Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

SZERDA, 1993. ÁPR. 14. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A kishalak megehetik a nagyokat Marx tétele megfordult Mihály Zoltán karrierje gyorsnak mondható. 38 éves, a JATE-n szerzett programozó-matematikus diplomát. Egy ideig számítástechnikusként dolgozott, majd saját káeftét alapított. Jelenleg a Vidia Rt. gazdasági vezérigazgató helyettese. - Hogyan került ebbe a pozícióba? - Az Állami Vagyonügynökség privatizáció alatt álló vállalatok felügyelőbizottságaiba keresett szakembereket. Pályáztam, és szeptemberben a Vidia igazgatósági tagjai közé választottak. Nem ismertem a vállalatot, annyit tudtam róla, mint bármelyik szegedi polgár. A cég akkor csődeljárás alatt állt, az én feladatom volt az egyezség megkötése. Októberben volt a tárgyalás, sikerrel végződött. Decemberben Molnár Sándor, az új - többségi - tulajdonos megbízott a gazdasági igazgatói feladatok ellátásával. - Lát esélyt arra, hogy a Vidia visszaszerzi egykori piaci pozícióit? - A legsürgősebb feladat a cég talpraállítása, rentábilissá tétele. Ez nem megy áldozatok nélkül; komoly létszámleépítésre és a jóléti ingatlanok értékesítésére lesz szükség. Csak ezután következhet a cég reorganizációja. Nem lesz könnyű, mert rendkívül nagy a konkurencia. Sok olyan kisvállalkozás van, amelyik bizonytalan forrásból, a minőségre való tekintet nélkül szerzi be áruit, így alacsony áron forgalmazhatja azokat. Megfordulni látszik a marxi tétel: most a kishalak megeszik a nagyokat. Van azért, ami okot ad az optimizmusra. A kilencvenes évek elején úgy tűnt, hogy a termelői szféra is a kiskereskedőket részesíti előnyben. Nagy volt a kiábrándultság a régi nagy kereskedelmi cégekből és nagy a lelkesedés a kisvállalkozók iránt. Most viszont úgy tűnik, a gyárFotó: Schmidt Andrea Mihály Zoltán: „Van azért, ami okot ad az optimizmusra." tók rájöttek, hogy némely kiskereskedő nem megbízható, a kisvállalkozókkal szemben nincsenek garanciáik. Ezért kezdik ismét előnyben részesíteni a tradicionális, nagymúltú cégeket. - És mi a helyzet a fogyasztókkal? A Vidia vonzereje egykor az volt, hogy máshol beszerezhetetlen termékeket forgalmazott. - Az importliberalizáció véget vetett ennek az előnyös helyzetnek. Ráadásul a cég nem napi szükségleti cikkekkel kereskedik, márpedig az emberek manapság meggondolják, mit vásárolnak, és a fogyasztóképes kereslet növekedésére a közeljövőben nem lehet számítani. A Vidia egyetlen dologgal biztosíthatja helyét a piacon: a minőségi garanciákkal. - Ön, bár aktív szerepe már nincs benne, tulajdonosa a Mátrix 2000 számítástechnikai kft.-nek. Mit tapasztal a kompjúterpiacon? - Ebben a szférában tisztán érvényesülnek a piaci viszonyok, szinte kizárólagos a magánvállalkozók szerepe. A nyolcvanas években a számítástechnikában máshol nem tapasztalható konjunktúra volt; a nagyvállalkozók majd' mindegyike itt alapozta meg üzletét. Ma már ezen e téren is érezhető az általános recesszió, és mind a nagy külföldi, mind a számtalan, azonos kategóriájú hazai konkurens jelentette versennyel számolni kell. - Mivel lehet mégis talpon maradni? - Azzal, ha szembetűnően jó a termékek minősége, ha a cég nagymúltú és a dolgozók szaktudása kiemelkedő. - Ezek szerint nem árverseny van. - Ma már nem olyan tisztán árverseny, mint az előző években. A felhasználók rájöttek arra, hogy a minőség is fontos. Ennek ellenére a fizetőképesség még mindig korlátokat szab. - Térjünk vissza az ön személyéhez. Nem volt nehéz a váltás a saját kis cégétől a más tulajdonában lévő nagyvállalathoz? - A működés különbözősége jelent gondot, az eltérő döntéshozatali mechanizmus, a felelősségi viszonyok nagyvállalati jellege, ami első munkahelyemre, a Volán vállalatra emlékeztet. Ezeken a dolgokon - ha már nem válságmenedzselést kell folytatnunk - feltétlenül változtatni kell azért, hogy a cég rugalmasabb és hatékonyabb legyen. - Valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy az ön karrierje meglehetősen gyors. - Ezen még nem volt időm gondolkodni. Keczer Gabriella Kína messze van ? Évente egy Balatonnyi alkohol Néhány nappal ezelőtt 19 kínai üzletember járt Szegeden, hogy felvegye a kapcsolatot térségünk vállalkozóival. A hivatalos tájékoztatáson fölül most következzék néhány gondolat a tudósító észrevételeiből. 1. A vendégek pontosan érkeztek, és nem szűkölködtek a köszöntővel. 2. Saját tolmácsukon kívül a küldöttségvezető követségi főtanácsos is magyarul beszélt, sőt az érdemi tájékoztatást adó kereskedelmi tanácsos is. Maguk közt ráadásul angolul folyt a diskurzus - mindannyian bírták a nyelvet. 3. A hölgyek legszebbike egy ifjú vezérigazgató helyettes volt. 4. A férfiak természetesen öltönyben és nyakkendőben virítottak, de többen pulóvert viseltek alatta. 5. A kereskedelmi tanácsos hosszú ismertetője alatt többen mosolyogtak, amikor egy nálunk kétforintos magyar irkából olvasott fel adatokat. 6. De micsoda adatokat! 7. Kína óriási piac - mondta, s a szegedi vállalkozók arcára fagyott a mosoly a hallottak közben: naponta 47 ezer tonna sertéshúst esznek meg az emberek, és évente egy Balatonnyi alkoholt fogyasztanak. 8. Tavaly e földrésznyi országban 57 milliárd dollárt fektettek be a külföldiek. Ebből Magyarország egyetlen grillcsirke éttermet (?) működtet Pekingben. Nem lenne ideje ezt felülmúlni? Hisz nálunk már legalább 30 kínai étterem működik. 9. Ők folyamatos jönnek, befektetnek Magyarországon. Legutóbb megvették a szolnoki „bőrkonfekció"-gyárat, tervei közt pedig szállodák vásárlása szerepel. 10. Szegediek! Jöjjenek Kínába, néhány nap múlva vátjuk önöket a kantoni vásáron - invitálja a hallgatóságok az előadó. 11. A milyen céget lehetne alapítani Kínában javaslat mellett részletezik azt is, hogy külföldiek mire nem vállalkozhatnak náluk. Ez a felsorolás többszöröse az előbbinek. 12. Hamar kiderül, hogy mindkét fél eladni szeretne. A vendégek erre elképesztő mennyiségű vételi szándékot jelentenek be. Azért persze megmutatják azokat a ruhadarabokat is, amelyekre szívesen vennék szegedi vásárlók jelentkezését. Magukkal hozták, ott van a külön asztalon a kollekció (az angol nyelvű prospektust és az árakat elküldték előre). 13. Venni viszont csak a környező országok rivális cégeitől olcsóbban hajlandók. 14. Kína messze van? - kérdezi a küldöttségvezető, majd utal a Magyarországon képviseletet nyitott húsz állami vállalatra, és a 4000 hozzánk érkezett magánvállalkozó (?) üzletemberre. - Nem, nem messze vagyunk egymástól, csak meg kell találni a kölcsönösen előnyös üzleteket - bíztatja a szegedi partnereket. 