Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám

KEDD, 1993. MÁJ. 4. • Visszavonják a feljelentést • De kik voltak a verőemberek? BELÜGYEINK 3 Harag lapja, béke veled! (Folytatás az 1. oldalról.) Dél-magyarországi Extra pedig nem lesz többé. De ne vágjunk az események elébe. Most, itt a riport elején még csak hétfő reggel van, s Halász Miklós, a Csongrád megyei Extra felelős szerkesztője nem egészen nyugodt. Szerkesztőségi pincéjében ülünk, s vasárnap esti igéretét, hogy interjút ad az ügyről, már visszavonta. - Schenk János, az Extra tulajdonosa megtiltotta, hogy bárkinek is nyilatkozzam erről. Pláne nem a konkurrenciának. • Miért, neked a munkaadód Schenk János ? - Az én mukaadóm a Reggeli Délvilág. Ott dolgozom. • Akkor, hogy tilthat meg Schenk bármit is? - Az ő Extrájának vagyok a felelős szerkesztője, ő a tulajdonos, ő nyilatkozik. Olvasd el az interjút, amit csináltam vele. Abból mindent megtudsz. • Akkor itt az Extránál mégis munkaadód Schenk János. - Hát persze. • Szerencsére többen vagyunk az Extra Bartók téri szerkesztőségének alagsorában. Lassanlassan kiderül, hogyan váltak meg április végén Giraffe Bt-től. A Giraffe úgy érezte, hogy köztük és a Schenk-cég között további együttműködés nem lehetséges. Vitték az általuk szervezett hirdetéseket, vitték hirdetésszervezőiket, s vitték a szellemi erőt. Ami annyit jelent óvatos megfogalmazásban - , hogy Sashegyi Attila, aki a Giraffe embere, de 1991 karácsonya óta a Schenk Extra technikáját is kezelte, „működésképtelen állapotban hagyta ott" az IBM szövegszerkesztőt. Még Békés megyéből is hozniuk kellett néhány számítógépes szakembert, hogy három napos küzdelem után, újra tudják indítani a masinát, s a Csongrád megyei Extra megjelenhessen. Amikor azonban megjelent, utcán, mitöbb, postaládákban volt a Dél-magyarországi Extra is. - Nekünk érvényes lapengedélyünk van - mutatja Simon László, a Giraffe Bt cégvezetője az okiratot. - Semmi akadálya nem volt, hogy Extra címen lapot indítsunk. • Jogilag máig szabályozatlanok ezek az ügyek. Gondolom, így kerülhetett a címbe a Dél-magyarországi is. - Nem hittem, hogy ebből gond lehet - feleli Simon László, és elővesz egy borítékot. De nem csak lapengedélyünk van, hanem egy levelünk is, dr. Bába István ügyvédtől, amit a mi Extránk megjelenése napján írt nekünk Schenk János képviseletében. ígéri az ügyvéd úr, hogy keresetet készít ellenünk, mert a mi lapunk formátuma, színe, külleme, elnevezése teljesen azonos a már négy éve megjelenő Csongrád megyei Extrával. Szerintünk nem. Azt követeli Bába ügyvéd, hogy további károk megelőzése érdekében szüntessük be a Dél-magyarországi Extra megjelentetését. Mi arra az álláspontra jutottunk, hogy ezen a címen többé nem jelentetjük meg a lapunkat. Nem akarunk háborút. Borzasztó dolgokat hallok vissza. Mi nem fenyegettünk meg senkit, nem tudjuk, kik verették meg Schenk Jánost. A nyomozók se kerestek bennünket. Nem számítottam rá, hogy jó ötletünk, szép újságunk ilyen ellenállást fog kiváltani. • Miért szakadtak ki a Schenk Extrából? - Úgy éreztük, hogy létbizonytalanságban vagyunk ott. Csak egy példa: a közelmúltban három cég váltotta egymást a Csongrád megyei Extra kiadásában: a Schenk Verlag, a Hex Kft. és a Tonex Kft... - Nem szakadtunk ki a Csongrád megyei Extrából