Délmagyarország, 1993. április (83. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

PÉNTEK, 1993. ÁPR. 9. HAZAI TÜKÖR 5 Vásárhelyi menetrend Tegnap részletesen beszámoltunk az önkormányzati törvény léte óta egyedülálló eseményről: egy megyei jogú város képviselő-testülete - vélhetően politikai indíttatásból, am gazdasági viszszaélésekre hivatkozva felfüggesztette polgármesterét. A konzervatív pártok által támogatott dr. Rapcsák András szerint az ellenzéki (elsősorban SZDSZes) puccsisták már régóta készültek e lépésre. A másik oldal arra hivatkozik, hogy a virilista polgármester jelenlegi pozícióját gazdasági hatalma kiteljesítésére használta fel. A kívülálló számára úgy tűnik, az „ügy" még csak éppen elkezdődött, hiszen a felfüggesztés procedúrája során a közgyűlés formai hibát vétett. A törvényességi felügyeletet gyakorló köztársasági megbízott, dr. Farkas László államtitkár ma alakítja ki álláspontját, s az ünnep utáni kedden a vásárhelyi honatyák már ennek ismeretében tárgyalják újra az ügyet, persze csak ha akarják. S. 1. Május 15-ig Uj igazolvány a menekülteknek Március 3-án hozott kormányrendelet értelmében az 1989-ben alakult BM Menekültügyi Hivatal a jövőben is ennek a minisztériumnak az alárendeltségében működik majd, kibővített feladatkörrel, központi államigazgatási szervként Menekültügyi és Migrációs Hivatal néven. Az elmúlt négy év alatt, amióta ez a hivatal működik és környékünkön, elsősorban a délszláv válság következtében beállt háborús állapotok uralkodnak, több mint 100 ezer menekült vagy ideiglenesen hazánkban oltalmat kérő idegen állampolgárról tesz említést a statisztika. A világ és az ország közvéleménye tudomást szerzett a szerencsétlen emberekkel való törődésünkről, gondoskodásunkról, s arról is, hogy ebben a kérdésben, a menekültek megítélésében Magyarországon pártállásra való tekintet nélkül konszenzus alakult ki. Az új hivatal első nagyobb akciója a napokban kezdődött. Ennek keretében lecserélik a volt Jugoszláviából érkezett ideiglenes védelmet kérők úgynevezett menedékes igazolványát. Tekintettel, hogy legtöbben éppen a déli határvidéken tartózkodnak és sokan élvezik a magyar családok humanitárius segítségnyújtását, nem jelentkeznek az említett hivatalnál, vagy ha igen, akkor még rfem értesültek az igazolványcsere szükségességéről, ezért hívjuk fel a figyelmet az alábbiakra. Az úgynevezett területi menedékesek (nem tévesztendő össze a menekült státust kapott külföldi állampolgárokkal, akik jóval kevesebben vannak és a Genfi konvenció meghatározása szerint szűkebb kategóriát képviselnek) április 6-tól május 15-éig csak az új menedékes igazolvánnyal vehetik igénybe a nekik nyújtott ellátást. Éppen ezért a jelzett időszakban minden nagykorú menedékes jelentkezzék a lakóhelyéhez legközelebb eső regisztráló helyen és a következő okmányokat vigye magával: személyazonosságot igazoló okmányt (útlevél, személyi igazolvány), a régi menedékes igazolványt és az úgynevezett segélyezési könyvet, ha ilyennel rendelkezik. Az igazolványok cseréje a menedékesek ellátásának teljessé tétele, az igénybevett támogatás hatékony ellenőrzése és az ideiglenes rqenedéket kérők pontos nyilvántartása miatt szükséges. Szegeden a menedékesek a Kossuth Lajos sugárúton (2224 szám alatt) lévő Menekültügyi Hivatalban és a Fekete Sas utcai lakcímnyilvántartó irodában jelentkezhetnek minden munkanap 8-16 óra között. Kisimre awHMBWKanme • Az maradnak a lakások? Idegenkedés az elidegenítéstől ik be - mondja Kovácsné. A házmester pedig a kezét tárja szét. • Novozsilov természetesen tisztában van azzal, hogy Hruscsov, ha