Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

• Megjárja a panasz A deszki kalap alatt • Kiütéssel győzött az aszály • Nemcsak homokon, hanem fekete földön is Megkezdődött az aratás Csongrádban Az utóbbi években elszomo­rító, aszályos nyarakról adha­ttunk számot Csongrádból. A dél-alföldi régióban veszte­séget veszteségre halmoznak a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők is. Nem véletlen tehát, hogy tavaly Csongrád megyében egymilliárd-nyolc­százmillió forint veszteséget mutattak ki a gazdaságok, ez­zel szinte megduplázták a ko­rábbi esztendő eredménytelen­ségét. A termelés a mélypontra zuhant, őszi búzából 3,3 tonna a hektáronkénti termésátlag, őszi árpából 3 tonna, míg rozs­ból 1,3 tonna. Mi lesz az idén? Milyen termés várható? A szakemberek becslése szerint könnyen megtörténhet, hogy még a tavalyinál is keve­sebbet fizetnek a búzamezők. Siralmas a határ, kényszerérett táblák mindenfelé. Június kö­zepén csendül meg a kasza, nem Péter-Pálkor, mint az erre­felé egy időben divatozott. A vetésterület is csökken. Hason­lóan az országos átlaghoz, egy év alatt 26 százalékos csökke­nés mutatható ki a kalászosok­nál. Az elmúlt évek átlagánál ki­sebb területen, mindössze 85 ezer hektáron díszlik kalászos gabona. Ebből 50 ezer hektár a búza. Az aszály megint nem kegyelmezett, májusban példá­ul öt milliméter csapadék hul­lott. Így nem csodálható, hogy 15-20 centisen már kalászba szökkent az őszi vetés. Június első dekádja is kiadós eső nél­kül telt el. Lassan-lassan csak múló emlékként gondolunk azokra a napokra, évekre, ami­kor a csongrádi mezőkön 135-131 ezer hektáron ringott kalászos, és 45-50 mázsát fize­tett hektáronként. A homokosabb, partosabb, szikesebb földeken hét végén megindultak a kombájnok, így a Szeged környéki földeken és Szegvár térségében. Ám a vár­va várt, de megkésett eső arra késztette a behemót gépeket, hogy csak próbaaratást csinál­janak és az igazi aratást hétfőn kezdték. így Rúzsán, a Nép­szabadság Szövetkezetben 3 Chlas-Dominátor és 2 db E 14­es kombájn vágja az őszi kalá­szost. Ebből összesen 960 hek­táron díszlik. Sajnálatos, hogy a várható termésátlag I ton­na/hektáron. Kiütéssel győzött az aszály. A homokosabb földeken soha nem értek el olyan terméseredményeket, mint a jó fekete földeken, még­is Rúzsán 25-30 mázsa termés az (korábbi évek átlaga hozta is ezt), ami nem teszi ráfizeté­sessé a kalászosok termeszté­sét. És a nyár katasztrofális. Az idén a kapások s az állatte­nyésztés javíthat valamicskét szomorú helyzetükön. Ilyen nyárra nemigen emlé­keznek a Dél-Alföldön, hiszen, hogy a fekete földeken június közepén arassanak - arra ném volt példa. Most ez történik, ugyanis hétfőn Eperjesen, az Ifjú Gárda Szövetkezetben 6 kombájn kezdi meg a 170 hek­táros ősziárpa-termés betakarí­tását. Összesen 500 hektáron terem a búza. A rendkívüli aszály sújtotta kultúra bizony alaposan próbára teszi ezt a gazdaságot is. Sz. Lukács Imre RIPORT 9 szélyes épületet, mert a falu közepén van, és akármilyen lo­kál lehetett volna a helyén. Mi azonban ragaszkodunk ahhoz, hogy az egészségügy gyara­podjon, ezért, lényeges enged­ménnyel bár, de a gyermekor­vosnak adtuk el azzal a kikö­téssel, hogy rendelőt épít a he­lyén. Vádolnak bennünket az­zal is, hogy a gyermekorvost mi támogatjuk, a falu népe vi­szont nem hozzá akarta leadni a biztosítási kártyát, de ha ebbe belebonyolódnánk, messzire jutnánk. Sokakat meglep, hogy hosszú ideig semmi mozgás nincsen egy-egy ügyben, aztán