Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

PÉNTEK, 1993. MÁJ. 7. Keresik az 56-os sortüzek bizonyítékait A Legfőbb Ügyészség felhívása BELÜGYEINK 3 A Legfőbb Ügyészség az alábbi felhívás közzétételére kérte a távirati irodát csütör­tökön. „A Legfőbb Ügyészség az 1956. évi forradalom és sza­badságharc leverése, illetve az azt követő megtorlás során tör­tént sortüzek miatt ténymegál­lapító vizsgálatot rendelt el. A Legfőbb Ügyészség fel­kéri mindazon személyeket, akik a sortüzek előzményeivel, azok elkövetésével, illetőleg következményeivel kapcsolat­ban bármilyen hitelt érdemlő bizonyítékkal, ismerettel avagy ilyen bizonyítékok hollétéről megbízható adatokkal rendel­keznek: írásban, vagy meghall­gatásuk végett személyesen jelentkezzenek a kijelölt ügyé­szi szerveknél, illetve a lakó­helyükhöz legközelebbi ügyész­ségen. A már feltárt adatok arra engednek következtetni, hogy a meghatározott időszakban a felsoroltakon túl egyéb idő­pontokban és más helységek­ben, illetve helyszíneken is voltak tragikus következmé­nyekkel járó sortüzek. Ezért a Legfőbb Ügyészség kéri azok jelentkezését is, akik esetleges további sortüzekről megbízha­tó adatokkal, bizonyítékokkal rendelkeznek. A ténymegállapító vizsgála­tot a következő ügyészi szer­vek végzik: A Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal (1027 Buda­pest, Fő utca 70-78.) vizsgálja az 1956. október 25-én Buda­pest V., Kossuth téren; 1956. október 30-án és 31-én Buda­pest, VIII., Köztársaság téren; az 1956. november 7-én a hű­vösvölgyi Katonai Akadémiá­nál; 1956. december 6-án és 7­én Tatabányán, valamint 1957. január 19-én Budapesten, Csepelen történt sortüzeket. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség (3525 Miskolc, Dózsa György út 5­7.) vizsgálja az 1956. október 26-án és december 10-én történt sortüzeket. A Heves Megyei Főügyész­ség (3301 Eger, Barkóczy út 1.) vizsgálja az 1956. decem­ber 10-én, 11-én és 12-én le­adott sortüzeket. A Hajdú-Bihar Megyei Fő­ügyészség (4001 Debrecen, Széchenyi út 9.) vizsgálja az 1956. október 23-án Debrecen­ben történt sortüzet. A Győr-Moson-Sopron Me­gyei Főügyészség (9002 Győr, Szent István út 6.) vizsgálja az 1956. október 25-én Győrött leadott sortüzet. A Zala Megyei Főügyészség (8901 Zalaegerszeg, Várkör 2.) vizsgálja az 1956. október 26­án Zalaegerszegen és az 1956. október 26-án Nagykanizsán történt sortüzet. A Budapesti Katonai Ügyész­ség (1027 Budapest, Fő utca 70-78.) vizsgálja az 1956. ok­tóber 23-án Budapesten, a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolánál, az 1956. október 24-én Buda­pesten, az V., Néphadsereg téren, és az 1956. október 26­án Esztergomban és Bajban leadott sortüzeket. A Szegedi Katonai Ügyész­ség (6701 Szeged, Széchenyi tér 4.) vizsgálja az 1956. ok­tóber 26-án Szegeden történt sortüzet. A Kaposvári Katonai Ügyész­ség (7402 Kaposvár, Baross Gábor út 1.) vizsgálja az 1956. október 27-én Berzencén történt sortüzet." Új kormányrendelet Ingázók költségtérítése - Üj rendeletet alkotott a kormány a munkába járással kapcsolatos utazási költségek térítéséről - jelentette be egye­bek között tegnap Juhász Judit szóvivő a csütörtöki kormány­ülésről szóló tájékoztatón. A rendelet valamennyi munka­vállalóra nézve egységesen ha­tározza meg, hogy a munkál­tató milyen térítést köteles fi­zetni a közigazgatási határon kívülről munkába járó dolgo­zónak. Az új szabályok to­vábbra is a napi vagy a munka­rendtől függő gyakoriságú oda­visszautazáshoz, valamint a hétvégi hazautazáshoz biztosít­ják a térítést. Annak mértéke a bérlet, illetve a menetjegy árá­nak 86 százaléka a vasúton, il­letve 80 százaléka az autóbu­szon utazók esetében. Ameny­nyiben a dolgozó nem tud tö­megközlekedési eszközt igény­be venni a munkába járáshoz ­például mert nincs ilyen össze­köttetés az otthona és munka­helye között, vagy munkaidő­beosztása, illetőleg mozgáskor­látozottsága miatt - akkor a költségtérítés a magánsze­mélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatáro­zott módon történik, tehát a saját gépjárművel való munká­ba járás címén költségként elszámolható összeggel azo­nos, vagyis 2 forint kilométe­renként. - A rendelet csak a kötelező költségtérítést szabá­lyozza - tette hozzá a szóvivő - a munkáltatók ennél nagyobb térítést is fizethetnek. • Emberölés kísérletének gya­núja miatt indított eljárást Bu­dapesten a VI-VII. kerületi ren­dőrkapitányság a büntetett elő­életű Németh Attila Zoltán és az ugyancsak büntetett Nagy Gusz­táv Attila ellen. A két fiatalem­ber Németh Dohány utcai laká­sán együtt italozott május 5-én délelőtt 11 óra körül B. Gyulá­val, majd szóváltásba kevered­tek. Elvették B. Gyula 150 fo­az V. emeletről rintját, majd az embert kidobták az V. emelet ablakából. B. Gyu­la azonban óriási szerencséjére egy parkoló teherautó ponyvá­jára zuhant és így súlyos sérü­lésekkel megúszta az esetet. • Mórahalmi „falugyűlés" Mi legyen a Mécses-tanyával? A mórahalmi önkormányzat levélben kereste meg a helyi la­kosokat. Ebben tájékoztatja őket arról, hogy a Magyar Börtön­pasztorációs Társaság a tele­pülésen megvásárolt egy tanyát, ahol börtönből szabadult embe­reknek kíván farmot kialakítani. A társaság programjáról, elkép­zeléseiről a levél hátoldalán szerezhetnek bővebb informá­ciókat. Az ügy nagy port vert fel, miként arról a héten riportunk­ban is beszámoltunk. A város­atyák fontolgatják, milyen lépé­seket tegyenek a jövőben. A kol­lektív bölcsességből is szeret­nének meríteni, ezért vasárnap délután 3 órára lakossági fóru­mot hirdettek meg. A „falugyű­lésnek" az Erkel Ferenc Művelő­dési Ház ad otthont. í I em tudom, kinek a fejéből pattant ki ez az őrültség... LkJ - kezdte címoldalán a balul sikerült Renault-túra tu­dósítását az egyik fővárosi napilap. Igaza van, bár az ötlet már korábban ismert volt, s a megelőző napok bár­melyikén leírhatta volna ugyanezt a mondatot - a szer­kesztő. Nem véletlenül említem ilyen hangsúlyosan a szer­kesztőt, hiszen az újságíró, aki maga is részt vett a túrán, és a belső oldalon úgy fogalmaz a tanulságok levonásánál, hogy „nekünk, versenyzőknek..." - sokkal visszafogottabb a jelzők használatánál. Ami nem is csoda, hiszen ő már csak utólag lehet okos, ami nem igazán meggyőző. S ha már a sajtónál tartunk, feltűnő volt, milyen különböző módon - terjedelem, hangvétel stb. - kezelte az eseményt az elektronikus és a nyomtatott, a fővárosi és a vidéki saj­tó. Valahol ugyanis mindenki asszisztált, s máig sem nyi­latkozott például érdemben az ORFK. Érthetően kevés szó esett arról, ami jó volt ezen a cson­ka hétvégén. Például