15. Megindulunk a különasztal felé. V. I. P. A hazánkban is jelenlévő hat legnagyobb könyvvizsgáló cég megállapodást kötött arról, hogy a hitelkonszolidáció hatásait a mérlegzárás idejére az állam és az illető pénzintézetek között végleges megállapodás alapján Hitelkonszolidáció érvényesítik be a pénzintézetek 1992-es nemzetközi mérlegében - tájékoztatta az MTI-t a megállapodás egyik résztvevője, az Emst and Young szakértője. Annak, hogy a hitelkonszolidáció eredménye bekerül-e a nemzetközi normák szerint összeállított 1ASmérlegbe, a pénzügyi jelentés megjegyzéseibe, a banki privatizációs tárgyalásokban lehet nagy szerepe. Csomagolás, különtelefonnal Időzíteni se lehetett volna jobban. Már-már azt hitte az ember, jól ki van ez csinálva! Időre rendelték! Miközben az őszibarack intenzív termesztésének lehetőségeiről tanácskoztak Szatymazon a körzet termelői, beleértve a csomagolás évtizedek óta húzódó gondját is, megcsörrent a telefon az irodában. Makóról hívták a tanácskozás szervezőjét, és azt mondták... Tegyük el néhány percre, hogy mit mondtak a telefonba, előbb arról szóljunk, amiről az éppen soron lévő előadó beszélt. Kovács Sándor főiskolai tanársegéd először a nagy őszibarack-termesztő Mohácsi Mátyás könyvéből idézett. Bécsben kérdezte meg tőle valaki, ennek a századnak az elején, minek a rövidítése a MÁV? Mondta neki németre fordítva, hogy Magyar Állami Vasút. A német ajkú vendég azonban német szavakból oldotta föl a rövidítést, ami viszont magyarra fordítva ez volt: Az én szegény hazám! Mert aki ilyen gyönyörű gyümölcsöt ilyen hitványul visz a piacra, az csak a szegény hazám lehet. Időközben elmúlik alólunk a század, de a gond gond marad. Most se tudunk megfelelően csomagolni. Változatlanul gyönyörű a termésünk, de nem tudjuk kínálni. Az igaz, hazánk szegény rétege több gyümölcsöt fogyasztana, mint a közép-, vagy a gazdag réteg, halljuk. Mert több a szegény, mint a gazdag, és a szegény ember nem a csomagolóanyagot nézi, hanem azt, amit megehet, de a gyümölcstermelőnek mégiscsak a pénzesebbekre kell gondolnia. Hiába indítja azonban útjára a legfinomabb portékáját, beletáplálván a hazai kereskedelem labirintusaiba - fölrajzolta a táblára az előadó Magyarország térképét, csupa-csupa útvesztőkkel kitöltve -, mire a fogyasztóhoz jut, legföljebb közepes minőségű lesz. Szólt arról, hogy a Nyugat fejlett országaiban a létező gyümölcs felét szupermarketekben árulják, olyan szigorú föltételek szerint, mi még a küszöbig se nagyon jutunk el. Az is igaz, bent a boltban már a piac nyüzsgését igyekszik imitálni a szupermarket is, sokféle portékát öntve a vásárló elé, de annak minden darabja gyönyörű. Láthattunk diaképeket néhány szuperbolt belsejéből, és ámulhattunk vérmérsékletünk szerint. Szatymazon azonban nem szabad ámuldoznunk, itt eladni akarnak! Itt lépni kell, de azonnal! Szóba jött az is, hogy a kinti zöldek győzelmeként annak kell eltakarítania a csomagolóanyagot, aki beviszi az országba. Faládák lehetőleg ki se kerüljenek, mert vissza is kell hoznunk, de nagyobb gond, hogy hatalmas erdők pusztulása árán készülhetnek csak fából a gyümölcsös ládák. A papírdobozoké kezd lenni az előny, mert annak az eltakarítását - az újrafolhasználás reményében - vállalják az egyes országok, és ráadásul olyan adalék is kerülhet a papír anyagába, ami meghosszabbítja akár egy héttel is a benne tárolt gyümölcs élvezhetőségét. A tendenciák azt mutatják, egész Furópában bevezetik a környezet tökéletes védelmét célzó göngyöleg-eltakarítási módszert, és föltehetően begyűrűzik hazánkba is. Eddig jutott az előadó, amikor visszajött a telefontól Szél István. Azt mondta neki a makai hölgy, itthon is adnák akár háromszorosát is az őszibarack tavalyi árának, ha nem odadobálva kapnák, hanem szépen csomagolva. Kívánsága viszont csak annyi, hozzák vissza a régi, jóízű őszibarackot! Azokat a fajtákat, amelyek puszta látására majdnem elcsordult a nyálunk. Figyelem fogadta a makai telefonáló szavait. Horváth Dezső A csődbejutott Budapesti Húsipari Vállalat termelésének megszüntetésével veszélybe került egy nemzetközileg ismert márkás termékünk, a Herz szalámi sorsa is. A szalámit és kolbászt gyártó Herz gyár privatizációs pályázatára a Pick is jelentkezett, de az "ÁVÜ egyelőre elhalasztotta döntését. Átmeneti megoldásként februártól augusztus 15-ig a szegedi gyár bérli a pestit. Ezidő alatt egyharmadával nő a Pick érdekeltségű gyártás kapacitása, mely 1800 tonnányi pluszt jelent a szalámi és kolbász gyártásban, s közel ugyanennyit az exportban. A megnövekedett alapanyagigény a szegedi vágóhíd gazdaságosabb kihasználását szolgálja. A privatizáción túljutott, tőzsdei megmérettetésnek is kitett nemzetközi színvonalú cég, a Pick sem tudja elkerülni a sorscsapásokat. A két héttel ezelőtti budapesti tűzeset alkalmával a füstölő kapacitás 15 százaléka semmisült meg, s ezzel a legyártható mennyiség közel 300 tonnányival csorbult. Az első szegedi gyártatású Herz szalámi május végén lesz „piacérett", itt a száj.- és körömfájás ürügyével befagyasztott export nem érezteti hatását. Szegeden annál inkább zavart okozhat a korlátozás. Amennyiben legalább a szalámira nem oldják föl napokon belül a tilalmat, „gyűrődni fog" a gyártási folyamat eleje. Az Érlelődő Herz, torlódó Pick Több nap - több kolbász Gazda szeme hizlalja a jószágot. Hűs vétó Fotó: Somogyi Károlyné érlelőben rekedt, kiszállításra való tételek miatt a szalámi sertések vágását is szüneteltetni kell. Ez a szerződéses felvásárlás további csúszását okozza, mely végsősoron a sertéstartás jövedelmezőségét rontja. A pestis miatti vészfék kiengedése után túl hamar jött az övön aluli ütés, hisz épp mostanra lendült be az export. Az első negyedévi pangás 10 százalékkal vetette vissza a tervezett vágási ütemet, s már emiatt 7 ezer nagyüzemi és 4 ezer kommersz sertés átvétele torlódik. A helyzet konszolidálódása helyett a romlás eshetősége a nagyobb. Az időleges többlet levezetésében segíthetne, a szállítások felújítása a FÁK országaiba. Ennek feltételeként mielőbb döntésre kellene vinni az export támogatások ügyét. Belföldön nincs esélyük a forgalomnövelésre, ugyanis a sertés túlkínálatot kihasználó, olcsóbb felvásárlási árat alkalmazó konkurrensek a készítményeiket is olcsóban tudják adni. A Picket viszont köti a termelők érdekében szerződésben kikötött 80 forintos garantált felvásárlási ár. A kommersz és a minőségi közötti különbségtételtől sem lehet eltekinteni, ez kilónként újabb 5-10 forintot jelent. T. Sz. I.