Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

2 INFORMÁCIÓ DÉLMAGYARORSZÁG SZERDA, 1993. MÁJ. 26. Antall lózseí hazaérkezett 4 Antall József miniszterelnök dániai hivatalos látogatásának utolsó napján, kedden folytatódtak a dán-magyar tárgyalások. A magyar kormányfő és kísérete a koppenhágai Christiansborg pa­lotában, a dán törvényhozás székhelyén találkozott a Folketing vezetőivel, valamint a parlamenti pártok képviselőivel. Ezután a parlament külügyi, valamint piacügyi bizottságának tagjaival folytatott megbeszélést Antall József. A programban ezután rövid találkozó szerepelt a magyar sajtó képviselőivel. Antall József és felesége kedden délután hazaérkezett Dá­niából. A homokvidék érdekei • A világszínvonalú megsemmisülés két éve után Nemzeti agrárprogram körvonalazódik A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége tegnap közgyűlést tartott a Budapest Kong­resszusi Központban. Nem akármilyen bő két év válto­zásairól esett itt szó. A politika uralta gazdaságon belül az élelmiszertermelés hanyatlása a legszembetűnőbb, hisz itt a világszínvonaltól a megsemmisülés küszöbéig vezetett az út. Az itt elfogadott helyzetértékelés és cse­lekvési útmutató annak a nemzeti agrárprogramnak le­het az alapja, mellyel az utolsó pillanatban még megaka­dályozható, hogy e küszöbön elbukjunk. A kistérségek érdek­azonossága, a hasonló adottságú regionális te­lepülések sajátos és kö­zösen megoldandó tele­pülésfejlesztési problé­mái kerültek napirendre településfejlesztési fóru­mon Pusztamérgesen. A vidéki Magyarország tér­nyerésének bizonysága az, hogy itt tartotta elnökségi ülését tegnap a tavaly decem­berben vidékpártiként létrejött Magyar Településfejlesztők és Felújítók Társasága. A te­lepülésfejlesztéssel foglalkozó elméleti szakembereket és gyakorlati „ alkalmazókat " összefogó egyesület a vállal­kozói szférával való kapcso­lattartásra és a kölcsönös infor­mációáramlásra különösen nagy hangsúlyt helyez. A tele­pülésfejlesztési társaság dél­után fórumot tartott, amelyen szerencsés módon nem a me­gyehatároktól szabdalt érdek­közeliség játszott szerepet, hanem az azonosság keresése. Egyaránt képviseltette magát a szomszédos megyei Zsana, Baiotaszállás, Kelebia, csak­úgy mint például a térsé­günkből Üllés, Öttömös, Zá­kányszék. A fórumon sok szó esett arról, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójára olyan módon kell készülnie minden tele­pülésnek, hogy egymással ver­sengve, egymást mustrálva igyekezzenek a településfej­lesztésben előbbre lépni. Mint mondották, a közös fellépés esetleges rejtett pénzforrásokat is megnyithat és a világkiál­lításra készülődés nem torpan­na meg 1996-ban, hanem a településfejlesztés és infra­struktúra javítás az ezredfordu­lóig folytatódna intenzíven. A fórumon külön hangsúlyt ka­pott a távbeszélőhálózat fej­lesztésének társasági lehe­tősége, amely a távközlésben képződő haszonból is része­sedés szerűen visszajuttatna meghatározott arányban pénzt, amit éppen településfejlesz­tésre fordíthatna lett-légyen a homokvidék településeinek sora. B.P. • A termeléscsökkenés közel 30 százalékos, mára félmillió hektár termőföld maradt par­lagon, 170 ezer munkanélkülit bocsátott útjára az ágazat, s az ottmaradók bére is 23 száza­lékkal elmarad az átlagtól, a felélt vagyon 100 milliárd fo­rintnyi, adósságszolgálatunk legnagyobb teherviselője meg­roggyanni látszik. A magyar vidék képe elkeserítő. Nagy Tamás, a MOSZ társ­elnöke szóbeli beszámolójában csak a fő kérdéseket, a kívána­tos agrárpolitikát, a szövetke­zés, valamint az érdekképvi­selet szerepét érinthette. Az alapprobléma, hogy a jövede­lemtermelés alapvető feltételei hiányoznak. Közel hatszáz mezőgazdasági vállalkozás csődje, s a kistermelést abba­hagyó 300 ezer ember sorsa ennek bizonyítéka. A rendszer­változás ideje tagadhatatlanul egybeesett az agrártermelés új alapokra helyezésének szük­ségszerűségével, de a Kor­mány számtalan mulasztásával csak fokozni tudta a nehézsé­geket. A mezőgazdaságot 1990-et követően nem lett volna szabad a pártérdekek szolgálatába állított parlamenti törvénykezés prédájává tenni. A privatizáció, a kárpótlás, a föld és a szövetkezetek egy­(Budapesti tudósítónktól) Holnap kezdődik Gyulán huszonhárom ország részvé­telével a tizedik nemzetközi tűzoltó csillagtúra. Két évvel ezelőtt Olaszországban tartot­ták meg a rendezvényt, 1995­ben a németországi Meppen­ben lesz. A három napos gyu­lai tűzoltó esemény fővédnök­ségét Göncz Árpád köztár­mással egybefonódó kérdéskö­rét együtt kellett volna kezelni. A mai helyzetben sincs más választás, mint a minimális jö­vedelembiztonság, a verseny­képes export feltételeinek meg­teremtése, a vállalkozói for­mák együttműködése, közgaz­dasági feltételrendszer bizto­sítása. A privatizáció eddigi szakaszától eltérően a termel­őket is olyan helyzetbe kell hozni, hogy a feldolgozóipar és a kereskedelem részesei le­hessenek. Tekintve, hogy a szövet­kezés ma is működő modell a kis egzisztenciák védelmére, sasági elnök és dr. Habsburg Ottó vállalta, ezzel is segítve a humanitárius és segítség nyújtó szervezetek külhoni és hazai tagjainak, „szolgáltatásainak" ismerkedését, barátságát. Elő­ször tartják volt szocialista or­szágban a jeles szakmai ta­lálkozót. Dudaszeg József, a gyulai tűzoltó parancsnok el­mondta, hogy először jönnek nálunk sem bölcs dolog mel­lőzni. Az elhibázott átalakulás törvény a tulajdonosi struktúrát úgy alakította, hogy az oszta­lékérdekelt kívülállók, nyug­díjasok 70 százlékos túlsúlya alakult ki. Jövedelem híján az ellentmondás feloldhatatlan. A mostanság sokat hangoztatott újbóli vagyonosztozkodás he­lyett a működőképesség meg­tartását az szolgálná, ha az üz­letrész forgalmazás könnyíté­sével az ott dolgozók erősít­hetnék tulajdonosi pozícióikat. Az érdekképviseletek legfonto­sabb feladata, hogy a mező­gazdaságból élő megbízóik jog-, vagyon,- és jövedelem­tűzoltók Ausztráliából is a csil­lagtúrára. Ami nem kis mér­tékben a szegedi dr. Pordány László, ausztráliai nagyköve­tünknek köszönhető. Termé­szetesen ott lesznek a szom­széd országok tűzoltói is: Ro­mániából, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából, Észtországból, Ukrajnából... A szombati díszfelvonuláson biztonságáért harcoljon. Ehhez partnerek kellenek. A hozzászólók között szót kapott Szabó Tamás, privati­zációs miniszter a kormány együttműködési készségéré tett ígéretet. Mindenki számára meglepetést keltett kijelentése, miszerint a kormány nem támogatja, hogy a szövetkezeti törvényben érdemi módosí­tásokra kerüljön sor, mivel az ágazat további lebegtetése a teljes hitelképtelenséggel egyenlő. Az Ávü-vel való ja­vuló viszonyra példaként hozta fel az az itt osztogatott füze­tecskét mely a további privati­zációban való termelői részvé­telhez ad alapvető informá­ciókat. A társadalom széles spekt­rumát képviselő vendégek kö­re, Göncz Árpád köztársasági elnökkel az élen, jelezte, egyre többen figyelnek egy szakmai kompetenciát bizonyított szer­vezet, a MOSZ szavára is. Majd meglátjuk mi marad mindebből az érdekegyeztetés hétköznapjaira. T. Sz. I. mintegy hetven hazai és külföldi