Délmagyarország, 1993. június (83. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-09 / 132. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. JÚN. 9. (Folytatás az I. oldalról) Nem mondhatni, hogy úgy érte a rossz hír a száznál több embert, mint derült égből a villámcsapás. Akkor ugyanis már túl voltak azon a sokkon, amelyei a lakbéremelésről szóló rendelkezések okoztak a házban. Borús égből villámcsapás - Volt, aki ki se nyitotta az ajtót, négyen a mai napig se vették át az. erről szóló értesítést - mondja a házmesternő, aki július elsejétől csaknem ötszáz forinttal fizet majd többet a szolgálati lakásért. Az 51 -52 négyzetméteres szociális bérlakásokért eddig négyzetméterenként 22 forintot kértek a 44 helyett, a többség azonban ezt a magasabb összeget fizette. azt is igen nehezen. Egy hónap múlva még mélyebbre kell nyúlniuk a pénztárcába: akkor 62 forintra emelkedik a négyzetméterenkénti lakbér. Van, aki nem tud 4100 forintot „kigazdálkodni" a fizetéséből, ezért már éppen a költözésen spekulált, amikor értesült a ház. selejtes voltáról, a felújításról. B.M.-nével a lift előtt futottam össze, a negyedikre tartott éppen, két nehéz cekkerével. - Boldogan elmenekülnék innen, ha akadna egy veréb, aki egy felújítás előtt álló, rozoga épületben lévő belvárosira cserélné távolabbi, szerényebb és olcsóbb bérű lakását. Kiszemeltem én már egyet a Vértónál, de hűt a lelkiismeretem tiltja, hogy esetleg mást félrevezetve oldjam meg a magam gondját. Meg aztán már késő is... Itt állok megfürödve a táppénzen lévő fiammal, a fölemelt lakbérrel, előttem a kiköltöztetés réme és a bizonytalanság, hogy egyáltalán visszaköltöztetnek-e ide. Nem tehetek mást, kérvényt nyújtok be az IKV-hoz, hogy szociális okok miatt csökkentsék a lakbéremet. Akadt egy „veréb" C. L.-ék úgy érzik, tájékoLakások, emberekf kilátások Rozsda eszi a hatemeletest A kilátás gyönyörű... (Fotó: Nagy László) zatlanságuk folytán valóban „verébbé" váltak: két gyemekükkel januárban költöztek a város reprezentatív helyén lévő lakásba. Alapos megfontolásból adták föl tágas, 90 négyzetméteres korábbi hajlékukat: Pesten tanuló nagyfiukon segítendő, gondolták, ezt majd könnyebben cserélhetik fővárosira. Az ügyvédtől épp földúltan hazaérkező házaspár így adta elő a történteket: - Nekünk fogalmunk se volt arról, hogy decemberben próbafúrásokat végeztek a házban. Gondolhatja bárki e palota láttán, hogy düledező félben van? Boldogan költöztünk ide január 24-én. Néhány napra rá a liftben kérdezte meg az egyik lakó: azért jöttek ide. hogy hamarosan újra elköltözzenek? Futhattam én már akkor fűhözfáhóz! Még cserepartnert is találtunk, de visszalépett, amikor megtudta, mi várna itt rá. Nincs más választásunk: pereskedünk. Szeretnénk visszakapni a régi lakást. Minden ...A belátás reménytelen azon múlik, bebizonyosodik-e, hogy itteni elődeink tudtak a minőségi vizsgálatról. A hatodikon irigylésre méltó kép tárul elénk az erkélyről: Szeged tornyai, madártávlatból. - Tavaly augusztusban egy idős hölgy helyébe költöztünk ide. Decemberben elterjedt a házban, hogy valami vizsgálat folyik az épületen, nálunk azonban nem fúrtak. Arra viszont emlékszem, hogy egyik nap, este 9 körül egy asszony pongyolában végigrohanta a házat, mondván: ki kell költöznünk, mert életveszélyes az