egyáltalán hajlandó beleolvasni egy ilyen jelentéktelen volumenű dolgokról szóló jelentésbe, elsősorban a számára érthető politikai mutatókra kíváncsi. Magától értetődő, hogy erről is referál. Méghozzá optimista hangokat üt meg. Tudja, úgysem Szegeden múlik a végső győzelem, ha itt egyelőre nem is igazán mennek a dolgok, az csak késlelteti a város felzárkózását az egységes vonalhoz. Még csak az kellene, hogy destruktív hangot üssön meg. A legfontosabb politikai hír tehát az lesz, hogy: „a pártszervezetek erőre kapnak." Ezt mindjárt, szokásához híven, kellő statisztikai apparátussal támasztja alá: „December végén a városban 56 pártszervezet működött, bennük 1667 párttaggal, január 26án viszont már 115 pártalapszervezet volt, bennük 2296 párttag, vagyis egyetlen hónap alatt a pártszervezetek száma megduplázódott, a párttagoké pedig 38 százalékkal nőtt. Már valamennyi fontos üzemben van pártszervezet. Nem érdektelenek azok az adatok, amelyek a városi pártszervezet tagjainak szociális és életkori megoszlásáról, valamint a párttagságának időtartamáról vallanak. Az 50 évnél idősebb párttagok számaránya 38 százaléka, az 1945-1948 között (vagyis a proletárdiktatúra végleges győzelme előtt) belépteké 78 százalék, köztük az illegális elvtársaké 14 százalék. Mindebből az következik, hogy az MSZMP-be az ellenforradalmi lázadás után elsőként A RÉGI PÁRTTAGSÁGÚ ÉS NAGY ÉLETTAPASZTALATTAL BÍRÓ ELVTÁRSAK LÉPTEK BE, AZOK AZ EMBEREK, AKIK ELKÖTELEZTÉK MAGUKAT A KOMMUNIZMUS ÜGYÉNEK, A HAZAI SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÜGYÉNEK." Kissé expresszionistának tűnik ez a levél a váratlanul nagybetűvel kiemelt részek miatt. De Novozsilov biztosra akar menni, ha egyszer a vezér kézbe vette a papírt, a nagybetűs részeket csak elolvassa. Az ilyen lényegbevágó summázatokat azonban nemcsak statisztikával kell alátámasztani, hanem egyedi példákkal is, amelyek szintén a dolgozatíró gondosságát sugallják. Mindenekelőtt szükség van demonstrálható hívekre. Lehetőleg a már említett tapasztalt bolsevikok közül választva őket. Kutyából nem lesz szalonna „A városi pártbizottságon rendezett tanácskozáson Krajkó elvtárs (1924-es párttag) • A szegedi önkormányzat minap alkotott új rendeletet, amellyel ezek értékesítését, csúnya szóval „elidegenítését" szabályozta. A tilalomfák megmaradtak, de közel tízezer ingatlannál szabad a vásár. Kérdés, hogy az új feltételek mellett - a korábbinál mélyebben kell a zsebbe nyúlni kapnak-e az alkalmon a bérlők. Nem mindegy persze, hogy egy jófekvésű, centrumban lévő fészekről, avagy peremkerületi ötödik szinti panelról van szó. Tarján, Pósz Jenő utca 5. Nem szól ránk a házmester. Az ablakot takarítja. Majd a konyhában beszélgetünk. - Négy lépcsőház, 56 lakás tartozik hozzám - mondja Miklós Antalné, az 1KV alkalmazottja. - A lakók már kéthárom éve beadták a kérelmet, hogy megvásárolnák a lakásokat. Csend volt a téma körül. Mostanra meg teljesen más a helyzet. Nincs pénz, uram! Ha akarnák sem bírnák kifizetni! A zárőszint beázik, azt még akkor se vennék meg, ha lenne rávaló. Ahogy beszélik: lépcsőházanként talán három család akad, amelyik fontolgatja, belevág. Az meg kevés... - Mondja, hogy nincs pénzük az embereknek. A lakbért mindenki kifizeti? - Éppen most vonták meg az idősektől a támogatást, emelkedett az összeg. Ennek ellenére senkinek nincs hátraléka. Ha nem esznek, akkor is kispórolják a lakbért. Van aki csak a szociális segéllyel tudja megoldani. Tartanak attól az emberek, hogy ha nem fizetnek, kipenderítik őket. Már olyasmit is beszélnek, hogy a gazdagabbak lakókkal együtt megveszik a lépcsőházat és akkor annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek. Na, az aztán szép világ lesz... Komolyan mondom magának, ha ez így megy tovább, legközelebb a kommunistákra szavazunk, mert akkor volt a legjobb... A házmesteri lakásból csak a szomszédba kell átkopognunk. Erdősi Ernő időmilliomos, nyugdíjas. Szívesen fejti ki véleményét a témában. - Most mondja meg nekem, mi a fenének vegyük m.eg? Örökölni nem lehet. Már eddig is egy csomó pénzt költöttünk mondotta: Túl óvatosak vagyunk a tevékenységünkben. Én a kemény politika híve vagyok. A városban még egyetlen ellenforradalmár ellen sem indult szigorú bírósági eljárás. Az ellenforradalmárok elleni harc módszereiről szólva érdekes gondolatot vetett fel: ha a porcelánboltba betéved egy elefánt és elkezdi összetörni a berendezést, hiába uszítunk rá ezernyi legyet, hogy majdcsak felfalják. Szégyen lenne ránk nézve, ha hazánk történetében másodszor sem tudnánk élni a Szovjet Hadsereg jelenlétével, és nem tudnánk kemény kézzel rendet teremteni. Pusztai elvtárs, az Állami Biztosító pártszervezetének tagja fejtette ki: az ellenséggel keményen és határozottan kell harcolni. Kutyából nem lesz szalonna! Amikor az elvtársak így nyilatkoznak meg, ezzel nem tömeges megtorlásokra gondolnak, csak arra, hogy az aktív ellenforradalmárok tevékenységét kell megfékezni. A városi pb. a központi szervekkel karöltve intézkedéseket foganatosít a helyi hatalmi szervek erősítésére. Észrevehetőén megerősödött a rendőrség, melyet a legjobb vezető káderekkel töltenek fel. Hasonló ' iát! : - Többek között itt á: (Fotó: Schmidt Andrea) rá és festés előtt állunk. Két éve még játszottunk a gondolattal. Áz akkori igazgató, Prágai Tibi jóbarátom, de nem kértem meg, hogy segítsen az ügy gyorsításában. Még jó, mert hülyeséget csinátunk volna. Ennek a kettő plusz kettesnek 25oo fölött van a havi lakbére. Rezsire 9ooo megy el. A feleségem tizenhét év alatt megszerette a helyet, de én nem tudom. A Belvárosban laktam sokáig, csak szanálták az épületet. Száz szónak is egy a vége: minek vegye az ember a nyakába az IKV nyűgeit? A házmesternő már említette, nem főnyeremény a legfelsőbb szinten lakni. Nemcsak a lépcsőzás okán. Ezt erősítgeti Kovács Sándorné is. Körbevezet a lakásán és a beázások nyomait mutogatja. - Ha esik az eső, akkor azonnal kapjuk elő az edényeket - avat be a házi rituális szokásokba. - Az IKV fütyül az egészre. Bezzeg a mellettünk lévő két lépcsőházban munka folyik az ügyészi szerveknél is, de egyelőre rossz a helyzet az igazságügyi szervekben, különösen mert a központi apparátusnál nem talál támogatásra a helyi szervek azon törekvése, hogy megtisztítsák a bíróságokat az ellenforradalmárok ellen hozott határozott intézkedéseket szabó tálóktól." Vagyis egyelőre nem akar összeállni a későbbi vérbírák csapata. De hát '57 elején vagyunk, van még idő a demonstratív perekig. Novozsilov természetesen tudja, hogy egy ilyen beszámolóban csak kellő mennyiségű negatívummal lehet a pozitívumokat hitelesíteni. Például meg kell magyaráztatni a statisztikák szerint látványosan aktivizálódó helyi kommunistákkal a szovjet szempontból katasztrofálisnak is minősíthető bizonyítványukat. A legelső probléma a kritikus helyzetben csődöt mondott MDP-tagokkal kapcsolatos. Az ok érthető: futószalagon ment a pártépítás. „A Kenderfonógyár igazgatója, Nagygyörgy elvtársnő tisztességgel megoldották a szigetelést, mielőtt eladták volna. Igaz, nálunk nem laknak ügyészek, se „ingatlankezelősök"... L-betű alakú a házunk, ennek csak a közepét adták el a régi feltételek mellett. Ugyan miért? Szóval, letettünk