Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-28 / 123. szám

BORDÁNYI FALUNAPOK! Pénteken és vasárnap diszkó, szombaton 14 órától kugli- és flipperbajnokság, vasárnap 10-től amerikaibiliárd-verseny. Vadgesztenye Vendéglő A zsanai embör A pusztamérgesi tetem­rehívásra Üllésről, Rúzsáról, Öttömösről, Zsanáról, sőt még Szegedről is érkeztek kíváncsiskodók. A zsanai embör több volt ennél; a művelődési ház előcsarno­kában futottunk össze, s így mutatkozott be: „Engöm agyon akartak ütni! Merthát én is tudok valamit..." Napbarnított arcát az évek barázdái ráncolták, hangját nehezen tudta visz­szatartani, a teremtől ugyan­is többször ránk pisszegtek. - Egy alkalommal fel­vettem az egyik gyanúsí­tottat. A kocsiban éreztem, hogy be van rúgva. Tudja, ilyenkor őszinte az ember. Azt motyogta: elibe dobtam a biciklit. Csak elibe dob­tam! Nos, akkor még nem hallottam a szóbeszédet, mert messziről jöttem - utó­lag tisztázódtak az összefüg­gések. A rokonsága ellen­ségnek néz, a múltkor né­gyen is elébem ugrottak, megfenyegettek, hogy agyonütnek, a belemet ont­ják. Úgy látszik, az indula­taik az idő múlásának ará­nyában nőttek, pedig nekem nem járt a szám. A múltkor is vadászpuskával lövöldöz­tek a tanyámba. Ha megtud­ják, hogy itt jártam, csak nő a gyűlölet. P. s. Fődi Istvánná A férje névrokona a 22 éve elhunytnak. Arra fi­gyeltem föl, hogy a han­gosítás hiányát kifogásol­ta: „Pedig mögcsinálták röggel, miért nem mögy?" Valóban nem működött a hangosítás. Szóba elegyedtünk. - Tizennégy éve dol­gozom itt, takarítóként. Sose láttam még ennyi felnőttet, a lakodalmakat kivéve. Karácsonykor sok a gyerek, kevés a felnőtt. A másik Fődi István ha­lála után két évre, 1973­ban kerültem Pusztamér­gesre, Zákányszékről. A szóbeszéd szintjén érte­sültem a történtekről. Fiatal házasként, amikor délutános voltam s éjs­zaka kellett hazajárni, azon a részen mindig fél­tem. Elmúlt. Most, hogy visszahallom s visszaol­vasom az akkori szóbe­szédet, néha beleborzon­gok. Ilyen az ember. Fe­lejt. ...S elsietett, hangosí­tani; vele tartott tizenéves kislánya. A jóindulat ellenére, a hangosító to­vábbra sem működött. Személyisége válogatta ­egyesek fölemelték a hangjukat... P. s. PÉNTEK, 1993. MÁJ. 28. RIPORT 5 Aki a paprikát szereti (Folytatás az 1. oldatról) leteket. A 83 éves Elek bácsi ­aki az ötletet adta a sorozathoz - akkurátusan mesélte el, mifé­le párbeszédet hallott az éjsza­kában. Kétség nem fér hozzá: nem öngyilkosság volt, hanem gyilkosság. A közönség soraiból csak hébe-hóba szólaltak meg olya­nok, akik kimaradtak a riport­ból. A beszélgetés hangulata akkor kezdett felforrósodni, amikor valaki kijelentette: „Az egyik gyilkos itt ül közöttünk!" - A nevét, a nevét! - kö­vetelték. A várva várt név azonban nem hangzott el. Újabb adalé­kok viszont igen. A kívülállók számára is kiderült, hogy az egykori körzeti megbízott, bizonyos „Kovács elvtárs", nem túl nagy népszerűségnek örvendett Pusztamérgesen. Ha az elmondottak fele igaz, akkor a tudósító kijelentheti: bizony az emberek a lelkük mélyén nem igazán szerették őt. A teremben a színpad köze­pére, elejére helyezett fény­képről Fődi István tekintett a