épület. Ettől kezdve mindenféle pletykák terjengtek, de hivatalos papírt senki nem kapott. Időközben mi saját tulajdonúra akartuk cserélni a lakást, húsvétkor ez sikerült is. Az új lakók meg se melegedtek itt, már aznap egymásnak adták a kilincset a szomszédok: „meg vannak őrülve, hisz öszsze fog dőlni ez a ház, életveszélyes!" Érdeklődtünk az IKV-nál, amikor is kiderült: a pécsi sorsára jut ez az épület is. A javítással, költözéssel járó hercehurcát nem vállalták az új lakók. Meg is tudom érteni. Pereskedni nem akartunk: egy hét leforgása alatt ki-ki visszaköltözött a régi lakásába. „Fölszámolódott" felelősök A lakók még ma is meglehetősen tájékozatlanok, ezért nyomába eredtem a megszerezhető információknak. Az IKV gazdasági igazgató helyettese , dr. Baczkó István azt mondta: ha kész a fölújítási terv és az önkormányzat ad pénzt a javításokra, a vállalat, kívánság szerinti ütemezésben, átmeneti lakásokba költözteti a Jókai utca 7-ből az összes családot. Az építkezés szervezőjének, a CSOMIBER-nek az igazgatójától, Bálint Lászlótól azt tudtam meg, hogy most az önkormányzattal egyetértésben - a szavatossági jogok érvényesítőiként láttak munkához, okulva a pécsi magasház példáján. A szakvélemény igazolta a gyanút: a Jugoszláviából átvett IMS technológia rossz magyar honosítása miatt a szegedi lakóház, feszített huzalait is elkezdte enni a rozsda. - Az úgynevezett U.P. pasztát nem a licensz alapján vettük át, így a fémhuzalok nedvességgel érintkezve korrodeálódnak, s ennek következtében az épület tönkre mehet. • Ki a felelős ezért és ki fedezi a költségeket? - kérdeztem. - Sajnos a tervező cég és a kivitelező, a DÉLÉP is „fölszámolódott" azóta... A rozsdásodás minderre azonban nincs tekintettel: minél később látnak a javításhoz, annál nagyobb a veszély, és annál nagyobbak lesznek a költségek. Tisztában volt ezzel az önkormányzat is, amikor a halaszthatatlan fölújításokra 203 millió forintot irányoztak elő a költségvetésben. Ezt a közgyűlés azonban nem szavazta meg, közte a Jókai utcai házra szánt milliókat sem. A műit héten osztották el a tavalyi pénzmaradványokat, s ezekből sikerült 13 milliót megmenteni a selejtesre sikerült IMS-ház foltozásához. Csőbe húzzák... - Ennyi pénz csupán arra elegendő tájékoztatott a Vagyonkezelő és Vállalkozási Iroda képviselőjeként Nacsa János -, hogy a munkálatok elkezdődjenek. És most ez a legfontosabb. • Mire készüljenek föl a lakók? - Az idén a kisebb szárnyban lakókat érinti a fölújítás. Tudom, sovány vigasz: a munkák során nem verik szét a házat: a régiek alá új, műanyag csőbe húzott kábeleket helyeznek el. Ezután természetesen kifestett, tapétázott lakásba költözhetnek vissza a lakók. • Mikor? - Úgy gondolom, legkésőbb jövő tavasszal. Pontos tájékoztatást az érintettek jövő heti egyeztetése után tudunk adni a lakóknak. A másik szárny javításának is be kell azonban fejeződnie '94. végéig. • Ön szerint, aki hosszú éveken át dolgozott a Délép-nél, kinek-minek köszönhetik ezek a szerencsétlen családok - és a város ezt a tortúrát? - Szerintem annak idején nem a legjobb terv nyerte a pályázatot. De az UN1VÁZ sem ebben a technológiában gondolkodott: valamiért az ÉVMnek volt nagyon fontos, hogy IMS-re módosítson. Az ÉMI viszont nem vizsgálta meg a paszta minőségét... • Mennyibe kerülhet