk, hanem az éjjeli ég mélykékje, arany csillagokkal, s körben a természet megannyi megnyilvánulása: bokrok, fák, sziklák, bárányok és sorolhatnánk. Fantasztikus, lenyűgöző élmény a gyerekeknek is, akik már türelmetlenkedtek, mert meg kellett várnunk, amíg az oltani hívők olajágaikkal végigkísérték a pompás palástokba öltözött papokat. Ok élték a maguk vasárnapi életét, mitsem törődve a nyilván egyáltalán nem szokatlan turistákkal, bámészkodó csoportokkal. A buszon T. Robi kezembe nyomta Próba: Szekerce ctmű saját újságjának 3. számát. Végigolvasva a sokszorosított füzetet, fantasztikus mélységeit ismerhettem meg a tizenévesek gondolkodásmódjának, nyelvi leleményeinek, mindenre fityiszt mutató magatartásának, gyermeki nyíltságának, s ugyanakkor szorongó lelkületének. Jegyzetek, levélrészletek. politikai pamfletek, interjúk és beszámolók követik egymást, szó van itt a jugó helyzetről, a Krisna-tudatról, Bősről és a nyugdíjkorhatárról, együttesekről és a toplessről. Halihó! - köszönti a 3. szám olvasóit T. Robi, azt írja: „A jól bevált formákon nem nagyon változtattunk, hisz ez így próbaszekercés. Ötleteink továbbra is bőven vannak, úgyhogy - sajnos vagy hál' istennek - lesz még egy néhány szám, ha a szerencse is mellénk szegődik... írjatok bátran, akár jónak, akár szarnak tartjátok a lapot, ugyanis én nem szoktam megsértődni a kritikákon mint egyesek, hanem vagy tanulok belőle, vagy leszarom... " A busz San Marino szerpentinjén kaptat a miniköztársaság főteréhez. A világ egyik legrégibb és legkisebb köztársasága mindössze 60 négyzetkilométer, s alig 15 ezren lakják. Nem könnyű állampolgársághoz jutni, hiszen itt kicsi az adó és nagy a jólét. A legendák szerint az üldözött Szent Marinus talált itt otthonra, ma az idegenforgalomból és bélyegek kibocsátásából él. Cikcakkos várfalainak öleléséből fantasztikus kilátás nyílik, a tengerig is ellátni. S íme, példája, hogy a magyar turizmus ÉszakOlaszországba tevődött át, egymást érik a feliratok: „Gyertek ide magyarok! Itt a legolcsóbb a pia. " Szóval, ismernek bennünket. Az egyik helyen a folyondárszerű, jórészt bóvlikat árusító, 17 kilométeres üzletsoron magyarul szólnak hozzám. Kínálják az olcsó portékát. Megkérdezem a hölgytől, hol tanult meg ilyen jól magyarul. Mondta, itthon. Ön olasz? - kérdeztem. Dühös sértettséggel mért végig, és hibátlan magyarsággal válaszolta: - Nem kérem, én San Marinó-i vagyok. A naplemente fantasztikusan szép Rosalina Mare homokpartján. A nap szinte belebukik a tengerbe. Bár csípős szél futkároz a parton, az élmény sokakat magával ragad. Pedig még előszezon van. Persze így könnyű, hisz túlvagyunk a magyaros pörköltvacsorán, és hideg sört ihattunk a forintért vásárolt tikettjeinkért. (Folytatjuk.) T. L. Jelenleg mintegy másfél ezer orosz zsoldoskatona harcol Boszniában a szerb erők oldalán. A Moszkovszkije Novosztyi című orosz hetilap értesülései szerint rövidesen útnak indul az első orosz női mesterlövész különítmény is a „szerb testvérek" megsegítésére. Az újság egy Boszniából hazatért orosz önkéntes beszámolója alapján tudni véli, hogy a válságövezetben legalább 11, különféle szerb alakulatnál szolgálnak orosz zsoldosok. A lap informátora saját bevallása szerint két éve eszi a zsoldosok kenyerét, s Bosznia előtt a Kaukázusban forgatta a fegyvert. Elmondta az újságnak, hogy a közelmúltban a Visegrád alatti harcokban 25 orosz és jó néhány román is életét vesztette. A harcok kezdete óta becslések szerint több mint száz orosz esett el a délszláv háborúskodásban. Moszkvából a napokban egyébként egy újabb, 50 fős önkéntes-zsoldos csapat indult Boszniába. A fővároson kívül a lap értesülése szerint Szentpéterváron, Szaratovban és a doni Rosztovban működnek toborzóirodák. Ezek közreműködésével három napi tekervényes út révén - egyebek között Budapest érintésével - jutnak el a jelentkezők a boszniai hadszíntérre. A Moszkovszkije Novosztyi cikkében utalt arra, hogy a volt Szovjetunió területén nem csak a szerbek foglalkoznak önkéntesek toborzásával, hanem a horvátok is, akik elsősorban a - zömében római katolikus lakosságú - Baltikumból igyekeznek biztosítani az utánpótlást. A muzulmánok oldalán viszont kaukázusi zsoldosok, többek között csecsenek küzdenek. A lap szerint a szerbek sorait az oroszok mellett főként bolgárok, románok, görögök és lengyelek erősítik.