a kisvárosok közönsége. Martfűn, Csongrádon tényleg örültek a versenyzőknek a gyerekek, hiszen futószalagon érkeztek a híres emberek. Ezt megelő­zően körülbelül három autogramot adtam életemben, most mindkét városban több tucat sárga Renault papírzászlót nyomtak az orrom alá. Olyan tolongás közepette, hogy nem győztem elhitetni a gyűjtögető apróságokkal: addig nem indul tovább a kocsi, míg egyetlen zászló is alálratlan. Talán ebből a sietségből következtettem arra, hogy nem mindenki volt ilyen türelmes. A sietség egyébként is rá­nyomta bélyegét az eseményre, több állomáson is rám­csodálkoztak - bár látszott, értékelik -, hogy nem futva tettem meg az utat a kocsi és a pecsételő asztal között. j~T7 olt ennek a túrának az emberek mellett egy másik fő­—/ szereplője: az autó. Az új Renault 19-es. Ebben volt a legkevesebb hiba, nyugodtan tűrte, hogy a Budapest határán ütközésig nyomott gázpedált Gyöngyösig moccanni sem engedjem. Talán a fék egy kicsit lehetne jobb, de ennél sokkal több múlik, múlt a pedált kezelő embereken. • Robbanóanyaggal, rob­bantószerrel, valamint lőszerrel való visszaélés, üzletszerűen, bűnszövetségben, folytatóla­gosan elkövetett vámorgazda­ság és a devizagazdálkodás megsértésének bűntette alapos gyanúja miatt a Debreceni Vá­Szűrös Iván ellen rosi Ügyészség vádat emelt Szűrös Iván debreceni lakos ellen. A mezőgazdaság belerokkant a cipekedésbe • Az FM-nek sincsenek illúziói Az ország azon öt helyszí­nének egyike Szeged volt, ahol Medgyasszay László politikai államtitkár és munkatársai agrárfórumot tartottak. A me­gyei önkormányzat nagytermé­ben tegnap lezajlott teltházas előadás legfőbb érdeme az volt, hogy egy csokorba kötötte az ágazattal kapcsolatos összes aktuális kérdést. A politikus szerint szükség van arra, hogy e szektor is folyamatosan hallassa hangját. A társadalom­nak meg kell értenie, hogy a mezőgazdaság nem bírja to­vább cipelni azokat a terheket, melyeket tíz év alatt ráraktak. Az államtitkár ma sem talál kivetnivalót abban, ahogy az adott politkai erőviszonyok közepette '90-től az új hatalom nekilátott a földtulajdon rendezésének, s a szövetke­zetek átalakításának. A magán­tulajdonon alapuló piacgazda­ság kialakulásának folyamán hibák is becsúsztak. így pél­dául a kárpótlás lassúsága, s az élelmiszeripar némiképp át­gondolt privatizációja. Ütób­biban fordulatot ígért, s talán a vagyonügynökség a gyakor­latban is bizonyítani fogja, hogy nem csak a bevétel lesz a fontos, hanem a további ter­melés, termeltetés ösztönzése. Medgyasszay László előtt sem ismeretlen az a vélemény, hogy ez a kormány 2-3 év alatt többet rontott a mezőgaz­daságon, mint a kommunisták 40 év alatt. Szerinte e vádak megfogalmazói elfelejtik, nem szándék kérdése az, hogy a fizetőképes keleti piacaink eltűntek, s ráadásul a belső élelmiszerfogyasztás is közel harmadával esett vissza. A termelés szabályozása érdeké­ben a rendtartási törvény ke­reteit kell tartalommal kitöl­teni. A termelőkön a sor, hogy Válaszok a „7 kérdésre"? olyan terméktanácsokat alakít­sanak ki, melyek pontos és hiteles információkkal helyes irányba terelhetik az ágazatban hozott intézkedéseket. A termelés finanszírozása a piaccal azonos nagyságrendű problémahalmaz, melynek kiindulópontja a világpiaci áron beszerzett eszközök és anyagok, valamint annak 35­40 százalékán felvásárolt termékek ellentmondása. Elke­rülhetetlen lesz a felvásárlási árakat az inflációt meghala­dóan emelni. Az érdekérvényesítés csak akkor lehet sikeres, ha a pa­raszt, a vállalkozó, az agrár­értelmiségi a minisztériumot partnernek, s nem ellenfélnek tekinti. A lapunkban is megje­lent agrárkamarai „7 kérdés" konkrét megválaszolására nem vállalkozott az államtitkár. Az általános megfogalmazás ismét deklarálta az együttműködési készséget. Röpke közgyűlés az agrárkamaránál Csütörtökön reggel előbb 8-kor, majd fél 9-kor két egymás utáni közgyűlésftartott a Csongrád Megyei Agrárkamara. Az első nem volt határozatképes, ezért nagyon rövid ideig tartott. De a második közgyűlésen sem húzták az időt a résztvevők: a me­zőgazdaság nehéz helyzetét mindannyian jól ismerték - szenvedő alanyai az ágazat válságának - , így nem volt szükség arra, hogy egymásnak panaszkodjanak. A Csongrád Megyei Agrárkamarának jelenleg 73 jogi személy és 108 egyéni gazdálkodó a tagja. A fórumon - amelyen dr. Mé­száros Gyula, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatója is részt vett - Bagi Adám ügyvezető igazgató elmondta: a megye gaz­dálkodói a padlóra kerültek. A mezőgazdaság vesztesége az 1991­es 1 milliárd 26 millió forintról szinte a duplájára, 1 milliárd 844 millióra nőtt. Miközben a teljes feldolgozóipar vagy felszámolás alá, vagy csődhelyzetbe került. A közvélemény sajnálata és szimpátiája az ágazat felé fordult, ez azonban kevés - mondta Bagi Ádám. A kormány és az FM részéről átgondolt irányításra lenne szükség. S arra, hogy partnernek tekintse az agrárkamarát, amely konkrét válságkezelési programmal rendelkezik. Nehezen csillapodnak az indulatok. (Fotó: Nagy László) A lecke fel van adva Szerdahelyi Péter főosztály­vezető elismerte a gazdálkodók jogát arra, hogy a politika és gazdaság sikerességét abban mérje le, neki van-e pénze. A közgazdász szerint '93-ban kissé javultak a gazdálkodás feltételei. Az EK élőállatra és állati termékek bevitelére elrendelt embargója sajnos, már most jelentős összeget felemészt a piacszabályozásra szánt közpénzből. Úgy tűnik, hogy még közel 10 milliárd forintnyi hitelfelvételre lenne szüksége az ágazatnak. A rossz jövedelmezőségi kilátások, valamint a bankok tartózko­dása miatt ebből hibádzani fog. A tárca pénzügyileg eddig nem alátámasztott szándéka a földadó megszüntetése, az ügyleti finanszírozás kiteijesz­tése az állattenyésztésre, s tíz kiválasztott élelmiszeripri, zö­mében húsipari vállalat állami megsegítése. A minisztérium szerint az állatlétszám lecsök­kent szintje szinkronban van a piaci lehetőségekkel. Az agrár­olló 1952 óta most a legna­gyobb mértékű. Magasabb fogyasztói árakkal mindez csak akkor korrigálható, ha a gaz­daság általános helyzetének ja­vulása a jövedelmekben is megnyilvánul. Az önkritikus beismerések elhangzottak, egy-két meg­jegyzéstől eltekintve érezhe­tően a jószándék dominált. Ennek tükrében sajnálhatjuk igazán, hogy csak a magunk kárán tanulva és araszolva sikerült eljutni eddig a pontig. Az agrárkamara kritikus kérdé­sei is jelzik azt a feszültséget, amely ma még a megfogal­mazott szándékok és a min­dennapok valósága között hú­zódik. T. Sz. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom