Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-15 / 137. szám

KEDD, 1993. JÚN. 15. HAZAI TÜKÖR 7 A mélypont ünnepélye? (Személyes sorok rólatok) N em tudom, egészen pontosan mire véljem azt, ami a szegedi sporttal vagyis a sportegyesületek körül történik. Lehet, hogy egyszerűen csak azt kellene mondani: ez itt a tartalom és a forma új egysége. Amilyen a társadalom, olyan a sport, amilyen részvétlen a közönség, olyan számító a szponzor, amilyen kép­zetlen a sportvezető, annyira nem tudja a dolgát a városi közgyűlés. Minden mindenre felel, teljes a kép. Azt mondjuk: kicsinál bennünket a pesti maffia. Mert lebundázzák ellenünk a pólót meg a focit és lassacskán kizuha­nunk minden olyan körből, amelyben korábban országos jogosítvánnyal, elen­gedett kézzel ringlispíleztünk. És persze okunk van haragudni - már megint? még mindig? - a fővárosra, hiszen ha vidéki ellenfelével kupadöntőt játszik a Papí­ron, akkor a sportnapilap hatodik oldalá­nak alján hozzák a tudósítást, ám ha pes­ti nők kézilabdáznak az MK-ban, akkor az elődöntő meg a döntő is a címlapon jön, sőt még a tévé is főmúsoridőt áldoz - egyenesben, persze. Ne legyünk igazságtalanok. Mi is bundáztunk, no jó. egyeztettünk, amikor kellett. De így, ilyen amatőrmozgalom­jelleggel. a szocialista sportirányítás és a vadkapitalista kaparjkurtizmus kettős betegségtüneteivel, csak itt és most: Sze­geden, 1993-ban. Megvallom, volt úgy, hogy hathasá­bos címet tétetek az egyik sportoldalra: Nevetségesek vagytok, fiúk! Azután, le­higgadva, a tárgyalásos vitázásra gon­dolván nem akartam így üzenni a város­házára. Mert tudom, hogy nincs elegen­dő pénz, hogy rossz az önkormányzati törvény, ráadásul sokféle az érdek, s ez mentsége lehet a döntéshozónak. Miről is beszélek? Azt akarom tán mondani, hogy a végveszélybe jutott he­lyi foci vagy a pólósok kigolyózása nem a vezetők ügyefogyottságán, informálat­lanságán múlt, hanem a sport ellen beol­tott képviselőkön? Nem. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem erről van szó. Csak arról, hogy a mi viharos életünkben min­den összefügg mindennel: ha nem ellen­őrzi a városi főszponzor (tehát maga az önkormányzat) a sportegyesületeknek juttatott tízmilliók sorsát, akkor a függet­len sportegyesület vezetője könnyedén lenyelheti a pénzt. Ha ugyanez a fő­szponzor nem tesz meg mindent azért, hogy a saját pénzeszközei mellé más he­lyi pénzek is fölsorakozzanak, akkor a magukra hagyott klubok vezetői, mened­zserei nem sportot fognak szervezni, ha­nem földalatti pénzügyi manővereket építenek ki rossz, vásott logikák mentén. Ha jól tudom, a kormány az egyik je­lentős informatikai cégtől igen nagy összeget kapott lapalapításra. Cserébe állami beruházásokat mondhatott magá­énak ez a vállalat. Nem azon kell mor­fondírozni, hogy tisztességes-e ilyen üz­letet kötni. Az üzlet vagy törvényes vagy sem. Lehet moralizálni, politizálni, de egy idő után nem érdemes. Azt akarom mondani, hogy nem tu­dok olyan városi szintű érdekcsoportról, amelyik a sport érdekében egy asztalhoz ültette volna a helyi pénzelitet. Arról sem tudok, hogy született volna a városi sport fönntartásáért bármiféle gazdasági alku az önkormányzat és a nagyobb gaz­dálkodók között. Azt meg egyenesen ne'rn hinném, hogy azt a sok százmillió lenyereségadózott forintot nem lehetett volna időben a megfelelő helyre (sza­badtéribe, kórházba, idegenforgalomba, sportba) irányítani. Megy az össznépi kalapolás. Meg­szűntek. átalakultak a nagyvállalatok és itt maradt a nyakunkon egy új kolduló rend: a sport. Én magam naponta mon­dok igent vagy nemet öttől ötvenezerig. Vagyunk így néhány tucatnyian. Tudok olyan, a sportágáért egy szál gatyára le­vetkőztethető igazgatóról, aki patikamér­legen méri ki azt a semmit, amit a klub­jának ad, de másoknak áldoz, sokszor kéretlenül is, mert pontosan tudja, mit jelent ma sportvezetőnek lenni. Nem kellene egyszer őt, őket is meg­hallgatni? Nem lenne jó depolitizálni mindazt, amit a sport helyén képződött maradék működőképességnek is nevez­hetünk? Nem volna kötelező a városházi döntéshozóknak valódi információkra építeni szavazataikat? Látják ők a kü­lönbséget teljesítmények, vezetők, öt­letek, energiák, minőségek, szervezett­ségek között? Jó, azért fogtam tollat, mert a hétvé­gén bekövetkezett az, ami csak egy komplex kelet-közép-európai rémálom része lehet. A polgári demokráciának ne­vezett latinamerikanizált magyar Ázsiá­ban cinikusan kitervelt bundasorozatok­kal kiejtették a legjobb négyből a szege­di pólót, és kevésbé nagy energiákat megmozgatva, de kétség kívül egy fél országynyi kottából olvasva lenullázták a reprezentáns focinkat is. Szóval ezért kezdtem az írásba, most viszont - talán igazságtalanul - a minapi, Villő nevű tornádóhoz hasonlatosan, a helyi képvi­selőházról szedem le a vakolatot. D e mielőtt önkorbácsolásba fognék - lám. aki ír: szabad - elmondanék egy dolgot. Ahogy így üldögélek az iro­dámban és a közelmúlt kézirattörmelé­kein elnézem Kutasi Laci. Pelé és Bene Ferenc portréját, belémvillan a fölisme­rés: annak kezébe volna szabad adni a szegedi sportot, aki be tudja azonosítani a pólós Török Bélát, a röplabdázó Hull­mannt. aki arcról és mozgásról ismeri Pápait, aki meg tudja mondani, hogy ki a megyekettes NOVO-TEL edzője, aki ismeri Ducsai Gézát és Mészáros Csa­bát, aki tudja, mi az, hogy rüszt, és aki járt már IKV-meccsen a Szabadság té­ren. Ha ezek a paraméterek megvannak, akkor jó helyre adtuk a város pénzét. Bocsánat: a pénzünket. S ha nem? Akkor ilyen keserű írások születnek. m Egy rendhagyó koncert Az ország első fagottkvartettje A Szegedi Fagott Kvartett idén januárban alakult, és az év terméséből most tartja első nyilvános'koncertjét. Tagjai: Vizsolyi Lívia, a Szegedi Szim­fonikus Zenekar művésze, a zenekonzervatórium tanára, Mojzer Antal a Salieri Kamara­zenekar művésze, a zenekon­zervatórium tanára, valamint Belházi Gyula és Hotzi Zoltán a Szegedi Szimfonikus Zene­kar művészei. A magyar zenei életben eleddig csak alkalom­szerűen összeálló fagottegyüt­tesektől különbözően a szegedi kvartett hosszú távú terveket tűzött maga elé: a rendszeres koncertelőadások mellett temp­lomokban és iskolában szeret­nének fellépni, alkalomadtán Rendhagyó zenei él­ményben lesz része a ka­marazenei különlegessé­geket kedvelő szegedi közönségnek csütörtö­kön 19 órától a Szegedi Konzervatórium nagy­termében, ahol Magyar­ország elsőként alakult (és mindeddig egyetlen) fagottnégyese ad bemu­tatkozó hangversenyt. rendhagyó zeneórákkal is; s konkrét céljuk egy önálló le­mez kiadása. Az együttes tag­jai elmondták, bár a fagott szó­lóhangszerként kevésöé elfo­gadott, s a zeneirodalma is sz­erényebb, előadásaikkal szeret­nék bemutatni a hangszer előadóművészetének szépsé­geit és változatosságát. E tö­rekvést jól illusztrálja majd a csütörtöki hangverseny is, amelyen a fagottra írt darabok­tól (mint Gordon Jacob XX. századi angol szerző Prelúdi­um, fúga és scherzo című mű­ve) az átiratokon át a legmeg­lepőbb kísérletekig (mint Schubert Stándchen szerenád­ja, melyben a bariton énekszó­ló mellett négy fagott .játssza" a férfikar énekét, vagy Schu­bert Ave Maria dala négy fa­gottra átírva) a koncert változa­tos és szórakoztató műsort ígér. A Szegedi Fagott Kvartett megalakulásával párhuzamo­san létrejött „A szegedi fúvós­kultúráért" elnevezésű alapít­vány is, amely a kvartett mun­kájának segítése mellett fúvós növendék-versenyek, találko­zók szervezését tűzte ki távlati céljául. S. P. S. Iparsiker? Az idei év első negyedében az ipari termelés 14,7 száza­lékkal növekedett az előző év hasonló időszakához képest ­mondta hétfőn Szabó Iván pénzügyminiszter az ipari tár­cánál végzett vizsgálatokra és a Magyar Nemzeti Bank pénz­forgalmi adataira hivatkozva. A belföldi fogyasztás növe­kedése ebben az időszakban oly mértékben megindult ­mondta a miniszter -, hogy csaknem teljesen felszívja a csökkenő export miatti felesle­get. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és az MNB adatai szerint az első negyedévi 20 százalékos ex­portvisszaesés 50 százaléka a mezőgazdasági árualaphiány miatt van, 20 százaléka a bér­munkaalkalmak elmaradása következtében állt elő. Az ipar exportja alig csökkent - hang­súlyozta Szabó Iván. Utazó óvodások 300 hely hiányzik Közel 300 óvodai hely hi­ányzik Szegeden, de a reális hiány 200 körüli, hiszen több városrészben kihasználatlanok az óvodák - mondotta kérdé­sünkre dr. Puskás Albertné, az önkormányzati Közművelődési és Közoktatási Iroda vezetője. A különbség oka, hogy míg Mihályteleken, Gyálaréten vagy a Béketelepen nem tudják a helyeket betölteni, az Északi városrészen vagy Makkos­házán igazi férőhelyhiány van. a szülők pedig nem hajlandóak gyermeküket a város másik végébe utaztatni. Ez utóbbi „fiatal" részek építésénél annak idején „megfeledkeztek" az óvodai igényekről, pedig az elöregedett Taijánnal szemben elkelnének az óvodai helyek, mint ahogy elkeltek volna Újszegeden is, ahol a Fő fasori óvodából 30 gyereket kellett visszautasítani. Az irodavezető szerint 130 férőhely lenne megoldható a jelenlegi épületek jobb kihasz­nálásával, illetve a bölcsődék átcsoportosításával, s lennének helyek, ahol óvoda és bölcsőde egy épületben működne. (Ez sem egyszerű mindenütt, hi­szen Makkosházán például bölcsőde sincs.) Kérdésünkre, hogy - mint az hírlik - helyet kapnak-e szellemileg fogyatékos gyer­mekek a hattyasi óvodában, dr. Puskás Albertné elmondta, hogy az óvoda részéről szép gesztus, hogy felajánlották az elesett gyermekekkel való fog­lalkozást, de nincs felmérés arról, hogy a környéken hány gyermeket érint. Á speciális óvodai helyeket épp ezért idén nem hirdették meg, hiszen az erőforrásokat az Osztrovszky utcai általános iskolára és óvo­dára összpontosítják, de a haty­tyasi gyermekek számára nagy segítséget jelent a közeli meg­oldás. - Ha beindul, mindent megteszünk, hogy segítsünk ­mondotta az irodavezető. P. I. • Ecos-program megyei fejlesztésekre A modell: Portugália vagy Írország Ratkai Imre, a megyei ön­kormányzati hivatal helyettes vezetője a délelőtti előadások után összefoglalta azokat a cél­okat és feladatokat, amelyek elérése, illetve teljesítése szük­ségessé tették az ilyenfajta együttműködés kialakítását. A régi középszintű irányítá­si rendszer megszűnt, az új vi­szont még most keresi önma­gát. A nagy társadalmi és gaz­dasági változások teljesen új­fajta feladatok elé állítják a me­gyei közigazgatást. Célszerű tehát olyan országokban körül­nézni, amelyekben már létre­jöttek az optimális működés formái. Dánia, Írország, Portugália - nem a leggazdagabb EGK­tagok. épp ezért alkalmasak arra, hogy egy fejlődő társada­lom és gazdaság modelljéül szolgáljanak. A szegedi tanács­kozás két napján magyar és külföldi előadók - előzetes és kölcsönös tapasztalatszerzés után - arról beszélnek, hogy Csongrád megyében miképpen lehetne a mezőgazdaság, élel­miszeripar, vállalkozásfejlesz­tés, munkaerőgazdálkodás, környezetvédelem és oktatás területén eredményesen vég­hezvinni a legfontosabb lépé­seket. Az Európai Gazdasá­gi Közösség regionális fejlesztési programja, az Ecos támogatásával jött létre az az együttműkö­dési folyamat, amelynek területünkön fő szerve­zője a Csongrád Megyei Önkormányzati Hivatal. Szakember- és tapaszta­latcsere, együttgondol­kodás, valamint a meg­oldási javaslatok közös kidolgozása - ennyiben foglalható össze az ed­digi munka tartalma. Az együttműködés jegyében tegnap kétnapos előa­dás-sorozat kezdődött a Csongrád Megyei Ón­kormányzat Közművelő­dési és Pedagógiai Szol­gáltató Intézetének új­szegedi épületében. *A megbeszélés második napján a résztvevők közösen ajánlásokat dolgoznak ki, ame­lyek összehangolt megvalósí­tása a megyei önkormányzati hivatalra vár. Ny. P. Cicölle Megszállták a szegedi csillagnézőt a minap a zsombói Wesselényi Népfőiskola hallgatói. Tartott