Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

SZERDA, 1993. MÁJ. 12. Kártyacsata Deszken Jogszabályértelmezés RIPORT 7 A deszki orvosi rendelő falán két tábla: dr. Forgács Klára főorvos, általános orvostan szakorvos, alatta a másik, dr. Balla Beáta orvos, csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos. Balla doktornőt délelőtt találtam meg, lévén akkor az ő rendelési ideje. - Sajnálom, hogy ekkora botrány keveredett a kártyaügyből, minden bizonnyal visszatetszést szül, hogy két orvos nem tudja békésen rendezni az ügyeit, jóllehet a jogszabály világosan megmutatja a megoldás útját-módját. A Népjóléti Minisztérium rendelete (gy intezkedik: „Ahol folyamatos házi gyermekorvosi szolgálat működik, a 0-14 éves korú gyermekeket csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosi szakképesítéssel rendelkező háziorvos látja el." Márpedig én e képesítéssel rendelkezem, csak éppen nem nálam van az összes gyermekbiztosftási kártya. Mindössze ötszáz, a többit a kolléganőm. Forgács doktornő gyűjtötte be, akinek viszont nincs gyermekorvosi szakvizsgája. • Viszont önnél is van felnőtt-kártya? - Igen, kétszáz. Mégpedig azért, mert én általános orvosi szakvizsgával is rendelkezem pontosabban az utolsó részvizsga még hátravan -, tehát jogosan fogadhatok el felnőttektől is betegbiztosítási kártyát. Már csak azért is, mert Deszken két általános orvosi körzet létezik, s az egyik az enyém. Éppen ezért született megállapodás, hogy én lássam el Deszken a gyermekeket lévén gyermekorvos is -, s ezen felül még vállalhatok 200 felnőttet is, mivel általános orvosi gyakorlatom is van. Ezzel szemben Forgács doktornő 270-300 gyermekbiztosítási kártyát gyűjött be, amiket nem hajlandó átadni nekem, jóllehet - itt most ugyancsak a jogszabályra kell hivatkoznom - ő nem adhat be a gyerekeknek védőoltást, nem végezhet csecsemőtanácsadást. Jogszabályértelmezés másodszor A délutáni rendelési időre csak a szereplók változtak, a helyszín maradt. A „vallatószéken" ezúttal Forgács doktornő ül. A jogszabályra hivatkozom, árra, amit kolléganője idézett szó szerint, s ami tömören úgy hangzik: ahol van gyerekorvos, ott ő gyógyíthatja a gyermekeket. • Ön ennek ellenére elfogadott gyermekbiztosítási kártyákat is. - Igen. ugyanis a jogszabály azt is kimondja, hogy azokon a településeken, ahol általános orvostan szakvizsgával rendelkező orvos tevékenykedik, az orvos a gyermekek és a felnőttek ellátására egyaránt jogosult. S mivel nálunk két általános körzetet jelöltek ki, mindkettőnknek általános háziorvosi teendők ellátására szól a jogosítványa. Következésképpen én éppen úgy. mint a kolléganőm, elfogadhatok felnőttől és gyermektől biztosítási kártyát. A faramuci helyzetet a mi esetünkben az szülte, hogy a két általános orvos közül az egyiknek gyermekorvosi szakvizsgája is van, s ezért „igényt" tart valamennyi gyerekre. • Ha ez így is van, akkor viszont valóban az lenne a logikus, mi több, a célszerű, hogy Balla doktornő - lévén gyermekorvos is - a gyerekeket, ön pedig - lévén felnőtt orvos - a felnőtteket lássa el. -Én ez elől egyetlen percig sem zárkóztam el. bizonyság rá, hogy aláírtam azt a megállapodást. amiben rögzítettük, hogy Balla doktornő a falu valamennyi gyermekét ellátja, és még 200 felnőtt-kártyát is elfogadhat. Magam pedig a falu felnőtt lakosságát - a kétszázon kívül - veszem gondozásomba. A problémát az jelenti, hogy a korábban nekem leadott mintegy kétszáz - azóta háromszázra növekedett gyermekbiztosítási kártyát a szülők nem hajlandók átvinni Balla doktornőnek. Ehhez pedig csak a biztosítottnak van joga. Ő viheti át a kártyáját egy másik orvosnak. Én csak ezután adhatom át a beteg kartonját a kolléganőmnek. A rendelet mindenkire Az orvosi rendelőtől pár lépés az önkormányát székháza. A falu fiatal polgármesterének, Czifra Lászlónak nem kell mondjam, miért is jöttem, manapság az orvosviszály a „sláger-téma" Deszken. • Beszélik a faluban azt is, hogy kisebb csoportosulások az orvosharcot szándékosan élezik, s a két doktornőt eszközként használják arra, hogy megosszák a falu népét, illetve az önkormányzat ellen hangolják. - Ez is benne lehet a dologban. hiszen néhány embernek nem tetsző levelet, pontosabban javaslatot küldtünk ki tavaly, amikor megjelent a háziorvosi szolgálatról a jogszabály. Ez ugyan szabad orvosválasztást ígér, ugyanakkor rögzíti: ki, milyen szakvizsgával, kiket láthat el. Benne foglaltatik az is, hogy gyermekeknek védőoltást csak gyermekorvos adhat és csak ő végezhet csecsemőtanácsadást. Ez ugye ellentmond a szabad orvosválasztásnak, s ezt feloldandó javasoltuk a falu lakosságának, hogy a két általános orvos közül annak adják le biztosítási kártyájukat, akinek a másik „szakja" a gyermekgyógyászat. Ekkor kezdődtek a problémák, mert Deszken 16-17 család nem fogadja el Balla doktornőt, ők Forgács doktornőhöz ragaszkodnak, s ugyancsak 16-17 család áll a másik oldalon, akik viszont nem akarják Forgács doktornőt választani, mert Balla doktornőhöz van bizodalmuk. • Az elmúlt héten pénteken testületi ülést terveztek, ahol a többi között szóba került volna az orvos-ügy is. - Az ülés, sajnálatos, de elmaradt. A legközelebbin valószínűleg szóba kerül. De nem tehetek mást, mint amit most tettem. Elmagyarázom újra. mit ír elő a jogszabály, mit nem tesz lehetővé. Ha ennek ellenére sem változtat a Balla doktornőt ellenző csoport, akkor csak azt tudom javasolni nekik, hogy válasszanak szabadon házi gyermekorvost Szegeden. A rendelet mindenkire nézve kötelező: orvosra, betegre, önkormányzatra egyaránt. Kalocsai Katalin A tavaszi munkákról Az április végén készült legutóbbi felmérés szerint befejeződött a borsó, a tavaszi árpa. a zab és a cukorrépa vetése, a kukoricáé, a szójáé és a zöldségféléké pedig a felénél tart. A termelők rövidesen végeznek a káposztafélék palántázásával, és ezekben a napokban hozzáfognak a dinnye és a paradicsom kiüitetéséhez is. A kalocsai és a szegedi tájkörzetben folyamatban van a fűszerpaprika „helybevezetése". A makói tájkörzetben viszont a késői kitavaszodás miatt késett a hagymavetés megkezdése. Vegyünk albumot! Karikóné Vida Klára, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatója titkári feladatokat vállalt egy magánkezdeményezésre létrejött alapítvány kuratóriumában. Nem mintha más dolga sem lenne: de a cél - a művészetek, elsősorban a képzőművészet és az oktatás támogatása - érdemes. És ki más segítsen a civil világot megcsinálni, ha nem a független értelmiségi? A Művészetért, Oktatásért Alapítvány egyenes és puritán elnevezés; az a szegedi magánszemély, aki a pénzével mecénásként óhajtott bánni és 1991-ben bejegyeztette az alapítványt, nem akaija felfedni kilétét. Viszont tavaly kiadta azt a szép mappát, amely Schéner Mihály hét szitanyomatát tartalmazza. Szegeden kiállítást szervezett az alapítvány ebből az anyagból és Schéner más képeiből. Természetesen minél többet el akartak adni a kiadványból, mert úgy gondolkodtak. ennek az értéknek az árán egyéb értékeket teremtenek. Ám Szegeden eddig csak két pénzintézet (az OTP és az Üllési Takarékszövetkezet) szánta rá magát a vásárlásra. Úgy tetszik tehát, bármi ,jó cégér" a hamarosan 70 esztendős művész, hiába érdeklődik újabb tárlat iránt Szentendre, meg még a bécsi Collegium Hungaricum is - egyelőre nincs anyagi fedezete a további rendezvényeknek. Szerencsére a kecskeméti Játékmúzeummal sikerül majd megszervezni egy születésnapi Schéner-tárlatot az ünnepelt játékaiból, szobraiból és képeiből. Ami pedig az oktatás támoNehéz manapság eligazodni az