Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 17. HAZAI TÜKÖR 5 Johnson doktor köve, avagy lépteink a nappali zajban A

köznap embere úgy van valahogy a kortárs zenével, mint Johnson doktor volt Berkeley idealizmusával. A tizennyolcadik századi anekdota szerint e derék literátor egy kődarabot rúgott el, hogy a megfoghatatlan ideák hamisságát bizonyítsa - egy megfogható tárggyal. Egyszerű tett volt, de én attól félek, mint eljárás, az eljövendő korok szívéből szólt. Legalábbis, ha a mindenkori új zenének van ilyen köve (mert melyik művészetnek ne lenne?), akkor a ma zenei közönségének is vannak Johnson doktorai, s a hasonlat helytálló (nem a kő elrúgásától sántít). A kortárs zene, mint azt sokan elmondták és sokan meghallgatták, kevesebb közönséget vonz ma itthon, mint bármelyik másik kor zenéje. Látszólag érthetelen, miért. Miért kell, hogy misszió is legyen egyben a világ legtermészetesebb előadói vágya, az hogy zenéjével saját korát mutassa meg hallgatójának? Azt hiszem, Johann Sebastian Bach már akkor, a tizennyolcadik században, jól megértette volna, amit egy zeneszerző a korszerű művészeti formákról a huszadik század végén mond. Hogy a zene, mint a világról alkotott szemléletünk kifejezésének formája, nem létezhet archív módon. Hogy a művészet nem saját történetéből ered. Hogy a mű csak később válik a rokon formák rendszerének tagjává: előbb megszületik s él, és ahonnan születik, az a kor, az ő kora. Csak az a kérdés, él-e (már), ami korszerű. Alfréd Einstein a zenei nagyságról írott könyvét ezzel fejezi be: „Boldognak az a kor nevezheti majd magát, amelyben a művészeti formák ismét élővé válnak, mint egy olyan nyelvben, amelyet mindenki megért - vagy legalábbis azok, akik meg akarják érteni." /

gen, a kornak ezt a boldogságát éreztem, koncertteremnyi magammal együtt egy héten át, amíg a Szegedi Konzervatórium előadássorozata, a Zenei hét századunk muzsikájából tartott. Hal koncert, benne három ősbemutatóval, két életművet áttekintő hangversennyel, két válogatással az európai és magyar kortárs művekből, és - ne feledkezzünk meg róla - két növendék-hangversennyel. A sorozat, amelynek atyamesteri tisztét Vántus Istvántól Huszár Lajos zeneszerző művésztanár vette át, idén két vonásban tűnt ki. Előszöris átfogó volt, az élő zene elméleti szempontjából: az utóbbi néhány évtized zenei világképének két döntő felfogását, illetve azok váltását ragadta meg (s ez zenetörténeti pillanatképként sem utolsó teljesítmény). Megmutatta, hogy az új-avantgárdból, a „modern"-bői, a zene hogyan fordul át a posztmodernbe, s hogyan a zenei technikák uralkodásából az új tonalitásba. Másodsorban: a rendezvény előadásai nem csak hogy arányt találtak a magyar és európai kortárs zene között, de e kettő egymásba szövődöttségét is érzékeltették. Bizonyára nem volt véletlen, hogy a sorozatot nyitó Vántus István emlékestre másodnap Olivier Messiaen emlékhangverseny felelt, s a testvért sirató Naenia mintha invokációja volt volna a francia zeneszerző hatalmas lét-idő müvének (Kvartett az idő végezetére). S véletlen-e hogy Vántus István Hommage a J. S. Bach-ja és Hollós Máté „Ének, hajolj ki ajkamon" című brácsadarabja ugyanazt a zenei irányt mutatta, mint Arvo Part Fratres-e? Nem, e válogatásnak célja volt. (De félre az elmélettel:) a hét izgalmas, jó bemutatókat jelentett elsősorban. Csúcsteljesítményeit számomra a Maczák János, S. Dobos Márta, Sin Katalin és Kerek Ferenc alkotta klarinét-hegedű-gordonka-zongora négyes Messiaen „Kvartett az idő végezetére"-előadása illetve Zsigmond Zoltán játéka jelentette, Orbán György IV. zongoraszonátájának csütörtöki ősbemutatóján. Élőbbi azért is, mert bármely zeneművészeti főiskolának becsületére válnék, ha négy művésztanára ilyen szinten képes „az idők végezetéről" zenélni, utóbbi pedig azért (is) mert - ősbemutatón - rendkívülien ráérzett a többsíkú darab szellemére. De e két kiemelés mellé bizonnyal újabbakat illeszt a közönség. Teheti: a sorozat árnyalt és gazdag műsort nyújtott, kiváló előadói teljesítményekkel. /

