Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám

S zeged képéhez éppen úgy hozzátartozik a Szőke Tisza hajó, mint a szabadtéri színpad, vagy a vásárváros tarka csarnokai. Az évek óta szinte éjjel­nappali szórakozást ígérő „úszó" vendéglátó egység körül azonban egyre több a mendemonda, az alaptalan pletyka. A négy éve alakult Szőke Tisza Hajó Kft. ügy­vezetőjét, az egykor nép­szerű lemezlovast, Iglódi Ferencet kérdeztük, mi a helyzet a hajóval? - Kezdjük talán ott, hogy elterjedt a pletyka a város­ban, miszerint új tulajdono­sa lesz az idei szezonban a Szőke Tisza diszkóhajó­nak. - És? - Természetesen ebből semmi sem igaz. Továbbra is a kft. üzemelteti majd, az én ügyvezetésem mellett. Egyébként senki sem kere­sett meg bennünket, hogy megvenné a Szőke Tiszát. - Úgy tudom, eddig az úszóházakat és a séta­hajó-járatokat is önök üzemeltették. - Valóban, de az idei szezontól ezt a két tevé­kenységet már nem mi foly­tatjuk. így több időnk és energiánk marad arra, hogy még színvonalasabb és vonzóbb programokat szer­vezzünk a Szőke Tiszára. - Akkor lássuk a med­vét! Milyen lesz Szőke­sége az idén? - A legfontosabb, hogy május 1-től, a nyitás napjá­tól rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy meg­szűrjük a közönséget. A baj­keverőknek kívül tágasabb lesz. Új rendezők állnak majd a bejáratnál, s bizton állíthatom, nem lesznek félős fiúk. - És ön nem fél attól, hogy csökken majd a forgalom? - Bizonyos értelemben ez is a célunk. Akik tavaly csak a balhét csinálták, akiktől a szórakozni vágyó fiatalok tartottak, azok most be sem tehetik a lábukat a hajóra. Állíthatom, bárki nyugodt szívvel lejöhet szó­rakozni, nem lesz köteke­dés. Kevesebb, de színvo­nalasabb közönséget sze­retnénk az idén. Még az öltözködésre is odafigye­lünk, sportfelszerelésben és szabadidőruhában nem jöhet be senki, elvégre ez egy színvonalas éjszakai szórakozóhely. - Nappal alszik majd a hajó? - Szó sincs róla. Van egy fürdőkosarunk, ami dél­előtt 10 órától este 6-ig vár­ja majd a strandolni vágyó­kat, szerény belépődíj elle­nében: a napijegy 50 forint SZOMBAT, 1993/ÁPR. 24. Fotó: Nagy László Milyen lesz Szőkesége ? Példaadás értékmentésre Alsóvárosi napsugaras házak „Egy kis Montmartre lehetne!" A város büszke, de nem támogat ^•••••••••••••HMHHIHHIMHnHMHMMI A Nyíl utcáról a külföldiek is tudnak. Térkép, útikönyv vezeti őket a még megmaradt napsugaras házakhoz; tetszésüket persze nem az ütött-kopott, hanem a példaszerűen rendbehozott épületek nyerik meg. Még az sem ritkaság, hogy bekéredzkednek fényképezni, ahogyan ez Kalmár Márton szobrászművész házában rendszeresen előfordul. A Tömörkény István Gim­názum művész-tanára 1985­ben talált rá arra a házra, amelyben végül letelepe­dett. Mint mondta, tudato­san keresgélt éppen Alsó­városon: tősgyökeres sze­gedi lévén, a város régi hangulatát, nyugalmát akar­ta megtalálni. A múlt század végén épült napsugaras házat meglehetősen leromlott állapotban találta. A falak vizesek voltak, a faszerke­zetet megrágta az idő vas­foga. A hatvan centiméter vastag, derékig tégla-, azon fölül vályogfalakat minde­nütt alászigetelték, azóta nincs is baj a nedvességgel. A tetőgerendákat ki kellett cserélni, a napsugaras oromzatot darabonként szedte szét, mérte le, és ké­szítette el újra saját kezűleg Kalmár Márton. A ház szerkezete válto­zatlan maradt: középpontjá­ban a konyha áll, amelynek szabadkéményes kemencé­je a két oldalon elhelyezke­dő szobákat is fűtötte, s megmaradt a már korábban beépített tornác, a „gang", amelynek hosszú évtize­dekig bedeszkázott meny­nyezetén jókezű piktorok készítette ornamentális díszítésre bukkantak. A kis ablakokkal egybenyitott, bensőséges tereket a ház stílusához illő, régi bútrokkal és tárgyakkal rendezték be. Átépítésre alig volt szük­ség, csak egy vizesblokkot ragasztottak a ház végéhez. Palánkai Tibor tervei az eredeti épület megőrzésé­nek szellemében születtek. A téglával kirakott udvart körbefogja a régi kukorica­góré, egy nyitott szín, ahol dolgozni és asztalhoz ülni is lehet, és az ugyancsak újonnan épített szobrász­műhely. És mindez: teljes egészé­ben saját erőből, saját pénz­tárcából. Igaz, a műemlé­kesek 30 ezer forinttal támogatták a napsugaras oromzat fölújítását... Az újjáépítésre azért nem kaphatott a négy gyermekes család még szociális támo­gatást sem, mert „csak" fölújításról, és nem új ház építéséről volt szó. Ugyan­abban az időben viszont azt találta nyilatkozni valamely „illetékes", hogy végre megindult az alsóvárosi napsugaras házak meg­mentése... A város büszkesége azóta sem kisebb: ha neves vendég jön, gyakorta irá­nyítják Kalmár Márton há­zába, aki szeretettel lát mindenkit - éppen csak em­lékszik még a zárt ajtókra,, amelyekkel a fölújítás anya­gi terheit viselve találkozott. „Ez a környék egy kis Montmartre lehetne! Egye­dülálló népi építészeti együttes található itt, a be­falazott oromzatokat köny­nyen helyre lehetne állítani. Annak idején tervem volt, hogy művészbarátaim, és más, a hagyományok iránt érzékeny emberek ideköl­tözésével ezt a környéket élettel töltsük meg. Zoltánffy István háza csak a halála után készült el... Talán húsz épület is van, amelyeket ­megfelelő kezekbe adva ­múzeum, kisvendéglő, és hasonló vendégcsalogató funkciókkal át lehetne ala­kítani. Az alsóvárosi temp­lom és kolostor után ezek a házak is Szeged büszke­ségei lehetnének, ha a város megtalálná a támo­gatás megfelelő formáit" ­mondta Kalmár Márton. A művész házának falán tábla: „Városképi jelentő­ségű népi lakóház, napsu­garas oromdísszel. Épült: 1885-ben." Szemközt, a túloldalon egy másik nap­sugaras ház; csak két évvel idősebb, de szomorú ellen­példaként szolgál: vakolata több helyen lehullott, falai repedezettek. Szomszédja nemrég rendőröket hívott a bentlakók miatt, akiknek aligha fontos a régi épület megmentése... Nyilas Péter A bajkeverőknek kívül tágasabb! Továbbra is Iglódi Ferenc vezeti a diszkóhajót Kacsa, hogy elsüllyedhet Felhőtlen szórakozás - belépődíj csak szombaton lesz, a szezonbérlet pedig 3 ezer. Egyébként ezen kívül még két helyszínen szóra­kozhatnak a hajón. A zárt bárrész és a nyitott terasz este 9 órától, hajnali 4-ig várja a diszkózni vágyó fia­talokat. A szegedi éjszakai szórakozási lehetőségeket azzal is bővíteni szeretnénk, hogy hétközben nem sze­dünk belépőt, csak szom­batonként kérünk egyelőre 100 forintot. Hasonlóan sze­rény árakkal számolunk a büféinkben is. - Kínálnak valamilyen újdonságot is? - Igen. Pénteken és szombaton esténként foly­tatjuk a tavaly útjára indított pancsi-diszkót a fürdőkosár körül, ahol természetesen fürdőruhában táncolhatnak, szórakozhatnak a fiatalok. Újdonság az is, hogy az idén mindenkit, aki a hajóra lép, átvizsgálunk egy detek­torral, van-e nála szúró­vagy vágószerszám, fegy­vernek minősülő tárgy. Kér­jük a fiatalok megértését, hiszen ez éppen az ő ér­deküket szolgálja. Rend és biztonság lesz a hajón, ezt én garantálom. - Ha már a biztonságnál tartunk, sokan attól fél­nek, egyszer elsüllyed a Szőke Tisza? - Ez badarság. Ezt a ha­jót legalább háromszor ek­kora terhelésre tervezték. Ráadásul minden évben hatósági vizsgára kötelezett a hajó, ahol ultrahanggal ellenőrzik a fenékvastag­ságot is. A vendégek alatt egyébként még három biz­tonsági szint van beépítve. - A táncosok olykor mégis úgy érzik, mintha mozogna alattuk a hajó! - Ez egy vízi építménynél természetes. De megnyug­tatok mindenkit, az idén is átvizsgálták a hatóságok a kilenc milliméteres fenékle­mezt - hiteles okmányok bizonyítják, teljesen bizton­ságos. Azt már én teszem hozzá, remélem tiszta és esztétikus is, hiszen nyitás előtt most is lefestünk és kitakarítunk mindent. A hajó befogadóképesség ezer fő, mi pedig mindig időben kitesszük majd a „megtelt" táblát. A többi majd meglátjuk személyesen: nyitás május 1 -jén. 00

Next

/
Oldalképek
Tartalom