a vásárlásról. -Es ha a lakbér emelkedik? - Még mindig jobban jövünk ki bérlőként. Elméletileg ötven évet bír a panel. Amikor tapétáztunk, a résen átnyúltam a szomszéd épülethez. A ház 18 éves. A panelek közti tömítések levegősek. Vízkőtelenítve még nem volt a rendszer. Erre előbb-utóbb muszáj lesz költeni, méghozzá nem is keveset. Arra gondoltunk, hogy minőségi cserével szabadulunk meg innen, ha tudunk... Ilyen az ábra. Pedig Tarján még nem is a világ vége. Az IKV-től kapom a tippet. Ugyan nézzem már meg, mit szólnak az új rendelethez az Arany János utca l-ben, mert változatlanul tilalmi listán mondta ezekről a hibákról: Csodálkoznak azon, hogy az ellenforradalmi lázadás alatt olyan sok párttag viselkedett méltatlanul, és nem kelt a néphatalom védelmére? De arról tudnak-e, hogy a 2100 főt foglalkoztató gyárban több mint 800-an a párt tagjai voltak? Hogyan történhetett meg mindez? Úgy, hogy év elején, amikor én mint igazgató megkaptam a termelési tervet, a párttitkár ugyanígy kézhez kapta a pártépítését. így aztán a feladatok teljesítése és túlteljesítése során el is értük a 800 fős párttagságot." Persze a történelmi tapasztalatok a Kenderfonógyárban is megmutatták a kibontakozás útját, és ebben nagy része volt a szocialista sajtónak. Csupán egy kicsit kézbe kellett venni. „A Szegedi Néplap c. városi újság, mely nem is olyan rég még sok politikai hibát követett el, a megfelelő pártszervezet kérésére cikket közölt arról, »mire használják az ellenséges elemek a Textilművek munkástanácsát«. A cikk éles, harcos szellemben leplezte le a munkástanács elnökének, Horvannak. Régóta és nagyon szeretnék megvásárolni a lakásokat. Gyönyörű épület, a város szíve, Tisza-part. Az egyik lakó, Vajda úr éppen a külső folyosót önti nyakon egy vödör vízzel. Takarít. Tömören fogalmaz: A pince nyirkos, salétromos. Rengeteg pénzbe kerülne a rendbe hozatala. A lakásokért mostmár 3 milliót is elkérnének. Kinek van ennyi pénze és megérné-e? Emelik ugyan a lakbért, de még mindig jobban járunk, ha azt fizetjük. Régebben tényleg megvettük volna, de a lakók 7o százalékának fejében meg sem fordul ilyesmi. Vélemények. Panelből és belvárosi házból. Mintha idegenkednének az emberek az „elidegenítéstől". Halkan kérdem: talán mégsem annyira rossz állami lakásban bérlőskodni v pekete sá^or váth Andrásnak (aki egykor nyilas volt) az ellenforradalmi tevékenységét, s kemény bírálatban részesítette az üzem igazgatóját, Tóth Lászlót azért, mert engedményeket tett az ellenforradalomnak." A cikk először a Textilműveknél tette meg a hatását, az üzem párttitkárát, Paróczi elvtársnőt meghívták a munkástanács ülésére. Ez azután jótékony hatást gyakorolt a Kenderfonógyárra is, ahol szintén meghívták az ottani párttitkár Peták elvtársat a munkástanács pozitív tagjai. Természetesen a szocialista sajtó győzelme egyelőre még inkább perspektivikus. A lapok olvasóinak számottevő része nem túlzottan boldogan vette tudomásul a nyilvánosság szolgáinak akkori pálfordulását. „Nem véletlen, hogy a városi lap szerkesztője, Nagy István elvtárs az utóbbi 7-10 nap során egyre több névtelen levelet kapott. Olvastuk őket. A fenyegetés és a düh mellett a tehetetlenség beismerése is kicseng belőlük, innen a szerzők ingerültsége. Egyetlen részlet: »Sajnálom, hogy nincs a lapon a főszerkesztő neve. Verje meg az Isten azokért a cikkekért, amelyeket a Pravdából, a Kremltől és a moszkvai kommunistáktól másol el... Nem írom alá, MERT AZ ERŐVISZONYOK EGYENLŐTLENEK^'. No comment. Sem a feljelentő részéről. Sem a mienkről. Rigó Béla • Följelentettek a varost 3. „Az erőviszonyok egyenlőtlenek"