Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

SZERDA, 1993. ÁPR. 14. Tájékozódás a kulturális problémákról Fekete György szegedi megbeszélései HAZAI TÜKÖR 5 Fotó: Somogyi Károlyné Neobarokkból szecesszió - Eltüntetett hölgyek Kávéház helyett bank az emberek megálllak csodálkozni..." „A Reök-palota felújítása közben örömmel tapasztaltam, hogy amint egyre jobban kibomlott a ház szépsége, az utcán járó emberek megálltak csodálkozni, örültek a látványnak, és elmondták a véleményüket" mondta Koczor György építész, aki a szegedi szecesszió legrangosabb épületének helyreállítási munkáit vezette. Ezen félül még egy az egykori bisztró helyére kerülő Agrobank belső tereit is meg kellett terveznie. Az épftész arról beszélt, hogyan birkózott meg a különleges feladattal. A Közélet Alapítvány meghívásának tett eleget tegnap Fekete György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára. Szegedi látogatása alkalmával előbb találkozott az MDF és a KDNP kulturával foglalkozó képviselőivel, részt vett az MDF taggyűlésén, végül pedig a fórumosok szegedi szervezetének általános tisztújító értekezletén. • A két párt képviselőivel folytatott megbeszélésén milyen kérdésekről tárgyaltak? - Helyi önkormányzati képviselők vettek részt a találkozón: a színházból, az egyetemekről, más kulturális intézményekből. Elmondták, hogy milyen gondjaik vannak szűkebb környezetükben, természetesen a kultura vonatkozásában. • Említene néhányat ezek közül? - Természetesen. A különféle egyetemi problémáktól kezdve, a tankönyvkiadáson és -terjesztésen át, az Aba-Novák freskó felújításáig beszámoltak azokról a gondokról, amelyek megnehezítik mindennapi munkájukat. A gazdasági kérdésekhez tartozik, hogy a könnyűipari üzemekkel párhuzamosan, pl. az élelmiszeriparral kapcsolatosan csomagolástechnikai központ is lehetne a város, természetesen a legmodernebb, környezetkímélő techhnológiával, amely egyben a környezet szemétterhelését is erőteljesen csökkenthetné. Kevesen gondolják talán pl., hogy a tej dobozolása is erősen elavult technika, bármilyen higiénikus is. A legmodernebb az üveges tej, sőt a tejautomaták, melyek egyszer megvásárolható speciális üveggel működnek. A le nem bomló tejeszacskók által okozott környezetszennyezés egyik napról a másikra megszűnne. Miért ne lehetne Szeged ennek az ügynek a kezdeményezője? A másik témakör a tiszta víz. Turistacsalogató lehet két folyónk, ha tiszta. Sajnos a Maros szennyezettsége Szegednél is rontja a Tisza vízminőségét. Kevesen tudják azonban, hogy a szomszédból eredő szennyezés csak körülbelül a felét teszi ki az íisszszennyezésnek, míg a másik fele a magyar szakaszon keletkezik! Ezért sürgősen szükség van a román intézményekkel való szoros együttműködés mellett a Maros mindkét partján lévő magyar településekkel való tárgyalásokra is! Fontos feladatunk a talajvízbázis megőrzése. Minőségével máris problémák vannak, a talajvízkészlet elszennyeződésének veszélye reális. Ezzel kapcsolatban tartom fontosnak a városszéli állattartó telepek (pl. baktói) távolabbra telepítését, és a környező mezőgazdaság vegyszerfelhasználásának csökkentését. Távoli tervként javaslom az ivóvíz és az ipari víz, öntözővíz elkülönítését. Az öntözővízzel kapcsolatosan ajánlatos a szikesedési problémákra odafigyelni. Lakótelepeink záportározó tói is szenynyezettek, bűzös víz bevezetése állapítható meg. Sűrűn lakott környéken ez különösen megengedhetetlen. Az egész vízkérdéshez szo• Önnek volt-e valamilyen fontos mondandója a szegedieknek. Elsősorban a kormányzati intézkedésekre és azok hatására gondolok? - Elsősorban azokról a tapasztalatokról számoltam be, amelyek a kormány csaknem 3 éves munkája során szerzett, külön kitérve természetszerűleg a kultura, az oktatás, a közművelődés területeire. Arról is szóltam, hogy milyen kapcsolataink voltak e területtel, hogyan folyik a törvénykezés, s azokról a nem titkolt „intimitásokról" az államigazgatási munkában, amelyeknek egyfajta vetülete van az önkormányzati munkában is... Fekete György helyettes államtitkár, mint ismeretes, hamarosan megválik mostani beosztásától. Indoklása: magánjellegű okok késztették arra. hogy kérelmezze nyugdíjaztatását. Kérésének eleget is tettek. Arra a kérdésre viszont, hogy ki lesz az utódja és ő javasolt-e valakit, határozott nemmel válaszolt. K. F. 26. rosan kapcsolódik Szeged és a környék szennyvizének tisztítatlan állapotban való beleengedése a Tiszába. A csatornázás elmaradottsága tetézi a bajt. így mindenképpen első számú feladatként kell megjelölni a szennyvíztisztítómű megépítését, és a közműhálózat, szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését. Még akkor is, ha ez bizonyos terheket ró a lakosságra. Nem javaslom azonban az ilyen komplex beruházásra alkalmatlan hazai cégekre bízni a modern technológiát igénylő feladatot, legfeljebb profiljukba vágó részfeladatok megoldására szerződtetni őket. Nagy restanciája városunknak az értékes termálvíz kihasználatlansága. Nemcsak gyógyító hatásukra gondolok, hanem a vele való fűtésre, persze ha megoldott lenne az elhasznált víz visszavezetése. Sok szó esett a levegőtisztaságról is. Közismerten poros városunk ezen problémájának megoldása már rég ismert, mégsem történt semmi ez ügyben. A zöldfelületek jelentős növelése, városi fasorok, városkörnyéki erdősávok telepítése lenne a feladat, ehelyett az utóbbi években még csökkent is a növényzet. Itt jegyzem meg, hogy a koncepció, és a felkért referálok is egyetértettek ezzel, de hangsúlyozni kell az önkormányzat jelentős szerepvállalását ebben a halaszthatatlan ügyben. A legjobb javaslatok ökológusoktól származtak (Gallé L., Fekete Z.). Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni azt a ma már elkerülhetetlen tényt, hogy kisebb-nagyobb fejlesztési, beruházási, tájalakítási stb. programoknál tévedés lenne ökológusok megkérdezése nélkül dönteni. Dicséret illeti a városfejlesztési koncepció alkotóit, hogy erre az útra léptek. Reméljük, e modern gondolkodásmód rögzül majd a folytatásban is. (Folytatjuk.) Dr. Molnár Gyula Zöld Párt Az 1907-ben befejezett épület sarkán még a '80-as évek közepén is gyorsbüfé működött - az eldobott zsíros edények és a lángosmaradék a bezárás után két évvel is ugyanott hevertek. Az füsttől elfeketedett falak siralmas látványt tártak a belépő szeme elé. A helyiségbe eredetileg kávéhájat terveztek, de akkoriban nem jelentkezett alkalmas befektető. így vásárolta meg a bérleti jogot az Agrobank, amely jó mecenásnak bizonyult, mert nem sajnálta a pénzt az épület rangjához illő belső tér kialakítására. A sarokrész átépítésével egy időben jelentkezett az Szegedi Ingatlankezelő Vállalat rekonstrukciós szándéka: a kezdetben rutinfeladatként fölfogott tervből éppen az bankhelyiség „kisugárzásának" köszönhetően - végül a teljes épületkülső szakmai kritikákat is kiálló fölújítása lett. Az első lépés a teljes külső vakolat leverése volt. Magyar Ede épületének díszítése a megrendelő, Reök Iván vízépítő mérnök foglalkozására utalt: a liliomok, a sás víz alatti és feletti világa jelent meg az ornamentikában. A szeceszszióra jellemző, szeszélyes növényi mintákkal mozgalmassá tett falak azonban nehezen állták az időjárás ostromát, s oly mértékig megrongálódtak, hogy - előzetes mintavétel után - az összes díszítményt újra el kellett készíteni. A vakolat eltávolításakor néhány meglepetés is érte az építőket. A legnagyobb szenzációt az jelentette, amikor a Kölcsey utcai párkányszakaszon az egyik kalapács egyszer csak beesett a fal mögé... Ekkor derült ki, hogy az eredeti falsík mögött 50-60 centiméterrel egy másik is van, amelyet festetlen gipszmintákkal díszítettek. Fölvetődött a kérdés: meghagyni, vagy ismét befalazni az eredeti díszeket? Az akkor még Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség nevet viselő intézmény szakemberei végül arra az álláspontra jutottak, hogy valószínűleg az építés közbeni módosításról van szó, amely egy újabb építészeti gondolat fölvetődésének ered ménye. Ezért újra betakarták a „leletet", amelynek díszítményei között nőalakokat is találtak. Hasonló sorsra jutottak, mint a párkány alatt eredetileg tervezett, szecessziós nőalakok, amelyeknek eltüntetésében a megrendelő Reök Iván családjának nőtagjai is szerepet játszhattak - talán ízlésüket sértette a látvány... Koczor György arról is beszélt, hogy a Reök-palota fölújítási terveit nem lehetett otthon, az íróasztal mellett elkészíteni. Éppen az előbbihez hasonló, váratlan fordulatok miatt, számtalan helyszíni rajz született, nem egyszer fönt, az állványokon. Ugyancsak a homlokzat rekonstrukciója idején derült ki. hogy a sarkon látható zárt erkély eredetileg nyitott volt, ám ezt is meghagyták az évtizedek óta megszokott formájában. Különösen nehéz feladatot jelentett a csapadékvíz elvezetése, hiszen az épületen hiába keresünk