Délmagyarország, 1993. május (83. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

SZERDA, 1993. MÁJ. 12. HAZAI TÜKÖR 5 Szegedi virág helyett ­Gabi sírjára Egy fővel ismét gyarapodott az öröklét kórusa, mi pe­dig szegényebbek lettünk egy nagyszerű muzsikussal. Veszely Gabriella 55 éves korában megtért Teremtőjé­hez. Munkában töltött éveinek egyharmadát Szegeden élte le. Ha valaki önzetlenül, viszonzást soha nem várva jó­szívű, azt mondják rá, aranyból van a szíve. Gabiét a legnemesebb anyagból gyúrták. Balatonalmádiban született, Veszprémben járt isko­lába, Budapesten kapott előbb karvezetői, majd ének művésztanári diplomát a Zeneakadémián. Első és mind­végig szeretettel emlegetett munkahelye a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Enck-Zene Tanszéke, ahol magán­éneket tanított - s mennyi mindent még mellette! Em­berséget, szakmai alázatot, élete példájával tisztességet, segítőkészséget, és feltétel nélküli lelkesedést a zene és a tanítás iránt. A filharmóniai évek alatt tovább tanult, megszerezte második diplomáját. Rövid kitérő a Művelődési Mi­nisztérium Zenei Főosztályára, majd a zeneakadémiai tanítás, vele párhuzamosan a Veszprémi Konzervatóri­um magánének tanszékének sok szép sikere következett, almádi tartózkodással. Földrajzilag szépen visszaka­nyarodott a pálya. A Brit Kodály Akadémia nyári tan­folyamán és az Athéni Kodály Zeneiskola rajongó nö­vendékei között kivirult, ha idő híján szárba nem is szökkenhetett a vetése. Boldog volt, ha egy torokból értéket bányászhatott elő, ha drága jó szüleinek kis Trabantjával megmu­tathatta Rómát, Velencét, ha szeretett testvéreiről be­szélt, ha segíthetett - sokaknak, fáradhatatlanul, ön­zetlenül. A Veszprémi Konzervatórium növendékeinek tisz­telgő sorfala és éneklése mellé az ország sok pontjáról szállt a gondolat: „Requiem aeternam dona eis Do­mine". Rozgonyi Éva Parafálták a magyar-ukrán alapszerződést (Folytatás az 1. oldalról.) mert a szuverén Ukrajna és Magyarország kőzött még nem volt hasonló megállapodás eb­ben a kérdésben. - Az alapszerződést prece­densnek csak abból a szem­pontból lehet nevezni, hogy alkotmányjogi kötelességgé teszi a magyar kisebbséggel való törődést, nem a határkér­déssel kapcsolatban - mutatott rá, hangsúlyozva, hogy a szer­ződés nem kötelezi Magyaror­szágot bármely más állammal szemben hasonló klauzulák alkalmazására. Az egyezmény nem áll szemben semmilyen nemzetközi szerződéssel, s az­zal sem, hogy két ország tár­gyalások útján bármikor meg­egyezhet esetleges új határok­ról. Az Országgyűlés a név sze­rinti szavazással túlnyomó többséggel (223 igen, 39 nem és 17 tartózkodás) megerősí­tette a magyar-ukrán jószom­szédság és együttműködés alapjairól szóló szerződést. (Folytatás az 1. oldalról.) - még a viszonteladóké. Tás­kájából még ki sem pakoló idősebb nőt támad le mellettem egy termetes asszonyság: - Trikót hoztál, bugyit, zok­nit? Mind megveszem! Mutas­sad, na, adjad! Szempillantás alatt konyá­kig turkál az utazótáskában, számol: összead, kivon. Nem oszt, nem szoroz, amit az árus mondana neki - valósággal elhappolja a portékát, oda­gyűrve érte néhány százast. Viszi az asztalsoron „dolgozó" társához, rásimítják a többi tetejére, s már vehetném is. Inkább kérdezni próbálok. Puhatolom, mi lesz majd az ilyen üzlettel, ha egy hét múlva jönnek az ellenőrök. A vi­szonteladó hölgy arcára csak a napernyője vet árnyékot, a jö­vő nem: - Megmondom. Na, a neve­met, azt nem. Inkognitó, ké­rem. Csak fű alatt. Ahogy majd szerzünk papírt. Ha kell, tudjuk igazolni, hogy vettük, vámoltattuk, adózzuk, szám­lázzuk az egész hóbelevancot. Lesz pár száz darabról papír ­próbálják meg ránk bizonyí­tani, hogy nem éppen azokat áruljuk, hanem másikakat. Nem ejtettek fejre bennünket! - De nem ám - szól át a túloldalról egy sötét bőrű úr. ­Kivédtük- mi már a bunda­stopot, a török holmik beho­zatali tilalmát, a kávévámot, meg egyebeket is. Ezt a bün­tetősdit is kibekkeljük, higgye el! Nem lesz itt kevesebb az áru, nem zár be ettől a piac, ne féljen senki. Legfeljebb egy­két ügyetlen fizet majd tanuló­pénzt. És elkoboznak pár száz kazettát... A Cserepes sori Piac Kft. igazgatója, dr. Bikádi János is biztos abban, hogy: - Ez a szankcionálás nem vezethet oda, hogy a piacot be m Cserepes sor: végeladás, kapuzárás? Csak fű alatt A piacot szinte elborító pólóhalmok egyikénél kiderül, itthon is jobban szeretjük a valutát. Míg a keresztfiaimra méretes trikókért turkálok a kupacokban, fejem felett a következő párbeszéd pereg: - Mennyi darabja? - Százötven. - De nekem száz kellene. - Akkor adom százhar­mincért. - De márkában is fizet­hetem. Mennyi az most ma­gánál? - Ötvenhat. - Jó. Adjon százért százat, márkáért. - Oké. Szedjük össze! Az „üzletkötő", az erősen kifestett, jól öltözött hölgy mellett ekkor megszólal egy másik nő: - A színeket majd én vá­lasztom. A mintanyomáshoz megfelelő kell. A több ezerből percek alatt találnak száz „megfelelőt". Amiket talán már holnap viszontláthatunk itt - vagy az ország más „fekó"-ján - min­tásán, s persze felárral. Sze­mernyi kétségem nincs afelől, hogy május 15-e után még számlázva is kaphatom majd az ilyen árut - és nem zárnak be a büntetéstől való félelem miatt a nemzetközi sefteent­rumok... Szabó Magdolna kelljen zárni. A nagyban áru­sítók külföldi-magyar vegyes vállalatok ügynökeiként for­galmaznak, legálisan, papírral. Az itt árulgató mandulaszemű lányok többsége például már félig itthoni, férjhez mentek magyar fiúkhoz. Számlájuk, eredetigazoló papírjuk van az áruról. Már veszik a nyug­tatömböket, május 15-e után számlát is adnak a vevőnek, ha kéri. Alkalmazkodnak a sza­bályokhoz, eddig is így volt. - A piac kft. is alkal­mazkodik? - Igyekszünk. Közvetve például a helypénzek utáni áfával adót fizetünk, tavaly 20 Fotó: Nagy László millió forintot tettünk az ál­lamkasszába. Meg persze a helyi önkormányzatéba, hisz résztulajdonosa a cégnek. Nekünk az az érdekünk, hogy itt továbbra is jó piac legyen. Ennek érdekében a rendőr­séggel is együttműködünk, ha például körözött holmi bukkan fel itt, azonnal jelezzük. Hogy a valutázó „körözött holmi"-e, nem tudom, de a kerítésen kívülről „ügyintéz". Egy betonoszlop tetején állva váltja a borostás képű, övtás­kás fiú a sokszoknyás idősebb nő százasait márkára, szerbül számolva. Odaát, úgy látszik, nem elég márkás a forint... Tehetséges polgártársak, figyelem! Azokat a különleges képességgel vagy tudással meg­áldott hölgyeket és urakat, akik tehetségüket nyilvá­nosan és nagyszámú közönség előtt szeretnék bemutatni, szeretettel várjuk az I. Szegedi Sörfesztiválra (május 14-16., Mars tér Nemzetközi Vásár). Itt megfelelő teret kapnak produkciójukhoz. Érdeklődni napközben folyamatosan a 06-60-81391­es rádiótelefonon, Puskás Lászlónál. • Péntektől vasárnapig: sörfesztivál a Mars téren! m Puskás László a konkurenciát is meghívta „Nem a mennyiség a legfontosabb" Ennek az embernek a nevét valószínűleg már akkor is jó néhányan áldanák, ha egész életében csak egyetlen dolgot szervezett volna: a hét végi sörfesztivált. A Depó Italnagy­kereskedelmi Kft. vezetője. Puskás László viszont az utób­bi 37 esztendőben ennél sokkal többet is „elkövetett" már... Az asztalra, vagyis kézkö­zeibe helyezett (és kétpercen­ként csiripelő) rádiótelefon jelzi, beszélgetőpartneremnek akkor is dolgoznia kell, amikor látszólag csak ül és válaszolgat a kérdésekre. • Aki a hirdetéseket is el­olvassa az újságban, már tudja, hogy május 14-16. között a Heti Dél Sportja, a Délmadár és az On cége sörfesztivált rendez a Mars téren, a nemzetközi vásár területén. A Depó Kft.-nek mi ebben a „bolt"? - Nézze, én huszonhárom éve dolgozom Szegeden ven­déglátósként, és ennyi idő alatt rájöttem: hiányzik egy csalá­dokat megmozgató színfolt, egy könnyed és olcsó hétvége a város évkönyvéből. Abban bízom, hogy péntektől vasár­napig, egy minden szempont­ból nívós fesztivál apropóján sikerül majd közelebb hozni Fotó: Gyenes Kálmán egymáshoz az embereket. Ha pedig ez megvalósul, higgye el, a kereskedő sem jár rosszul. • Manapság már az ital­piacon is komoly túlkínálat van. Nem fél a vetélytár­saktól? - Ellenkezőleg, magam invitáltam őket a Mars térre. Azért hívtam meg a konkuren­ciát is a vásári pavilonba, mert azt szeretném, ha a „nép" döntene. A másik ötletgazdá­val, a DM főszerkesztőjével, Dlusztus Imrével egyébként kíváncsian várjuk, hogy a tízféle csapolt sör közül melyik lesz majd a legkelendőbb. • Szereti a sört? - Nem tagadom... • Akkor talán azt is meg tudja jósolni, hogy opti­mális esetben hány hekto­liter fogyhat el a három nap alatt.... - Úgy 50-80 biztosan el­megy. De nem is a mennyi­séget tartom a legfontosabb­nak, hanem azt, hogy aki eljön a fesztiválra, élvezze a sram­lizenét, Lagzi Lajcsi és Csep­regi Éva műsorát, a számtalan érdekes vetélkedőt, a gyerek­programokat, találkozzon ne­ves sportemberekkel (Nyárival, Cziberével, Pozsgayval), és erre a kis időre felejtsen el minden rosszat a világból. És persze azt sem bánom, ha a résztvevők észreveszik, hogy az alapítványi támogatással működő Hansági Ferenc ven­déglátóipari iskola növendékei feltűnően ügyesek... Réthi ru MIÉRT MEGYEK KI A SÖRFESZTIVÁLRA? mert díjtalan belépéssel, a legolcsóbban kóstolgathatom végig a 10-fajta csapoltat, mert 132-féle programot rendeznek, vagyis: SZESZ-TIVÁLI JÁTÉKOKAT: w kihívásos sörversenyek - kötélhúzással - szkanderrel stb. » a sörszaunában „megizzasztják" a város közismert, aranylábú sportolóit w mundérderby sörkebel-, sörpocakmustra, » vurstli, virsli, bazár, miegyéb stb. mert a Heti Dél Sportja, a Délmadár és a Depó Kft. csalogat, sőt hív! MARS TÉR, VÁSÁRTERÜLET 93. május 14. J 5. J 6. ^ , n ifBfc I. SZEGEDI SÖRFESZTIUÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom