Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-08 / 106. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1993. MÁJ. 8. Sorsoltak a tb-választásra A szerb kormány nem támogatja tovább Boszniát • Nyugati diplomaták Milosevic szerepéről • Az ENSZ BT újabb biztonsági területeket jelölt ki A szerb kormány csütörtökön felelőtlennek nevezte a boszniai szerb parlament döntését arról, hogy a boszniai szerb népre ruházza át a határozathozatalt. A szerb kormány egyúttal úgy döntött, hogy mivel már megteremtődtek a feltételek a békére, a továbbiakban tarthatatlan és igazolhatatlan a szerb köztársaság Boszniába irányuló segélyprogramja. A jövőben - hangzik a szerb kormány közleménye - a boszniai szerb köztársaságnak csak élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat juttatnak el kétoldalú elszámolás alapján, a pénzsegélyre, üzemanyag-szállításokra és anyagszállításokra pedig ezután már nincs ok. A szerb köztársaság - mutat rá a közlemény - továbbra is befogadja a sebesülteket és a menekülteket Boszniából, de nem tűrheti tovább, hogy egyes boszniai vezetők Belgrádban kényelmesen és szerénytelenül éljenek, miközben a szerb nép számára csak kemény áldozathozatalt és ínséget kínálnak fel. A sorsolás eredményeként az Egészségbiztosítási szavazólapon a következő sorrendben szerepelnek a szakszervezeti szövetségek: I. a Munkástanácsok Szövetsége, II. az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, III. a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége, IV. az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, V. a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, VI. a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, VII. a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. A Nyugdíjbiztosítási szavazólapon a sorrend a következő: I. a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, II. a Munkástanácsok Szövetsége, III. az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációja, IV. az Értelmiségi SzakszerveKulin Sándor, az MDF Országos Etikai és Fegyelmi Bizottságának elnöke pénteken megerősítette az MTI munkatársának, hogy az általa vezetett testülethez beadvány érkezett Antall József miniszterelnök-pártelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter ellen. A pénteki sajtóban megjelent híradás szerint a beadvány fogalmazója arra kérte a fegyelmi bizottságot, hogy vizsgálja ki: milyen etikai vétség terheli a két említett politikust a magyar-ukrán alapszerződés tartalmát és az egyezmény létrejöttének körülményeit illetően. Kulin Sándor azonban az Az Országos Választási Bizottság (OVB) pénteken este Budapesten megtartotta azt a nyilvános sorsolást, amelyen eldőlt: milyen sorrendben szerepelnek majd az egyes szakszervezeti szövetségek a május 21-i tb-választások nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási szavazólapján. z.eti Tömörülés, V. a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, VI. a Keresztényszociális Szakszervezetek Országos Szövetsége, VII. a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. A szavazólapokon a szervezetek neve alatt feltüntetik még az adott szövetség emblémáját, illetve az elsó öt jelölt nevét is. ügyben nem kívánt nyilatkozni, mondván: az általa vezeted testület csak a hó végén ülésezik. Arra ellenben rámutatott: nem tudja, hogy az etikai bizottság illetékes-e az ügyben? A dokumentum fogalmazójának kilétét nem kívánta felfedni, csak annyit mondott: olyan személyről van szó, akinek a nevével eddigi elnöki működése alatt beadványok kapcsán még nem találkozott. Herényi Károly, az MDF-elnökség sajtószóvivője kijelentette: a magyar politikai közélet meglepő eseménye az etikai bizottsághoz érkezett feljelentés. A beadvány szerzője bizonyára nincs tisztában indítványa súlyával. A beadvány szövegéről szólva Herényi megemlítette, hogy a miniszterelnök-pártelnök és Grósz Károly közötti párhuzam még színvonaltalanabbá teszi az amúgy sem túl nívós írást. • Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön egyhangú szavazással „biztonsági övezetnek" nyilvánította Szarajevót és négy másik boszniai várost. A testület néhány héttel korábban, április 16-án, hasonló határozatot hozott Srebrenica esetében is. A BT határozatára a testület öt el nem kötelezett tagja tett javaslatot azt követően, hogy a Biztonsági Tanács tényfeltáró bizottsága jelentést készített boszniai útjáról. A határozat felszólítja a boszniai feleket, hogy azonnal szüntessenek be minden harci tevékenységet Szarajevóban, Tuzlában, Zepában, Gorazdéban és Bihácban. A BT felszólította a szerbeket, hogy azonnal vonják ki minden fegyveres egységüket a „biztonsági övezetekből" és azokat olyan távolságba telepítsék át, hogy ne jelenthessenek fenyegetést, elősorban a polgári lakosságra nézve. A BT követeli azt is, hogy a humanitárius segélyszállítmányok akadálytalanul eljuthassanak rendeltetési helyükre. A testület tagjai egyben megszavazták, hogy az ENSZ békefenntartói erőit 50 további katonai megfigyelővel egészítsék ki a volt Jugoszlávia területén. A BT soros elnöke, Julij Voroncov orosz nagykövet figyelmeztetett arra, hogy ha a boszniai felek valamelyike nem tartaná tiszteletben a mostani határozatot, a Biztonsági Tanács azonnal megvitatja, hogy milyen szükséges kiegészítő intézkedéseket kell hoznia a döntés végrehajtása érdekében. • A boszniai szerbek kínos politikai vereséget mértek Slobodan Milosevic szerb elnökre, és fájdalmas választások elé állították a világot, amikor elutasították a boszniai polgárháború beszüntetésére kidolgozott és Amerika által is támogatott béketervet. A boszniai szerb parlament szembeszállt Milosevic személyes rábeszélésével is, amikor úgy szavazott, hogy a szerb elnök kérése ellenére nem fogadja el, hanem népszavazásra teszi fel a kérdést, s ezzel tíz napon belül immár másodszor csorbította saját tekintélyét. Nyugati diplomaták szerint a döntés a radikális nacionalistákat erősíti, akik bármi áron bele akarnak marni a Nyugatba. Ez politikai katasztrófa Milosevic számára, mert azt jelenti, hogy leszámolnak a radikálisokkal Belgrádban - mondta az egyik diplomata, akit a Reuter idézett. A parlament eltökéltsége a külső fenyegetésekkel szemben nem csak azt a pillanatot sietteti, amikor a katonai beavatkozás küszöbén ingadozó Nyugatnak végre döntenie kell. Milosevic elutasításával egyben megfosztotta egyik fő indokuktól az ENSZ gazdasági szankcióit, amelyek egyre jobban megnyomorítják a Szerbia vezette Jugoszlávia gazdaságát. A rendszabályok azért születtek, mert úgy tudtuk, hogy Milosevic tartja ellenőrzése alatt a boszniai szerbeket. Most már tudjuk, hogy ez nem így van - vélte az egyik diplomáciai forrás. Az ENSZ-szankciókat azért szigorították meg múlt héten, mert feltételezték, hogy Milosevic miatt nem sikerül véget vetni a boszniai harcoknak és elfogadtatni a béketervet. - Ha most nem oldjuk fel a szankciókat, akkor ezzel elfordítjuk magunktól a szerbiai szerbeket és közelebb hajtjuk őket a boszniai szerbekhez. Ez ajándék lesz a radikálisok számára - így az említett diplomata. A belgrádi mérsékelt politikusok a radikálisok közül leginkább Vojislav Seselj milíciavezértől, Milosevic volt védencétói tartanak, aki arra szólította fel a boszniai szerbeket, hogy utasítsák el a muzulmán és horvát ellenségeikkel kötendő kompromisszumot. Seseljt - aki a szerbiai parlament második legnagyobb pártjának vezére - kitiltották az állami rádió és televízió épületéből, hogy ne jusson fórumhoz gyújtogató retorikája. - Ha érvényben maradnak a szankciók, Seseljt előbb-utóbb miniszterelnökként fogjuk majd viszontlátni. Márpedig nem hiszem, hogy éppen ezt szeretnénk - figyelmeztetett az említett diplomata. Ugyanakkor Lord Owen, az elutasított béketerv társszerzője úgy vélte, hogy Jugoszlávia még többet is tehetne a boszniai szerbekre gyakorolt befolyása érvényesítése érdekében. - Úgy gondolom, meg kell őriznünk a hidegvérünket. Most azt kell követelnünk a belgrádi politikusoktól, hogy teljesítsék ígéretüket és zárják le a szerb-montenegrói határt a boszniai szerbek előtt - mondta Owen a BBC-nek nyilatkozva. A kevésbé galamblelkű diplomaták Belgrádban úgy vélekednek, hogy a boszniai szerbek ellenállása gyorsan gyengülni fog, amint elmarad a gépezet működéséhez nélkülözhetetlen szerbiai utánpótlás és pénz. Politikai források viszont nem voltak meggyőződve arról, hogy az említett határ lezárása olyan egyszerű lenne. A Szerbia és Bosznia közötti határ nagyrészt a Száva és a Drina folyókból áll, amelyeknek hidjai egy nyugati támadás esetén az első célpontok között lennének. Ám Montenegró és Bosznia között van a határnak egy nehezen megfigyelhető szárazföldi szakasza, és Seselj meg a többi radikális Milosevic ellen fordulna, ha az minden segítséget megvonna tőlük. A határ két oldalán élő lakosság között szorosak a kapcsolatok, sok a rokonsági kötelék, és bizonyos, hogy ellenségesen fogadnák, ha a jugoszláv hatóságok lezárnák a határt. Ki írhatta a beadványt? Antall és Jeszenszky etikai bizottság elé áll? A Külügyminisztérium közleménye A magyar kormány hivatalba lépése óta megértéssel fogadta és támogatta Ukrajna függetlenségi törekvéseit, s ezzel összhangban különleges figyelmet szentelt a Kárpátalján élő magyarság helyzetének. Ennek jegyében kezdeményezte Göncz Árpád köztársasági elnök 1990 őszi kijevi és kárpátaljai látogatását, melynek során - a külügyminisztérium! államtitkárok tárgyalásán - felmerült a magyar-ukrán alapszerződés megkötésének gondolata. Az első, ukrán tervezet 1991 tavaszán készült el. Ebben nem szerepelt a két ország határának kérdése, s egyáltalán nem volt benne utalás a kárpátaljai magyar kisebbségre. Szakértői egyeztetések után - ukrán igényre - később került a tervezetbe a határok sérthetetlenségének elve. • Japán önkéntesek halála után Titkos terv a kivonulásra Leonyid Kravcsuk ukrán államfő 1991 májusának végén tett magyarországi látogatásakor Antall József miniszterelnök hangsúllyal szólt a határ menti együttműködés kérdéséről és a magyar kisebbség helyzetéről. A május 31-én aláirt 9 magyar-ukrán dokumentum egyike a „Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének alapelveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén. " Ez két év távlatából nézve is a térség egyik legnagyobb horderejű kétoldalú, a kisebbségi jogokat taglaló dokumentuma. A hozzá csatolt jegyzőkönyv rögzítette a szakértőkből és az érdekelt nemzeti kisebbség képviselőiből álló vegyes bizottság létrehozását. 1991 októberére elkészült a magyar-ukrán alapszerződés második tervezete. Ebben már a mostani megfogalmazásban szerepelt a második - a vitás kérdések rendezéséről szóló cikk végén a területi követeléseket kölcsönösen kizáró mondat, valamint a magyar kisebbség jogait rögzítő 17. cikk. Október végén került sor Kijevben az újabb szakértői egyeztetésre. A következő időszakban Ukrajnában, Kárpátalján rendelkeztek arról, hogy az állami nyelvvel egyenrangúan használatosak a lakosság nemzetiségi csoportjainak nyelvei. Gyors ütemben folyt a kisebbségi törvény előkészítése, érzékelhetően javult a kárpátaljai magyar kisebbség helyzete. A magyar kormány úgy döntött, hogy a december l-jén tartandó népszavazás eredményeinek figyelembe vételével mielőbb diplomáciai kapcsolatra lép Ukrajnával. Mindezen előzmények után, az ügyet végig szorosan figyelemmel kísérő külügyminiszter javaslatára írta alá 1991. december 6-án Kijevben