ereszcsatornákat: a vizet odafönn párkánytálca gyűjtötte össze, s vezette be a falak mögé, ahol a szivárgások sok bajt okoztak. A tető borításán is sokat vitatkoztak, hiszen az „igazi" szeceszszió a színes-mázas cserépfedést kedvelte, itt pedig palával borították az épületet. Ez a tény is arra utal. amiről a fönnmaradt tervváltozatok is árulkodnak: az első, neobarokk változatot hirtelen követte a századfordulón divatos szecessziós átírás, ezért csak az utcai homlokzat tagozatai alakultak át, a belső szerkezet érintetlen maradt, s a tetőre sem tetjdedt már ki a tervező figyelme. Most grafitszürke pala emeli ki - finom háttérként - a ház színeinek és formáinak hangulatát. A tetőre új kéményfejezeteket raktak; az épülethez illeszkedő formák szerkezeti kialakítása azonban hangsúlyosan jelzi, hogy korunkban készültek. A bisztró helyén alapos vízszigetelést kellett végezni; kicserélték a pince fölötti födémet, és a portálokat is újrafaragták - a fakereteknek meg kellett tartaniuk a különleges biztonsági előírásoknak is megfelelő, kettős üvegfalat. A sarkon egykor vendéglő várta a betérőket; most ugyanitt banki funkcióknak kellett helyet kialakítani. A vendéglő két oldalán régen kis üzletek sorakoztak, s a belső térelválasztó rendszer is hozzájuk igazodott. Az Agrobank ügyfelei számára nyitott, közönségszolgálati tere az előbbieknek megfelelően jött létre. A bútorokat terelvalasztó rendszerként fölhasználó belsőépítész. Fekete György (aki napjainban politikusként is közismert) ugyancsak a szecesszió formáit vitte tovább. A viszonylag alacsonyan függő csillárok sora bensőségesebbé szűkíti az eredetileg fölmagasodó teret. Koczor György új lehetőségként galériát nyitott, emlékeztetve arra, hogy a földszint belső traktusát eredetileg is megosztották. A galériafal áttörései megismétlik az utcai ablaknyílások (portálok) formáit, s az építész a hagyományos mellvédek elhagyásával, a ház díszítményeihez igazodó, fémvázas lezárást alkalmazott. A padlót a „szabványos" márvány helyett öntött és színezett műkő zúzalékkal, ún. terrazzoburkolattal fedték. Az építésztervező külön elismeréssel beszélt azokról a mesterekről, akikkel alkalma volt együtt dolgozni. „Igazi közösségi szellem alakult ki... még vasárnap is örömmel dolgoztunk együtt, meleg pogácsa és kávé mellett. Ez talán a legfontosabb: egy igényes épület létrehozásához sok ember együttműködése, együtt gondolkodása szükséges. A Reök-palota munkáinál találkozott az ötvös, az üvegművész, a díszítőfestő, a restaurátor, és a többiek..." m A Reök-palota a negyedik épület a háztömbben, amellyel már „történt valami." Az Auer-ház újra fölépül, a Kárász utcai színházi jegyiroda - igaz, csak homlokzatán - már korábban megszépült, a képcsarnok épületének „kritikai felújítását" pedig nemrégen ugyancsak Koczor György végezte, aki az egész tömb rehabilitációjára is készített tervekel. A tömböt körülfogó utcákat összekötő belső átjárók, s a rájuk gyöngyszemekként fölfűzött terek már csakugyan a város büszkeségévé tehetnék az épületegyüttest. Ha lenne rá pénz, és befektető... Nyilas Péter • A belsőépítész: Fekete György Ébredés a modernizmusból „Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek alapvető jellemvonása volt egy meglehetősen megalapozatlan, ún. „snassz-ntodernizmus." Az alumíniumvilágban - tudatlanságunknál és felelőtlenségünknél fogva - sokat bontottunk és romboltunk. A kérdés az volt, ki mikor ébredt ebből a modernizmusból... A '70-es évek táján már elkezdtük szégyellni a történteket. Akkoriban én illusztrálhattam az „Ismerjük meg a búlorstílusokat" című könyvet, és - mivel a bútor egy kis méretű architektúra így könnyebb volt az építészet történetét is újra földolgozni. A; Agrobank szecessziós stílusú szegedi fiókja izgalmas feladat volt; szerencsére Hódmezővásárhelyen egy takarékpénztár emeletén megtaláltuk a maradványát egy századeleji banknak: pénztárt, pultot, polcot. Ebből indultunk el. A Reökpalota lépcsőházában, egyegy konyhájában aztán további stílushéli fogódzókra bukkantunk: a korlátok, ajtók, frízek, girlandok alakítását az ötvösmunkák, díszítőfestések során is hasznosíthattuk. Érdekesség, hogy - a banktechnika fejlődése miatt - menet közben még egyszer meg kellett tervezni az egészet. Az így létrejött egyéges, szecessziós enteriőr párját ritkítja - remélem, szeretik a szegediek..." MHMMMHM • Vita Szeged jövőjéről Városfejlesztés - a zöldek szemével