már előadást nekik a csillagász Szatmáry Károly, és a csillagvizsgáló­alapítvány főembere. Csákány Béla is, ismerősként jöt­tek tehát. Hazulról hozott szempontja is volt némelyek­nek: táncol-e még Cicölle, másik nevén Cicella, és muzsi­kál-e még neki elpattanó húrú hegedújén Szent Dávid, ahogy nagyapáik szépapjai is mondták már; és azt is sze­rették volna megtudni, hogyan is állunk valójában az ufókkal? • Ahogy hetvenhét testi alak­zatba görbülve bele-belenéztek a távcsőbe, láthatták, Cicölle anyánk nem táncol már, helyette kráter látszik meg hegyvonu­latok, az ufók létezését pedig bizonyítani azok se tudják, akik arról szeretnek mesélni akár a képernyő előtt is, hogy őket már elrabolták a földöntú­li lények, sőt némelyikükkel szerelmi kalandokba is keve­redtek. Ürkéj, ez kezd lenni a divatos fogalom. Sajnos, arra senki nem tudott felelni, ki használta először a marslakó szót, noha egyértelművé vált. marslakó nem is lehet, mert azon a bolygón most éppen a jégkorszak uralkodik, és a mű­szerek korábbi élet lehetőségé­ről se szolgáltattak még adato­kat. Tagadhatatlan ténnyé vált azonban, hogy kozmikus lé­nyekké lettünk magunk is. Az ózonréteg állandó bombázásá­val és avval a bizonyos üveg­házhatással a legjobb úton ha­ladunk a Vénusszá-válás felé. Mert ez a szépségbolygónk most éppen az ólom olvadás­pontja fölötti hőmérséklettel szolgál, az ottani üvegházhatás következtében. Rémisztő tétel egészen közeli számításaink­ban: már harminc-negyven év múlva házhoz jön a sivatag hozzánk is, szegény magyarok­hoz. Egyre többen emlegetik az emberiség kitelepítésének kötelességét, de változatlanul szent a Szózat szava: A nagy világon e kívül Nincsen szá­modra hely... Közel húsz éve száguldanak űrszondák a világ­űrben, de most érte el az első a Naprendszer szélét. Hogy mi­kor találna számunkra megfel­elő bolygót, nem lehet tudni, de az biztosnak látszik, ha új­szülöttet küldenénk vele próba­útra, aggastyánként se érkezne meg. Egyetlen lehetőség ma­radna, ha vigyázni tudnánk erre az egyre. De benne élünk, látjuk, nem tudunk rá vigyázni. Az emberi elme könnyen megbicsaklik, ha a csillagászat szele megcsapja. Hogy ötmilli­árd fényévre is vannak csillag­rendszerek? Amit mi most er­ről érzékelni tudunk, akkor tör­tént, amikor a Naprendszerünk még meg se volt! A horoszkó­pok előszeretettel keresik az emberi jövendő titkát a csilla­gokban, pedig onnan mi legföl­jebb a múltra vonatkozó jele­ket kaphatunk. Benne vagyunk a mókuske­rékben, Cicölle anyánk! Lehet nagyobb szélhámia a horoszkópcsinálásnál is, de ha­tása ennek is félelmetes. Kik csinálják? Asztrológusok és új­ságírók ! Jól megkaptam. Onnan indult a beszélgetés, hogy valamikor karnyújtás­nyira lett volna tőlünk a világ­vége, ha már akkor kar lett vol­na a világon, azóta viszont ál­landóan terjed a világminden­ség. Fölfogni is nehéz: mi volt ott, ahová egyáltalán még ter­jedhet? Olyan csemegékig is eljutottunk, hogy a Holdba be­csapódó egykori meteor hatá­sára rendületlenül reng földi kísérőnk teste, ahogy a harang is sokáig búg még akkor is, amikor már elment aludni a ha­rangozó. Élmény volt viszont újra látni az első holdutasokat, természetesen videofölvételról. Ugráltak szegények, mint a szöcskék. És szemtanúi lehet­tünk a Holdon történt első em­beri botlásnak is: elesett az egyik szkafanderes hős. Hogy a hold­raérés terjesztődik ki majd kozmikus méretekbe, vagy az első bukás, nem tudni, de hogy sok mindent elhegedült már Szent Dávid, az biztos. Észre kell térnünk. Emb­erek! Olyan szép volt ez a világ! Nem tudtak azonban annyi­ra belerévedni a világminden­ségbe a zsombóiak, hogy a lá­buk alatt levő meredek dom­bocska oldalára ne vetették volna szemeiket. Megállapítot­ták, hogy kiskaszával le lehet­ne szedni a füvet az oldaláról, nemcsak kecske odatelepítésé­vel. Ha tudták volna, hogy ilyen füves, hoztak volna ma­gukkal talán kaszát is. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom