Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

SZOMBAT, 1993. APR. 3. • Kári Kálmán ás a szegedi katonák Kis nemzet, de nem kishitű Szegedi vizitje alkalmával először a Honvéd Hagyományőrző Egyesületbe látogatott Kéri Kálmán vezérezredes, országgyűlési képviselő. Népes közönség fogadta: egykori „ludovikások", tisztek, közöttük gyalogosok, tüzérek, páncélosok, utászok... A 92 éves tábornok ma is katonás, fegyelmezett tartásával vívta ki a bajtársak csodálatát, s azzal a figyelmességével, hogy mindenkivel külön-külön váltott néhány szót... A rangos vendéget Masek Rudolf, a hagyományőrzők szegedi elnöke üdvözölte, ezt követően Kéri vezérezredes úr a hallgatóságnak beszélt a mai katonapolitikai helyzetről, amelyet eléggé kedvezőtlenül ítélt meg, tekintettel a délszláv konfliktusra és a szomszédos országokban élő nemzeti kiBELÜGYEINK 3 sebbségek helyzetét is befolyásoló politikai kapcsolatainkra. A honvédség feladatairól szólva mindenekelőtt a fegyelem megszilárdítását hangsúlyozta. A magyar katona - jó Fotó: Schmidt Andrea katona, mondotta Kéri, de megfelelő fegyelemmel kell „felvértezni", s ezt kitől mástól, ha nem a parancsnokaitól sajátítja él, ők kell, hogy legyenek a példaképei. Ezért a tiszteknek azt sugallja, hogy: törődjenek az emberekkel, személyes példamutatással hívják fel a figyelmet a hazafias kötelesség végzésére. Tekintélyt kell tehát szereznie a tisztnek a honvéd előtt, s akkor az állomány fegyelmezetten követi parancsnokát. Ezt azonban csak munkával, odaadó szolgálatteljesítéssel lehet elérni. Kéri Kálmán a balkáni, ahogyan fogalmazott, összevisszaságban látja az ottani népek szomorú sorsát, áldatlan helyzetét. Mi ezt, az ilyen helyzet létrejöttét nem engedtethetjük meg magunknak: mi kis nemzet vagyunk, de nem kishitű, összetartásunkban, magyarságtudatunk erősítésében állhatunk igazán talpra. Annál inkább, mert talán senkit sem ért annyi súlyos csapás, mint a magyart. Kéri Kálmán a bajtársakkal való találkozás után felkereste a szegedi vegyesadandárt, ahol a tiszteknek és a honvédeknek tartott előadást az időszerű katonapolitikai kérdésekről. Kisimre • Ki kaphat lakásfenntartási támogatást? Minden olyan bérlő, albérlő és tulajdonos igényelheti ezt a segítséget, akinek családjában az egy főre eső jövedelem a következő. Egyedülálló estén 9500, 2 személyes családban 8000, 3 személy esetén 6500, 4 személyes családban 6300, 5 vagy több személyből álló családban 6000 forint. S ha a lakásfenntartás havi költségének együttes összege a kérelmező és a vele együttélő közeli hozzátartozók havi jövedelmének a fenti első négy kategóriában a 20, az utolsó kategóriában a 15 százalékát eléri vagy meghaladja. A kérelmező vagyoni viszonyait is vizsgálják, így a segítséget kérőnek lakásán kívül más, kizárólagos rendelkezése alatt álló ingatlana nem lehet, illetve a szokásos mértékű felszerelési tárgyakon felüli ingó vagyonának értéke a 300 ezer forintot nem érheti el. A támogatás odaítélésekor a kérelmező lakásviszonyai is számítanak. A rendeletben az • Szociális kiskáté (2.) Mi az a lakásfenntartási támogatás? Mint arról beszámoltunk, Szeged közgyűlése megalkotta a szociális törvény végrehajtását lehetővé tevő rendeletét a pénzbeli és természetben nyújtott ellátásokról. A pénzbeli támogatás egyik újszerű formája a lakásfenntartási támogatás. elismert minimális lakásnagyság mértéke a következő: 3 személyig 2 lakószoba, 4 személyig 2,5 szoba, 5 személyig 3 lakószoba, 6 személyig 3,5 szoba, 7 vagy több személyig 4 lakószoba. Fontos tudni: ilyen támogatást ugyanazon lakásra csak egy személynek állapítható meg. Viszont külön lakásnak minősül a társbérlet, az albérlet és a bírói ítélettel megosztott lakás lakrészei. Mi számít „lakásfenntartási kiadásnak " ? A lakbér vagy albérleti díj; a lakáscélú pénzintézeti kölcsön havi részlete; a villany, a gáz, a fűtés, a szemétszállítás díja; a lakás fenntartásával kapcsolatos közös költség. E kiadások nagyságát számlákkal kell igazolni a kérvény benyújtásakor. A polgármesteri hivatalban az előző év egy havi átlagköltségét veszik figyelembe, mikor döntenek a támogatás mértékéről. Mekkora a lakásfenntartási támogatás összege? A lakásfenntartás havi költségeinek fentebb részletezett százalék feletti része, de legfeljebb 2000 forint. Ha kamatmentes kölcsön a segítség formája, akkor maximum 50 ezer forintra számíthat a kérelmező. Milyen formában jut ehhez az összeghez az igénylő? Vagy rendszeres lakásfenntartási támogatás vagy kamatmentes kölcsön formájában. A rendszeresség azt jelenti, hogy e segítségre a naptári év végéig számíthat a rászorultnak tekintett polgár. Tehát a kérelmet évente meg kell újítani. Kamatmentes kölcsönt egy esztendőben csak egyszer igényelhet a polgár. A szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet születése a korábbi, a közgyűlésnek a lakáscélú pénzintézeti kölcsönök támogatásáról szóló rendelete halálát hozta. így tehát a lakásfenntartási támogatás a kisebb összegű, de havonta nagy terhet jelentő kölcsönök kiváltására is szolgálhat. JMSgj a (MÉmÉh a M É fe mMM" I hfl akarom felejteni ezeket a szavakat, de újra meg új—I ra eszembe jutnak, amikor a hangoskodó sikermessiások a kín nélküli föltámadást, a szenvedés nélküli szenvedélyt, a fájdalommentes újjászületést prédikálják, vagy amikor látom, hogy ahhoz képest, amilyen sokan ünneplik Jézus feltámadását, milyen kevesen emlékeznek meg nagycsütörtökön, nagypénteken áldott szenvedéséről, mintha a győzelemhez nem tartozna hozzá a küzdelem, az aratáshoz a vetés, mintha nekünk nem is a küzdelmet kellene tanulnunk, hanem a győzelmet, mintha évről évre megismétlődne az egyszeri eset, hogy Jézust tanítványai kínjában magára hagyják, és majd csak a feltámadás hírére verődnek össze. Három éve, a húsvéti ünnepek előtt Kárpátalján összehívtam öt falu katolikus közösségének vezetőit, hogy egyeztessük, hol és mikor legyen az elárultatás éjszakáját felidéző nagycsütörtöki, a szeretet kínszenvedését ünneplő nagypénteki s a virrasztó nagyszombati istentisztelet. Bonyolult, szinte lehetetlennek tűnő művelet volt, s úgy a harmadik órában a feketeardói képviselő, mint aki tudja a megoldást, a homlokára csapott, s már mondta is: „Tudja, mit? Nálunk elég a föltámadás, a többi el is maradhat." Lesújtott. Elég a föltámadás. Föltámadt Krisztus, vigadjunk, de körülöttünk, bennünk minden maradjon a régiben. A ideiglenes családi fegyverszünetben, hajdanvolt húsvétok hangulatát felbusongva elfogyasztjuk a talán kínnal-keservvel összehozott hagyományos húsvéti vacsorát, de ebből a „szép szokásból" nem fakad élet, hanem csak az ünnepeket követő jól ismert üresség, kimerültség, a maga szeszes orvoslásával, egymást maró kiábrándultságával; mert elég a föltámadás, ezért nincsen feltámadás. A Föltámadottat, szeretetének dicsőséges, isteni, teljes ragyogásában nem láthatta senki, „mert a döntő látomásra szemünk még alkalmatlan" (Kari Rahner). Számunkra ő csak szelídségének győzelmében fogható fel. Föltámadása utáni megjelenései is a remény szelíd biztatásai: nem vakító ragyogás, hanem békét, megbocsátást árasztó hajnali fény. Jézus a szeretet győzelmébe vetett hitében - „Szeret engem az Atya, mert odaadom az életem" (Jn 10, 17) - ragadható meg. j f í allja, hogy egyedül Isten jó, aki Atyja. Ezért a Jótól —> semmiféle halálos veszedelem, sem zsarnokság, sem erőszak, sem árulás el nem tántoríthatja. Jósága rendületlen. Jézus hiszi (nem gyötrelemmentes hittel), ha a szeretetbe - aki Isten - hal bele, akkor Istenben támad életre. E hitének számunkra legnyilvánvalóbb bizonyságai a nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton ünnepelt események. Ha mi éppen ezeket rekesztjük ki húsvéti emlékezetünkből, mondván: „elég a föltámadás, a többi el is maradhat", akkor a mi húsvétunk olyan lesz, mint a hímes tojás, kívül cifra, belül üres, de élet nem születik belőle. Ugyanazon szeretet diadala Jézus szenvedése és föltámadása; a boldog húsvéti ünnep e kettő egységéből fakadhat. Zatykó László • Válás után, álettárskánt? Büszkén sem meg; szél ellen Ezt vajon hogyan osztják szét? (Fotó: Gyenes Kálmán) • A földművelésügyi miniszter nemrégiben Szegedre látogatott s az élelmiszergazdaság aktuális kérdéseiről fejtette ki véleményét, vagy mondta el azokat a várható változásokat melyekről ezután születnek parlamenti vagy kormányzati döntések. A hallgatóság a legkülönfélébb nézetű és beosztású emberekből állt. A mai irányzattal azonosuló hivatali dolgozó, a mezőgazdasági szövetkezeti elnök, egy-egy párt helyi szószólója, érdekvédelmi