mindez az országnak? - Összeget ne várjon tőlem! Csak hogy fogalma legyen: Szegeden a rendőrség és a Démász épülete készült ezzel a módszerrel, az országban pedig vagy 4(X) ilyen ház áll. Egyelőre. Chikán Ágnes Cukorbetegek egyesülete Szegeden Becsült adatok szerint ma mintegy félmillió cukorbeteg él Magyarországon, Szegeden 5-6 ezer. Számuk azonban megbízható nyilvántartás hiányában - föltehetően ennél is magasabb. S ha a tudományos előrejelzéseknek hinni lehet, az ezredfordulóra 100 emberből, a jelenlegi huszadikkal szemben már minden tizenötödiket sújtani fogja ez. a betegség. A nem megfelelően kezelt diabetes szövődményeivel azonban nem csupán egyéni gondok egész sorát okozza: súlyosak lehetnek társadalmi következményei is. Máris figyelmeztető jel, hogy feltűnően sok cukorbeteg gyarapítja a munkanélküliek táborát, és egyre többen kérik korai nyugdíjazásukat e diagnózisra hivatkozva. Holott ezzel a betegséggel együtt lehet élni, ha tudjuk, miként, s ha van, aki segít ebben. Nem véletlen tehát, hogy ezeknek az. embereknek a sorsa napirenden van különböző fórumokon, így téma volt a múlt heti AN - RE rendezvény tudományos tanácskozásán is. Tegnap, kedden pedig örvendetes gyakorlati eredményt jelentett be dr. Hódi Miklós főorvos és dr. Holczinger Gábor tanársegéd a torony alatt, az alpolgármester, dr. Ványai Éva szobájában megtartott sajtótájékoztatón. A tavaly novemberben, a Diabetes Világnap alkalmából 300 taggal létrejött cukorbetegek klubja egyesületté szerveződött, s a cégbíróság már be is jegyezte Szeged és Térsége Diabetes Egyesület néven. A tagok elnökükké Lengyel Pétert választották, aki elmondta, céljuk az, hogy az országos szervezet segítségével közösen lépjenek föl a cukorbetegek érdekében. Szándékaik szerint orvosi fölvilágosító munkával, kezelési, életmódbeli tanácsokkal maguk akarják biztosítani tagjaik elméleti és gyakorlati képzését. • Kezdetben, a boldog békeidőben vala a kétforintos érme. melyet nemes egyszerűséggel csak „bélásnak" neveztünk. Legalább két fajtájára emlékszem, az utóbbi húsz. évben valami vörösréz, ötvözetből készülhetett, s gyermekkorunkban nagy buzgalommal súrolgattuk, hogy fényesebb legyen. Értéke is volt ám. két gombóc fagyit lehetett érte kapni (de rég is volt) és telefonálni tudtunk belőle. Néhány „bélással" a zsebünkBélás sirató ben már úrnak éreztük magunkat, igazi méltósággal sétáltunk a cukrászda felé, elgondolkodva azon a kellemes tényen, hogy pár „bélásunkért" mi mindent tudunk vásárolni. Kedvenc pénzérménk fej vagy írás játékunk állandó főszereplője, snurrpartik résztvevője, míg felebarátunk el nem nyerte tőlünk az utolsót is. Ilyenkor fájó szívvel fogadtuk meg, hogy hazárdjátékot nem ... soha többé. Aztán jött az infláció és tönkretette kedvencünket. „Bélásunkért" egyre kevesebbet tudtunk vásárolni, míg csaknem teljesen elveszítette vásárlóértékét, szinte csak az eszmei érték maradt meg. Az az érték, amit nem lehet elvenA rendszeres kapcsolat fönntartására június 17-től minden hónap első és harmadik csütörtökén délután 2-től 6 óráig, szombaton pedig 9-től 11-ig tartanak fogadóórát az odesszai ABC melletti szolgáltatósoron. Mindenek előtt azonban a tagtoborzás a cél. Június 11-én, pénteken délután 3 órakor, az ANTSz űjszegedi székházában (Derkovits fasor 7-11.) várja-a