Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

PÉNTEK, 1993. ÁPR. 9. HAZAI TÜKÖR 5 Vásárhelyi menetrend Tegnap részletesen be­számoltunk az önkor­mányzati törvény léte óta egyedülálló eseményről: egy megyei jogú város képviselő-testülete - vél­hetően politikai indítta­tásból, am gazdasági visz­szaélésekre hivatkozva ­felfüggesztette polgármes­terét. A konzervatív pár­tok által támogatott dr. Rapcsák András szerint az ellenzéki (elsősorban SZDSZ­es) puccsisták már régóta készültek e lépésre. A má­sik oldal arra hivatkozik, hogy a virilista polgármes­ter jelenlegi pozícióját gazdasági hatalma kitelje­sítésére használta fel. A kívülálló számára úgy tűnik, az „ügy" még csak éppen elkezdődött, hiszen a felfüggesztés procedú­rája során a közgyűlés for­mai hibát vétett. A törvé­nyességi felügyeletet gya­korló köztársasági megbí­zott, dr. Farkas László ál­lamtitkár ma alakítja ki álláspontját, s az ünnep utáni kedden a vásárhelyi honatyák már ennek isme­retében tárgyalják újra az ügyet, persze csak ha akarják. S. 1. Május 15-ig Uj igazolvány a menekülteknek Március 3-án hozott kor­mányrendelet értelmében az 1989-ben alakult BM Mene­kültügyi Hivatal a jövőben is ennek a minisztériumnak az alárendeltségében működik majd, kibővített feladatkörrel, központi államigazgatási szerv­ként Menekültügyi és Migráci­ós Hivatal néven. Az elmúlt négy év alatt, amióta ez a hi­vatal működik és környékün­kön, elsősorban a délszláv válság következtében beállt háborús állapotok uralkodnak, több mint 100 ezer menekült vagy ideiglenesen hazánkban oltalmat kérő idegen állam­polgárról tesz említést a sta­tisztika. A világ és az ország közvéleménye tudomást szerzett a szerencsétlen emberekkel való törődésünkről, gondoskodásunk­ról, s arról is, hogy ebben a kér­désben, a menekültek megítélé­sében Magyarországon pártállás­ra való tekintet nélkül kon­szenzus alakult ki. Az új hivatal első nagyobb akciója a napokban kezdődött. Ennek keretében lecserélik a volt Jugoszláviából érkezett ideiglenes védelmet kérők úgy­nevezett menedékes igazol­ványát. Tekintettel, hogy leg­többen éppen a déli határvi­déken tartózkodnak és sokan élvezik a magyar családok humanitárius segítségnyújtását, nem jelentkeznek az említett hivatalnál, vagy ha igen, akkor még rfem értesültek az iga­zolványcsere szükségességé­ről, ezért hívjuk fel a figyelmet az alábbiakra. Az úgynevezett területi me­nedékesek (nem tévesztendő össze a menekült státust kapott külföldi állampolgárokkal, akik jóval kevesebben vannak és a Genfi konvenció meghatáro­zása szerint szűkebb kategóriát képviselnek) április 6-tól má­jus 15-éig csak az új menedé­kes igazolvánnyal vehetik igénybe a nekik nyújtott ellá­tást. Éppen ezért a jelzett idő­szakban minden nagykorú me­nedékes jelentkezzék a lakó­helyéhez legközelebb eső re­gisztráló helyen és a következő okmányokat vigye magával: személyazonosságot igazoló okmányt (útlevél, személyi igazolvány), a régi menedékes igazolványt és az úgynevezett segélyezési könyvet, ha ilyennel rendelkezik. Az igazolványok cseréje a menedékesek ellátá­sának teljessé tétele, az igény­bevett támogatás hatékony el­lenőrzése és az ideiglenes rqe­nedéket kérők pontos nyilván­tartása miatt szükséges. Szegeden a menedékesek a Kossuth Lajos sugárúton (22­24 szám alatt) lévő Menekült­ügyi Hivatalban és a Fekete Sas utcai lakcímnyilvántartó irodában jelentkezhetnek min­den munkanap 8-16 óra között. Kisimre awHMBWKanme • Az maradnak a lakások? Idegenkedés az elidegenítéstől ik be - mondja Kovácsné. A házmester pedig a kezét tárja szét. • Novozsilov természetesen tisztában van azzal, hogy Hrus­csov, ha egyáltalán hajlandó beleolvasni egy ilyen jelenték­telen volumenű dolgokról szó­ló jelentésbe, elsősorban a számára érthető politikai mu­tatókra kíváncsi. Magától ér­tetődő, hogy erről is referál. Méghozzá optimista hangokat üt meg. Tudja, úgysem Szege­den múlik a végső győzelem, ha itt egyelőre nem is igazán mennek a dolgok, az csak késlelteti a város felzárkózását az egységes vonalhoz. Még csak az kellene, hogy destruk­tív hangot üssön meg. A leg­fontosabb politikai hír tehát az lesz, hogy: „a pártszervezetek erőre kapnak." Ezt mindjárt, szokásához híven, kellő statisztikai appa­rátussal támasztja alá: „De­cember végén a városban 56 pártszervezet működött, ben­nük 1667 párttaggal, január 26­án viszont már 115 pártalap­szervezet volt, bennük 2296 párttag, vagyis egyetlen hónap alatt a pártszervezetek száma megduplázódott, a párttagoké pedig 38 százalékkal nőtt. Már valamennyi fontos üzemben van pártszervezet. Nem érdektelenek azok az adatok, amelyek a városi párt­szervezet tagjainak szociális és életkori megoszlásáról, vala­mint a párttagságának időtarta­máról vallanak. Az 50 évnél idősebb párttagok számaránya 38 százaléka, az 1945-1948 között (vagyis a proletárdik­tatúra végleges győzelme előtt) belépteké 78 százalék, köztük az illegális elvtársaké 14 szá­zalék. Mindebből az követke­zik, hogy az MSZMP-be az ellenforradalmi lázadás után elsőként A RÉGI PÁRTTAG­SÁGÚ ÉS NAGY ÉLETTA­PASZTALATTAL BÍRÓ ELV­TÁRSAK LÉPTEK BE, AZOK AZ EMBEREK, AKIK EL­KÖTELEZTÉK MAGUKAT A KOMMUNIZMUS ÜGYÉ­NEK, A HAZAI SZOCI­ALISTA ÉPÍTÉS ÜGYÉ­NEK." Kissé expresszionistának tűnik ez a levél a váratlanul nagybetűvel kiemelt részek miatt. De Novozsilov biztosra akar menni, ha egyszer a vezér kézbe vette a papírt, a nagy­betűs részeket csak elolvassa. Az ilyen lényegbevágó sum­mázatokat azonban nemcsak statisztikával kell alátámasz­tani, hanem egyedi példákkal is, amelyek szintén a dolgo­zatíró gondosságát sugallják. Mindenekelőtt szükség van demonstrálható hívekre. Lehe­tőleg a már említett tapasztalt bolsevikok közül választva őket. Kutyából nem lesz szalonna „A városi pártbizottságon rendezett tanácskozáson Kraj­kó elvtárs (1924-es párttag) • A szegedi önkormányzat minap alkotott új rendeletet, amellyel ezek értékesítését, csúnya szóval „elidegenítését" szabályozta. A tilalomfák meg­maradtak, de közel tízezer ingatlannál szabad a vásár. Kérdés, hogy az új feltételek mellett - a korábbinál mé­lyebben kell a zsebbe nyúlni ­kapnak-e az alkalmon a bérlők. Nem mindegy persze, hogy egy jófekvésű, centrumban lévő fészekről, avagy perem­kerületi ötödik szinti panelról van szó. Tarján, Pósz Jenő utca 5. Nem szól ránk a házmester. Az ablakot takarítja. Majd a kony­hában beszélgetünk. - Négy lépcsőház, 56 lakás tartozik hozzám - mondja Mik­lós Antalné, az 1KV alkal­mazottja. - A lakók már két­három éve beadták a kérelmet, hogy megvásárolnák a lakáso­kat. Csend volt a téma körül. Mostanra meg teljesen más a helyzet. Nincs pénz, uram! Ha akarnák sem bírnák kifizetni! A zárőszint beázik, azt még akkor se vennék meg, ha lenne rávaló. Ahogy beszélik: lépcsőházanként talán három család akad, amelyik fontol­gatja, belevág. Az meg kevés... - Mondja, hogy nincs pénzük az embereknek. A lak­bért mindenki kifizeti? - Éppen most vonták meg az idősektől a támogatást, emelkedett az összeg. Ennek ellenére senkinek nincs hátra­léka. Ha nem esznek, akkor is kispórolják a lakbért. Van aki csak a szociális segéllyel tudja megoldani. Tartanak attól az emberek, hogy ha nem fi­zetnek, kipenderítik őket. Már olyasmit is beszélnek, hogy a gazdagabbak lakókkal együtt megveszik a lépcsőházat és akkor annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Na, az aztán szép világ lesz... Komolyan mondom magának, ha ez így megy tovább, legközelebb a kommunistákra szavazunk, mert akkor volt a legjobb... A házmesteri lakásból csak a szomszédba kell átkopog­nunk. Erdősi Ernő időmil­liomos, nyugdíjas. Szívesen fejti ki véleményét a témában. - Most mondja meg nekem, mi a fenének vegyük m.eg? Örökölni nem lehet. Már eddig is egy csomó pénzt költöttünk mondotta: Túl óvatosak va­gyunk a tevékenységünkben. Én a kemény politika híve va­gyok. A városban még egyet­len ellenforradalmár ellen sem indult szigorú bírósági eljárás. Az ellenforradalmárok elleni harc módszereiről szólva ér­dekes gondolatot vetett fel: ha a porcelánboltba betéved egy elefánt és elkezdi összetörni a berendezést, hiába uszítunk rá ezernyi legyet, hogy majdcsak felfalják. Szégyen lenne ránk nézve, ha hazánk történetében másodszor sem tudnánk élni a Szovjet Hadsereg jelenlétével, és nem tudnánk kemény kézzel rendet teremteni. Pusztai elv­társ, az Állami Biztosító párt­szervezetének tagja fejtette ki: az ellenséggel keményen és határozottan kell harcolni. Ku­tyából nem lesz szalonna! Amikor az elvtársak így nyi­latkoznak meg, ezzel nem tö­meges megtorlásokra gondol­nak, csak arra, hogy az aktív ellenforradalmárok tevékeny­ségét kell megfékezni. A vá­rosi pb. a központi szervekkel karöltve intézkedéseket foga­natosít a helyi hatalmi szervek erősítésére. Észrevehetőén megerősödött a rendőrség, me­lyet a legjobb vezető káde­rekkel töltenek fel. Hasonló ' iát! : - Többek között itt á: (Fotó: Schmidt Andrea) rá és festés előtt állunk. Két éve még játszottunk a gon­dolattal. Áz akkori igazgató, Prágai Tibi jóbarátom, de nem kértem meg, hogy segítsen az ügy gyorsításában. Még jó, mert hülyeséget csinátunk volna. Ennek a kettő plusz kettesnek 25oo fölött van a havi lakbére. Rezsire 9ooo megy el. A feleségem tizenhét év alatt megszerette a helyet, de én nem tudom. A Bel­városban laktam sokáig, csak szanálták az épületet. Száz szónak is egy a vége: minek vegye az ember a nyakába az IKV nyűgeit? A házmesternő már emlí­tette, nem főnyeremény a legfelsőbb szinten lakni. Nemcsak a lépcsőzás okán. Ezt erősítgeti Kovács Sándorné is. Körbevezet a lakásán és a beázások nyomait mutogatja. - Ha esik az eső, akkor azonnal kapjuk elő az edé­nyeket - avat be a házi rituális szokásokba. - Az IKV fütyül az egészre. Bezzeg a mel­lettünk lévő két lépcsőházban munka folyik az ügyészi szer­veknél is, de egyelőre rossz a helyzet az igazságügyi szer­vekben, különösen mert a központi apparátusnál nem talál támogatásra a helyi szer­vek azon törekvése, hogy meg­tisztítsák a bíróságokat az ellenforradalmárok ellen ho­zott határozott intézkedéseket szabó tálóktól." Vagyis egyelőre nem akar összeállni a későbbi vérbírák csapata. De hát '57 elején va­gyunk, van még idő a de­monstratív perekig. Novozsi­lov természetesen tudja, hogy egy ilyen beszámolóban csak kellő mennyiségű negatívum­mal lehet a pozitívumokat hitelesíteni. Például meg kell magyaráztatni a statisztikák szerint látványosan aktivizá­lódó helyi kommunistákkal a szovjet szempontból kataszt­rofálisnak is minősíthető bi­zonyítványukat. A legelső probléma a kritikus helyzetben csődöt mondott MDP-tagokkal kapcsolatos. Az ok érthető: futószalagon ment a pártépítás. „A Kenderfonógyár igazga­tója, Nagygyörgy elvtársnő tisztességgel megoldották a szigetelést, mielőtt eladták volna. Igaz, nálunk nem laknak ügyészek, se „ingatlankeze­lősök"... L-betű alakú a házunk, ennek csak a közepét adták el a régi feltételek mellett. Ugyan miért? Szóval, letettünk a vásárlásról. -Es ha a lakbér emelkedik? - Még mindig jobban jövünk ki bérlőként. Elmé­letileg ötven évet bír a panel. Amikor tapétáztunk, a résen átnyúltam a szomszéd épület­hez. A ház 18 éves. A panelek közti tömítések levegősek. Vízkőtelenítve még nem volt a rendszer. Erre előbb-utóbb muszáj lesz költeni, méghozzá nem is keveset. Arra gon­doltunk, hogy minőségi cse­rével szabadulunk meg innen, ha tudunk... Ilyen az ábra. Pedig Tarján még nem is a világ vége. Az IKV-től kapom a tippet. Ugyan nézzem már meg, mit szólnak az új rendelethez az Arany János utca l-ben, mert változatlanul tilalmi listán mondta ezekről a hibákról: Csodálkoznak azon, hogy az ellenforradalmi lázadás alatt olyan sok párttag viselkedett méltatlanul, és nem kelt a nép­hatalom védelmére? De arról tudnak-e, hogy a 2100 főt foglalkoztató gyárban több mint 800-an a párt tagjai vol­tak? Hogyan történhetett meg mindez? Úgy, hogy év elején, amikor én mint igazgató megkaptam a termelési tervet, a párttitkár ugyanígy kézhez kapta a pártépítését. így aztán a feladatok teljesítése és túl­teljesítése során el is értük a 800 fős párttagságot." Persze a történelmi tapasz­talatok a Kenderfonógyárban is megmutatták a kibontakozás útját, és ebben nagy része volt a szocialista sajtónak. Csupán egy kicsit kézbe kellett venni. „A Szegedi Néplap c. városi újság, mely nem is olyan rég még sok politikai hibát köve­tett el, a megfelelő pártszer­vezet kérésére cikket közölt arról, »mire használják az el­lenséges elemek a Textilművek munkástanácsát«. A cikk éles, harcos szellemben leplezte le a munkástanács elnökének, Hor­vannak. Régóta és nagyon szeretnék megvásárolni a lakásokat. Gyönyörű épület, a város szíve, Tisza-part. Az egyik lakó, Vajda úr éppen a külső folyosót önti nyakon egy vödör vízzel. Takarít. Tömören fogalmaz: ­A pince nyirkos, salétromos. Rengeteg pénzbe kerülne a rendbe hozatala. A lakásokért mostmár 3 milliót is elkér­nének. Kinek van ennyi pénze és megérné-e? Emelik ugyan a lakbért, de még mindig jobban járunk, ha azt fizetjük. Régeb­ben tényleg megvettük volna, de a lakók 7o százalékának fejében meg sem fordul ilyes­mi. Vélemények. Panelből és belvárosi házból. Mintha ide­genkednének az emberek az „elidegenítéstől". Halkan kér­dem: talán mégsem annyira rossz állami lakásban bérlős­kodni v pekete sá^or váth Andrásnak (aki egykor nyilas volt) az ellenforradalmi tevékenységét, s kemény bí­rálatban részesítette az üzem igazgatóját, Tóth Lászlót azért, mert engedményeket tett az ellenforradalomnak." A cikk először a Textil­műveknél tette meg a hatását, az üzem párttitkárát, Paróczi elvtársnőt meghívták a mun­kástanács ülésére. Ez azután jótékony hatást gyakorolt a Kenderfonógyárra is, ahol szintén meghívták az ottani párttitkár Peták elvtársat a munkástanács pozitív tagjai. Természetesen a szocialista sajtó győzelme egyelőre még inkább perspektivikus. A lapok olvasóinak számottevő része nem túlzottan boldogan vette tudomásul a nyilvánosság szol­gáinak akkori pálfordulását. „Nem véletlen, hogy a városi lap szerkesztője, Nagy István elvtárs az utóbbi 7-10 nap so­rán egyre több névtelen levelet kapott. Olvastuk őket. A fe­nyegetés és a düh mellett a te­hetetlenség beismerése is ki­cseng belőlük, innen a szerzők ingerültsége. Egyetlen részlet: »Sajnálom, hogy nincs a lapon a főszerkesztő neve. Verje meg az Isten azokért a cikkekért, amelyeket a Pravdából, a Kremltől és a moszkvai kom­munistáktól másol el... Nem írom alá, MERT AZ ERŐ­VISZONYOK EGYENLŐT­LENEK^'. No comment. Sem a fel­jelentő részéről. Sem a mi­enkről. Rigó Béla • Följelentettek a varost 3. „Az erőviszonyok egyenlőtlenek"

Next

/
Oldalképek
Tartalom