ohnson doktorunk ilyenkor botlik el a kőben. Feltápászkodik, és úgy képzelem: nem bosszús. Inkább körülnéz s új dolgokat lát a világban. Új nyelvet ért, ha érteni akarja. Elindul, és mintha már hallaná lépteit a nappali utca zajában. Panek Sándor Jótékonysági estély, a gyermekekért Azt, amit egy év nem adott meg, gyakran hozza meg egy nap. Ez a mottója annak a jótékonysági estélynek, melyet három alapítvány, Az Értelmes Életért, A Szegedi Gyermekekért, illetve a Mentés a Jövőért Alapítvány rendez március 20án, szombaton 19 órától a Forrás szállóban. A jótékonysági estély fővédnökei: dr. Surján László népjóléti miniszter, Gyulay Endre megyés püspök és dr. Farkas László köztársasági megbízott. Az Értelmes Életért Alapítvány (BB Rt. 284-10924) olyan intézményt szeretne létrehozni, mely egy egész életen át segítené az autista embereket, hogy környezetük és önmaguk számára egy elviselhetőbb életformát tudjanak kialakítani. A Szegedi Gyermekekért Alapítvány (OTP 28998008 34 099-7) a beteg gyermekek számára kívánja megteremteni a legkorszerűbb diagnosztikai eszköztárat, hogy a jövő nemzedékének teljes értékű csemetétéit adják szüleik és a társadalom számára. A Mentés a Jövőért Alapítvány (OTP 289-98008 35 875-2) tagjai szívügyüknek tekintik, hogy a bajba jutott emberhez elsőként érkezve egy korszerű rohamkocsi a mentéstechnikai eszközök, gazdag tárházát tudja használni a helyszíni mentés során. A jótékonysági estélyre belépő még igényelhető a Centrum áruházban vagy a Forrás szállóban. • Gonosz ember-e Don Jüan? Bizony nem az. S a később felsorolandó hiányosságok és kritikai megjegyzések előtt szögezzük le gyorsan, Arkosi Árpád ellentmondásos és félkész rendezésének roppant nagy erénye, hogy kitetszik, Don Jüan nem gonosz, illetve minden rosszasága valójában a körülötte téblábolok bűne, jeliemi hiányossága. Mert hiszen kik veszik körül? Bugyuta parasztok, állhatatlan, hiszékeny, és álmodozó nők, ostoba és becsapható kereskedők, esetlen és buta úrifiúk, csupa moralizáló, kikezdhető, a saját lelkét, s az úgynevezett erényt szemellenzőnek használó figura. Don Jüan körül az összes férfi impotens, naná, hogy becserkész minden hölgyikét, aki legalább tízméterre kerül a hímtagjától, legyen az bár szűz, alsóbb osztályú, retkes kacsójú, csúnya, félcsúnya, esetleg véletlenül tényleg szép. Don Jüannak mindazonáltal van belső drámája. Balikó Tamás alakítása kidolgozott, rezignált, cinikus, visszafogott és kiábrándult. Ez nem a démoni Don Jüan, nem a cselekvő csábító. Mégis kénytelen cselekedni. Don Jüan Istent, ördögöt nem ismer. Nincs múltja, jövője, túlvilágképe. A pillanat embere, s a pillanatban nincs helye a morálnak, a szeretetnek sem. Balikó Don Jüanja végtelenül magányos. S a szakadék, amely a többi embertől végérvényesen és menthetetlenül elválasztja, éppen azok gyengesége, hajlama bármi rosszra. Don Jüan kénytelen gonosznak lenni, amíg a gonoszságnak lehet tárgya. Mert Don Jüan csak a kétszer kettő józanságában, s a pillanat varázsában hisz. Balikó Don Jüanjának ez a kénytelenség a legfőbb erénye. Balikó megtartotta a Don Jüan