falugyűlés résztvevőire. Nem marad hatás nélkül, amikor ­mintegy dramaturgiai fordu­latként - behozták azt a szürke Különös jelentősége van annak, ha egy fiatal érdeklődik lakóhelyének története, a régmúlt idők emberének élet­módja, s a munkával töltött hétköznapok megismertetésé­vel. Még inkább oda kell fi­gyelni akkor, ha veszi a fárad­ságot s az egészet leírja, kere­tet adva saját munkájának. S ha az, amit leírt, értékkel is bír, hát szóval az már több mint re­ményt keltő. A napokban Bu­dapestre invitálták azokat, aki­ket lakóhelyük egy-egy érde­kes történeti részletének ismer­tetése miatt a szakemberek or­szágos díjban részesítettek. Szentmihályról Börzsök Éva kapott kitüntetést: a paprikáról szóló dolgozatával harmadik helyezést ért el a XL. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtő­pályázaton. Börcsök Éva tizen­négy éves. • Szereted a paprikát? - Igen, nagyon. • Önző növény a paprika. Sok munkát, törődést köve­tel attól, aki meg szeretné enni. - Talán hatéves lehettem, amikor komolyabban segíteni kezdtem a termesztésében szü­leimnek. • Hatévesen? - Persze, akkor még csak a gyomlálásban. Nagyon sok munkával, fáradsággal jár az is. De valahogy mindig szíve­sen csináltam, amivel megbíz­tak a szüleim. • Mivel szeretsz jobban foglalkozni: a fűszer-, vagy az étkezési paprikával? - Talán a fűszerpaprikával. Hiszen az adta meg Szentmi­hálynak a rangot. Egy jól gon­dozott fűszerpaprika csodálato­san szép tud lenni. Abból igazán kellemes őrlemény készíthető. A mi klímánk külö­Pusztamérgesi tetemrehívás sálat, amelyre állítólag fela­kasztotta magát. Rengeteg kérdés fogalma­zódott meg. Például: ha eltörte a kulcscsontját, hogyan állít­hatta fel a másfél mázsás mo­tort Födi István; miként hel­yezhette a motor tetejére a bukósisakot; miért mutattak különböző helyszíni felvéte­leket a rendőrségen az egyik tanúnak? A csiklandós kérdések elle­nére lincshangulat csupán az újságíró zárszava közben ala­kult ki. A hallgatóság - öttö­mösiek, zsanaiak, pusztamér­gesiek - egyre határozottabban követelte a tettesek néven nevezését. Egyébként mi ér­telme volt az egésznek? - hal­latszott innen-onnan. Miért nincs itt a Kovács rendőr, ha becsületes? És miért nem volt kíváncsi a hatóság: a rendőr­ség, az ügyészség arra, hogy mi történik a falugyűlésen. Fődi István édesapja halk szóval jegyezte meg: - A nép szava mind igaz volt, hogy a fiamat megölték. Tudom, a bűnösöket már nem lehet börtönbe ültetni. Én már csak azt szeretném, ha a gyilkosok legalább erkölcsileg a nyil­vánosság előtt bűnhődnének... Az egyre forrósodó lég­körben a polgármester igye­kezett úrrá lenni a hangulaton. A zárszó pedig akképp hang­zott, hogy néhány hét, hónap múlva egy újabb fórumot hfvnak össze, amelyen szíve­sen meghallgatnák az ügyben egykoron érintett hatósági sze­mélyeket, és a jelenlegi rend­őrség és ügyészség képviselő­inek véleményét is. V. Fekete Sándor Fotó: Révész Róbert nősen alkalmas arra, hogy szín-, zamat-, (/.anyagban jót, a világon a legjobbat állítsuk elő. Ha... • Ha? - Ha nem hamisítanák, most nem kellene féltenünk a mi paprikánk jövőjét. • Miért? Féltenünk kell? - Megrendült a paprika egyeduralma. Ennek persze csak egyik oka áz, hogy hami­sítottak is, a másik az, hogy sokkal kevesebb munkával más növényből nagyobb hasz­not lehet learatni. A fólia alatt a sárgarépának van elsőbbsége. • Az nem baj, ha nem csak egyféle növényt termelnek ezen a tájon. - Az igaz, de a már egyszer megszerzett piacot kár ilyen könnyen átadni más országok­nak. • Szóval, mélyre ástál a paprikakérdésben. Ki segítette a munkádat? - Sok segítséget kaptam a téesz kutatóintetézetétől. Mé­száros tanár nénitől és nagyon biztatott dolgozatom megírásá­ban Bak Istvánná igazgató né­ni. • Azt ugye tudod, nem csak a paprika van bajban Szentmihályon. - Igen, tudom. Remélem, lesz erőm másban is segíteni. Turi lózsef • Szekcióülésekkel folytatódott a közgazdász vándorgyűlés Küzdelem a recesszióval" Újszegeden w Szekcióülésekkel folyatató­dott tegnap, csütörtökön a 31. Közgazdász Vándorgyűlés. Újszegeden három hely­színen, öt szekcióban igye­keztek választ keresni a ma­gyar közgazdák a hazai reál­szférát sújtó receszszió prob­lémáira, illetve igyekeztek kör­vonalazni azokat a sürgős ten­nivalókat, amelyek felfelé ívelő pályára vezethetnék gaz­daságunkat. Munkatársaink a szekcióülések fontosabb pil­lanatairól készítettek össze­foglalót. colndnak - fejezte be előadását. Később Békési László kép­viselő elemezte a válságellenes gazdaságpolitika feltételeit és kilátásait. R. G. A vállalatok fújják a dudát ­a bankok táncolnak? Legnagyobb figyelem talán a Békési László képviselő vezette és a válságellenes politikára koncentráló makrogazdasági tényeket górcső alá vevő szekciót kísérte. Szapáry György, az IMF ma­gyarországi képviselője sajátos szemszögből világította meg a hazai költségvetési dificit mér­séklésének lehetőségeit. Mint mondotta, el kell fogadnunk, a gazdasági átalakulás növekvő államháztartási hiánynyal jár együtt, ezzel szemben viszont jó hír, hogy lehetőségünk nyílik megteremteni egy működő gaz­daságot. Kár, hogy még évekig mindennek a lakosság issza a levét. A kamatok és a válságkeze­lés dilemmái címmel Czirják Sándor a jegybank elnökhelyet­I mezőgazdaság helyzete tarthatatlan tese tartott figyelemre méltó előadást: - A nagy magyar gazdasági luftbalon most kezd kipukkadni. - kezdte mondandóját - Az már látszik, hogy a hitelképes válla­latoknak esze ágában sincs hi­telt fölvenni, az eladósodottak­nak viszont a bankok nem ad­nak. Ez ma a gazdaság egyik legnagyobb csapdája. Pontosabban az, hogy a ha­zai bankok inkább állampapí­rokba fektetnek, mintsem a gazdaságba pumpálnák a pénzt, hiszen az szerintük túlzottan kockázatos lenne. - Kedvező jelek máris van­nak. A legjobb hazai vállaltok már elkezdtek diktálni a ban­koknak. Az lenne normális, ha a gazdasági cégek fújnák a du­dát, a bankok pedig erre tán­A közgazdász vándorgyűlés mezőgazdasági szekciójának nyolc előadását végighallgatva meglepett a helyzetelemzések hasonlósága s a megoldási ja­vaslatok mozaikszerű illeszthe­tősége. Úgy látszik a köz­gazdasági logika nem tűri a pártoskodó ideológiát. A vég­következtetés kerek perec az, hogy az ágazat válsága példát­lan mértékű, s az évek, évti­zedek alatt halmozódó ellent­mondásokat a rendszerváltás tévedései erősítették fel, s bil­lentették ki lappangó stádiu­mából. Természetesen eltérő árnya­latok is akadtak. Míg az illeté­kes minisztériumot képviselő helyettes államtitkár, Szer­dahelyi Péter a terápia fontos elemeként emelte ki az új föld­törvényt, az érdekvédő MOSZ főtitkára, Horváth Gábor sze­rint a szövetkezeti és kárpótlási törvényeken okulva, jobb len­ne megvárni az új parlamentet, hátha akkor időtálló, a napi po­lika torzító hatásait levetkező szabályozás születhet. Az FM képviselője az agrárrendtartás intézményeinek kiépülésével már megelégedne, míg Halmai Péter, a gödöllői egyetem tanára szerint ennél szélesebb agrárpiac-politikai, és szerte­ágazó intézményi rendszer kell ahhoz, hogy a szabályozás ne rövidlátó, s termelési hullám­zást keltő legyen. A jövede­lemtermelő képesség hely­reállítása. s a túlburjánzott hi­telterhek konszolidációja nél­kül a kis és nagy gazdaságot egyaránt a megsemmisülés fenyegeti. A társadalomnak is zsebbe kell nyúlnia ahhoz, hogy e kiszipolyozott ágazat életben maradhasson. T. Sz. I. A privatizált vapn hatékonyabb válság" munkacímet viselő szekciójában. Mint mondta, a privatizáció célja olyan tulaj­donosok felkutatása, akik haté­konyabban, nagyobb jövedel­mezőséggel gazdálkodnak a vagyonnal. Tény, hogy a tulajdonos­váltásnak negatív következ­ményei is vannak a foglal­koztatottság, a környezetvé­delem vagy az adózás terén, ám az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a magántulaj­donba került vagyon 20-25 százalékkal nagyobb hatékony­sággal működik mint az állami. Vagyis privatizálni szükséges. A Világbank kimutatása szerint a termelő vagyonnak eddig 22 százaléka került ma­gántulajdonba. 1991-ben még 80 százalék volt a külföldi be­fektetők részesedése, tavaly 60, idén pedig csak 50 száza­lék. Tudomásul kell venni, hogy a nyugati tőke figyelme már kevésbé fordul felénk, így a belföldi befektetőket kell az eddiginél jobban ösztönözni ­mondta az AVÜ igazgatója. K. G. Az infrastruktúra gyöngélkedik A privatizáció helyzetéről és perspektíváiról tartott tegnap előadást a legilletékesebb. Csépi Lajos, az Állami Va­gyonügynökség igazgatója a közgazdászgyűlés „Tulajdon ­A II. szekció munkájához Enyedi György akadémikus adta meg a vezérfonalat Az in­frastruktúra szerepe a regioná­lis fejlődésben című bevezető előadásával. Kifejtve, hogy a regionális és az infrastruktu­rális fejlődés kettős kölcsön­hatásban áll, elősegíthetik vagy akadályozhatják egymást. A rendszerváltással a területi egyenlőtlenségek sajnos erő­södnek, a régiók más-más feltételeket adnak a piac­gazdasághoz. A régiók formálásában je­lentős szerepe lesz a tercier foglalkozások (pl. a termelési, a pénzügyi szolgáltatások) elő­retörésének, illetve a mező­gazdaság alakulásának. Min­denek fölötti fontosságú azon­ban a régiók közötti kommuni­káció megteremtése. S a kis­térségekben való gondolkodás. Az infrastrukturális helyzet, a fejlesztések elemzése során a szekcióülésen sok szó esett ar­ról, hogy az elmaradások na­gyok, a magyar fejlesztés rend­kívül drága és gyenge minősé­gű, finanszírozási problémák­kal küszködik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom