Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15 / 112. szám

8 JAMBUS SZOMBAT, 1993. MÁJ. 15. BELÁNYI GYÖRGY Őszi délután A kertbe mentem, megnézni a fákat, ahogy a körte ring. Öreg voltam épp, szótalan meg fáradt. No, de hát van ez így. Azt hittem, hogy nincsenek is a dolgok, csupán az ég lebeg. Ettől aztán boldog lettem, oly boldog, mint mókus gyermekek. Hanem akkor egy körte, hát, lepottyant s azt gondoltam csupán, milyen jó, hogy itt, még itt ért a holnap egy őszi délután. BAKOS ANDRÁS A Hajó Akt (kínai lakkfestmény, szerzője ismeretlen). Fotó: Révész Róbert Vers nélkül fél évig kibírom, de nem tovább. Ez már a vég. Estig matatni a papíron: szavak helyett csak a sötét, m Napokon át halottfehéren, akár a tengeribeteg a ringató hajófedélen, nézni a hamuszín eget. S ha este lehunyom szemem, szét éled kinn, a tengeren. Recseg a kötél és a fa. Három pokróc takar, de fázom. Átlyuggatott vitorlavászon dagad, lobog: az éjszaka. Az Ex Symposion 3-4. száma két történetet mesél egyszerre. Az egyik az Új Symposion című újvidéki folyóirat új, magyarországi fejezete, mely visszatekintés is egyben a lap szellemi hagyatékaira. A másik történet a nemrégiben elhunyt Danilo Kisről szól. Egy új környezetbe került, megszokott impulzusaitól elszakított alkotógárda önreflexióit, és egy teljessé vált írói és költői (hiszen versei magyar nyelven ebben a számban jelennek meg először) pályát vizsgálhatunk meg e vaskos folyóirat segítségével. Az első történet kezdetei 1961-re nyúlnak vissza, amikor az Ifjúság (később Képes Ifjúság) című lap mellékleteként Symposion néven irodalmi összeállítások jelentek meg Tolnai Ottó szerkesztésében. Ő lett a főszerkesztője a '64ben önálló életre kelt Új Symposion című irodalmi és művészeti folyóiratnak. Nyugodt alkotómunka, botrányok, ennek megfelelően főSzincsok György Danilo Kis enciklopédiája szerkesztők és generációk váltogatták egymást, amíg a háború emigrálásra nem kényszerítette az akkori és az előző szerkesztőket, valamint a különböző sympós generációk képviselőinek nagy részét. A történet számukra itt véget is érhetett volna, ha a lap akkori főszerkesztője nem kezd hozzá a szerkesztőség magyarországi újjászervezéséhez. Bozsik Péter igen karizmatikus személyiség lévén, nem engedte „szétszéledni" a sympósokat az országban, és hosszas előkészítő munka után a veszprémi központtal . létrehozott szerkesztőség tavaly ősszel Ex Symposion néven megjelentette első számát. A pornográfiával foglalkozó első magyarországi sympó szélsőséges indulatokat keltett, hiszen az igen szokatlan szöveg- és képanyaggal ugyan betöltött egy űrt a hazai művészeti életben, mégis, abban szinte mindenki egyetértett, hogy nem volt taktikus ezzel a tematikával kezdeni az Ex Symposion pályafutását. Érthető Bozsik Péter álláspontja is, miszerint túlságosan politikus lett volna ebben a helyzetben a háborúval foglalkozni, a lapot támogató alapítványok mégis inkább ezt várták volna el. A most megjelent szám talán idejében visszaszerzi a kuratóriumok bizalmát, hiszen sem tematikai, sem színvonalbeli kifogásokat nem lehet emelni a Danilo Kis emlékszám ellen. Az összeállítás bebizonyítja, hogy igen nagy szüksége van a magyar művészeti életnek arra, amit az emigránsok zsigereikben, tudatukban, és nem utolsó sorban kéziratcsomóikban átmentettek a határon. A sajátos