mondja Sashegyi Attila, a számítógépes szakember. - Hogy szakadhattunk volna ki, amikor nem is volt velük a Giraffe-nak szerződése. Szóbeli megállapodás alapján dolgoztunk. Nekem például a Hex Kft-vel volt szerződésem, s amikor a Hex csődöt jelentett, nem kínáltak szerződést. Schenk úr azt mondta, egyelőre nem köt szerződést, hanem megnézi, mit ér a munkám. Nekem jogtisztán megvannak a saját szoftvereim, azokat töröltem le, amikor otthagytam őket. Meg körülbelül száz emblémát, azok az én szellemi termékeim, és semmilyen megállapodás nem volt köztünk rájuk. Nekik megvan a saját szoftverjük, azt nem bántottam. Ők meg nem értenek a géphez, s azt hitték, azért nem tudják használni, mert elhoztam, ami az enyém. A gépük nem lett használhatatlan. - Az Extra azt hitte,hogy megszerezte a piacunkat — mondja Simon László - és boldogul nélkülünk is. • Eközben, reggel óta, egy magát megnevezni nem kivánó, jószolgálati üzletemeber jelenik meg hol az Extra, hol a Giraffe irodáiban. Azt mondja, fontos lenne, hogy a két cég kibéküljön, mert hetven ember egzisztánciájáról van szó. A háborúság tönkre tenné az Extrát is, a Giraffe-ot is. A béke barátja avat be egy kicsit a konstrukcióba is. Az úgy volt, hogy a Giraffe megtöltötte hirdetéssel az Extra adott felületét. A Giraffe ezért fizetett az Extrának. És ami a hirdetőktől beszedett pénzből a Giraffe-nak megmaradt, az volt Simon Lászlóék haszna. Az Extra azonban srófolni kezdte a hirdetési felület árát. Ez is gerjesztette, hogy a zsiráfosok megcsinálták, ha csak egy alkalommal is, a maguk külön Dél-magyarországi Extráját. Ha a dolog rendeződik, márpedig rendeződni fog, mondja a magát megnevezni még mindig nem kivánó üzletember, ez a történet reklámnak se rossz. Pénzt kell csinálni. És a béke barátjának igaza lett.Nem túl sok tépelődés után Simon Lászlóval és Sashegyi Attilával átvonulunk a már teljesen megnyugodott és mosolygós Halász Miklós alagsori helyiségeibe. - Megegyeztünk, hogy nincs Dél-magyarországi Extra mondja Halász Micu. - A pereket visszavonjuk, a többit a lap tulajdonosa, Schenk úr, akit egyébként egész nap nem értem el telefonon, meg fogja beszélni az érdekeltekkel. Május 6-án csütörtökön az a Csongrád megyei Extra fog megjelenni, amit mi együtt csinálunk. - Velem mi lesz? - kérdezi Sashegyi Attila. - Visszaveszünk - igéri meg Halász. - Visszavonjuk az ellened tett följelentést. - Följelentés, miért? - Ez rongálás volt, Attila. Vagy tényleg reklám? - Bfzom benne - mondja Simon László -, hogy tárgyalások útján meg tudunk egyezni. Van is erre ötletem. - Akkor jó - nyugszik meg Sashegyi Attila, s egy strapás nap után, tegnap délután úgy öt óra tájban, munkába áll Schenk IBM gépe mellett. Zelei Miklós Szaktanácsadás vállalkozóknak Csongrád megye foglalkoztatási gondjairól kérdeztük dr. Farkas László államtitkárt, köztársasági megbízottat. • Tavaly 42 százalékkal növekedett megyénkben a munkanélküliek száma, mintegy 28 000 főre, ami a munkaképes lakosság 12 százaléka. Államtitkár úr, milyen reményt lát a kibontakozásra? - Meglehetősen pontos képet alkothattam a megyei munkaerőhelyzetről, hiszen ismerőseim is kerülnek ilyen helyzetbe, továbbá pontos statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Nyomasztó gond, hogy egyre többen csak kis összegű jövedelempótlékban