pedig hirtelen kell döntetnünk. A piaci körülmények, sajnos, ezt hozták magukkal. Vakaróz­tunk a magánklinika körül, és meglehet, végleg elúszott ez a lehetőség is. Amikor lépnünk lehet, akkor lépni muszáj. - A törzsvagyon megállapí­tása is rohamlépésben történt... - Azért, amit az előbb mondtam. Rendelet nélkül nem lehet értékesíteni, rendeletet pedig addig nem alkotott rá az önkormányzat, a pillanatnyi pi­aci helyzet égetően sürgetett bennünket, meg kellett al­kotnunk a rendeletet. De ha ez megint népszavazás függvénye lenné, nincsen az az önkor­mányzat, amelyik mozdulni tudna. - A kívülállónak úgy tűnik, paprikás a hangulat az önkor­mányzat és a lakosság között. Mégiscsak megszületett az a 631 aláírás. - Valóban megszületett, és nem érdemes osztani-szorozni, mennyi tekinthető belőle hite­lesnek, hiszen rendelet szabá­lyozza, saját kezű aláírás kell, lakcímmel és életkorral. Élet­kort sehol nem tüntettek föl, a sajátkezűség pedig többször megkérdőjelezhető, tehát eb­ben a formában valóban nem vehettük volna figyelembe ak­kor se, ha a tiltakozás egyértel­műen fogalmazták volna meg. Lelke legmélyén kevés ember tapsol, ha ellene szól a közhan­gulat, magam azonban kimon­dottan örülök neki, hogy a ko­rábbi közömbösségből kimoz­dult a falu. De kérem is a la­kosságot, bízzon jobban a ma­ga által választott testületben. Nagyon nehéz dolog a de­mokrácia. Horváth Dezső • Miniszterelnökünk többször idézte Sir Winston Churchill sziporkáiból azt a zseniális gondolatot, hogy rettenetes do­log a demokrácia, de jobbat még nem talált föl az emberi­ség. Elfogadjuk a bölcsességet szőröstül-bőröstül, leginkább a vége tetszik, az, hogy jobb rendszer nem létezik nála, de az első felét nem mindig vesz­szük figyelembe: művelni na­gyon nehéz. Adva van egy ön­kormányzati testület, azért vá­lasztotta meg a falu, mert job­bat nem talált, de amikor a sa­ját belátása szerint a legjobban akar dolgozni, átérezve a vá­lasztók bizalmából fakadó fele­lősséget is, akkor előáll például 631 aláírással egy nyílt levél, és azt mondja, nem oda Buda! A testület ürgeti-forgatja, né­melyikük grafológushoz kíván­ja utalni az aláírásokat, mert valóban észrevehető, hogy azonos kezek egyszer-egyszer több nevet is aláírtak, és csak hosszú huzavona után jutnak el odáig, hogy a kigondolt kami­onparkoló és motel mégse épüljön meg, ahogy a vállalko­zó szellemű Lődi és Tsa akar­ta. Megjárja a panasz a Köztár­sasági Megbízott Hivatalát is, fölveri a port azon a bizonyos falugyűlésen is, amit mosta­nában közmeghallgatásnak mondanak, de ilyen minőségé­ben el is kajszul, és közkivég­zés akar lenni belőle. Ha csak a 631 aláíróra né­zek, még akkor is, ha belátom, egy-egy családban legtöbbször az írja alá a többiek nevét is, akinek a keze legjobban hozzá­szokott a tollhoz, meg kell ál­lapítanom, nagy a békétlenek tábora Deszken. Aki ráismert, hogy a Bánk bánból, nemzeti nagy drámánkból való maga a fogalom, talán elhiszi azt is, hogy a lehető legnemesebb do­lognak tartom az ilyen békét­lenséget, még akkor is, ha az általam egyszer-egyszer már nagyszerűnek ítélt önkormány­zati testület ellenében szól. Ilyen a demokrácia! Ha iga­zat adunk Churchillnek. Ennyire hosszú nekifutás után illene előjönnünk a lé­nyeggel. Sajnos, több lényeg van, és mi most csak egyet­kettőt vehetünk szemügyre. Autókereskedést nyitott a Lődi és Tsa kft. a falu Makó felőli kivezető végén, és tovább sze­retett volna terjeszkedni. Föl­ajánlotta a polgármesternek, hogy az ottani „köztanya" he­lyett ingatlant vásárol a falu­ban, és szőrén szőrt alapon cserélnek. Némely lelkiisme­retes békétlen azonban azonnal úgy látta, egyrészt rossz az üz­let, mert tényleges haszna a falunak nincsen belőle, de ha kamionparkoló épül, ráadásul motellel, akkor összes járuléka is fölüti a fejét: jönnek sereges­tül a széplányok, jön a hozzá­juk csapódó alvilág, kábítósze­resek és egyebek, a falunak pe­dig rendőre sincsen éppen. Amikor a közmeghallgatáson valaki fölvetette mindezt a pol­gármesternek, azt felelte rá ál­lítólag, hogy ő szóban meg­egyezett már, és szavát nem vonhatja vissza. Fölágaskodott azonban a patriótaindulat mindjárt: mi a fontosabb? Az elhamarkodottan kimondott szó, vagy a falu érdeke? Rá­adásul a kft. máris használha­tatlanná tette az egyik mezei utat. Elviekben tovább bonyo­lódott a dolog, mert jelentke­MHMHMHMMMI KEDD, 1993. JÚN. 15. Czifra László polgármester. (Fotó: Enyedi Zoltán) zett valaki, aki magánklinikát álmodott Deszkre. A békétlenek közül hárman is mondják, az a bizonyos köz­meghallgatás anarchiába ful­ladt. Minden anarchiának elle­ne vagyunk, a demokráciának csöndesebb folyással is kimé­lyülnek a medrei, de tudván tudjuk, tüzesebb fordulatai is szoktak lenni. Mindenesetre elmentünk kérdéseinkkel a pol­gármesterhez is, miután tudo­másul vettük, a deszki békétle­nek azt akarják csak, szólhas­sanak bele a falu életét szol­gáló döntések előkészítésébe. A példaként említett egyetlen esetet például úgy képzelnék el, állapítsa meg a polgármes­teri hivatal vagy az önkor­mányzat, az a terület mire le­hetne legalkalmasabb, írjon ki rá pályázatot, és a sikerrel pá­lyázók között árvereztesse el. Hogy a legkukacosabb indula­tú ember se tudjon egyik oldal­ról se beleharapni. Magunkkal vittük az említett betéti társa­ság, illetve kft. külön levelének másolatát is, amelyben kijelen­ti, hogy a Bikaház telkén sem kamionparkolót, sem hotelt nem akarnak létesíteni. A jogi nyelvezet csavarjaival együtt, hiszen a békétlenek azt mond­ják, a motel nem hotel, tehát motel mégis épülhefne, vagy ha nem is azon a telken, de mellette már lehetne kamion­parkoló is, ha nem vigyázná­nak. A polgármesterre várván ki­ugrottunk az autókereskedésbe is. A cég egyik „Tsa" hittel ál­lította, mindenféle kamionpar­kolóról, hotelról és motelról végképp lemondtak, noha biz­tosra veszi, a falu emelkedett • volna a beruházással. Czifra László polgármester azt mondja, az önkormányzati ülések nyilvánosak ugyan, de számottevő érdeklődő legtöbb­ször nincsen. Az említett ügy kapcsán azonban támadt elége­detlenkedő, és a hivatalosan népi kezdeményezésnek neve­zett aláírási akció őket is meg­lepte. A nyílt levél formájában is megfogalmazott kívánságok azonban nem állnak egyértel­mű logikai rendbe, azzal a ki­tétellel pedig nem azonosulhat­nak, ha el akarnak adni vala­mit, rendezzenek népszavazást. Fölhívták a kezdeményezők figyelmét, fogalmazzák meg egyértelműen kívánságaikat, a következő önkormányzati ülé­sig félre teszik az ügyet. Ha­lasztódott a következő ülés, mert közbejött a szakszervezeti választás, de még így se kaptak újabb beadványt. - De határidőt se kaptak, hogy mikorra kellett volna új­ból jelentkezniök. - Hogyan adhatna bárki ha­táridőt a népi kezdeményezés­nek? Azt viszont megmondtuk, a következő ülésünkig elha­lasztjuk a döntést. - Szó érte a ház elejét a régi óvoda értékesítése körül is. - Való igaz, el lehetett volna adni drágábban is azt az életve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom