Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-23 / 94. szám

8 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. ÁPR. 23. X LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGVARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PK.: 153.6740. TELEFON: 481-460 Hányszor csenget a díjbeszedő? A jelképekről A Délmagyarországban áp­rilis 3-án megjelent A díjbesze­dő (csak) egyszer csenget cí­mű tárca olyan érzékeny pont­jára tapintott a Démász Rt. és a fogyasztók közötti kapcsolatra, amelyet a szerkesztőség jóvol­tából- mindenképpen érdemes alaposabban szemügyre ven­nünk. A probléma felfogásá­ban, a következtetés levonásá­ban nincs köztünk nézetelté­rés: a hibáért elnézést kérünk. S a tisztesség úgy kívánja, hogy mi is a nyilvánosság előtt közöljük, milyen helyreigazító intézkedést tettünk. Díjbesze­dőnk rögtön jelezte a nével­írást az ügyben érintett, szegedi üzletigazgatóságun­kon. A névkorrekciót ugyan­csak rövid időn belül elvégez­tük, reméljük, hogy fogyasz­tónk április havi OTP-elszá­molása során a villanyszámlá­ját kifogástalannak találja. Szí­vesen értesítettük volna tiszteli fogyasztónkat levélben vagy telefonon is intézkedésünkről, ha nevének és címének pontos feltüntetésével rögtön akkor értesíti üzletigazgatóságunkat, amikor a pontatlanságról tudo­mást szerzett. Helyesbítésünk még gyorsabb lett volna. Hogy a lap egy, már korri­gált hibát, mint jelenséget utó­lag mégis közzétett, nem bán­juk, mert társaságunk és a tisz­telt fogyasztók közötti korrekt kapcsolatot fontosnak tartjuk. Tartalmasabbá tétele, javítása eltökélt szándékunk. Ennek ér­dekében most, a számlázási te­vékenységünket jellemző köz­érdekű információkat szeret­nénk megosztani az olvasók­kal. Köztudottan nemrégiben tértünk át a havi számlázási rendszerre. Azt viszont már bi­zonyára kevesen tudják, hogy társaságunk havonta több mint 700 ezer (!) számlát készít, mi­közben a tarifarendszer is bon­nyolultabb lett, a több mint húszéves számlázási rendsze­rünk pedig ezt a dinamikus vál­tozást egyre nehezebben tudja Szeged városát illették már számtalan jelzővel. Ezek közül most csak egyre szeretnék em­lékeztetni és ez a „szobrok vá­rosa", Most készül Tóth Attila művészettörténész gondos gyűjtése nyomán szobraink ka­talógusa. ami méltán támasztja alá a fenti jelzó jogosultságát. Itt most csak azokra a szobrok­ra és egyéb emlékeztető dol­gokra szeretnék utalni, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy a város - leszámítva a „múltat eltörölni" akaró korszakot ­mindig megbecsülte a történel­mét gazdagító személyek és események emlékét. Az Árpád­kortól az Anjoukon, Hunyadi­akon keresztül mindenre emlé­keztetnek, csak Mária Teréziát, I. Ferenc Józsefet és Horthy Miklóst detronizálták a törté­nelmi szemlélet iránt nem fo­gékony elemek. Hát igen, a ha­rag rossz tanácsadó, és ezt ma is érdemes megszívlelnünk. De térjünk vissza a bevezető mondatra, amiért ez a pár sor követni. Tovább nehezíti a dolgunkat, munkatársainkra többletterhet ró, hogy a fizetési nehézségekkel küszködő fo­gyasztóinkat többször is fel kell keresnünk. Mindezek szolgáltatásunk színvonalának emelésétől vonnak el erőt. Gondoljuk csak el, e rendkí­vüli megterhelés mellett 600 ember összehangolt, hibátlan munkája eredményezhet 700 ezer kifogástalan számlát! El­vileg szinte lehetetlen, de ter­mészetes, hogy a tökéletes számlázás igényéről mi ma­gunk sem mondunk le. Sőt! Olyan üzletpolitikai lépésekre szántuk el magunkat, amelyek­nek egészen biztosan a tisztelt fogyasztóink látják hasznát. Egész működési területünkön szervezetfejlesztést hajtottunk végre: újonnan létrehozott egységeink, a kereskedelmi osztályok csak és kizárólag fo­gyasztóink szolgálatára hiva­tottak. S hogy mi lesz az ela­vult számlázási rendszerünk­kel? Korszerűsítése sürgető. Már ebben az esztendőben megkezdjük az előkészületeket egy modernebb számlázási rendszer bevezetéséhez. Szá­mításaink szerint másfél év múltán fejeződik be ez a mo­dernizáció. Végeredményének a hibás számlák ugrásszerű csökkenését reméljük. Tisztában vagyunk azzal, hogy számlakészítési gondja­ink tisztelt fogyasztóink érdek­lődési körén kfvül esik. Ezzel együtt, meghirdetett nyitottsá­gunk jegyében kívántuk e te­vékenységünk során előfordu­ló hibák okaira bepillantást ad­ni. Természetesen mindent el­követünk annak érdekében, hogy tisztelt fogyasztóink egy­re kevesebb problémát érzé­keljenek ebben, a részvénytár­saságunkat próbára tevő idő­szakban is. Fogyasztóink türel­mét, megértését előre is meg­köszönjük. Démász Rt. megszületett. Szeged egyik fontos, az idén 265 éves ese­ményére emlékezve kénysze­rítve érzem magam arra. hogy gondolataimat másokkal is megosszam. 1728-ban, július 22-én szenvedett máglyahalált Szeged város volt bírája, a 82 éves Rózsa Dániel több társá­val egyetemben a híres szegedi boszorkányper fővádlottjaként. A periratok ma is láthatók és olvashatók a levéltárban. Na­gyon tanulságos olvasmány! Erre az eseményre ma egy közismert nóta, egy „Boszor­kánysziget utca", egy „Boszor­kánykonyha" bisztró és egy „Boszorkánysziget" földrajzi név emlékeztet. Azt hiszem. Szeged méltán állíthatna egy korhű szobrot vagy más em­léket ennek a város történe­téhez tartozó nem mindennapi eseménynek. I.akner Károly Megmondom őszintén, nem is állítok igazat, amikor közlöm, hogy kissé megdöb­benve és érthetetlenséggel fi­gyelem az úgynevezett ön­kényuralmi jelképekről folyó vitát. Számomra mély kiáb­rándultságokat okozott, hogy még a Parlament is ilyen té­mák vitatásával, megtárgyalá­sával múlatja a drága időt. Először is, a barnát, a vö­röset, az ötágú csillagot, a ho­rogkeresztet nem a hivatko­zott, hétpróbás kalandorok ta­lálták ki. Ők, csak jellemük­nek és emberiségellenes szemléletüknek megfelelően kisajátították a színeket és jel­képeket. Talán éppen azért, hogy leplezzék gaztetteiket és még pusztulásuk után is értel­metlen vitákra ingereljenek. Természetes, hogy emberek­ben bizonyos dolgok reflex­szerűen megrögződnek, de a Ki szemetel? Lapunk április 16-i számá­nak 20. oldalán képes tudósítás jelent meg a Tisza Lajos körút 36-38. számú ház szemetes ka­Szeretnék egy pár sorral hozzászólni a gyógyfürdő ellá­táshoz, a Délmagyarországban megjelent levélváltáshoz. Egyetértek Kalocsai Katalin cikkének utolsó gondolatával, melyben leszögezi, a betegek­nek semmi hasznuk nem szár­mazik az újságban többször megjelent levelekből, és azon vitákból, hogy ki mondta, mit mondott. Az a tény, hogy egy Szeged nagyságú város csak olyan lehetőségeket tudjon biztosíta­ni polgárainak, mint az Anna­kúti fürdő zsúfoltsága, úszásra alkalmatlansága - ez boszszan­tó. Közismert, hogy az izületi fájdalmakkal küszködő beteg számára már maga az úszás ­akár gyógyvízben, akár nem ­igen gyógyító hatású. Sok, mozgásban korlátozott ember­nek van, illetve lenne szüksége rendszeresen olyan mozgásra, ami az egész testet megmoz­gatja, anélkül, hogy nagyon megerőltető lenne, és ezt csak az úszással lehet elérni. Ez olyan szükséglet az ilyen bteg­ségben szenvedő embernek ah­hoz, hogy nap mint nap dol­gozni, járni vagy egyáltalán mozogni tudjon, mint más em­bernek a gyógyszer, amihez a társadalombiztosítás támoga­tást ad. A Szegedi Vízművek és Fürdók Vállalat újszegedi egy­sége nincs kihasználva, a sze­gedi fürdő pedig alkalmatlan arra, hogy az egész várost ki­szolgálja. Bálint Lászlóné A DM olvasószolgálatában április l-jén megjelent Írá­somban kislányom betegségét írtam le, és azt, hogy nem kaphatunk gyógyúszásra jegyet a temálfürdőbe, mert a TB nem kötött szerződést a termálfür­dővel. Április 7-én dr. Bóka Ferenc, a TB egészségügyi osztályának vezetője azt nyilatkozta, hogy levelemben probléma nem a szín és jel­kép, hanem az, hogy