Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-04 / 53. szám

6 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRC. 4. KI OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE. SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. • TELEFON: 481-460 • Pedagógiai jegyzetek Tisztelet az ember iránt A sztrájkról A családok döntő többségé­nek féltett kincse - a kezdetben - a gyermek, akit sok-sok sze­retettel, tervekkel kezd nevelni. Ahogy a gyermek nő, kikerül ebből a bűvkörből, s a szülők mind kevesebbet foglalkoz­(hat)nak vele, úgy sokasodnak a gondok. Közismert, hogy aki csak teheti, minden anyagi se­gítséget megad imádott gyer­mekének, csakhogy a vissza­tartó szeretet, a családi légkör varázsa híján a legfontosabb időszakban az a fránya élet (kénytelen) a gyermeket for­málni. Előző jegyzetemben a gyer­mek helyes nevelésénél kie­meltem, hogy elsődleges köte­lességünk legyen a szülők, a nők és az idős emberek iránti tiszteletadás. Jelenünkben erről sokan sokféleképpen nyilat­koznak. A nagy általánosság azzal ért egyet, hogy tgy a jó, azaz a tiszteletadás, az udvari­asság mai szokásai, formái azért jók, mert „kötetleneb­bek", illetve engedékenyebbek. Talán ésszerűbbek is, mint a régiek, de ezeket is meg kell ismerni, el kell sajátítani. Va­lóban nem érdemes és jó gör­csösen ragaszkodni az elvont, elavult szabályok megkövete­léséhez (öltözködés, hajvise­let...). Arra viszont fel kell ké­szíteni gyermekeinket, hogy igenis a mély emberi tartalom­mal töltött életformákat fogad­ják el. Jó néhány évvel ezelőtt tör­tént az eset (azóta még elkese­rítőbb példákkal is találkoz­tam). Este villamoson igyekez­tem haza a feleségemmel. Az egyik megállóhelyen egy meg­roggyant öreg bácsika alig tu­dott felkapaszkodni a villamos­ra. Mindketten igyekeztünk se­gíteni rajta, s csalódottan néz­tünk körül, mert bizony az ülő­helyét senki sem kínálta fel a vég felé közeledő embernek. A Szegedi Nyugdíjasok Egyesületének tagjai megdöb­benései olvasták Fodor úr le­velét a február 20-i Délma­gyarországban. Eltekintve at­tól, hogy a nyugdíjemeléssel kapcsolatos megállapítása nem helytálló, mert az az éves vi­szonylatban alig 10 százalék (9.7) és ezt is csak két részlet­ben kapják. Mi, nyugdijasok nem tudjuk elképzelni sem, hogy miért kellene szemben állni ezzel a munkavállalók tö­megével. Ha Fodor úr nem tudná, mi megdolgoztunk a je­lenlegi nyudíjunkért annál is inkább, mert a jelenlegi nyug­díjasok zöme felépítette az ide­Egyenlő? - Ez nem lehet igaz! Most már mindent meg lehet csinál­ni egy munkanélkülivel? - kelt ki magából a minap egy isme­rősöm. Alig bírtam csitítani, pedig alapjávan véve csendes természetű. Jó ideje nem dol­gozott már, amikor felvették egy boltba próbaidőre eladó­nak. A helyettes szimpatikus volt, de a boltvezető az első pil­lanattól ferde szemmel nézett rá. A két hét után búcsút mond­tak egymásnak. Persze ez nem ment ilyen simán: leltár előtte. Feleségem arcán hirtelen mo­soly ült meg, mert az egyik ta­nítványát vélte felfedezni. Gyorsan oda is szólt: „Pis­tikém, légy szfves átadni he­lyedet a bácsinak!" A 10-12 év körüli fiú pattant is volna, de a vele szemben ülő morcona férfi - az apa - visszanyomta: „Leülni! Én parancsolok neked és nem a tanárod!" Az alaposan kifordított éle­tünkben sok nehézséget el tu­dok viselni, de kettőre „betege­sen" allergiás vagyok: 1. Ha a gyerek, a fiatalabb (a tanít­vány) nem köszön az ismerős felnőttnek (nevelőjének); 2. tessék szétnézni a közlekedési eszközökön! Nincs tisztelet ­nincs kegyelem! A fiatalok többsége ül, ugyanakkor a nők, az idősek állnak. Kérem, ezúttal is maradjon el az egymásra mutogatás. Együtt - család, iskola és min­denki (a társadalom) - kell újra kezdeni, megtanítani gyerme­keinket tisztelni az embert ak­kor is, ha veszendőben van a szeretet, ha az erőszak és a brutalitás megöli a tiszteletet, az emberséget, az emberi lel­ket. Nem ártana, ha azt is meg­beszélnénk gyermekeinkkel, hogy - Milyennek kell len­nem, hogy udvarias embernek tartsanak? - Kiket tisztelünk, miért? A kulturált viselkedés, a tisztelettudó, udvarias magatar­tás a pedagógiai gyakorlatban kettős feladatot jelent. Egy­részt meg kell ismertetnünk a társas érintkezés formáit, sza­bályait, másrészt ki kell alakí­tani bennük a megfelelő szoká­sokat. Ez utóbbi a legnehe­zebb, mert csakis a felnőttek személyes - példamutató ­magatartásával lehet hatáso­sabb, eredményesebb. Pleskó András gen csapatok által romba dön­tött országot, aminek eredmé­nyét Fodor úr is élvezi. Mun­kánk során befizettük a mai nyugdíjunk alapját, amely tö­vény szerint életünk végéig jár, annál is inkább, mivel az évek során befizetett nyugdíjjárulék nominál értéke az inflációval együtt nőtt. Kérjük, a mi levelünket is szíveskedjék az önkormányzat közgyűlésével ismertetni. tisztelettel: Balogh József, a Szegedi Nyugdíjasok Egyesületének elnöke leltár utána. Belépéskor min­den rendben volt, kilépéskor 16 ezer forint hiány keletke­zett. - Egy fillért, egy szem cuk­rot nem tettem el - sírja isme­rősöm. - Pedig azl kellett vol­na... Sejthettem volna, hogy ezt teszik velem! Mindenesetre rendesek, mert a rám eső rész csak annyi, amit két hét alatt kerestem. így sok. úgy kevés és mégis egyenlő. S. K. • Mindannyiunkkal felkavart az SZKV-dolgozók februári sztrájkja. Aki a dolgozókkal szimpatizált, azl azért, aki nem értett velük egyet, azt azért. Talán elteli már annyi idő, hogy az indulatok feles­leges gerjesztése nélkül be­szélhetünk róla. Én alapvetően sztrájk­párti vagyok. Szükség van erre a végső eszközre. A kompromisszumképtelen, a dolgozók problémáitól elsza­kadt vezetőkkel így lehet tu­datni, hogy elérkezett a végső határ. A sztrájk erőt kölcsö­nöz, felhív, nyomatékosít. A sztrájk fegyver, nehézfegy­ver, kétélű fegyver. Ha sike­rül jól élni vele, az a munka­vállalók sikere - és nemcsak az adott munkahelyen -, de ha nem, akkor az kudarc, és nemcsak az adott munkahe­lyen. hanem az egész ország­ban. A sikertelen sztrájk a sztájk ellen hangol, és nagyon megnehezíti annak a po­zícióját, aki később akar ezzel az eszközzel élni. Ez egy sikertelen sztrájk volt. A munkabeszüntetők ir­reális igényeket támasztottak, tárgyalásaik során folyamato­san változtatták álláspontju­kat, és azokon az ártatlan uta­sokon csattant az. ostor, akik­nek a többsége még arról sem álmodhat, hogy közel olyan anyagi helyzete lesz valami­kor is, mint a munkabeszün­tetőknek. (Ez esetben nem a „A Délmagyarország feb­ruár 19-i számában, a Kap­csolatok rovatban megjelent ísáshoz (Vértó és környéke) az alábbi tájékoztatást adjuk: A Vértó kotrását, dr. Csapó Balázs képviselő úr által biztosított, képviselői fó­rumalapból 1991-ben elvé­geztettük. A kotrást követően tapasztaltuk, hogy szennyvíz folyik a tóba. A szennyvíz eredetének megállapítására a Szegedi Vízművek és Für­dőket kértük fel, tekintettel arra, hogy a szennyvizeket a tóba vezető csapadékvíz-csa­tornák a vállalat kezelésében vannak. A vizsgálat megállapította, hogy az Ipoly sor 13/B.. a Zsitva sori óvoda, valamint a Zsitva sor 2. számú épületek szennyvízhálózata van a csa­padékvíz-elvezető rendszerre rákötve. A rosszul elkészített bekötések kijavítását 1991 szeptemberében szintén a vízműnél rendeltük meg. A javítási munkákat az említett cég elvégezte. A víz minőségére vonatko­zóan azonban változatlanul érkeznek panaszos bejelenté­sek intézményünkhöz, így megrendeltük a vízminőségre vonatkozó szakvélemény el­készítését 1992 márciusában Hol Immár másfél hónapja meg­kezdte rendszeres adását az első magyar műholdas tévé. A szegedi lakások ezreiben azon­ban hiába vártuk-várjuk, hogy végre megjelenjen a képernyőn a szimbolikus „dunai hullám". A Szegedi Kábeltévé Rt. képviselője egyszer nyilatko­zott a dologról, felsorolva a ne­hézségeket. valamint még hosz­szas tárgyalásokat előlegezve a nézőknek program helyett. En­nek is már egy hónapja.. Nos, azok a boldogtalan szegediek, akiknek az rl. szol­gáltatja a műsort, unalomig nézhetik a TV4 vagy a Szív trolivezetők bérét sokallom, hanem a többiekét keveslem: pl. az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok sokkal rosz­szabb helyzetben vannak, de a felsorolást nagyon sokáig folytathatnám.) Az ellenkező­jét szívesebben írnám le, de a vállalat igazgatója mindvégig higgadt és kompromisszum­kész maradt, és megfontolt nyilatkozataival ehhez jó hát­teret teremtett az alpolgár­mester is. A munkaügyi bíró­ság döntése adta meg a ke­gyelemdöfést. A sztrájk jog­talannak nyilváníttatott, s ez­zel hosszú időre lejáratódott a munkavállalók aduja. Milyen egy jó sztrájk? Er­re a nehéz kérdésre igen köny­nyen tudok választ adni. A szakvélemény értékelése kizárja, hogy kommunális szennyvizek érkeznek a tóba. A vízminták értékeléséből arra lehet következtetni, hogy a kazánüzemi vizek regenerá­lása - akkumulátor-javítás -, vagy fémmegmunkálás során keletkező szennyvíz kerül a tóba. Az ipari tevékenységből származó szennyezőforrások felderítésére azonban nincs lehetőségünk, ugyanis a csa­tornahálózatot nem mi ke­zeljük. Megjegyezni kívánjuk még, hogy a levonuló zápo­rok első negyedórája is szenny­víz-minőségű vizet szállít. A Vértó tervezett funk­ciója záportározó, amely azonban a mai napig nem nyerte el végleges formáját. Csapadékszegény időszakok­ban a vtz pótlása-, a biológiai egyensúly fenntartása érdeké­ben a víz levegőztetése nem biztosított Sajnos a végleges állapot megteremtéséhez megfelelő pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre." Serege János igazgató Bánhegyi Béláné gazdasági vezető TV műsorát! Amit kedden be­mutatnak, azt csütörtökön, pénteken, szombat-vasárnap és hétfőn is „csodálhatjuk". így láthattam volna a Kincs, ami nincs című remekművet egy hét alatt ötször! Nem mondom, máshol is van ismétlés négy­szer, ötször, de 20-30 év alatt. Szeretném megérdeklődni a kábeltévé rt. vezetőitől, hogy például az Északi városrészből a Duna TV nézéséhez el kell-e költözni Alsóvárosra vagy Tar­jánba? Ugyanis ott már hetek óta élvezhetik a nézők az adást! Szűcs István Olaszországi ösztöndíjam alatt hetente több sztrájknak is tanúja, „szenvedő alanya" voltam. Sztrájkoltak a busz­vezetők, a vasutasok, a men­zai dolgozók, még a televízió munkatársai is. Alapvető tak­tikájuk volt, hogy lehetőleg ne az egyszerű munkavállaló­kon csattanjon az ostor.' így pl. nem a bejárókat szállító személyvonatokat állították le - azok kis késéssel megúsz­ták fő csapásukat a Rómái az ország gazdasági központ­jával, Milánóval összekötő luxusvonatokra irányították. A buszvezetők általában reg­gel 8-tól délig sztrájkoltak. Aki munkába ment, az legfel­jebb korábban indult. A turis­ták pedig egy olyan élmény­• Mint rendszeres utazó, kö­szönetemet fejezem ki a rókusi állomáson dolgozóknak. Kis­nyugdíjas lévé - élve a lehető­séggel - sokat utazom, hisz ez az egyetlen szórakozásom. Többször a Rókus-állomáson szállok fel vagy le a vonatról, villamosról évek óta. Meg kell említeni azokat a névtelen embereket, akikhez bármikor fordulhatunk felvilá­gosításért, kedvesen válaszol­nak, s azt, hogy amikor febru­árban esett a hó és más helyen csúszós volt az út, ezen az állo­máson és környékén nem kel­lett attól tartanom, hogy a föl­dön közlekedjek. Itt nem kel­lett vigyázni, mi va a hó alatt. A sztrájk erkölcsileg - úgy vélem - tisztességtelen, egy­részt az ország jelenlegi körül­ményei miatt (időlegesen nem kellene-e a sztrájkjogot meg­szüntetni?), másrészt az egyéni jövedelmek jelentős - létmini­mum alatti volta miatt (nyugdi­jasok, munkanélküliek). Meg kellene ezt fontolni, emberek! Az SZKV gazdasági ügye­ibe nem akarok beleilletékte­lenkedni, csupán a „nem látja a fától az erdőt" közmondás alap­ján, kívülállóként javaslom: 1. Növelni a bevételt sűrűbb járatokkal, hatékonyabb ellen­őrzéssel (a bírság 40 százaléka legyen az ellenőré), a 4-es vo­nal megosztásával (a huszár emlékműtől délre 10-es, onnan északra 4-es). 2. Csökkenteni elsősorban az „ügyintézők", de a fölösle­ges „dolgozók" számát. 3. Ésszerűsíteni az üzemel­tetést: megszüntetni az állási­dőket (például az l-esnél a nagy­állomásnál, 4-esnél a tarjáni végállomásnál, az 5-ös és 7­esnél az újszegedi végállomás­nál, stb.); csak egy javító ügye­letet létesíteni a huszár emlék­műnél, itt és a Dugonics téren parkolhat „készenléti villa­mos" az esetleges csere szük­ségletre; az l-es vonal kivéte­lével kisebb befogadóképessé­gű villamosokat járatni; a 3-as­nyel lettek gazdagabbak, amit bizonyára többször mesélnek el, mint a Kolosszeumot. Ottani tapasztalataim szerint a legsikeresebb az a sztrájk volt, ami elmaradt - jelezve, hogy a megegyezés az utolsó pillanatban megszületett -, és az a sztrájk igazi értelme. Ez lehet az oka annak, hogy a sztrájkok gyakorisága ellenére a lakosság nem el­lenzi. Tanúja voltam, hogy nagyon hamar leszólták azt az idős úriembert a hihetet­lenül zsúfolt buszon, aki a kommunizmus utolsó bástyá­jaként emlegette, és szíve szerint betiltatta volna e jo­got. A sztrájk időpontját álta­lában hetekkel előtte kifüg­gesztették, mi több, a rádió „szakszervezeti hírek" cím­mel mindig közölte előre, így hasonlóan lehetett tervezni, mint a rossz időt. Ha a Nyugathoz akarunk csatlakozni, akkor ne csak vá­gyainkat mérjük Európához, hanem módszereinket is, és nemcsak a termelésben, ha­nem az érdekvédelemben is. Használjuk a nyugati szak­szervezetek tapasztalatait: védjük a sztrájkot legfőbb el­lenségétől: a felelőtlen sztráj­kolóktól. Szem ők Árpád önkormányzati képviselő MSZP Tiszta állomás mert kínosan ügyeltek arra, hogy az utak tiszták legyenek. Sok állomáson megfordulok, de sem Szegeden, sem máshol ilyen becsületesen végzett munkát nem tapasztaltam. Megköszönöm a többi utastár­saim nevében is, hogy mindig biztosítják részünkre a lehető­ségekhez képest a tisztaságot, a megfelelő felvilágosítást. Kívánok további munkájuk­hoz sok sikert. Kovács János nál a Boross J.-Veresács utai, 10-esnél a déli utolsó megállót megszüntetni (esetleg a Kálvá­ria téri kitérőt a megszűnt meg­állóhoz közelebb telepíteni). A 4-es tarjáni végállomás "bó­déiban" székel: 1 forgalmi fő­ellenőr, 1 karbantartó (néha 2), 1 jegyárusító, 1 pihenő kocsi­vezető; ilyen gazdálkodást per­sze, hogy nem tud az SZKV el­viselni. A 4-es vonal így üze­melhetne: 15-15 perces menet­idővel 4.50-20.50-ig két villa­mossal, 7-8 perces időközön­ként 5.50-8.05-ig és 12.20­17.35 óra között négy villa­mossal. A jegyárusítást 8-12 és 17.30-20.30 közötti időben a villamos vezetője látná el 4. A jegyellenőröket el kel­lene látni - kötelező elszámol­tatás mellett - olyan menetjegy­gyei (tömbbel), amelynek ára a bírságot is tartalmazza és egy kétpéldányos fizetési megha­gyás nyomtatvánnyal, amelyet a bírságolandó kapna - kész­pénz nem fizetés esetén. Mindezeken felül az SZKV minden dolgozóját kérem, a saját érdekeiken kívül törődje­nek jobban az utazóközönség­gel, hiszen őérettük tevékeny­kednek, ugye? Gunda Miklós utazó Válasz a Munkástanács levelére Válaszol a Városgondnokság bujkál a Duna TV? A bírság 40 százaléka legyen az ellenőré?

Next

/
Oldalképek
Tartalom