tipográfia, a rengeteg fordítás, a dokumentarista anyagok arányos elhelyezése, az életpálya súlypontjainak'hatásos érzékeltetése a folyóiraton belül a sympós hagyományok sikeres folytatását mutatják. Az anyag gazdagságát valószínűleg annak is köszönhetjük, hogy a különböző generációk képviselői most dolgoztak először közösen. Szinte egyedülálló a lap képanyaga, melynek segítségével könnyen emberközelivé tették a szerkesztők Kis személyiségét. Az író jellegzetes mozdulatait, életének sajátos színtereit megörökítő képek szövegek nélkül is feltárnak egy általunk alig ismert történetet. A másik história, mely a szabadkai születésű Kis Dánieltől a lap hátsó borítóján a szögesdrótok mögül, mint a túlvilágról visszanéző Danilo Kisig vezet, a szövegekben enciklopédikus aprólékossággal rajzolódik ki. A szerkesztők mintha éppen az író egyik legismertebb művéről, a Holtak enciklopédiájáról vettek volna mértéket, olyan nagy szerepet juttatnak az életrajzi adatoknak. Az élet minden részletének jelentősége van, hiszen írásmű születik belőle az író keze által. Tudni kell, mi a szerepe a cigarettának, a szerelemnek, az alkoholnak és a gonoszságnak, mert számba kell vennünk ezeket akkor, amikor önmagunkról vagy másokról beszélünk. Azonkívül számba kell venni azt is, hogy kinek, mivel maradtunk adósai, amikor kiléptünk az élők sorából. Erről mesél például a magyarul először megjelenő, Az adósság című írás. Danilo Kis nem adott sanszot azoknak, akik megkérdezhették volna tőle. hová áll a gyilkos háborúban, olyankor halt meg, amikor még nem a nemzeti hovatartozás határozta meg a világról való gondolkodást. A Hontalan című írásban viszont megdöbbentő pontossággal jelzi előérzeteit. „Én azonban nem ismerem el ezt a tudományt, a vér spektrál-elemzésének tudományát, melyet egyébként egészen kétes értékűnek, veszedelmesnek és embertelennek tartok, különösen napjainkban és ezeken a mi vidékeinken ahol a talajnak és a vérnek ez a közveszélyes elmélete csak gyanakvást és gyűlölködést szül, s ahol a vér és a származás e spektrálanalízisét legszívesebben spektakulárisan és primitíven: tőrrel és revolverrel végzik." A kelet-européer pontossága ekként fogalmazódik meg a Danilo Kis-életműben. - Ki kéne már cserélnem ezt a fogkefét - nézett fogkeféjére Csopaki, majd gondosan kiköpködte a szájában maradt műanyag szálakat. Még egyszer belevicsorgott a tükörbe, újabb, megszokott kísérletet tett ráncai kisimítására, s mivel továbbra sem érzett elégedettséget tükörképe láttán, elfordult és kilépett a fürdőszobából. - Szunya van, naagynagy szunya - dörmögte maga elé, miközben lerúgta papucsait s belépni készült a szobába. Mozdulata a szeme elé táruló látványtól félbemaradt. Olyan érzése támadt, eleven fényképet lát; az idő megállt és habozik A megvetett ágy (melyre azóta vágyott, mióta reggel kikászmálódott belőle) közepén, mint valami elvetemült részeg szobrász gátlástalan tréfája, szoborként állt a felesége, citromsárga hálóingben, hajában csavarókkal, arcán éjszakai pakolás. Kezét maga elé tartotta, amiből, fölfelé görbülő mutatóujján átvetve, szál cérna lógott. A cérna végén az a jegygyűrű függött, amit kéz a kézben vásároltak Csopaki félhavi fizetéséből még tizenöt évvel ezelőtt. Csopaki megijedt. Azután megborzongott. Narkós, a társaság peremére száműzött, hátrányos helyzetű Justicia. Ez jutott eszébe először. Azután meg az, Bányász J. István hogy röviddel az elalvás előtt az embert ért pozitív vagy negatív élmények a hasonló előjel irányába befolyásolják alvását, álmait, egész éjszakáját. - Lőttek neked nagy szunya. Éljen a hajnalig tartó forgolódás, éljenek a csuromvizes felriadások, éljen a párt - sóhajtott, s beljebb lépett. > - Üdv, tenéked, ó kegyes Istennő, kérlek, tekints le rám, poros halandóra, te bölcs öröklétű, s adj nekem igazságot az én felhőnyi nagy bajomban, s kísérjen téged béke mindenféle utadon. - Ne hülyéskedj - röffent az asszony -, látod? -Mit? - A gyűrűt! - Ja, persze. Ráférne már egy polírozás - bambult zavarodottan a megfakult, kopott ékszerre CsopaKi. - Mozog! Azt nézd! - Jó. Mozog. És akkor mi van - érdeklődött, s türelmetlenül bandzsított saját fekhelyére, amin az aszszony lába taposott -, szeretnék alukálni. - Az van, hétalvó, hogy rossz helyen van az ágy. Hempereg a káros földsugárzások rontó hatásaiban. Megmutatta az inga. A tanfolyamon tanultuk. De ezt te úgysem érted. Alvásról pedig szó sem lehet, amíg passzív helyre nem raktuk az ágyat. - Micsodaaa!? - hördült a szándékában sebzett férj, mint lándzsával átdöfött hím oroszlán -, hát ide fi... - ...te figyelj ide csattant Csopakiné hangja idejekorán akarsz kipurcanni? Vagy nekem kívánsz hasonló sorsot? - Áááá, dehogy. - Ne szólj közbe. Ezek a sugárzások több kárt okoznak egyetlen éjszaka, mint te egy hónap alatt bennem. Pakolunk. Pakoltak. Éjfélig eljutottak odáig, hogy kezdhették elölről az egészet, mert a nagyszekrény nem fért be oda, ahova szánták. Kettőkor véget ért a Danubius adása. Mikor az ásítozó műsorvezető nyugodalmas éjszakát és jó pihenést kívánt, Csopaki csak azért nem vágta a rádióhoz a padlóvázát, mert már képtelen volt lehajolni érte. Háromnegyed háromkor, igaz, kicsit megkésve, az elnyúzott Csopaki ködfoltos agyába mentőötlet dúrta be magát. Krákogva, rekedten hívta fel neje figyelmét a vekker számlapjának információjára. Javasolta, legalább Kerekesékre, az alsó szomszédjukra legyenek tekintettel, ők talán már szeretnének ilyenkor nyugodtan aludni, bármennyire is elítélendően kispolgári hívság ez a szokásuk. Csopakiné, elsősorban a háziingára összpontosítva, félszavakkal közölte vele, hogy Kerekesnével együtt járnak a tanfolyamra, úgyhogy ne törődjön velük, ők is ugyanezzel vannak elfoglalva. Csopaki magábaroskadva nyúlt el az állólámpáért, s pakolt tovább, mint a gép. Mikor elkezdődött a Danubius hajnali műsora, fejében már kész volt egy ingaellenes föld alatti fegyveres szekta alapításának terve. S mire hitvesi fekhelyük végre a helyére került, érzéketlenül, lógó idegekkel dőlt párnájára. Rövid, közömbös horkantást hallatva tudattalanul reagált felesége azon megjegyzésére, miszerint: - Majd meglátod, itt mennyivel jobbat fogsz aludni, a többiről nem is beszélve - s arckenőcsös csókot nyomott férje mélyült ráncaira. Csopaki reggel természetesen elaludt. Viszont álmában hasist pöfékelő, áttetsző fehér lepelbe bugyolált isteni-nő masszírozta égő derekát, p hajában csavarókkal, aztán hófehér, buja karjaival, kacagva magához ölelte. PODMANICZKY SZILÁRD Napozó megy a bogár a hátamon dobog a kő, a szívtelen fut a lány a napszünetben jó volna egy lángos tejföllel csak ne kéne fölkelni Boldog találkozás (Kínai batik, szerzője ismeretlen) Fotó: Révész Róbert