Antall József miniszterelnök a magyar-ukrán szerződést. Mint a Magyar Országgyűlésben ez év május 3-án elmondott külügyminiszteri expozé is utalt erre, Ukrajna különleges helyet foglal el szomszédaink között nemcsak politikai és gazdasági tekintetben, de nemzetközi jogi szempontból is. 1991 előtt nem volt szuverén ország, valóságos nemzetközi jogalanyisággal sem rendelkezett, egyetlen szomszédjával sem volt határait garantáló kétoldalú szerződése. Ezért kérte és kéri szomszédaitól az írásos területi garanciákat abban a szövegezésben, ahogy azt Németország és Lengyelország is megtette, amikor 1991 és 1992 során a területi követeléseket kizáró szerződéseket kötött azokkal a szomszédaival, amelyekkel nem volt békeszerződése. A magyar-ukrán szerződés egyértelműen előnyös a Kárpátalján élő magyarság számára. Erről tanúskodik az elmúlt két év története, az ez év április 30-án Ungvárott aláírt közös közlemény, és erről szóltak a leginkább érdekeltek, a kárpátaljai magyarok is, legitim vezetőik útján. A magyar kormány egyik kiemelt célja az volt, hogy elősegítse a Kárpátalján élő magyarság kulturális és politikai jogainak minél teljesebb érvényesülését, önkormányzataik megvalósítását, mindazt, ami előmozdítja, hogy a magyarságnak ez az ága biztonságban érezze magát azon a földön, ahol ezerszáz éve él. A szerződésben a magyar kormány csak egyetlen vonatkozásban lépett tűi az 1975. évi Helsinki Záróokmányban elfogadott elveken, nevezetesen amikor megállapodott abban, hogy a kisebbségi jogokat az abban foglaltaknál jóval szélesebb körben biztosítják. A Külügyminisztérium ezt a tájékoztatást az utóbbi napokban a különféle fórumokon és a sajtóban nyilvánosságot kapott kijelentésekkel kapcsolatban tartja szükségesnek kiadni. A védelmi ügynökség tervét azért nem hozza nyilvánosságra, mert nem kívánja ezzel is megzavarni a békefolyamatot, amelynek május végén a kambodzsai választásokkal kellene tetőződnie. Csütörtökön Pekingben állapodtak meg a szembenálló kambodzsai frakciók, hogy folytatják a választási előkészületeket, ám ezen a megbeszélésen nem vett részt a vörös khmer gerillaszervezet, amely sorozatos rajtaütésekkel igyekszik megtorpedózni a békefolyamatot. A vörös khmerek azzal érvelnek, hogy az ENSZ felügyelte választások nem semlegesek, a kambodzsai kormányerőknek kedveznek. Japánban óriási felháborodást váltott ki, hogy japán önkéntesek is életüket vesztették a vörös khmerek támadásai következtében. E felháborodásra reagálva közöl tudósítást a Jomiuri Simbun című lap Washingtonból, beszámolva arról, hogy az amerikai törvényhozók figyelmeztetik Japánt: a biztonsági tanácsi tagságra pályázó országnak adott esetben még veszélyesebb ENSZ-békemissziókban is részt kell vennie. A demokrata és republikánus párti képviselők körében meglehetősen általános a vélemény, hogy az Egyesült ÁlBár a japán kormány közölte, hogy a merényletek ellenére továbbra is részt vesz az ENSZ kambodzsai békeműveleteihen, a tokiói védelmi minisztérium titkos tervet dolgozott ki a japán egységek kivonására. lamok és Japán között mind a nemzetközi kereskedelemben, mind pedig a nemzetközi biztonság ügyében nagyobb egyensúlyt kell teremteni. Mint a Jomiuri írja, az amerikai törvényhozók ugyan tudnak az erőszakot tiltó japán békealkotmányról, de megjegyzik, hogy Japánnak nem szabad e mögé bújva kimaradnia a veszélyes nemzetközi vállalkozásokból. Az újság Tom Lantost idézi, aki szerint „Németországnak és Japánnak a tőlük távolabb eső térségekben kellene részt vennie ENSZ-békeműveletekben, ha nem akaiják a régi sebeket felszakítani és a közeli országokba kiküldeni katonaságukat". Németországnak Kambodzsába, Japánnak pedig a volt Jugoszláviába kellene katonaságot küldenie - érvelt Tom Lantos a képviselőház külügyi bizottságának meghallgatása során.