matuzsálem tűzoltó­autó is mutatja majd magát, régi egyenruhákba öltözött tü­zesek felügyeletével. Ott lesz­nek Gyulán a szegedi tűzoltók is: Simon Snoker felszere­lésükkel a mentési bemutatón fognak résztvenni. Kétezernégyszáz négyzet­méteres sörsátorban mérik a komló hűs levét. Magyaror­szágon ekkora sörsátort még soha nem állítottak föl. Csak nehogy kigyulladjon! Kihívták a szegedi tűzoltókat mA l/nmiólnmánv a h ifípc in07 sinat úarja... (1.) lála • n Fi til őd tol ilst kzat itjco tytu vár OS 1 MHVI1 ha úarja... (1.) lála A tényfeltáró munkám kezdete óta több mint két hó­nap eltelt. Tudtam, hogy sorozatomnak könnyen nem le­het a végére pontot tenni. Ha huszonkét esztendó'vel eze­lőtt így működött volna a nyilvánosság, mint mostaná­ban, ez a gyilkosság nem szerepelt volna az olvasóközön­ség előtt. A vélemény és szólásszabadságnak azonban vannak árnyas oldalai is. Miközben a tanyavilágok szél­fútta, szamártövises homokvilágában kutatok a még fel­lelhető tanúk után, ezzel is számolnom kell. Vajon lesz-e, aki csenget egy aprót és azt mondja, talán az illetékesek is megmozdulhatnának? Ha mára már a megélhetésüket az olvasóközönség, az adófizető állampolgárok fizetik... • A lapunkban megjelent so­rozat közben az MTV Szegedi Körzeti Stúdió munkatársai is bekapcsolódtak az események újraértékelésébe. Az elhunyt István nagybá­csikája, Fődi Mihály, minden egyes beszélgetésünk alkalmá­val szóba hozza azt a bizonyos bokszért. - Látja - kezdte ismét - er­ről valahogy megfeledkeztek az orvosok is. • Az igazságügyiek csakis a rendőrségi jegyzőköny­vekre támaszkodhatnak... - Hát ez az! Ott meg em­lítve van. Vagyunk jó néhá­nyan, akik a ravatalozóban a Pista gyerek bal halántékán lát­tunk három apró sebet. A kö­zépső mélyebben befúródott, a két szélső apróbb volt. Az is kiderült, kinek adták kölcsön ezt a veszélyes szerszámot... • Mikor derült ki? - 1972-ben. Egy H. neve­zetű fiú itt nem messze tőlünk egy kislánynak udvarolt. Ami­kor a lány szülei megtudták, kivel jár a lány, eltiltották tőle, mert a hírek szerint ő is benne volt a csapatban. A fiú később megtört... • Tehát szint vallott? - Hazakísérte a lányt és a szülők jelenlétében elmondta, hogy igaz, hogy ott volt, de eljött a helyszínről, amikor a bokszért egyikük odaadta a másiknak. No, erre a szülők szóltak, hogy menjünk csak át. Hatan voltunk jelen. H. még egy kockás papírra is leírta, kik voltak ott, aláírta és átadta ne­künk. • Mi lett ezzel a papiros­sal? - Pista apjával együtt bevit­tük az ügyészségre, vagy a ka­pitányságra. már nem emlék­szem. Ezt a gyereket ki is hall­gatták, aztán visszavonta a val­lomását. A véletlen pedig úgy hozta, hogy most már abban is biztosak lehetünk, hogy kellett az a százezer forint csúszó­pénz. • Mégpedig? - Itt horoltak a szomszédos telken zsanaiak és bejöttek ví­zért. Most történt ez néhány nappal ezelőtt. Szóba jött ez a gyilkosság. Azt mondja az egyik asszony, hogy együtt élt a gazemberek egyikével akkor, és kért tőle sürgősen tizenöt­ezer forintot. • Ez még nem jelenti azt, hogy az a pénz arra kel­lett... - De az élettárs később el­árulta neki, hogy le kellett fi­zetni valakit, hogy ne derüljön ki az igazság. Még a mai napig sem rendezte a tartozását. • El még azok köziil min­denki, akik előtt H. papírra vetette, hogy kik a gyil­kosok? - Ketten már meghaltak. De kérdezze meg a lányt. Vagy az anyját, bár már régóta nem va­gyunk jóban, de az öcsémmel tartja a kapcsolatot az asz­szony... Az idős néni kicsit nagyot hall. Mondtam, mi járatban va­gyok. Gyanúsan méregetett, majd miután a lánya felől ér­deklődtem, a fejét rázta: - Csak ne kérdezze meg a lányomat. Nem akar ő semmit sem mondani. Megvan annak a baja. ne háborgassák. • Legalább azt mondja meg, emlékszik-e arra, hogy a H. gyerek akkoriban igazolta, hogy gyilkosság történt. - Mit tudom én már! Ez a Mihály is miért kever bele mindenkit. Azért, mert harag­szik ránk? • A Misi bácsi csak azt mondta, hogy az ön férje jelén volt ennél a tanúval­lomásnál. - Szegény férjem, ha élne még, ő sem mondana mást. Be­le kell nyugodni ebbe. Volt ne­ki ebből elég baja... • A kihallgatások miatt? - Amiatt hát. Szegény egy­szer nagyon későn jött haza. Azt mondta, valakik elcipelték Zsanába és ráparancsoltak, hogy felejtse el az egészet, mert megjárja... • Kik voltak azok? Nem mondta öltnek? - Valami zsanai ^mb^rek. Nem ösmerte őket. De nagyon megijedt. Azután hallani sem akart az egészről. Na jól van, most már nekem is dolgom van, és a lányom tessék ki­hagyni ebből. Ne keresse ké­remszépen. Tudja kitől ér­deklődjön? • A papírokról? - Fenét... Kérdezze meg azokat, akiknek a házuk mel­lett a fiút felakasztották, hogy van az, hogy nem hallottak semmit? Elesett a Fődi gyerek motorral, jajveszékelt, meg ütötték, verték és nem hallottak semmit. Hát ezt nekem ne mondják... A bokszért különösen érde­kesnek tartottam. Magam is fa­lun nőttem fel és egyidős lenne az elhunyt velem. Emlékszem a hatvanas évek veszélyes ké­zifegyverére. Az volt a hatá­sos, amelyikből hegyes szög­végek álltak ki... - A Kiri Pista odajött hozzám a ravatalozóban és a szemébe markolt - meséli az elhunyt édesapja. • Mi az, hogy a szemébe markolt? - Hát... sírt. Az is említette, hogy a bokszer végzett a gye­rekkel. És valóban többen lá­ttuk, hogy a bal halántékán ott volt az a három pont... • Jelen volt a boncolásnál? - Kint várakoztam. A rúzsai körzeti orvos volt bent a hulla­házban. Kijött én meg odamen­tem hozzá és megkérdeztem, hogy szeszes volt-e a gyerek, merthát ezt állította a helyi rendőr. Hogy a fiúba volt hat­hét nagyfröccs. • Es mit mondott a doki? - Csak rázta a fejét, hogy nem ivott ez semmit... Visszafelé újra beugrottam Mihály bácsihoz, aki addigra szorgalmasan összeírta azok neveit, akik valamilyen formá­ban részt vettek a nyomozás­ban. Mint kiderült, jártak nála személyesen Budapestről, Sze­gedről és Kecskemétről. Nyo­mozók, ügyészek és igazság­ügyi szakértők is, orvosok... Szerinte két csoportba lehet osztani a résztvevőket. Néhá­nyan, akik szerették volna bebizonyítani a valóságot és néhányan, akiknek ez roppant kellemetlen volt. - Ezt a H. gyereket meg fel­tétlen keresse meg. Még most is tanúskodhatna, hiszen akkor ezt vállalta. Nem kell már tit­kolózni, meg félni a többiektől. Hanem ezek, hallja, itt jártak a napokban. Azóta figyelem az A sír. Felirata: „ Tiéd a nyu­galom, miénk a fájdalom..." erre elhaladó kocsikat. Az el­követők egyikét felismertem a volánnál... Egy órát bolyongtam a Zsana környéki erdőkben, mire felleltem H.-ék tanyáját. A férj nem volt otthon, de az asszony készségesen tessékelt befelé. Elővettem az újságot és meg­mutattam Fődi István fotóját: • Ismerte ezt az embert? ­tettem föl kissé rezignáltán a kérdést... Posztobányi László (Folytatjuk.) NYILVÁNOS TETEMREHÍVÁS. Pusztamérgesen a helyi művelődési házban május 27-én, csütörtökön 18 órakor beszélgetést tartanak a Fődi-ügyről az érdeklő­dők számára, melyen jelen lesz a riportsorozat írója, Posztobányi László és lapunk több munkatársa is. Az eseményről a televízió is felvételt készít. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom