Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-19 / 115. szám

SZERDA, 1993. MÁJ. 19. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Tenyeredből a levegőt? - Húsz évig testközelből láttam az éjszakát. Hamar rájöttem, a diszkózás nem nyugdíjas állás. Mérnöki dipomát szereztem, de ez csak arra lett volna elég, hogy ne haljak éhen. Jött a vendéglátóipari szakközépiskola, majd egy üzletvezetői tanfolyam. - És hogyan jött az első vállalkozás? - Kézenfekvő volt, hogy a vendéglátásban vállalkozzam, ahhoz értettem. Arra specializáltam magam, hogy felvásároljam a tönkrement üzleteket, s színvonalas vendéglátóhelyeket csináljak belőlük. - Például? - A Toto-lottó sörbárt '88ban vettem át: az üres üzlet közepén egy szemétkupaccal, majd megcsináltam belőle a Pertut. Azután jött a Margaréta pizzéria, az Anna presszó, majd a Szőke Tisza diszkóhajó. - Honnan volt tőkéje egy diszkósnak? - A diszkóból nem, az biztos. Ott jött is, ment is a pénz. Az az igazság, hogy abban az időben még nem kellett komolyabb alaptőke az induláshoz. Sajátkezűleg rendbe hoztuk az üzletet, a vendéglátó bizományba adott mindent, azután a szerződéses rendszerben elszámoltunk. - Szóval hat-nyolc éve könyebb volt vállalkozni? - Talán. De azért adósságokból akár báró is lehetnék. Öt milliós E-hitelt vettem fel, hogy két üzlet bérleti jogára licitálhassak. Iglódi Ferenc pertuba van Szegeddel. Nem is csoda, a hetvenes évek diszkósát közelről ismeri a fél város. A harmincöt éves fiatalembert nem tette tönkre az éjszaka, nem szédült meg a könnyűnek tűnő élettől: a semmiből indult, s ma Szeged egyik ismert és sokszor irigyelt vállalkozója. - Nem zavar, hogv nem a tiéd? - Rettenetesen. Olyan ez, mintha a tenyeredből a levegőt adnád el nekem, ráadásul időről-időre emelnéd az árat. - Szóval, most nehezebb helyzetben vagy, mint tíz éve. - Csoda tudja. Annak idején a Pertuért havi 140 ezret fizettem a vendéglátónak, most kiderült ők csak havi húszat adtak tovább az IKV-nak. Szóval, főbérlőnek lenni a legnagyobb üzlet. - Mi a helyzet a hajóval? - Az egészen más. Én a kft. ügyvezetője vagyok. Egy alkalmazott, aki fizetésért viszi a cég ügyeit. - Hogyan? - Két éve jelentős veszteséggel vettem át a hajót, most meg szerény nyereségről adhatok számot. De a vendéglátós szakma nagyon kiszámíthatatlan. Valaki nyit egy új diszkót 20-30 milliós befektetéssel, s már tönkre is teszi a többit. S a kerék állandóan körbe jár. Ráadásul ma már nem lehet a vendéglátásban emelni az árakat. Néhány éve még, ha emelkedett a gázszámla, átírták az árakat. Ezt ma már nem fogadják el a vendégek. - Az is hírlik rólad, hogy beállsz pakolni a hajón, ha áru jön. Illik ez egy komoly ügyvezetőhöz? - Ha meg kell fogni valamit és éppen ráérek, miért ne? Maximalista vagyok. Reggeltől másnap hajnalig dolgozom, közben alszom kétszer kéthárom órát. De ezt elvárom másoktól is. De mindenki úgy jön, hogy munkanélküli segély mellett szeretne dolgozni, kevés munkával sok pénzt keresni. Csak ez nem megy. - Apropó pénz. Iglódi Ferenc gazdag ember? - Ahogy vesszük. Most éppen kétezer forint van a zsebemben, ha erre gondolsz. - Nem csak erre. - Eléggé puritán módon élek. Az ötmilliós adóságommal szemben egyetlen vagyonom egy amerikai autó, egy Dodge. A felszín tudom, hogy egészen mást mutat. Tele a hajó, foglaltak az asztalok az éttermeiben. De a valóságban a hajón nincs belépő, mi csak a fogyasztásból élünk. Lejönnek a diákok, megisznak egy kólát, azután elvisznek két poharat, hogy legyen miből fogat mosni a kollégiumban. - Most panaszkodsz? - Isten őrizz. Köszönöm, jól érzem magam. - Gondolkodtál már azon, hogy más területen is vállalkozz? - Hogyne. Egy kisebb termelőüzemről álmodom. - Néhányszor meg is fenyegettek. Nem félsz? - Már nem. Együtt jár az éjszakai élettel, hogy olykor leöntik kromofággal az autómat. Egy vigasztal csak, üzletemberként sosem voltak ilyen gondjaim. Rafai Gábor Privatizációs visszaélések ellen Az átmentés még mindig divat Remélhetően csökken a privatizációs visszaélések száma, ha azok elkövetői számolhatnak nevük nyilvánosságra hozatalával mondta egyebek között Szabó Tamás, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter azon a sajtótájékoztatón, melyet az ÁVÜ ellenőrzési igazgatóságának tevékenységéről tartottak. Hatvani Szabó János, az igazgatóság vezetője elmondta: ellenőrzik az állami vállalatokat, mint alapítók, figyelemmel kísérik a társasági formában működtetett állami vagyont és ellenőrzik a privatizációs tevékenységet is, ami magába foglalja az ÁVÜ szakmai munkájának áttekintését éppúgy, mint a privatizációba bevont tanácsadó cégek működésének minősítését. Az elmúlt évben egyébként 400 bejelentést kapott az ÁVÜ, melyek közül meglepően sok - több mint fele - névtelenül érkezett. A szervezet felállításakor úgy gondolták, hogy a névtelen bejelentésekkel nem foglalkoznak, ám a gyakorlatban kiderült, hogy e jelzések zöme valós problémát takar. A névtelen bejelentők másik része azonban a munkahelyéről elbocsátott sértődött ember, akinek nincs más célja, mint korábbi munkatársainak besározása. Ezen ügyek kiderítése nagy körültekintést igényel és nemegyszer csak hosszadalmas vizsgálat után állapítható meg, hogy valóban történt-e visszaélés. Az elmúlt egy évben 220 vizsgálatot indított el az ellenőrzési igazgatóság, amelyből 142 már lezárult. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vállalati vezetők egy részének tevékenysége során etikátlan, sőt magatartása jogszabályba ütközik. A leggyakrabban az történik, hogy a privatizálandó cégtől elvonják a vagyont és azt saját társaságukba (társaságaikba) mentik. Általános tapasztalat az is, hogy a rossz struktúrában és a nehéz piaci körülmények között működő vállalatok vagyonvesztése számos esetben a vezetők jogellenes magatartásával párosul. A 142 vizsgált eset alapján 12 alkalommal büntető, 54 esetben pedig kártérítési, illetőleg munkajogi felelősségre vonást kezdeményezett az ÁVÜ, mint tulajdonos. Eddig azonban csupán két esetben zárult le a vizsgálat, a büntető igazságszolgáltatás ugyanis lassan működik, az ügyek elhúzódnak. Meglehetősen nehéz meghúzni azt a határvonalat, amikor egyegy visszaélést a nyilvánosság elé tárhat az ÁVÜ - mondotta Hatvani Szabó János, aki kifejtette: valamennyi nyilvánosságra került ügyben igyekszik az ÁVÜ körültekintően eljárni, és csak tényeket közölni. Azt azonban éppen a vizsgálatok elhúzódása miatt nem lehet elvárni, hogy csak a már lezárt ügyeket hozza nyilvánosságra a vagyonügynökség. Az ÁVÜ ugyanis úgy véli, hogy a legszélesebb nyilvánosság visszatartó erőként működik, ezért ezentúl időről-időre feltárja azokat a visszaéléseket, amelyekről, mint tulajdonos, tájékoztatni kívánja a közvéleményt. Ez történt egyébként már korábban is néhány esetben, így például a nagy port felver BUDA-FLAX és a Magyar Acélárugyár esetében. Az ÖMV olajés gázkonszern, melynek már Szegeden