részesülnek, és sok az ellátatlan munkanélküli. Kiútként az egyik lehetséges megoldás, ha az eddiginél jóval erőteljesebben támogatnák a munkanélküliből vállalkozóvá változást. Ez máris létezik, havonta mintegy 230 embert érint. Ezért is éppen itt remélem a kibontakozást, mert mint értesültem róla, a Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány megyei központja (HVK) és kirendeltségei rövidesen megkezdik tevékenységüket... Várhelyiné Elek Mártát, a HVK ügyvezető igazgatóját is kérdeztük, milyen felkészültségű intézményük? - Központunk és kirendeltségeink munkatársai jelenleg is folytatják a felkészülést, melynek egyik fontos állomása volt a közelmúlti tanulmányút az ÖSB osztrák tanácsadó társaság meghívására. • Ez a látogatás Ausztriában mennyire ígérkezik hosszú távúnak? - Zenei hasonlattal élve: ez a nyitány, melynek keretében a HVK munkatársait kiképzik, hogy hasznosítható tanácsokat tudjanak adni megyénk kezdő vállalkozóinak. Az osztrák kormány 1,6 millió schillinggel támogatná a tervet. • Részt vesznek ebben a képzésben más szervezetek is? - Jelentős szerepet töltenek be a munkanélküliség elhárításában, a perifériára került emberek fölkarolásában és visszavezetésében a különféle érdekképviseleti szervezetek is. Nagyon fontos a több oldalú, egy célra tartó törekvés, mert különben szétforgácsolódnak az erők. Látogatásunkkor nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a különféle felsőausztriai munkaügyi és gazdasági kamarai szervekkel való együttműködésről, ami garancia lehet az Progress HVK májusban induló irodáinak jó munkájához. • Honnan és mikor értesülnek majd az érdekeltek a lehetőségekről? - Előreláthatólag júniusban, részben a sajtóból, részben az önkormányzatoktól. Pártában maradt a Hódiköt Ismét könnyűnek találtatott Idén március 10-én másodszorra hirdették meg eladásra felszámolási eljárás keretében - a Hódiköt vagyontárgyait. A versenytárgyalásra a múlt héten, április 29-én került sor és megint eredménytelenül végződött. Az 1991. november 19. óta felszámolás alatt álló vásárhelyi vállalat és az ott dolgozók érdeke az lett volna, ha a cég egészben kel el. Erre azonban a sikertelen két forduló után most már az. eljárás befejezéséig. 1993 végéig vajmi kevés a remény. Mint ahogy azt Szabó Tibor, a Reorg Gazdasági és Pénzügyi Rt. munkatársa, felszámoló biztos, valamint Villányi László, a Hódiköt korábbi igazgatója, most a felszámoló helyi megbízottja elmondták, a kötöttárugyár egészének megvásárlására senki sem adott be pályázatot. Mindössze egy irodaépület, valamint néhány varrógép kelt el, összesen 6,1 millió forint értékben. Ez a tétel azonban elenyésző a Hódiköt 870 millió forintos teljes vagyonához képest (amihez az épületek, a berendezések, a készletek, valamint a földterületek tartoznak). A vezetők úgy látják", hogy a két sikertelen meghirdetés oka egyértelműen a tőkehiány. Szabó Tibor szerint elképzelhető, hogy a hátralévő időszakban a Hódikötöt részvénytársasággá alakítják, tehát a jelenlegi hitelezők részvényeket kapnak kintlévőségeik fejében. A Hódikötben ugyanis van fantázia. A gyár a megmaradt 550 dolgozójával (évekkel ezelőtt 5 ezer főt alkalmazott a szocialista nagyvállalat) jelenleg nyereségesen termel, exportra és belföldre egyaránt. Míg 1991-ben 190 millió forintos veszteséggel zárta az évet, tavaly már 8 millió volt a nyereség. Ha a bruttó vagyon felét kitevő adósságállománytól végképp megszabadulna, Vásárhely nem hírhedt, hanem híres üzemévé válhatna. Fekete Klára Csurka balesete Tiszabercel külterületén egy útkereszteződésben vasárnap, a déli órákban M. István 25 éves autószerelő, nyíregyházi lakos személygépkocsijával összeütközött Csurka István 59 éves országgyűlési képviselő, budapesti lakos autójával. A balesetnél személyi sérülés nem történt. Az eddigi vizsgálatok szerint a nyíregyházi gépkocsivezető okozta a balesetet azzal, hogy megsértette az elsőbbségadási szabályt. j tJ lórián római vámhivatalnok volt a mai Ausztriát és i—T részben Svájcot is magában foglaló Noricum tartományban. 304-ben, amikor a Dioklecianus-féle vallásüldözés dühöngött a birodalomban Flórián önként vállalta, hogy pogány áldozaton nem vesz részt. Ezért malomkővel a nyakában az Enns-folyóba dobták. Néhány év múlva a keresztény vallás szabad lett, kápolnát emeltek a sírja fölé. A népvándorlás pusztítása elől csontjait Rómába menekítették, később a lengyel Szent Kázmér királyfi Krakkóba vitte. Szent Flórián tisztelete mélyen megmaradt Ausztriában, és a határmenti magyar településeken. Amikor veszély volt, háborútól, árvíztől, vihartól, tűzvésztől, aszálytól tartottak, hozzá imádkoztak. A középkorban azok a céhek, amelyeknek bármi köze volt a folyókhoz - fazekasok, szappanfőzők, tűzoltók, serfőzők, kádárok, őt választották védőszentjükül. /7| magyar legendaváltozat szerint Flórián már _7_! gyerekkorában megmentett egy égő házat. A magyar városok közül legkorábban a szepességi és a barcasági templomokban volt ábrája, magyarul először az Érsekújvári Kódex beszél róla. A tizenhetedik századtól már alig van olyan templom, ahol ne volna emléke. A Trianon előtti Magyarországon 30 templomunkban volt a főoltár Szent Flóriáné. Sok volt akkoriban a tűzvész, ezért a városok, községek elöljárói neki tettek fogadalmat, neki tulajdonítottak vészelhárító szerepet. Kenyérsütéskor fohászt mondtak hozzá. Nevenapján, május 4-én búcsút, tűzoltóbálat rendeztek, este harangot kondítottak, lángot gyújtottak, vagy éppen minden tüzet kioltottak. Katasztrófaelhárítási kiállítás Ma a tűzoltók gyújtogatnak Algyőn. Ugyanis Szent Flórián napjára, a tűzoltók országos ünnepére időzítették a rendezők az első Nemzetközi Tűz- és Katasztrófaelhárítasi Kiállítást. A Szeged-Algyői Üzemi Tűzoltóság háromezer négyzetméternyi területén hazai és külföldi cégek, képviseletek állftotották ki a legújabb, környezetvédelmi szempontból sem kifogásolható. biztonságos felhasználású anyagokat, katasztrófaelhárítási, tűzvédelmi eszközöket, berendezéseket. Jóllehet a seregszemle elsősorban a szakmának szól. a „civil" közönség számára látványos tűzoltást, roncsautóból való mentést mutatnak be a kiállítás mindhárom napján. Mint Horváth Árpád, a Tűzoltók Országos Parancsnokságának képviselője a tegnapi megnyitón elmondta, a szakmai kiállításra nagy szükség van, mert a tűzoltóság eszköztára igencsak felújításra szorul. Annál is inkább, mert a tűzoltóságot országosan és átlagosan minden tizenharmadik percben riasztják. Közel harmincezer tűzeset, 5700 káreset és 6500 téves riasztás szerepel az éves listán. K. G. Fotó: Schmidt Andrea