Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

JAMBUS SZOMBAT, 1993. JÚN. 19. Végh György A nagyravágyó cipőfűző Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, fekete, félcipőbe való fűző. (Már nem emlékszem pontosan, kitől is hallottam ezt a történetet, Móka Mikitől-e vagy Hári Jancsitól, de biztos, hogy megtörtént.) Ez a szép, fekete, félcipő­be való fűző - Móka Mikivel-e vagy Hári Jancsival, teljesen mindegy ebben az esetben ­kikerült egyszer az állatkert­be, gazdájával egyetemben, minthogy vagy Móka Miki, vagy Hári Jancsi egyik cipőjé­be volt szolgálattételre be­osztva. Sokáig álldogált ott a ci­pőfűző gazdája az óriáskígyó üvegkalitkája előtt, éppen amikor az óriáskígyó hamm! ­bekapott csak úgy étvágy­gerjesztőnek egy ketemeletes kecskebékát. A szép, fekete, félcipőbe való fűző ámulattal nézte az óriáskígyó tekergő­zését egy darabig - mert per­sze ő is kíváncsian kidugta a fejét Móka Miki vagy Hári Jancsi cipőjének legfelső ablakából -, aztán végigné­zett magán, és tüstént meg­állapította, hogy mind ez ideig tévedésben volt foglalkozását és hivatását illetően. Hiszen ő tulajdonképpen maga is kí­gyófajta, és az óriáskígyó vagy a nagybátyja, vagy leg­alábbis a cipőfűzők királya. És ha az óriáskígyó kéteme­letes kecskebékát eszik csak úgy étvágygerjesztőnek, őt is megilletné legalábbis egy kis földszintes levelibéka tízóraira. No, ha megilletné, meg is tette az első lépést feléje. Alighogy kijött a gazdájával az óriáskígyótól, minden különösebb bejelentés és ér­zékeny búcsú nélkül önállósí­totta magát, és szépen, feke­tén kitekergett Móka Miki vagy Hári Jancsi cipőjéből! (Annál is könnyebben ment ez, mert nem volt megkötve, se csomóra, se csokorra Mó­ka Miki vagy Hári Jancsi ci­pőjében, így hát egy tekergés jobbra, egy tekergés balra, s máris kifűződött, és ott kú­szott nagy peckesen a szép smaragdzöld pázsiton.) Hát az első, amit meglátott, nem éppen egy szép sma­ragdzöld földszintes béka volt a szép smaragdzöld pá­zsiton? „No, most akkor meguzson­názom őkelmét!" - gondolta a szép, fekete cipőfűző, és hamm! - be akarta kapni a békát. Hanem a béka is ész­revette őt, mert ő meg azt hitte, hogy egy kissé hosszú­ra nyúlt, koromban megmár­tózott kukacot lát - dülleszt­gette is ám azt a békaszemét! -, és ő is hamm! - be akarta kapni ugyanabban a pillanat­ban a cipőfűzőt. Még szeren­cse, hogy a cipőfűző egy villa­nással előbb vette észre a béka meghökkentő és érthe­tetlen szándékát, és egy jó erős vetődéssel tüstént a béka félig kitátott szája köré tekeredett, úgyhogy az men­ten be is zárult, még a szája is remegett belé. Hanem az­óta egyikük sem mer meg­moccanni se: a béka attól fél, hogy a cipőfűző kapja be, a cipőfűző meg, hogy a béka. Azóta így néznek farkas­szemet egymással, amíg csak a világ világ lesz. Tehát vala­hányszor egy szép, fekete cipőfűzővel bekötött szájú békával találkoztok, gondol­jatok arra, hogy bizony sose eshetett volna meg így ez az eset, ha történetesen Móka Miki vagy Hári Jancsi - nem tudom már, melyikük - a cipőfűzőjét gondosan csomó­ra vagy csokorra kötötte vol­na, úgy, ahogy illik! Bibliai játék Barátkozz Istennel! Legutóbb Szent Erzsébet, és a három napkeleti bölcs: Gáspár (Kincstáros), Menyhért (Fény ura), és Boldizsár (Király) alakját kellett fölismerni. A bölcsek képe igen elmosódottan jelent meg, így a ráismerés csak a szövegből volt lehetséges. E héten Sebők Anikó, Kiskundorozsma, Orczy István u. 20., Bartha Ferenc, Szeged, Deák Ferenc u. 8. I. 6., és Mihály Anna, Szeged, Öthalom u. 41. jelentkezhet ajándékért a Sík Sándor Könyvesboltban. E heti játékunk megfejtésének beküldési határideje június 23. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. A levelezőlapra írjátok rá: Bibliai játék. A keresztúton Jézust kísérő asszonyok közül egy, hogy kínjait enyhítse, kendőjét nyújtotta Krisztusnak. A Megváltó arcának lenyomatát megőrizte a kendő. Az asszony nevének jelentése: győzelmet hozó. A kendő a jóság jelképe. Ki volt ez a jólelkű asszony? Húsvét reggelén ö hengerttette el Jézus sírjáról a követ. A holttestet kereső asszonyoknak ezt mondta: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta." Az öt megnevező szó jelentése: küldött. A szárny a győzelem jelképe is. Kiről van szó? Szabó Lőrinc Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Indiába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget; lép, lép, lépeget, még, még, még egyet ­az utolsót! így ni! Már egész üres a pohár! Ennek aztán örvendek, s én is nagyot hörpentek. Néprajzi kalauz Úrnapi körmenet A pünkösd után következő ünnepek sorából az űrnapja emelkedik ki, amelyet a szegedi ere­detű Lányi-kódex szentvérnapként emut. Ekkor ünnepli az egyház Krisztus testét és vérét, az oltáriszentséget. „Bár csütörtök ősidőktől fogva egészen napjainkig az Oltáriszentség emlékeze­tere rendelt nap, mégis sokáig hiányzott a Ke­nyér és Bor kiváltságos ünnepe". (Bálint Sándor) 1246-ban IV. Orbán pápa tette kötelező ün­neppé, és szokássá vált az oltáriszentség körül­hordozása; kihozzák a templomból (valamikor meghordozták a tavaszi vetések között, hogy tá­voltartsa a természeti csapásokat, s nyomaban bő termés járjon), a körmenet, az úrnapi menet alkalmával megszentelik vele azt a négy oltárt, amely a zöld agakból készített sátrakban áll, közben a földre virágokat szórnak. (A virágokat később különböző alkalmakkor használják Tel: a beteg gyerek fürdőjébe tesznek belőle, a fájós fogat füstölik vele, hernyók ellen a káposzta kö­zé rakják stb.; a zöld ágból is visznek naza, mert a néphit szerint a ház négy sarkába tűzve meg­véd a villámcsapástól, de a beteg tehénnek sem utolsó gyógyszer...) Űrnapja megünneplésére a XIII. századtól vannak adatok, mégis talán az egyik legérde­kesebb leírás Daniero Tamás modenai követé (1501), aki a budavári körmenetről mond érde­kes dolgokat. II. Ulászló idejében a hatalmas felvonulás, amelyen a király is részt vett, Moha­med koporsójának szétverésével zárult. A látvá­nyos szokást azzal a jóslattal magyarázták, hogy a mohamedán hitnek csak akkor lesz vége, ha Mohamed jelképes mecsetjét és koporsóját si­kerül szétrombolni. A követ lejegyzése szerint a hatalmas tömeg (melyet a szökőkútból egész nap folyó kitűnő bor is kellőképpen ráhangolt) foggal, körömmel, botokkal, kövekkel el is vé­gezte a rárótt nagy feladatot. „Talán a hajdani magyar hagyományvilágból is elárul egyet-mást az 1593-ban München vá­rosában tartott ünnepi körmenet. Egyik jelenetét ugyanis a magyar Barakha Miklós rendezte: a csoport élén magyar ruhába öltözött zászlós, sárga magyar csizmában. Lovát strucctollak ékesítették. A menetben Barakha fiai mellett egy törpe mór, továbbá muzsikások is felvonultak, valamint 14 zsidó és 100 perzsa lovas. A menet közepén a fáraó lovagolt, a végén pedig 12 alabárdos-következett. Az egésznek az exitus Izrael megjelenítése volt a célja, ami egyúttal a magyar népnek a török rabságból várt kisza­badulására is akart utalni". (Bálint Sándor) TURI MÁRTA Micsoda kedvet is röpte­tő, nagyszerű játék volt! Mert olyankor nemcsak a sárkány repült, az eregetője is úgy érezte, vele száll. S mennyi gonddal, türelem­mel, mekkora ékesítő kedv­vel készült az a sárkány! Csak a lisztből s vízből ke» vert ragasztóra haragudtam, viszolyogva tőle a selyem­papír nevében, annyira nem illett hozzá az a ragacsos kulimász. Ám ez volt, s hasznát nem lehetett tagad­Palotás Márta Sárkányeresztés ni. Amikor elkészült a nád­szálakból a váz, s feszült rajta a papír - felékesítet­tem. Vigyorgott, mint egy kis nap, ha jókedve van. Tar­kabarka papírszeletkék egy zsinórra kötve - ez lett a sárkány farka. Mikor a domb tetején eleresztettem, futva vele egy darabig, akár a vontató a vitorlázórepülővel, úgy tűnt, a felhőkig sem áll meg. Akkor éreztem úgy, hogy én is vele szállok. Miért éppen a gólya hozza a kisbabát? Azért, mert ez a legnagyobb, a falusi házak táján gyakran látható madár. A gólya többnyire a falusi házak kéményén fészkel, onnan a rétre, tóra, mocsárra, folyóra jár, békával a csőrében érkezik haza a kisgólyákhoz. Ez volt a látható alapja annak a mesének, amit a felnőttek helytelen álszeméremből, a gyerekek számára kitaláltak arról, hogy a gólya a tóból vagy másvalamilyen vízből hozza a kistestvért. Ma már minden gyerek tudja, hogy a gyereket nem a gólya hozza, hanem az anya méhéből jön a világra. Más országokban más mesék vannak erről, pl. a németek a gyereket a káposztás kertben találják stb. Szigetviadal (Fiúk.) A játszók száma csopor­tonként 8-10. 2 méter átmérőjű köröket rajzolunk, ezek lesznek a szigetek. Egy-egy ilyen szi­getre kb. 8-10 gyermek jus­son. Minden körbe meg­közelítőleg egyformán erős fiúkat állítsunk, akik egy­mást a körből kitolni igye­keznek. Az győz, aki utol­jára marad a szigeten. Háromszor három Most induló, új játékunk első lépéseként először is alaposan nézzétek meg az első, kitöltött betűrácsot! Balról jobbra (és fordítva), felülről lefelé (és viszont) is értelmes, hárombetűs szavakat találunk. A példa segítségével kell kitölteni az üres négyzetet! Beküldési határidő: június 23. A borítékra, levelezőlapra írjátok rá: Háromszor három. Jó szórakozást! -HEFÜ ­R A K A P A K A­Ri

Next

/
Oldalképek
Tartalom