is van benzintöltő állomása nemrég értékelte 1992-es eredményeit. Megállapították, hogy a tavalyi év kedvezőtlen gazdasági környezete az ÖMV ÖMV-niórlmT V/lTi ; Hivi icg fejlődését is negatívan befolyásolta. A gáz, az exploráció és a termelés, valamint az értékesítés területének nyereségei nem tudták kiegyenlíteni az alapanyaggyártás, a vegyipar és a finomító területének veszteségeit. A szokásos üzleti tevékenységből származó konszolidált eredmény 264,5 millió ATS mínuszt mutat. Tengertánc és tulipán Most, amikor a magyar mezőgazdaság helyzetváltozásairól annyit hallunk, előtüremkednek belőlem korábbi benelux vakációimon szerzett életképek a holland szorgalomról. Az is Hollandia, amit egy vasárnapi kirándulás alkalmával gyűjtöttem magamba Lauwersoogban. A szélmalmok, a kanálisok, a tulipánmezők és színgazdag virágpiacok, faklumpák és nagy kerek sajtok után, az is Hollandia, amit az ember a víz ellenében művel, már hosszú évszázadok óta. Úgy vannak ezzel a hollandusok, ahogy a városépítéssel, vesznek egy darab tengert, körülkerítik gátakkal, kipumpálják belőle a vizet, és így megmarad számukra a tengerfenék, amit aztán kiszárítanak, bevetik fűvel, a füvet a fekete-fehér tehenek lelegelik, a sajtot megeszik vagy eladják. Hollandiának nagy szomszédjain túl mindig a tenger volt legnagyobb ellensége, amely szinte menetrendszerűen, a geofizika és a hidromechanika törvényszerűségeivel rázúdult egy-egy tartományra. A hollandok azt mondják: „Ha a világot Isten teremtette is, de Hollandiát a hollandok." A Zuidcrsee-bő) már Ijssel-tavat varázsoltak, amikor 1932-ben 33 km hosszú és 90 méter széles gáttal elzárták a tengertől. A gáton autópálya, gyalogút és kerékpárút fut végig. Az Ijssel-tó részleges kiszárítása még 1927-ben kezdődött, s ekkor 27 ezer hektár szárazföldet nyertek, majd 1950-ben újabb 50 ezret, és később 54 ezret. Már felépült ott, a poldereken egy új város, a neve Lelystadt, C. Lelynek, a nagyszabású terv mérnökkészítőjének emléket állítva. Folyik már a negyedik és az ötödik terület kiszárítása is, miközben víztárolókat is hagynak. Azután majd a Marken-szigetek is szárazfölddé válnak. De miért szükséges ez a hatalmas áldozatvállalás? Fáradságot és milliárdokat emésztő, embert és technikát nem kímél ez a munka. Persze, ha kérdésként tesszük fel, mindjárt megtaláljuk a választ is. Furópa legsűrűbben lakott országa Hollandia. Minden négyzetkilométerre, a Watt-tengerek területét most nem számítva, 400 lakos jut. Ha hazánk is ilyen sűrűn lakott lenne, akkor itt 30 millió ember élhetne, a mainak durván háromszorosa. így már érthetű, hogy Hollandiában minden talapalatnyi földre szükség van, és azt ragyogóan ki is használják. Virág-, zöldség- és gyümölcskertészete mintegy 50 százalékkal több értéket termel, mint az egész szántóföldi növénytermesztés. Nem nagy birtokokon, hanem átlagban 10-15 hektáros magán- vagy bérgazdaságokban. Állattenyésztésük egyszerűen csodálatraméltó, a felsorakoztatott termékekkel együtt. És a virágkertészet, a tulipánok (sokszor úgy vélem, hogy itt az emh^rek ~ tuIipST.ök), a virágpiacok gazdag felvonulása valahol az újszegedi Baloghokat, Zsemberyeket és másokat hoznak vissza emlékezetembe, meg a mostaniakat is, mint Fgyháziné, akinek tulipánjai és hófehér gyöngyvirágai bizony sokszor vetekednek a hollandusokéval. Hollandia és Magyarország, mennyi, de mennyi szépség, és Szegeden mennyi kedves emlékű szervezet is segítette a kertészeket, s ezeket minden bizonnyal érdemes lenne feltámasztani. Minden szépséget most ide idézek Szegedről Hollandiába és onnan ide. Bátyai Jenő A nyugati határszélen levő megyék - Győr-Sopron, Vas, Zala -, valamint a budapesti agglomerációs térség - Pest megye - után Csongrád megyében a legalacsonyabb a gazdaságilag aktív népességből a munkanélküliek részaránya. Az országos tendenciával azonosan megállt a munkanélküliek számának korábbi ütemű növekedése, de egyes központi állásfoglalásokkal ellentétben - valószínűleg szoros összefüggésben az ágazat átalakulásával - a mezőgazdaság és a feldolgozóipar jelenleg a legnagyobb létszámkibocsátó. A 28 ezret meghaladó regisztrált munkanélküli létszámból több mint 23 ezer fő a munkanélküli-ellátásban részesülő. Rajtuk kívül 2300 szociális járadék, több mint 700 fő közhasznú munkavégzés, közel 500 fő átképzési támogatás és több mint 1200 fő előnyugdíj címen részesül a foglalkoztatáspolitika pénzügyi eszközeiből. A gazdaság jelenlegi helyzetével összefüggésben mindössze 300 fő kap vállalkozóvá válási és foglalkoztatást bővítő támogatást. A legkeresettebb szakmák a megyében az ács, állványozó, villanyszerelő, kőműves, varrónő, gondozó, ápolónő, műtősnő, szülésznő, számviteli vezető és az adminisztrátor. A felsorolásból érzékelhető, hogy az átlagosnál nehezebb helyzetben van az a kétezer pályakezdő fiatal, akiknek 50 százaMunkanélküliek helyzete Esélyek a megoldásra százalék 48 47 42 42 Ül .riUBt 1 -37 • m 35 / ' </ </ • 'elsSfoku • középfokú Pályakezdő munkanélküliek iskolázottsága léka szakmunkásképzőt, 25 százaléka szakközépiskolát és technikumot, 18 százaléka gimnáziumot és több mint 6 százaléka egyetemet, főiskolát végzett. Ez utóbbiak aránya az országos átlagnak kétszerese, és a megyék közötti - negatív - rangsorban az első, mely egyenes következménye a megye felsőoktatási intézményrendszere struktúrájának. A megye gazdasága egyelőre nem ad komoly esélyt a munkanélkülieknek. Érdemes azonban megemlíteni, hogy még mindig jelentős a nyugdíjasok foglalkoztatása. Országosan 1992-ben az aktív keresők 6 százaléka nyugdíjas korú és közel ilyen arányú - 7,8 százalék - volt a munkanélküliek száma is. A megyében hasonló a helyzet. A jogi személyiségű gazdálkodói szférában 1991 óta évente 8-9000 főnyi nyugdíjast foglalkoztattak. Ugyanakkor folyamatosan nő az előnyugdíjat igénybe vevők száma is, 1993 márciusában már meghaladta az 1200 főt. Felmerül a kérdés, miért nő a nyugdíjas foglalkoztatás a munkanélküliekkel szemben, és nem lenne-e egészségesebb a magyar foglalkoztatáspolitika, ha nem a nyugdíjasoknak kellene - a megélhetéshez szükséges többletjövedelemért - állás, hanem a pálya kezdetén vagy derekán álló „Foglalkoztatáspolitikai alap" juttatásból élő munkanélkülieknek. Természetesen eseti elbírálású lehet a szakmai hozzáértés, de félő, hogy ekkora tömegnél inkább a kedvezőbb pénzügyi megfontolások kerülnek előtérbe. A szakképzett nyugdíjas munkaerő ma a munkaerőpiacon zömében áron aluli és az aktív korúaknái mindenképpen olcsóbb, viszont ha a nyugdíj biztosítaná a megélhetést, a kínálati oldal biztos kisebb lenne és ára közelíthetné az aktív kordákét. A nyugdíj és a munkanélküli-segély egy része a költségvetés kiadási oldalán szerepel. Az optimális megoldás természetesen nem automatikusan kínálkozik, de egy a jelenleginél optimálisabb megoldás kétoldalú társadalmi feszültségen enyhíthetne. Donkáné Verebes Élv a KSH