Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-16 / 138. szám

SZERDA, 1993. JÚN. 16. • A megyei önkormányzatok jövője A belügyminiszter erősíteni akarja A megyéket vissza kell állí­tani az őket megillető szerep­körbe, a magyar viszonyoknak megfelelő, a mainál erősebb, több hatáskörrel rendelkező megyei önkormányzatra van szükség - hangoztatta Boross Péter belügyminiszter kedden Kaposváron, az önkormányza­tok jövőbeni helyéről és szere­péről rendezett konferencián. A miniszter álláspontja szerint a megye nélkülözhetetlen ele­me az ország szervezetének. Mint mondta, nem ért egyet azzal az elsősorban a megyei jogú városok által képviselt né­zettel, amely megkérdőjelezi a megyék szerepét, s helyettük a megyei jogú városok hatáskö­rét kívánja bővíteni. A készülő közigazgatási tör­vénytervezettel kapcsolatosan kifejtette: a Belügyminisztéri­umban elkészült az önkor­mányzati rendszer átszervezé­sére vonatkozó törvényjavas­lat, ennek elfogadása azonban már a választások utáni új Par­lament feladata lesz. Olyan megyei önkormányzatban gon­dolkodunk - mondta -, amely választott megyegyűléssel mű­ködik, s amely ellátja az in­tegrátori feladatokat is. Az ez­redfordulóra olyan megyét képzelünk el, amelynek közha­talmi jogosítványai is vannak, igazgatási szerepkörökkel ren­delkezik, s a mainál több intéz­ményt működtet. A jövő me­gyéjének tisztában kell lennie saját szerepkörének fontossá­gával, ugyanakkor azzal is, hogy autonómiáját sem lehet abszolutizálni. Szükség van és a jövőben is szükség lesz az ésszerű együttműködésre a kormányzati igazgatással. Ennek az együttműködés­nek a fontosságát hangsúlyozta Gyenesei István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke is. Hitünk szerint - mondta ­egyetlen alternatíva létezik a települési önkormányzatok és a Parlament között meglévő fényévnyi távolság csökkenté­sére, s ez a megye szerepének erősítése. Az új feladatkörök­kel felruházott megye nem rá­telepedni akar a településekre, hanem szolgáltatva segíteni a fejlődésüket. A kisteleid „Rákóczi" sikerei A magyar kultúra napja tisz­teletére kiírt országos pályá­zaton Menyhárt Melinda, a kis­teleki II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola 5. osztályos ta­nulója 1. helyezést ért el. Pá­lyázatának címe: Kulturális él­ményeim az általános iskolá­ban. Az 1.díjjal járó 10 ezer fo­rint jutalmat Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium politikai államtitká­ra adta át. Menyhárt Melinda felkészítő tanára: Savanya An­talné. Az iskola másik sikeres ta­nulója a 7. osztályos Makra Zoltán, aki az országos Kazin­czy-versenyen Kazinczy-díjat kapott. Felkészítő tanára: Ba­logh Lászlóné. Az I. mezőtúri kicsinyek kó­rusa fesztiválon a magyar és az európai zene legharmoni­kusabb ötvözéséért a KÓTA fesztiváldíját a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola Kicsi­nyek Kórusa kapta. A kórus karnagyának, Czakóné Forgács Gabriellának munkáját karna­gyi különdíjjal ismerték el. HAZAI TÜKÖR 5 • A hivatal kéri lelenkezzenek a károsultak! • A szombati jég- és viharkár igen nagy mezőgazdasági ter­mőterületet érintett megyénk­ben. Ez az „érintés" igen kímé­letlenre sikerült, hisz rögtönzött felmérések szerint a pusztítás százalékban kifejezett skálája 30 és 100 százalék közé esik. A Földművelésügyi Miniszté­rium megyei hivatalának mun­katársai már tegnap hozzálát­tak az adatok összegyűjtésé­hez, rendszerezéséhez. A nagy­üzemi táblák viszonylag hamar feltérképezhetőek, a több ezer magántermelő parcellája már kevésbé. Az önkormányzatok bevonásával is rámehet ez a hét. Tasnádi Gábor hivatalve­zető-helyettes szerint 30 ezer hektár termése szenvedett csor­bát. Ennek felére-harmadára tehető a súlyos kártétel. Becs­lések szerint a kár százmilliós nagyságrendű, s értékben mér­ve legalább harmada jut a ma­gántermelőkre. A mozaikszerű információkból összeálló kép szerint az Ásotthalomról kiin­duló ítéletidő útvonala Móra­halmon, Domaszéken, Rösz­kén át vezetett Szegedre, ahon­nan Algyő és Tápé felé vette az irányt, s a Tiszántúlon Ma­roslele, Földeák, Vásárhely ba­tidai részét letarolva Makó kül­területén szűnt meg. Az algyői Rákóczi téesz több tagját különösen szeren­csétlen módon érintette az eset. A felszámolás alatt lévő szö­vetkezetben 460 hektár földet Kárbejelentők Maroslelén A Földművelésügyi Hivatal kéri azokat a mezőgazdasági termelőket, akiket súlyos jég­és viharkár ért, hogy az önkor­mányzatoknál mielőbb jelezz­ék problémáikat. Az adatok összegzése érdekében minden­képp jelöljék meg a terület helyrajzi számát és nagyságát, nevezzék meg az ott termelt növényt, s a kár százalékos becslését is végezzék el. Sze­geden az ügyfélszolgálati iro­dán és a külső kirendeltsége­ken is fogadják a bejelentése­ket. A hivatal, s ezen keresztül a minisztérium hiteles tájékoz­tatással kívánja megalapozni a Kormány döntését. Ma még nem lehet tudni, hogy a segít­ség milyen formájára számít­hatnak a károsultak. A tények feltárása alapvetően meghatá­rozza a várható intézkedéseket. • Ásotthalomtól Batidáig Százmilliókra rúg a jég- és viharkér adtak ki magánszemélynek hasznosításra. Sok munka nél­kül maradt ember fektette itt be kevéske pénzét, hogy mező­gazdasági termeléssel próbál­jon szerencsét. Akadt közülük olyan is, akinek 50 hektárát borotválta le a jég. Elképzelni is nehéz, hogy biztosítás híján mihez kezdenek. Ugyanitt akadt példa arra, hogy a kár azonnali enyhítésén spekulált a gazda. Rövid, 120 napos te­nyészidejű kukorica vetőmag beszerzésében kért segítséget, hátha még belefér a termése ebbe az esztendőbe. T. Sz. I. A határ - jégverés után. (Fotó: Schmidt Andrea) • A szerb lány és a vajdasági fiú a polgárháború kezdetekor ismerkedett meg. Heléna édes­apja a rokonokhoz küldte lá­nyát Kanizsára. Másfél éve nem tudnak egymásról. László behívót kapott. Még aznap éj­szaka átjöttek a zöldhatáron Magyarországra. A Délvidéken találtak menedéket. Az elha­gyott tanyaépületet már régen nem lakják, az itteni ismerősök bocsátották rendelkezésükre. Szökésük éjszakáján még meg­látogatták a helyi plébános urat, aki Isten előtt összeadta őket... Tudták, hogy érkezem, mégis kínos perceket vártam a tanyaudvaron, mire a fiú elő­merészkedett. Géza bácsi, a ta­nyatulajdonos, kísérőm a ko­csiban ült, ez volt a bizonyta­lanság oka. - Elnézést - szabadkozott a fiú -, nem láttam a tatát a ko­csiban. Minden zajra össze­rezzenünk odabent. - Ez egy szabad ország. Mi­től fél? - Hallottam már olyan törté­neteket, hogy ebből a szabad országból néhány dezertőrt visz­szamenekítettek az erre specia­lizálódott emberek. Nem árt az óvatosság... - Ki tudja, hogy itt tartóz­kodnak? - Az itteni ismerősök közül néhányan. Még haza is azt tele­fonáltuk, hogy albérletben va­gyunk egy határszéli községben. László beinvitált a szobába. Riadt tekintetű, húsz év körüli lány ült a tűzhely előtt, teát melegített. A kopott táskarádi­óból halkan szólt a kóló. • Heléna és László a Imák Srebrenicáért, a Vajdaságért, mindenkiért Ami elől menekültek: roncsok, romok és harckocsi. (MTI - Telefotó) Géza bácsi törte meg a hir­telen támadt csendet. Hátizsák­jából kenyeret, kolbászt meg konzerveket tett az asztalra. Meg egy üveg pezsgőt. Helé­nának holnapután lesz a szüle­tésnapja. - Aztán éppen hányadik? ­érdeklődtem. - A huszadik. És nem tu­dom, majd a következőt hol ünnepeljük. - Hallottam az esküvőről. Most önök férj-feleség, vagy csak élettársak? - Isten előtt minden bizony­nyal házastársak. Mindketten katolikus vallásúak vagyunk. A polgári esküvőt majd az új hazában tartjuk meg - vála­szolta László. - Melyik új hazára gondol? - Ahol majd letelepszünk. Valahol csak szükség lesz ránk. - Szüleik tudják, hogy házas­ságot kötöttek ilyen formában? - Igen. Mikor megkaptam a behívót, elhatároztuk, hogy még éjszaka megpróbálunk át­szökni a határon. Apám java­solta, hogy előtte keressük meg a tisztelendő urat. - És ő mit szólt, amikor be­állítottak hozzá éjnek idején? - Csak helyeselni tudta dön­tésünket. - Talán még nászajándékot is kaptak? - Jókívánságokat, meg itteni címeket, hogy legyen kit keres­nünk a bajban. Átjöttünk, meg­szabadultunk az ottani pokoltól. - Pokolnak nevezi azt, ahol házasságot kötött? - Merthogy az maga a po­kol. És nem hiszem, ha még nem is az, hogy nem változik hamarosan azzá. - Meddig lehet így bírni, a világtól elzártan? - Ameddig szükség van rá. Ez azért mégsem Srebrenica. Rádión követjük az esemé­nyeket, és sokan imádkozunk az otthon maradottakért. - A barátai közül sokan meg­kapták a behívót? - Igen, és kapják folyamato­san. Bár a behívóparancs mára már formaság, hiszen több fia­talt parancs nélkül elvittek. - Mit szólnak az otthon ma­radottak, hogy kibújt a felelős­ség alól? - Kettőnk kapcsolata egy elég speciális eset így. Én sem­miképpen sem lőttem volna, mondjuk, Heléna rokonaira. - Mi lesz azzal, aki megta­gadja a bevonulást? - Börtönbe vagy koncentrá­ciós táborba viszik. - Hallott már ilyen táborok­ról? - Kanizsán közszájon forog. Tudok olyanról, akit egy éve cipeltek el, és semmi hír róla. - Nem kérnek hazánkban letelepedési engedélyt? - Mi ott születtünk, oda kell visszamennünk. Várnak is ben­nünket. Kell majd a munkás­kéz az újjáépítéshez. 4 - Melyik részen? - Félek attól, hogy a Vajda­ságban is szükség lesz rá, ha a helyzet tovább romlik. Már így is darázsfészek az a környék. - Ha jól tudom, van itt egy bejelentkezési kötelezettségük. - És nyilvántartásba vesz­nek bennünket. - Valahogy úgy történik... - Arról is teijednek a hírek, hogy könnyen hozzáférhetők ezek a dokumentumok. Nem szeretnék dezertőrként vissza­kerülni. - Mert úgy gondolja, ha vé­ge a háborúnak, ezt másképpen fogják minősíteni? - Én nem akartam lőni a testvéreimre... Ez bűn? - Meddig akarnak így, névtelenül bujkálni? - Géza bácsi azt mondta, addig maradunk, ameddig akarunk. Majd gazdálkodunk, növényeket termesztünk, ál­latokat tartunk. Csak annyi kell, amennyi a legszüksé­gesebb a megélhetéshez. 1 alán a Jóisten meghallgatja minden­napi könyörgésünket. - Ez az egyetlen kapaszko­dó? - Hát mit mondjak? Egyelő­re... Posztobányi László

Next

/
Oldalképek
Tartalom