megöl­ték, megnyomorították és megalázták az emberiség szá­mottevő részét. A golyók, a botok és a börtönök bizony nagyon egyhangúak és egy­színűek voltak. Tehát a vörös csillag, a horogkereszt, vagy a színhasználat csak megjele­nési forma volt. (Valamilyen színe és esetleg jelképe csak­nem mindenkinek van.) Ön­magukban ezeket a dolgokat szépnek és kellemesnek is felfoghatjuk. Ilyen gondolat­menet alapján odajutunk, hogy még egy fekete klottga­tyát is vajúdás és lelkiisme­retfurdalás után veszünk fel, vagy vetünk le. Mikor, hogy. Az előbbiek alapján az pualjáról. Az írás egy mondata sérti a január 19-éig ott köny­vet árusítót. Természetes, hogy a sze­metes kapualjhoz a könyv­árusnak settjmi köze. A szerkesztőség megjelentek nem helytállóak, mert a TB a Gyermekgyógyász Szakmai Kollégium gyógyú­szásra vonatkozó Népjóléti Közlöny IV. száma módszerta­ni levele Gyf. 60/93. állásfog­lalása szerint - 18 éves korig ­úgynevezett csoportos gyógy­úszásra évente 6x15 alkalom­mal gyermekemnek adhat úszójegyet a Szegedi Vízmű­vek és Fürdők Vállalathoz, an­nak valamennyi egységét bele­értve, mert a TB a szerződést megkötötte. Ebben csak az a számomra meglepő, hogy ami­kor a jeggyel szerettünk volna a kislányommal a termálfürdő­ben úszni, közölték, hogy saj­nos, nem vehetik figyelembe a jegyet, mert sem szóban, sem írásban erre vonatkozó utasí­tást még nem kaptak. Felhívtam dr. Bóka Feren­cet, aki közölte velem, hogy a szerződést még nem kötötték meg, mert a Gyermekgyógyá­szok Szakmai Kollégiumának állásfoglalása szerinti kiírásnak a termálfürdő nem tud eleget tenni. Tehát, magyarul, a Sze­gedi Vízművek és Fiirdők Vál­lalatnak nem rentábilis a gyógyúszás, következésképpen a szerződés sem jöhetett létre. Tisztelettel kérdezem Bók# doktorotól, illetve a Szegedi Vízművek és Fürdők igazgató­ságától, hogy akkor mi az igaz­ság, ki nem kötött és miért nem kötött szerződést? Egyébként számomra az egészből csak az derül ki. hogy ha azt akarom, hogy gyermekem továbbra is járóképes maradjon úszását saját zsebből kell finanszíroz­nom - ameddig tudom. Vajon mi történik azokkal a gyerme­kekkel, akiket kislányom egy­hónapos bentfekvése alatt lát­tam az ORFl-ban. és mi törté­nik azokkal, akikről azóta de­rült ki. hogy ilyen betegségük van, mert úgy gondolom, ez nem csak egyedül a mi problé­mánk. (Név és cím a szerkesztőségben) egész vitát és törvénykezési eljárást merő infantilizmus­nak tartom. Ha seszínű ba­juszkötővel és nylon ingben, gatya nélkül lopózkodom, ak­kor lehetek kommunista nép­irtó és fasiszta tömeggyilkos, a kutya sem figyel rám. Nem. A bölcs honanyáinknak és honapáinknak, de minden, részben az előzőek közé is so­rolható értelmes embernek is, azzal kellene foglalkozni, hogy az emberek miért aber­rálódnak, miért gyilkolnak, lopnak és csalnak vörösben, zöldben és barnában is. Meg kellene végre magunkat is is­merni. megtalálni és felhasz­nálni azt a csodálatos képes­ségeinket, amit a természet és a Jóisten azért adott nekünk. A társadalombiztosítási kép­viselők választását szabályozó törvény teszi aktuálissá a cím­ben feltüntetett kérdést, hogy mi a tét. A tét az több, mint a társa­dalombiztosítási képviselők megválasztása, a megválasztá­son túl adott lesz annak a lehe­tősége,, hogy az alap pénzügyi felhasználásába a biztosított­nak, a munkáltatónak, a szak­szervezetnek beleszólása lehet az alapot kezelő két önkor­mányzat munkavégzésén ke­resztül. Mely ez a két önkormány­zat? Az egyik a nyugdíjbiz­tosítási, a másik a szintén 60 fős egészségbiztosítási alapot kezelő önkormányzat. Miért fontos ez a beleszólás, és miért fontos a tét? Fontos, mert napjainkra a társadalmi, gazdasági körülmé­nyek, melyekből akár a nem­zetközit, akár a nemzetit néz­zük, az egészségügy szempont­jából rendkívüli mód azono­sak. Konkrétan: 1. Megfigyelhe­tő az egészségügyi ellátásban a költség árrobbanás. 2. A tech­nikai forradalom, a műszere­zettségi ellátás kielégíthetet­lensége. 3. A vezetői rendszer korszerűsítési igénye, az orvosi dominancia visszaszorítása. 4. A válsághelyzet kezelésének igénye, a finanszírozás korsze­rűsítési igénye. Mindezek olyan üzenetet eredményeznek, melyeket nemhogy a mi nemzetgazdasá­gunk, ahol a nemzeti jövede­lem az elmúlt években mintegy 30%-kal csökkent, hanem a ná­lunk sokkal gazdagabb és job­ban álló országok gazdasága sem bfr kezelni, megoldani, ugyanakkor keresni kell a megoldást, az utat. Ennek fo­lyamata röviden. Ezen társadalmi-gazdasági körülményektől befolyásolva a kvaterner szektorral együtt 1990-től kezdve a társadalom­biztosítás korszerűsítése napi­renden van. sőt a Világbank kötelezően elő is írta. Konkrétan 1990. január 1­től megalapították a társada­lombiztosítási alapot, leválasz­tották a központi költségvetés­től. De, sajnos, meg kell állapí­tani, hogy az elkülönítés során talán a konszenzusra törekvés miatt egy sor olyan feladat fi­nanszírozása. is az alapból tör­ténik, amely állami feladat. Ennek becsült összege mintegy hogy meg tudjon különböztet­ni bennünket az állatoktól és a kalandvágyó növényektől. Végül is el kell gondolkod­ni azon, hogy ha valamilyen őrültnek sikerülne az alapszí­nekből és a morfológiai lehe­tőségekből előállítani egy, az emberiség kiirtására szövet­kezett struktúra szín- és jel­képrendszerét, akkor a nor­mális emberek mit csinálná­nak? Gondolom, a teljes kife­hérítés nem sokat használna. Ha valaki megszervezi a se­lejteinberek lokalizálását, ak­kor nyert ügyünk van. Őrülte­ket még színtelenül sem sza­bad megtűrni egy normális emberi társadalomban. Most az elfecsérelt, idő és energia nekik kedvez. Sisák István 66 milliárd forint. Ezen állami feladatok finanszírozása ha ki­kerülnének a tb alapból, nagy valószínűséggel garantálva lenne az alap nullszaldója. Ma több mint 130 milliárd forint az egészségbiztosítási alap összege egy olyan rend­szerben, ahol a biztosított járu­lék befizetése a döntő. A kor­szeűsítés eszköze reform, ugyanakkor a társadalmi-gaz­dasági körülmények által oko­zott fentebb említett problémák is már-már veszélyeztetik az egészségügyi ellátás pénzügyi alapjait, és a járulékbefizetés szintje tovább már nem növel­hető. Mert ha tovább növeljük, nemzetgazdasági kihatása is van (gonduljunk a vállalatok meglévő fizetőképességére, ha növeljük, tovább növekszik a számuk). Jelenleg mintegy 100 milliárd forint a vállalatok, vál­lalkozások befizetési hiánya. Ezért fontos a tét megfogal­mazása, hogy menjünk el vá­lasztani, legyen sikeres a vá­lasztás, álljon fel a társadalom­biztosítási alapot kezelő önkor­mányzat, váljon lehetővé a biz­tosítottak beleszólása az irányí­tásba. Ez a beleszólás konkreti­zálódjon a profiltisztításban, kerüljön ki ebből a nagy elosz­tási rendszerből a mintegy 66 milliárd forintnyi, nem oda va­ló finanszírozási feladat, erő­södjék a biztosítási elv. Az úgynevezettt közgyógyellátás és a szociális probléma kezelé­se legyen államilag garantált és ne az egészségügyi biztosítási alapból kerüljön finanszírozás­ra. Kapjon ez az önkormányzat vagyont, teremtsük meg a lehe­tőségét, hogy ezzel gazdálkod­jon. Ennek lehetősége válthat valóra a sikeres választások alapján. Egy-két éven belül elérve azt, hogy a társadalom­biztosítási alap gazdálkodása saját önkormányzata útján úgy működjön, hogy a három évvel ezelőtti szificites állapota, mely ma deficites, ismét pozi­tív mérleget mutasson, szolgál­va az állampolgárok egészség­ügyi ellátását. Ez tehát a tét, tisztelt állam­polgártársaim, ezért kérem, hogy minél többen vegyünk részt a választási munkában és a választásban. dr. Baráth Lajos gazdasági igazgató, Szeged !M. J. V. Önkormányzat kórháza Boszorkányok Szegeden Még mindig a fürdőjegyről Mi a tétje a tb­képviselő-választásoknak?

Next

/
Oldalképek
Tartalom