Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-23 / 144. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 23. KULTÚRA 5 ,Személyes vélemények" - nézőtér-tároló placcrél Hétfői számunkban ígértük olvasóinknak, hogy a Németországból hazaérkező alpolgármestert, dr. Ványai Évát megkérdezzük a szabatéri nézőterével kapcsolatos régi-új témákról. Amelyek közül a szabadtéri igazgatóságát pillanatnyilag az érdekli leginkább, hogy hol tárolják azokat a díszletelemeket, amelyek az augusztus végén lebontandó régi nézőtér alatt voltak eddig; s majd hol telel ki az október 15-ig terheléspróba céljából felépítendő, s azután persze lebontandó új nézőtér. Az alpolgármester azonban szabadságon van, ezért munkatársainál érdeklődtünk. A polgár joga - és élete Beszélgetés a civilisztika tudásával dr. Kemenes Bélával Roboz István, a közművelődési iroda helyettes vezetője arról tájékoztatott, hogy természetesen nem újkeletű a tárolás gondja, de megoldást találni immár elodázhatatlan. Fél évvel ezelőtt megkísérelték megbeszélni a két színház - a téli és a nyári - vezetőivel, hogyan lehetne az 1985-86-ban (!) elkészült tanulmányterv most is érvényes részleteit, illetve az újonnan fölmerült igényeket egyeztetni. A majdnem évtizedes terv a dorozsmai színházi raktár- és műhelybázis kialakítására készült. Az enyém, a tiéd, vagy az övé - a váram? Az önkormányzat másik tisztviselőjétől tudtuk meg, hogy a fönt említett megbeszélésen a két színház vezetői nem tudtak megegyezésre jutni olyan kérdésekben, mint: melyik intézmény üzemeltetné a mindkettejük által használt raktárés műhelybázist? Hogyan oszlanának meg a költségek? Az akkor függőben maradt kérdésekre azóta sincs válasz. Abból, hogy mintegy három hónappal ezelőtt állítólag az alpolgármesternő részvételével „bejáráson" voltak az illetékesek a volt Délép egyik volt üzemcsarnokában, arra lehet következtetni, hogy a közösködést kizáró megoldásnak is utánanéztek. Az alternatíva: megvesz a szabadtéri egy alkalmas csarnokot, avagy bérel. Dorozsma lóhossza Miniatűr közvéleménykutatást végeztem a pillanatnyilag elérhető érdekeltek körében: az önkormányzat döntéselőkészítő munkatársainak hangsúlyozottan személyes véleménye az, hogy a távlatos gondolkodás igényére és a jelenlegi pénzszűkére egyaránt figyelő megoldás a közös dorozsmai létesítmény lenne. Ugyanezt mondják a szabadtéri vezetői és változatlanul ezen az állásponton van a Szegedi Nemzeti Színház főmérnöke, Szűcsborus János (aki korábban a szabadtéri műszaki vezetője volt). Az ember azt hinné, nem is lehet több kérdés, a dolog természete szerint egy műszaki és gazdaságszervezési problémát kell megoldani, amire az önkormányzat és a két színház szakemberei rendelkezésre állnak. Ám csak akkor ilyen egyszerű ügy ez, ha a döntéshozók elhatározzák: 1. valóban mindkét intézményt kiszolgáló létesítményre van szükség; 2. a pénzhiány miatt több lépcsőben valósítják r?teg, s legelőször a legsürgősebbet, egy szabadtéri tárolóhelyet. A „szabadtéri" ezúttal jelző. Azt jelenti: a pályázatgyőztes Nüssli nézőtere kibírna egy telet szabad téren is. Dorozsmán mindössze egy placcot kellene kijelölni és burkolattal ellátni, magyarán lebetonozni, mint az utakat szokás - és kész a tárolóhely. Ha megjön a színházi raktárés műhelybázis létesítésére igényelt céltámogatás, lehet folytatni a beruházást. Miért gondolják hozzáértők, hogy nem föltétlenül szükséges az új nézőteret - s a régi hucimucit a régi nézőtér alól fedett csarnokban teleltetni? Mert a Nüssli nézőtéri székei konténerbe lesznek „csomagolva", s a tűzben horganyzott, daruval emelhető egységcsomagokba foglalt vasszerkezet is károsodás nélkül tárolható a fönti módon. Ami pedig a nézőtér alatti díszletelemeket illeti - eddig is csurgott rájuk eső, befújta a szél a havat... A habostorta áfája A betonozás, a hely megközelítéséhez az út bővítése is pénzbe kerül; mivel a drágább nézőteret választotta a döntéssel megbízott bizottság, az előirányzott 150 milliót a nézőtéri alapítvány 22 milliójából ki kell egészíteni (a Nüssli-ár: 160 millió); de talán marad a szabadtéri raktárra való. És akkor már csak azt kell tudni: kinek a tulajdona a dorozsmai placc? A kérdés nem olyan vicces, mint amilyennek látszik. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis megbünteti a színházat is, meg a szabadtérit is az adóhatóság, ha - teszem - a következő eset fordul elő: a szabadtéri a nyári előadásokhoz kölcsönkér - és kap - a színháztól egy kelléket, mondjuk egy habostortát; ha nem készül számla a jelképes bérbeadási összegről, mondjuk 1, azaz egy forintról (az Áfa - 20 fillér - visszatérítését persze kérhetik) akkor joggal jöhet a szankció. A bérbeadási összeg azért lehet jelképes, mert mindkét intézmény az összes saját és egymástól kölcsönkért habostortájával együtt - önkormányzati tulajdon. Akárcsak - szerintem - a placc a dorozsmai telepen. De ez „csak" a személyes véleményem. S. E. • Úgy képzelem el, hogy a Polgári Törvényköny egykori kodifikációs bizottságába a polgári jog akkori legjobb tudósait hívták meg; közülük ön lett a bizottság titkára. Érdekes évek lehettek azok, 1956 és '60 között, az MTA Államés Jogtudományi Intézetében. Hogyan emlékszik? - A titkári teendők ellátása mellett szerencsére érdemi munkát is végezhettem: a Ptk indokolásának - amely mintegy 1800 oldal - körülbelül a kétharmadát írtam. • A jogtudomány úgynevezett puha tudomány, sok szállal kötődik a mindenkori politikához. Voltak-e ütközések? - Gondoljon a tulajdonjogra; elképzelheti, hogy ezzel kapcsolatban majd' mindent kicövekelt az Alkotmány. Vannak viszont a politikától függetlenebb területek, ilyen például a kártérítési, a felelősségi, az öröklési jog. Tehát csak a polgári jog egy részére mondhatjuk, hogy egyértelműen a politika szolgálatában állt. • A Parlament 1959-ben fogadta el a Polgári Törvénykönyvet, s az utómunkálatok elvégzése után professzor úr visszakerült a szegedi egyetemre, ahol egészen újszerű munkaterülettel kezdett foglalkozni: a szerződési joggal. - Rettentő nagy terület volt - az öröklési jog kivételével minden ágával foglalkoztam. Például személyi joggal, tulajdonjoggal; de főleg a szerződési rendszerrel. • Érdekesek lehettek a gazdálkodó szervezetek szerződésjogi kérdései, hiszen a tervutasításos szisztémában ez valódi nóvumnak számíthatott. - Teljesen új téma volt, időbe is tellett, amíg beledolgoztam magamat. Az akkori, úgynevezett tervszerződések tulajdonképpen államigazgatási határozatok végrehajtásai voltak; viszont sok más, szabályozásra, jogi megoldásra váró kérdés létezett. például a szerződésszegések, a kötbérrendszer, a kártérítés. Korábban soha nem foglalkoztam olyan témákkal, mint a fuvarozási, biztosítási szerződések, 1960 ut án ezeknek egyik szakértője lettem. Nem unatkoztam. • Ezt a jogalkotási folyamatot akkoriban nyilván csakis a többi szocialista ország jogalkotásával hasonlították össze; hogyan állt a magyar jogalkotás ebben a mezőnyben? - Számos technikai szabály tekintetében nagyon figyeltünk a svájci, a francia törvénykezésre. Ilyen volt például az elévülés, az időmúlás szerepe a jogban, s más elvi kérdések. De tartalmilag a szocialista szisztéma volt az irányadó. Eretnekségnek számított például az úgynevezett erkölcsi kártérítésről beszélni - azt mondták, az emberi életet nem lehet forintban kifejezni. Ez a szemlélet csak 1980 körül változott meg. Mindazonáltal nekünk szerencsénk volt a többi szocialista országhoz viszonyítva, mert a magyar civilisztikának a háború előtt és után európai szintű művelői voltak. Ez tükröződött a Ptkban is. Most már persze több mint tíz módosítása van és a dolog folyamatos. A tervek szerint körülbelül két-három év Fotó: Nagy László A könyvben az ünnepelt kollégái, barátai és tisztelői tették közzé tanulmányaikat. A címe: Emlékkönyv dr. Kemenes Béla egyetemi tanár 65. születésnapjára. Az ünnep az idén áprilisban volt; a professzor a jogtudományi kar ajándéka - a tanulmánykötet mellett hivatalos kitüntetést is kapott: iskolateremtő oktató-nevelő és tudományos munkáját a Szent-Györgyi Aliiért díjjal ismerték el. Tavaly novemberig vezette a JATE Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszékét; de a munkát nyugdíjasként sem lehet abbahagyni, hiszen itt az ideje a Polgári Törvénykönyv korszerűsítésének - Kemenes professzor tagja a minisztériumi kodifikációs bizottságnak. Tanszéki szobájában találkoztunk. elteltével új Polgári Törvénykönyv fog elkészülni. • A miénknek a Nyugateurópai jogrendszerrel való összehangolása során ön az úgynevezett termékfelelősség témakörével behatóan foglalkozott. Mikor lép hatályba az új jogszabály és mi a lényege? - Elkészült és 1994. január 1 -el lép hatályba. A lényege? Alighanem elég, ha csak annyit mondok: Contergan-ügy. Talán sokan emlékeznek, hogy szerencsétlen német asszonyok szedték ezt a gyógyszert és a gyermekeik betegen jöttek a világra. Mindenki tudta, hogy ezért valaki felelős, azonban őrült jogi problémák voltak. A polgári jog szerint az eladó és a vevő van egymással jogi kapcsolatban - a gyártó kimarad. Világos volt azonban, hogy a gyártó a felelős. Az Európai Közösség 12 tagállama '85-ben kiadott egy irányelvet, amely ezt a kérdést rendezi. Magyarországon a Nyugattal való jogi harmónia és a gyakorlat követelte, hogy mi is bevezessük a termékfelelősséget: nem elsősorban az eladó, hanem a gyártó tartozik kártérítéssel. • Ez kapcsolódik professzor úrnak egy korábbi témájához, a fogyasztóvédelemhez? - Nagyon erősen. Egyébként tervbe vettük egy fogyasztóvédelmi törvény megalkotását is. Ennek része, talán a legfontosabb, a termékfelelősség. Az erről szóló szavazáskor egyetlen nem, és egy tartózkodás volt a Parlamentben. • Milyen más részletein dolgoznak most az új, egységes kódexnek? - Folyamatban van a versenyjog korszerűsítése, általában az üzleti tisztesség szabályozása. Magam a szerződési jog újraszabályozásán dolgozom, hiszen egy csomó olyan szerződés, amely akkoriban nem volt - hogy úgy mondjam: divatban, kimaradt a Ptk-ból, mint például a lízing. • Az állampolgár azt tapasztalja, hogy üzleti tisztesség nincs, bárha törvény írja elő; mi a tapasztalata a törvénykezés és a valóság viszonyáról? Alakítható-e törvények által a világ? - Ennél nehezebbet nem kérdezhet. Elvileg a törvények betartása kötelező. Aki nem tartja be, annak a magatartását a törvény-szabta módon szankcionálni kell. De hát... Tudom, mert a fiam a gazdasági bíróságon dolgozik, hogy a megfelelő szervezetek milyen hihetetlen erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az emberek tisztességesen gazdálkodjanak. Minden egyes üzletkötésnél, jogi aktusnál azonban nem lehetnek ott, és sajnos - ezt el kell ismerni - a jogszabályoknak vannak kibúvói. Illetve az okos emberek hamar megtalálják a kibúvókat. • Ha nem a jog, akkor mi az az erő, ami helyrerázza egyszer a dolgokat? A piac? - Elsősorban. Másodsorban az emberek tudata. Na jó, én is elhúznám a számat... Mégis azt kell mondanom, hogy rá kell jönni az állampolgároknak: aki csirkefogó, azt egyszer eléri a büntetés. Mindenesetre a piac kibontakozása teremteni fog olyan közeget, hogy a vállalkozók jelentős része tisztességesen gazdálkodjon. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy a jogszabályok, a piac és a társadalmi tudat együttes hatásaként idővel a tisztességtelen magatartás lesz a kivétel. A kodifikációs munkában egyébként mindig is az volt a legnehezebb, hogy bizonyos jövőbelátást kíván: szinte meg kell jósolni, hogy az állampolgár így és így fog viselkedni; és ebben bizony újra és újra lehet tévedni - s akkor jön a módosítás. Az állampolgár helyében én nem nehezményezném a gyakori törvénymódosításokat, mert még mindig jobb a valósághoz igazodni, mint makacsul, esetleg presztízs-okokból megtartani a rossz szabályokat. Sulyok Eizsébet Koratavaszi bemutató J • • ° ' ° ' ' ° ° « - e » \ : V~~L / J —1V 1 —1V r ,*", , 1-1 L JDl _s P c ) 0 A Nüssli nézőtéri terve