alapítványdzsungelben. Hogy az utóbbi időkben meg a „pártosság" gyanújába keveredtek a nagy, nemzeti célokkal létrehozott alapítványok, különös helyzetbe kerültek a kevéssé nagyratörő elképzelésekkel életre hívott kicsik: mintha körülöttük is bizalmatlanság fertőzné a levegőt. Pedig nagy szükség lenne - különösen a művészetek és az oktatás támogatására létrejött civil szervezetek megerősödésére; az állami források ugyanis kiegészítenünk, mert ha nem, elvesznek értékek. gatását illeti, a szegedi alapítvány ugyanúgy látszik eljárni, mint fönt vázoltuk: kiválasztottak egy intézményt, a Déri Miksa szakközépiskolát és (az Infracenter Kft. támogatásával) pályadíjat írtak ki a tanulóknak, a fiatal tanároknak: külföldi szakmai tanulmányút költségeihez kap segítséget a nyerő. Valahogy nem bánnám, ha számtalan nonprofit szervezet próbálkozna a városban hasonló módon, mint a Művészetért, Oktatásért Alapítvány; szívesen írnék ez egyetlen - Szeged, Blaha Lujza utca 15. - mellé több címet, csinálnék nyíltan reklámot... S. E. Mi lesz veled, SZOT-nyuszi? • (Folytatás az 1. oldalról.) - Érte még a beszámolótaggyűlésekre is eljártunk mondja Béla bátyám, az öreg lakatos. A beutalókat a központi szervek osztották, a lentiek meg tovább. Illett jóba lenni itt is, meg ott is. És figyelni, mert mire észbe kapott az ember, elment a hajó. Mancikával, a titkárságról. A szocbrigád meg vetélkedhetett télen, tavasszal. • - Az volt az igazi, révedezik a volt szb-titkár. Hetvenben Kovács elvtárs, az igazgató, azt mondta: veszünk egy kis nyaralót a Mátrában. Megoldjuk végre ezt a szociális kérdést is. Itt fogadjuk a szovjeteket, a társadalmi aktívákat, s tíz napig kuglizhaínak a melósok is. így volt '88-ig. Aztán se Kovács elvtárs, se beutaló, se nyaraló. A céggel együtt eltűnt még a főkönyv is. Istenem, de szép volt. - Húsz év alatt kétszer került ránk a sor. meséli pedagógus barátom. Igaz, jó volt. Két hét teljes kikapcsolódás. Reggeli, ebéd, vacsora. Futotta a kispénzűnek is. Mi külföldre nem jártunk, legalább itthon érezzük jól magunkat. Még a társaság is összejött. Évekig leveleztünk utána. Csak az a kár, ritkán találkozhattunk. a - Alfréd bácsi, a papa kertszomszédja, .bravúrnyaraló volt. Évente minimum kétszer üdült. Egyszer itthon, fő- vagy mellékállásbéli beutalójával, egyszer meg külföldön mozgalmi munkáért. Egyik nyár Kuba, másik Spanyolország. Közben Sopron, Gyula vagy Széplak. - Ami jár, az jár mondta önelégülten, aztán fölhörpintette a papa borát. Az ötödik pohárral is. a A szakszervezeti üdültetés felülvezényelt, alulszelepelt rendszer volt, élén főszervezőjével, az Üdülési Főigazgatósággal, ők osztották az állami támogatásokat az üdülők számára. Jobb időkben 1 milliárd forint fölött, késeibb 800 millió alatt. Amit 160 ezer szervezett dolgozó pihenésére fordítottak. Ők úgy tudták, a hatalom birtokosai, s nekik mindez jár. Rosszul tudták. Bár, ha kicsit figyelnek, kiderül a turpisság. Hogy a beutalt nem igazi vendég. Csak amolyan SZOT-nyuszi. Ahogy az üdülőszemélyzet nevezte őket. Megtűrve két hétig ottlétüket. Míg valaki meg nem mondta, mi jár nekik az 1800, 3, 6, 8, 10, 12 ezer forintjukért. Az üdülők alig különböztek egymástól. Kedd zárás, szerda turnusváltás. Utána reggeliebéd-vacsora. Meg kultúrprogram, esetleg gyógykezelés. Érkezéskor: megjöttek a szotnyuszik a portán, igazgatói köszöntő az ebédlőben. Programismertetés. Városnézés, autóbuszkirándulás, külföldi kiruccanás, KGST-piac, videó, sakk-, kártyaparti, szellemi vetélkedő, pingpongverseny, kispályás foci. És búcsúest eredményhirdetéssel. Több is, mint belefér. A szotnyuszinak egy szava se lehetett. Ha nem volt izgága. Akkor olykor-olykor panaszkodott az étkezésre, a rendezvényekre, a hideg csomagra, az üdülőhelyi pótlékra, a fogyó szolgáltatásra. S utóbb bizony mindez egyre többször fordult elő. • Ha csak nem különleges helyre juttatta a jóság. Mondjuk Sándor Péterhez Szegedre. A Forrás igazgatója maga a kellem, kedély, figyelem, szeretet. Csokornyakkendő meg szivar. Újabban kutya. És „tisztelt uram. kedves hölgyem" az érkező számára. Meg A. B, C-menű szabadon választva. Utóbb pedig színes tévé, telefon, frizsider minden szobában. Mert Sándor úr készült. Időben el kezdte bontani a „a sztalinista-monolista modellt". És a főig neheztelésére felépíteni a piacgazdaságot. A minőségre és az érdekeltségre gondolt. Hisz szabad szemmel is láthatta a vívmány belső bajait, hallhatta a szotnyuszik nyöszörgéseit. Elnézést kért a bálokért, lakodalmakért, kiállításokért. Ötesztendős Forrásába becsalta a rotaryt, a pártokat, az önkormányzatot, a vállalkozókat. Biztonság okán pedig behívta a kéksisakosokat. Az ENSZ-jelenlét megnyugtatólag hatott az üdülőkre, miközben biztos bevétel is volt. Ezért is tudott tavaly Sándor úr 12 ezer forintért 2 hétre két személyt fogadni. De ez már a múlt. • A vívmány halvány lett, majd pedig Nemzeti Üdülési Alapítvány. 264 üdülővel 25 milliárd forintnyi vagyonnal. Vagyonkezelő Kft.-je 12 pontban fogalmazta meg a nemzeti szervezett üdüléseknek újdonságait. A jóság használati utasítását szemben a régivel fogalmazta. A társaság immár profitérdekelt, az üdülőhelyeket országos hálózatán keresztül érvényesíti. A tanulóidőben - Értékesítési irodának nevezve magukat - egy utazási iroda alapját rakták le. Egy meglévő rendszerhez takarékosságból nem csatlakoztak. Jó sorában az üdülés korábbi tárgya alany lett. Munkavállalási jogon jár neki a jutalom. Szabadon választ helyet, időt, formát, szobát, szolgáltatást. Szabadsága árképzése önköltségen alapul, s állítólag munkáltatója is érdekelt benne annyiszor, ahányszor igénybe veszi. S ameddig a 750 millió állami támogatás tart, felét állja az állam. Nyugdíjasnak, munkanélkülinek is szól a kedvezmény. Szép, csakhogy a 12 pontról másik tucat jut eszembe. Csak néhányat nézzünk. A szociális hálót immár a piacon szövik, alanyi módon. Az állami támogatás 3 év múlva megszűnik s addig sincs garancia rá, hogy az Országgyűlés évente megszavazza. Az így pénzzé tett szabadság jelei már érezhetők. A tendenciát, pontos számok híján is látni a híres-neves Forrásban s a szegedi értékesítési irodában. Az első három hónapban a tavalyihoz viszonyítva jelentősen visszaesett a forgalom. Szegeden 10-30 százalék között mozog. A 7 nap 8 éjszakás programok ugyanis drágábbak, mint a korábbi kéthetesek*-Szegeden 6000 forintot ugrott a 2 személyes tarifa, s ebben nincs benne gyógyszolgáltatás. A társadalombiztosítás papírokat keres. A gyógyrészét. meg a masszőrökét. A termált meg visszaminősítette. Fizessenek a reumások 3, esetleg 5 ezer forintot. Miként Bükfürdőn, Hajdúszoboszlón és másutt. Júniusig a bakonybéli üdülés 9275 Ft, Gyula 13 365, Siófok 15 582, Szeged 18 847, Eger 21 147 Ft. A parádfürdői szanatórium 1 főre 23 426 Ft. Az állam maximálisan a felét fizeti. A munkáltatók nem gyötrik magukat. A szegény cégek szegény emberei el se jutnak az irodákig. Akadozik az információ. Rosszak a szétosztás arányai. Sokan aggodalmaskodnak. Az illetékesek - Képes Csaba vezérigazgató-helyettes, Nyirádi Ágnes értékesítési igazgató optimista. A visszaesést átmenetinek tekinti. Mondják, Sopron teltházas, nézzem meg azt vagy kérdezzem meg a beutaltakat. Akik immár igazi alakartos szállodai polgárok Szegeden, megkérdeztem őket. Sándor úrra nem panaszkodnak, a svédasztallal is elégedettek. Az árakat most még kifizettek. A harmadnyi tisztelt hölgy, kedves úr, aki eljött. De hová lett kétharmaduk. Lehet, hogy a piacon szőtt szociális hálóban szotnyus/iként vergődik? Kanios N. László