Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. JÚN. 10. • Inkább lélúton Sör(kert)re várva őket sem fogadták... (Fotó: Schmidt Andrea) Április végén hirdette meg a szegedi önkormányz.at a Sörkert bérleti jogát, amelyet Marosi Péter nyert el a május 22-i versenytárgyaláson. A kiírásban szerepelt persze, hogy csak megfelelő szakhatósági engedélyek megszerzése után nyithat ki a város e népszerű söröldéje. Természetesen a bérlő rögvest bejelentkezett az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál (volt Köjál) a szükséges vizsgálatokra. És közben elkezdte építeni a „művekel". Május 2án meg is jelentek a hatóság szakemberei, vízmintát vettek. Ennek eredményét, többszöri kérés ellenére csak tegnap délelőtt adták ki Marosi úrnak („kevés az asszisztensünk, túlterheltek vagyunk"). Aztán a WC! A szabadtéri hatezer fős közönségének eddig megfelelő szolgáltatást nyújtó mellékhelyiséget a Sörkert számára nem fogadta el a Köjál. Nyilván ők is tudják, högy a vendégek a nyilvános helyhez vezető utacska felénél megszabadulnak feszítő terhüktól (bár a „félutas" megoldásnak gyaníthatóan a magas használati díj az oka). A hivatal ezt persze nem nevezte meg így elutaáító határo.zatában. inkább önálló konténervécé felállítására kötelezte a bérlőt. Ő ezt is teljesítette, ott áll a 9 személy fogadására alkalmas doboz vendégekre várva. De ekkor meg az lett a baj, hogy a személyzet számára külön előtér szükségeltetik (a konténeren belül!), mivel a szükség nem végezhető el csak úgy. A meglehetősen nagy vasdoboz az átalakítással és a bérleti díjjal együtt 250 ezer forintba kerül. (Jól emlékszem, hogy három éve minden este fél tízkor megjelent a Sörkert előtt egy rendőrautó, hogy zárásra szólítsa fel az üzemeltetőt. Akkor az engedély úgy szólt, hogy a Köjál a szabadtéri vécéjének nyitva tartásához kötötte a sörmérés idejét, ezért az ominózus budival együtt a kertet is be kellett zárni az éjszaka közeledtével, rendőri segédlettel. - Tavaly érdekeltté tudtuk tenni az illemhely üzemeltetőjét a meghosszabbított nyitva tartásban, ezért nem is volt gondunk. De az idén nem találta őket alkalmasnak erre a hatóság - panaszkodik Marosi Péter.) A vízmintától persze mindenki fél, hisz Szeged vize ha akarom megfelelő, ha akarom nem. Marosi Péter óvatosságból még azt is felajánlotta, hogy egyszer használatos poharakba mérik a nedűt, ám erre sem kaptak kedvező választ. Érdekes dolog ez, hisz a ligeti majálison, vagy több más hasonló rendezvényen eme eldobható poharak eddig valahogy elkerülték az ellenőrök figyelmét. A bérlő most naponta jár engedélyért. A víz végül megfelelőnek bizonyult, a konténervécé előállt és az átalakítás is kész. Csak épp illetékes engedélyező nincs. A vállalkozó keresi a főorvosnőt, de onnan tegnap is elküldték, hogy házon kívül van, meg egyébként is csak pénteken akarnak nyitni, nem? Hát nem! A Sörkertben június 1-je óta nyolc ember üldögél és vár (tegnap délután már poharakat mosott), a vállalkozó pénzén (napi 15 ezer forint). Tavaly a bérleti díj (hárman licitáltak) másfél millió forint volt, az idén is millión fölüli. Magyarázatul: ezúttal csak egyetlen jelentkező akadt. Marosi Péter a bérleti díjért dolgozni akar és nem malmozni az embereivel, no meg engedélyért szaladgálni. S ha a napi 100 ezer forintos várt árbevétel helyett egyszerre csak bedobja a törülközőt? Hisz neki fizetni kell akkor is, ha nem indul be az üzlet! Jövőre ugyan hány pályázó lesz? (A Köjáltól nemcsak a vállalkozó kapott kevés információt. E sorok frója sem tudott érdemben meg többet a leírtaktól. Ezért „féloldalas" e gondolatsor. Azt csak remélni merem, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat is megszólal e témában.) Vass István Péter leienlések az alagútból A Pénzügykutató Rt. szakembere úgy látja, hogy a kormányzat békülékenysége abban állt: távol tartották a harcias beavatkozókat a privatizációtól, a bankokat a közgyűlések után nem fenyegették, nem mentek bele viszályokba a szakszervezetekkel. Ez a betelepülés folytatását jelentette. Ugyanakkor ideológiai háborút folytattak a médiák ellen. A kormány külpolitikai offenzívája során más hagyományos szövetségeseivel sem volt képes igazán jó kapcsolatra. Lengyel úgy vélekedett: a Csurka-ügy és a bősi konfliktus során a kormányzat elvesztette szalonképességét a Nyugat szemében. Petsching Mária Zita szerint nem valósult meg az a kormányzati várakozás, hogy a gazdaság természetes növekedési pályára áll, s ezzel egyidejűleg javulnak az egyensúlyi mutatók. Hiányoztak a növekedés feltételei, elmaradt az export és a belső piac bővülése. A korábbi piaci koordináció elemei szétesését a kormány tétlenül szemlélte. A mcgtakarftások növekedése a kutató szerint valójában a távolmaradás jele a hosszú távú befektetésektől, vállakózásoktól. Ráadásul nem a jövedelemtermelést finaszfrozták a megtakarítások, hanem elemésztődtek a költségvetés deficitjén keresztül. Felemás módon és ellentmondásosan alakultak a piacgazdaság alappillérének tekintett folyamatok: az államtalanftás helyett visszaállamosítás valósult meg, a költségvetési újraelosztás mérséklése és az állami bürokrácia Az Antall-kormányzatnak 1992 elején reális lehetősége volt, hogy új kiegyezési politikát folytatva stabilizálja helyzetét, és tartósan kiépítse a konszolidációt Magyarországon, azonban ezzel nem élt - mondta Lengyel László, a Pénzügykutató Részvénytársaság a Jelentések az alagútból legújabb tanulmánykötetének szerdai sajtóbemutatóján. A kiadvány tizenegy tanulmány keretében tekinti át az elmúlt év politikai és gazdasági folyamatait. csökkentése, a dereguláció meg sem kezdődött. Az elmúlt év gazdasági „leg"-jeit Petsching Mária Zita a következőkben határozta meg: a gazdaság leggyengébb láncszeme az agrárgazdaság volt, a legnagyobb siker a negatív reálkamatok ellenére a növekvő megtakarítások tekinthetők, míg ezek elköltése volt a legnagyobb kudarc. Az év legnagyobb melléfogása a 69 milliárd forintra saccolt, ám a háromszorosát is elérő deficit. A legnagyobb merészség a kutató szerint a kormány ez évi prognózisához, és a Valutaalapnak tett ígérethez kellettek. A kötet ismertetése alkalmából bejelentették: a Pénzügykutató Rt. Alapítvány támogatásával Gombár Csaba, Hankiss Elemér és Lengyel László részvételével önálló kutatócsoport jön létre, hogy a politikai rendszert elemezze. Társadalmi riportokat tartalmazó összeállításukat jövő év áprilisában publikálják. • Őrült diákbuli a Ligetben Káció - pankráció, vagy amit akartok • Amikor megkérem, íija le a nevét, magyar sorrendet választ. Előbb a családi, utána a keresztnév: Heim Eduárd. De rögvest hozzáteszi, itthon is és Németországban is mindenki csak Édinek nevezi az ismerősök közül. Ez még valóban itthonról, Magyarországról ered, mert eredetileg a magyar név Ede, csak ezt a német (gy nem használja. Magyarázólag még hozzáteszi, hogy az itthon, az számára Magyarországot jelenti. Érdekes dolog hallgatni a „ tanyásgazdaként " félig-meddig hazatért hetvenkét esztendős férfit, aki ifjú emberként kényszerült elhagyni szülőhelyét, feleségével, Elvira asszonnyal együtt. - Nincsen bennem semmi harag, de már különösebb bánkódás sem. Volt idő megemészteni a kitelepítés eseményeit. Kinek előbb, a háborús években, kinek később a kommunista berendezkedés kezdetén jutott ez a sors svábokként. Engemet, vagy a szüleimet Kübekházán sose ért egyébként semmi megkülönböztetés, semmi bántás az emberek részéről a származásom miatt. Nincs miért haragudnom, tüske nincsen bennem. Egyébként is oly régen volt, sajnos még a volt iskolai padtársamat se ismertem meg Kübekházán jártamkor. Ami elmúlt elmúlt, sommázza Édi Heim, legfeljebb sóhajszerűen teszi hozzé, mennyire lepusztult állapotban van a szülőfaluja, Kübekháza. Részint ez magyarázza, részben másvalami, hogy miért nem oda tért vissza, legalábbis az év egy bizonyos részében. - Egyszerű dolog amiért Rúzsára kerültem és itt vettem - Ezen a soron most már négyen vagyunk. Fontosnak tartottam ismerősök körében, hogy megismerjék, milyen is Magyarország. Nem csak Budapest, Balaton, betyár romantika és cigányok, ahogy az átlag német tudatában él a magyar. Elég sok embert ismerek, mert a nevezetes Ulmi sörgyárban, munkahelyemen rengeteg csoportot is végigvezettem és vezetek évente, bemutatva a szupermodern üzemet. Amellett az ulmi városi fúvószenekar alelnöke voltam évtizedeken át, (gy tényleg eléggé sokan ismertek a városban. De ezáltal léptem kapcsolatba a hódmezővásárhelyi fóvőszenekarral, akik most már többször jártak Ulmban, városi ünnepségen. Vendégül láttuk már az én kezdeményezésemre az Ullési néptánccsoportot is, akik kiváló hagyományokat őriznek. Szóval a kapcsolat Magyarországgal az utóbbi hétnyolc évben megelevenedett. A félhangos töprengésre, hogy mit találnak itt Rúzsán érdekesnek a „német telepesek ", készen áll a válasszal. Kurt, a szomszéd is megmondhatója, hogy gyógyító ez a környezet. Ha valamit sikerülne kezdeni a helybeli termálvízzel, még jobb lenne. Ám az ulmi barát a reumáját most azzal kezeli, hogy belefekszik a rúzsai forró homokba. Hiszem, vagy sem, kiszívja belőle a fájdalmat. Ez is gyógykúra. A magyar Alföld természetadta, sokszor elátkozott homokjával. Becsal Péter (Folytatás az I. oldalról.) A vállakózások korát éljük. A csapatok benevezési feltétele volt, hogy szponzort találjanak maguknak. Naná, hogy találtak! Például fehérneműt forgalmazó céget, hajózásit. Sőt! - Vállalom, hogy a vetélkedő során elveszített fogakat díjmentesen pótolom - nyilatkozta Traum József fogtechniukus mester. Barna Lajos a Kisbojtár étterembe htvta vacsorázni üdvrivalgásban kitört csapatát, ezzel támogatván a fiatal gyomrokat. Valamint a zsűrit is. A zsűri ezt természetesen visszautasította és inkább - a nagy melegre való tekintettel hideg sört kért. Volna... Na és a feladatok. Például: három óra alatt ki mennyit tud fogyni, illetve htzni. (Egy egészségügyi szakközepes fiú 4 kilótól szabadult meg! Barátim!) Nyakkendőkötés, pihelapátolás, egérfuttatás - természetesen időre. Észpörgető tanároknak, diákoknak. Lánypörgető - rock and roll formájában. Paródiák, játékok, verseny. És leginkább buli. Szurkolás, nevetés. Ami tanévközben „beszorult", az kijöhetett. Sajátos egy helyzet, az iskolában ritkán fordulhatott volna elő. A színpadra kiszólított pedagógusok némi elfogódottsággal hallgatták a hozzájuk intézett kérdéseket: Ki (rta A nagyenyedi két fűzfát? Csönd, tanácstalanság. Mire a nézőtérről a diákok kórusban „súgtak". Jókai Mór! Parádés rockparódiák születtek a színpadon. A Gábor Dénes szakközépiskola produkciójából csupán egy versszak ízelítőül: „Ha illatod van. ne bízd a szélre, Denim Firerel tüzelj a nőkre. Wiscast használj, ettől fényesebb a szem, Hogy van oroszul a nyolc: vészem!" A vetélkedő koncertbe torkollott. De ne feledkezzünk meg az eredményről sem. A győzelmet és vele együtt a görögországi utat a Krúdy szakközépiskola csapata nyerte. Második lett a Radnóti, harmadik pedig a Gábor Dénes szakközépiskola. Az előbbi 30 tanulója sétarepülésen vehet részt a harmadikok ingyen kempingezhetnek. Tegnap fejére állt a világ. Benne a tanár, a diák... V. Fakata Sándor Fotó: Révész Róbert • Rúzsai gyógyhomokon Tanyásgazda Némethonból tanyát az erdőben. Háry fiam, a fiatalabbik gyerek vadászni járt Magyarországon, s itt mentek el ez előtt a tanya előtt egyik alkalommal. Megragadta a tekintetét, s lefotózta, rajta a táblát is, hogy eladó. Őszintén szólva a gyerekeink egyik se beszél magyarul, így Hary is tőlem kérdezte mi van odaírva. Utána kérni kezdett, vegyem meg ezt a tanyát. Előbb hitetlenkedtem, aztán ráálltam a dologra. A nagyobbiknak, Ottó fiamnak Németországban vettem nyaralóházat, akkor ennyi jár a kisebbnek is. Egyébként magyarázatul a nyelvhez. Nem hittük, hogy valaha még huzamosabban Magyarországra jövünk, ezért a gyerekeknél fontosabbnak tartottuk a francia és az angol nyelv tanulását, mint a magyart. • Ulm városában, odahaza mégis kevesebb időt töltött tavaly, mint Rúzsán. - Ez bizony igaz. Körülbelül nyolc hónapot voltam Fotó: Gyenes Kálmán Rúzsán az év egészéből. Ausztriában is van egy házam, gyönyörű helyen. Ott összesen három éjszakát voltam tavaly. Hiányzik ez a vidék most már. Szívesen jövünk ide és időzünk itt. • Most már nem is egyedül ezen a dűlőúton. Hány németországi ismerőst vonzott magával Rúzsára ?