szervezetek munkatársai egymás mellett hegyezték a fülüket. Bizonyára az elmondottak és azok tálalása különböző véleményeket indukáltak, de egyben sikerült megtalálni a közös hangot: mostmár tényleg kéne tenni is valamit az évek óta hanyatló pályára ítélt ágazat érdekében. A miniszteri vizitet követően, a napokban Röszkére vitt az utam. A Kossuth szövetkezet géptelepén épp egy kisgyűlésnek nevezett kupaktanácsba csöppentem. A gyomirtószerek beszerzéséről, áráról éppúgy szó esett, mint arról, hogy esetleg élni kellene az egyre sűrűbben pedzegetett szövetkezeti leválás, az ismét előszedett kiválás lehetőségével. A hangulat nem volt túl lelkes, az itt dolgozók nagyon jól tudják, a mezőgazdaságban nagyon nehéz ma jövedelmezően gazdálkodni. A sajátot a bizonytalanért nehezebben teszi kockára az ember, mint a csak üzletrész formájában felparcellázott vagyont, amely ilyenformán még inkább közösnek tekinthető. Csak akkor, ha nincs más választás. Úgy tűnik errefelé is kezd tudatosulni, hogy a kevés, de biztos fizetés, a társadalombiztosítás nyújtotta jogok, kiegészítve a maszek, vagy ismérveiben még ma is háztájinak tekinthető gazdálkodás jövedelmével, egyre inkább követhetetlen modell. A rendszerváltás utáni politika más prioritásokra épül, s aki nem veszi észre, hogy szél ellen nehezebb biciklizni, az csak magára vethet. A kárpótlásra, a szövetkezeti vagyon felosztására, a részarány földtulajdon helyének kijelölésére hozott döntések utólag egy közös logikai láncra fűzhetőek: itt előbb vagy utóbb le lesz bontva a szövetkezeti modell. Ebben, mint a közgazdasági logikával ellentétes irány megvalósíthatóságában sokan kételkedtek, de az ágazat eróziója kegyetlen érvekkel szolgál. A szövetkezeti elnökök görcsös ragaszkodásáról kialakult, vagy kialakított képet árnyalja az amit én itt tapasztaltam. Molnár Albert elnök volt az, aki leginkább invitálta munkatársait, mozduljanak, szervezzék meg önmagukat. - Röszkén tavaly nem éltek az emberek a kiválás lehetőségével. Nem én vettem rá őket. Ellenkezőleg, próbáltam meggyőzni őket arról, hogy az átalakulást nem lehet csak a cégtábla átfestésével megúszni. A kisebb egységekre bontás a feltételek hiánya miatt hiúsult meg. Az agrárrendtartás, a piacvédelem kialakulatlansága, a termelési és értékesítési bizonytalanság, a változás érdekében befektethető tőke hiányában maradt minden a régiben. A miniszter abban erősített meg most, hogy a kényszerből választott kivárást fel kell adnunk. E tanácskozáson még nem születhetett döntés a jövőről, csak megpróbálták ráhangolni magukat a várható játékszabályokra. Röszkén 3-4 működőképes egység kialakítását tartják realitásnak, méghozzá az üzletrésztulajdonosok számának csökkentésével. A kívülálló vagy nyugdíjas esetleg jobban járna ha a bizonytalan osztalék helyett készpénzt kapna. Aki működtetné e vagyont, felmérné, hogy érdeke felvásárolni a sok kis üzletrészt, s ezért felvenné azt a kedvezményes hitelt, mellyel megalapozhatná saját boldogulását. A várható szabályok tükrözik azt a felismerést, hogy a nagyüzemekben felhalmozott vagyon egyrésze csak együtt működtethető. Az oktalan és pazarló szétosztást akadályozná az a kitétel, hogy az ezutáni leválással kivitt vagyont három évig vállalkozásban kell tartani. Az összehangolás szükségességére csak egy példa, hogy a három lineár berendezés legnagyobbika 240 hektár földet tud öntözni. Aki eddig jogosult volt földre, kezdettől fogva kikérhette és kimérethette. A kárpótlásosoknak is kiadtak 200 hektárt előzetesen művelni, még a földárverés előtt. A mostani tulajdonátrendeződésben biztosan lesznek itt is vitás esetek, de az eddigiekben tapasztalt kompromisszumkészség az átlagnál nagyobb eséllyel kecsegtet a megegyezésre. Röszkén a korábbi nagyberuházások kigazdálkodhatatlan hitelterhei miatt '91-ben 55 millió forintos veszteség kényszerítette a szövetkezetet a korát megelőző irányváltásra. A veszteségforrások leépítése, a nadrágszíjhúzás a keresetekben azt eredményezte, hogy a hitelek nagyrészét sikerült visszafizetni, s a csődöt elkerülhették. Most azért kell annak az aktív korosztálynak, amely a mezőgazdaságból tud csak megélni, anyagi áldozatok árán is kezébe venni a sorsát, hogy ne ő kerüljön ki vesztesen a változásokból. T. Sz. I.