titkát, titokzatosságát. Nem is szerették a nézők, pedig a lovag titkai éppen ók, Moliére Don luanja a Nagyszínházban azaz mi magunk vagyunk. Czintos József Sganarelle-je méltó és kiváló társ volt, kedves és szeretnivaló figura, akinek minden esendőséget megbocsátunk. No de mi lesz Don Jüannal? Mi az ő drámája voltaképpen? Saját isteniségébe pusztul bele? Rájön, hogy mégiscsak vannak kísértetek? S hogy e kísérteteket a titokzatos, a rideg Fotó: Nagy László ráción túli lelkiismeret anyagából formázták? A végjáték friderikuszos megoldással szolgál. Don Jüan a megelevenedő tükörszoborban saját magát pillantja meg. Van füst, láng, fény, dübörög a hangeffektus, feltárul a mélység, működik a technika, mégsem vagyunk elégedettek. Mennyire elüt mindez attól a kopár holdvilági tájtól, ami voltaképpen Don Jüan lelke, s ahová szépen, sorba belekövültek a bűnök. Aztán találunk másféle zavaró apróságokat is. Például mi a csudáért majszolgat a tengerparton Sárika Müller Juli - banánt? Ez a szex orális jelzésének túl egyszerű, akkor már inkább, mivelhogy parasztlányról van szó, füstölt házikolbász kellene. Ha kellene valami egyáltalán. Elvira szerepében Balog Csilla halkan átkozza meg hűtlen férjét. Átkozódni lehet halkan, de az átoknak akkor is szisszennie kell. Az átok nem lehet lágy és fájdalmas. Sinka Károly koldusa meg túlontúl jól szituált. Az embernek olyasmi érzése támad, hogy ez a koldus naponta kefélgeti és illatosítja gondos vágású hajzatát, s körszakállát. Az apa, Don Luis szerepét Flórián Antal a második jelenésben túljátssza. Rendben, hülye ez a Don Luis, de hogy ennyire?! A Díszlet. Egyszerű és találó, nem is kell több. Arvai György kezemunkája. Csak mintha a rendezés nem tudna mit kezdeni vele. A színészek többnyire belevesznek a nagy terekbe. Miután kevés a mozgalmas jelenet, a játék statikusságán valamelyest old a nézőtér bejáratása, ám azokban a pillanatokban, amikor a színészek fent, a sziklák előtt kénytelenek hosszan monologizálni, avagy dialogizálni, roppant elhagyatottnak, esetlennek és kiszolgáltatottnak tűnnek. S azok voltak akkor is, amikor megkapták az illendőség alsó határát súroló, kétmenetes, gyorsan elhaló premieri tapsot. Darvsai László • Blokkok a Pattiscumban • Új az ügyvezetés A manökenképzés folytatódik Új az ügyvezető igazgató a Partiscum Kft. élén. Március 1-je óta Csikós Péter (39) menedzseli a szegedi rádió kereskedelmi adását, külsős ügyvezetőként. A vezetőváltás összefügg azzal, hogy az 1989-ben három cég által - egyikük a Magyar Rádió alapított kft.-ben 1992 novemberében kicserélődtek a tulajdonosok. A rádió megtartotta a maga egyharmados részesedését, a többségi tulajdonos azonban a Contraid Kft. lett. Vezetőinek első ténykedése a Partiscum addigi működésének felülvizsgálata, s egy pályázat kiírása volt az ügyvezetői beosztásra. A Partiscum Kft. élére került Csikós Péter üzemmérnök korábban három évig a Belvedere Kft. cégvezetője volt. • Miért döntött úgy, hogy egy csomagolástechnikával foglalkozó kft. éléről a Partiscum ügyvezetői beosztását pályázza meg? - Már a Belvedere előtt is a magánszférában dolgoztam, üzletkötőként. Jó ötletnek tartottam a Partiscumot és nagyon sok további lehetóséget láttam benne. • Milyen elképzelésekkel indul neki a jövőnek? - Új műsorszerkezetet szeretnénk kialakítani a szegedi körzeti stúdió vezetőjével, Vágási Kálmánnal együtt. A vele egyeztetett tervek alapján fokozatosan térünk majd át arra, hogy meghatározott napokon ugyanazokat a rovatokat, blokkokat kínáljuk a hallgatónak. Például már most látszik, hogy a hétfő az autósoké, kedden pedig a pénzpiac és a tőzsde híreivel foglalkozunk. A szombat és a vasárnap főleg a hölgyeké, s laza, könnyed, szórakoztató műsorokat tervezünk. Például azokon a napokon nem közöljük a 04,06,07 híreit, hogy ne sokkoljuk az embereket. Ezeknek az összefoglalóknak különben szintén meghatározott helyük lesz a napi műsorokban, délután 4 és 6 óra között. • A frekvencia-moratórium feloldása után nyilván változik a helyzet. - A Partiscum Kft. is beadta a pályázatát, ott vagyunk a 213 jelentkező cég között. De valószínűnek tartom, hogy új pályázatot írnak majd ki a jövőben, s az sem elképzelhetetlen, hogy önálló stúdiót alapítsunk. • Folytatódik-e a manökenképzés? - Ennek már akkora múltja van, és akkora az érdeklődés, hogy nem hagyhatjuk abba. Az újabb nagyszabású divatbemutatónkkal - pénteken lesz a divatbál alkalmából a Forrásban - bebizonyíthatjuk, hogy milyen színvonalas a képzés. A SZÉP MAGYAR BESZED verseny Csongrád megyei és Szeged városi közös döntőjén a következő eredmények születtek: Középiskolai kategóriában: 1. Fekete Boglárka (Batsányi János Gimnázium Csongrád, felkészítő tanára: Fábián Györgyné), 2. Fojta Ágnes (Radnóti Miklós Gimnázium Szeged, felkészítő tanára: Kovács Józsefné), 3. Boros Fatime (Tömörkény István Gimnázium Szeged, felkészítő tanára: Keresztiné Zsótér Éva). Szakmunkásképző szakiskola kategóriában: 1. Németh Edit (Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola Szeged, felkészítő tanára: Horváth Attila), 2. Juhász Krisztina (602. Ipari Szakmunkásképző Intézet Hódmezővásárhely, felkészítő tanára: Fehérné Zsoldos Erzsébet), 3. Tőrös Éva (Galamb József Szakmunkásképző Iskola Makó, felkészítő tanára: Széli Zsuzsanna). • ORSZÁGOS KÖZISMERETI TANTÁRGYI VERSENYEK megyei döntőjét a Móra Ferenc Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, a Csongrád Megyei Pedagógiai és Közművelődési Szolgáltató Intézet rendezte meg. Magyar nyelvből 1. Mucsi Gabriella (624. Szakmunkásképző Iskola Szeged), 2. Varga Ilona (Kossuth Zs. Egészségügyi Szakiskola Szeged), 3. Boga Zsolt (Bársony István Szakmunkásképző Intézet); magyar irodalomból 1. Szemerédi Edit (Galamb József Szakmunkásképző Intézet), 2. Varga Ilona (Kossuth Zs. Egészségügyi Szakiskola Szeged), 3. Boga Zsolt (Bársony István Szakmunkásképző Intézet); magyar irodalomból 1. Szemerédi Edit (Galamb József Iskolai hirek Szakmunkásképző Intézet), 2. Gulyás Gabriella (Bartha János Szakmunkásképző Intézet), 3. Fodor Éva (Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakiskola); történelemből 1. Kabók Ferenc (Galamb János Szakközépiskola), 2. Rébék János (602. sz. Szakmunkásképző Iskola Hmvhely), 3. Vass Ildikó (Krúdy Gyula Szakmunkásképző Intézet); fizikából 1. Balogh László (Móra Ferenc Szakmunkásképző Iskola), 2. Karácsonyi Attila (Galamb J. Szakmunkásképző Iskola), 3. Kúsz Tibor (624. Szakmunkásképző Iskola); matematikából 1. Gubina Zsolt (Móra Ferenc Szakmunkásképző Iskola), 2. Soós Péter (602. Szakmunkásképző Iskola), 3. Gémes Roland (Móra Ferenc Szakmunkásképző Iskola). • KÉT ORSZÁGOS VERSENY TERÜLETI VÁLOGATÓJÁT rendezték nemrég megyénkben. A szolfézsverseny helyszíne Szentes volt, a kamarazene fesztiválé pedig Hódmezővásárhely. A szegedi Király König Péter Zeneiskola növendékei mindkettőn sikerrel szerepeltek. Továbbjutottak az országos döntőbe: szolfézs - Gyiidi Sándor, Bende Zsuzsanna (tanáruk: Molnár Lászlóné), Annus Andrea, Ordasi Anna (dr. Molnár Gyuláné); kamarazene - Gárdián Tamara, Greksa Márta, Joó Anikó, Tas Gergely (Baranyai Györgyné), Nagy Máté, Szabó Zsolt (Duliskovich Sándor).