vezetőség mindazokat, akik havi 30 forint fejében az egyesület tagkönyvének birtokosai szeretnének lenni. E jelképes összegből természetesen aligha képes fönntartani magát az egyesület, ezért a pályázati, alapítványi, önkormányzati összegek mellett szívesen fogadnak bármiféle adományt. Különösen nagy segítség lenne, ha rendezvényeikhez valamelyik intézmény díjmentesen fölajánlaná helyiségét. Ch. Á. ni, mert a múltban gyökerezik s magunkban hordozzuk. („Egy bélást még adok érte.") A minap került a kezembe az új kétforintos érme. Látszik rajta, ez már egy másik kor szülötte. Kisebb, tetszetősebb, leginkább a német pfennigre emlékeztet. Átszámolva körülbelül annyit is ér. Ez azonban már „csak" az új kétforitos és nem egy „bélás". Valami fontos kimaradt belőle. Valami, ami a régiben még megvolt. Hárs László • A csaló csele Négymillió szalámiban A történet a szegedi Pick Rt.-nél április 12-én kezdődött. Akkor jelent meg egy Szabó Tibor néven bemutatkozó úriember a szlovákiai Nyitra városából, s mint az ottani Impex cég ügyvezető igazgatója mutatkozott be. Korlátlan mennyiségben szárazárut rendelt, s mivel a szállító cég bankgaranciát kért, azt telefaxon április 15-én megküldte. (Hogy az anyaországban, a Felvidék, Kárpátalja, Erdélyben és a Vajdaságban hány Szabó Tibor nevű úriember él, nem tudhatjuk, azt azonban állítjuk, hogy a Gusztáv rajzfilmsorozat élvezői között ott vannak a kisebbségiek is... Gusztáv, a tébláboló kisember ugyanis a képzeletbeli lmpex cégnél dolgozik...) „Szabó Tibor" mutatós névjegykártyával rendelkezett s az általa megadott, nyitrai telefon- és telefax szám is működött - április 16-ig. Ezen a napon 71 mázsa exportcsomagolású szalámit szállított el a Pick Rt.-től, egy Avia gépkocsival. A jármű szlovákiai forgalmi rendszámmal volt ellátva. Az elvitt áru ellenértéke körülbelül négymillió forint. A „bonyodalom" akkor kezdődött. amikor a vállalat a bankgaranciát kiadó pénzintézetnél benyújtotta a számlát. Kiderült, hogy az lmpex cég nem létezik (esetleg rajzfilmben), ilyen garanciát nem is adtak ki, amit Szabó Tibor a vállalatnál bemutatott, az jól sikerült hamisítvány. A gazdasági rendőrség nagyarányú nyomozásba kezdett. „Szimatuk" Győr-SopronMoson megyébe vezette őket. Kiderítették: az áru nem lépte át az országhatárt. Az. a feltételezés, hogy magánkereskedők forgalmazzák, igaznak bizonyult. Egy fiktív telephellyel és valós adószámmal rendelkező tatabányai bt. nyomán Győrött és Abdán 11 magánkereskedőnél lefoglaltak (ottani kollégáik segítségével) 6 mázsa szalámit a „nyitrai" szállítmányból. A különleges csomagolás volt az áruló jel. A szlovákiai rendőrség információi alapján megtudták, hogy az Avia teherkocsi forgalmi rendszámát Szlovákiában lopták. A nagy léptékű csalást előkészítő Szabó Tibor és társai szinte mindent előre láttak: a tatabányai bt. „gyönyörű" készpénzes számlákat adott a magánkereskedőknek; a nyitrai telefon- és telefax szám az áru elszállításáig hívható volt, utána elnémult; maga a főnök jó megjelenésű, magas, kreol bőrű és bizalomkeltő férfi. A rendőrség kérdései: vajon hol kötött még üzleteket a nyitrai lmpex cég? Mit vásároltak? Aki esetleg felvilágosítással tud szolgálni, forduljon bizalommal a szegedi 477-577-es telefonszámon a gazdasági oszály szakértőihez. Pataki Sándor