Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-31 / 75. szám

SZERDA, 1993. MÁRC. 31. BELÜGYEINK 3 • Rt. lesz a gabonatorgalmi Di. Tráser cáfolja a pletykákat Nincs olyan hét, hogy a ga­bonaiparral kapcsolatban ne röppennének fel különböző hí­resztelések. Legutóbb például arról szólt a fáma, hogy össze­vonnak több megyei vállalatot, s regionális központok jönnek létre. Dr. Tráser Ferenc, a Csong­rád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója természetesen hallott ezekről a pletykákról, de határozottan cáfolja azokat. Most már tehe­ti, hiszen az elkövetkező hóna­pokra, vonatkozóan konkrét program áll a rendelkezésére, olyan, amelyre az AVÜ a beleegyezését adta. (Dr. Tóth Éva, az Állami Vagyonügy­nökség főtanácsosa, a gabona­iparral foglalkozó referens nemrégiben Szegeden járt, s a cég hitelezőivel áttekintette a gmv pénzügyi helyzetét, piaci pozícióit.) Mint ahogy azt az igazgató kérdéseimre válaszolva el­mondta, a július l-ig tartó idő­szak első lépcsőjeként magtá­rakat, raktárakat, malmokat ad­nak el a megyében. Ezeknek az értéke nagyon különböző, mert / O I • »VrIMI fis m 1 FCT R'* fY' [r » * I I l * M -i 4 '.T , p -M • ­Honnan hová a gabonaúton? (Fotó: Somogyi Károlyné) köztük található a szegedi régi Tisza-malom, a csongrádi és a mórahalmi malom éppúgy, mint a szegedi keveréküzem, a dóci Unicorn-termékeket elő­állító egység, a kisteleki, vala­mint a sándorfalvi raktár. Eb­ben az első periódusban össze­sen 15 ingatlant hirdetnek meg, még ezen a héten, három na­pilapban. Az értékesítésre nyílt pályázaton kerül sor, közjegy­ző előtt. A második fordulóban az 50 millió forint feletti egységeket hirdeti meg a vállalat, köztük a szentesi erőtakarmánygyárat. Erre a lépésre körülbelül május végén, június elején kerül sor. Nem adják el viszont a szegedi új Izabella-, valamint a hódme­zővásárhelyi malmot - azok ugyanis a leendő részvénytár­saság vagyonának a gerincét képezik majd. A gmv-nél zajló ingatlanér­tékesítési folyamat azzal zárul, hogy a cég július l-jével rész­vénytársasággá alakul. Ha ma­rad olyan egység, amelyet ad­dig nem sikerül eladni, az „parkolópályára" kerül, s a to­vábbiakban az rt. felhalmozott vagyonát gyarapítja. Egy ké­sőbbi időpontban ezeket az üzemeket majd üzletrészként lehet értékesíteni. A Csongrád Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat 1992-es mérlege még nem készült el, ám az bizonyos, hogy a cég jelentős veszteség­gel zárja a múlt évet. Ennek oka egyrészt az Izabella-ma­lom építésére felvett hitelek törlesztése, másrészt a megdrá­gult gabona. Dr. Tráser Ferenc joggal tart attól is, hogy ke­resztet vethet a csődbe ment Szentesi Baromfifeldolgozó Rt.-nél lévő kintlévőségeire is. Fekete Klára Külföldre, Szatymaz! Ahogy Szegedet a paprika, Makót a hagyma, Szentest a zöldség, ugyanúgy Szatymazt az őszibarack tette föl a térkép­re. Olyan messzi földeket ter­mészetesen nem járhatott be, mint a banán, a citrom, a na­rancs vagy a kávé, a hűtési le­hetőségektől és a kereskedők rátermettségétől függött min­dig a kiszállítási távolság. Idén előreláthatóan újabb fordulat következik be a piacszerzés­ben: Szatymaz és tájkörzete részt vesz a stuttgarti nemzet­közi virágkiállításon. Más a virág és más az őszi­barack, mondhatná a legnaf­vabb ember is, de jól teszi, ha mégse mondja. Zöldség és gyümölcs is csatlakozik ugya­nis a virágokhoz, és meghívást kapott kimondottan őszibarack bemutatására a szatymazi és a zsombói gazdakör, valamint a zsombói népfőiskola. Szél Ist­ván megyei főkertésztől meg­tudtuk, tovább szeretnék bőví­teni a kört, az egész Dél-Alföld legmutatósabb és legzamato­sabb őszibarackját akarják ki­állítani. Arra, sajnos, nem nyí­lik alkalom, hogy árulják is legfinomabb gyümölcsüket, de arra igen, hogy megkínálják az érdeklődőket. A szatymazi gazdakör ápri­lis 7-dikén az őszibarack je­gyében tartja összejövetelét, ahol metszési bemutató mellett a korszerű csomagolástechni­káról és a marketing-módsze­rekről is tartanak előadást. Ide váiják mindazok jelentkezését, akik be akarnak nevezni a je­lentősnek ígérkező bemutatóra. Augusztus közepén és szep­tember elején hat-hat nap áll rendelkezésükre, hogy az ép­pen akkor érő, illetve hűtve ad­dig eltartható fajtákat bemutas­sák. A hírek szerint arra is lesz lehetőségük, hogy a kiszállított gyümölcs ellenértékét kifizes­sék. H. D. • A tegnapi irodaavató ünnep­ségen dr. Pakucs János, a MIK elnöke elsősorban azt fejteget­te: milyen lehetőségeket rejt magában a kamarai jelenlét egy olyan régióban, ahol egye­temek, kutatóintézetek szak­emberei várnak találmányaik, ötleteik gyakorlati alkalmazá­sára. A Magyar Innovációs Ka­mara 1990 végén alakult meg, a Magyar Gazdasági Kamara tagjaként. Dr. Pakucs János tá­jékoztatója szerint eddig közjo­gi funkciót (a törvények előké­szítését, véleményezését) épp­úgy ellátott, mint érdekvédelmi feladatokat. Nem jelent ellen­érdekeltséget a különböző, in­kubátorház-funkciókkal létre­hozott alapítványoknak, szer­veződéseknek. Ennek egyértel­mű jele, hogy a MIK tagja a Csongrád megyei Talent Kft. A kamara: Innovációs Az ország elsó' (dél­magyarországi) regioná­lis irodáját nyitotta meg Szegeden, a Tisza Lajos körúton a Magyar Inno­vációs Kamara. éppúgy, mint a Progress Ala­pítvány. Az innovációs kamara saját erőből ügynöki, gazdaságszer­vező tevékenységet is folytat, mindenféle központi támogatás nélkül. Összehozza a tőkebe­fektetők és az innovációs parkok képiwwviselőit a kuta­tókkal, a köztük lévő csikorgó kapcsolatokat „olajozza". Idén másodszorra hirdetett meg ifjú­sági innovációs versenyt, s In­novációs Nagydíj pályázatot, amelyre 64-en jelentkeztek. (Csak egy fődíjat ítélnek oda, a többi 63 pályamunka pedig ta­nulmánykötetben jelenik meg.) A Phare-program keretében napokon belül megalakul a BIC, a Nemzeti Üzleti Innová­ciós Központ, amelynek regi­onális alközpontja is a tegnap átadott szegedi iroda lesz. En­nek vezetője, dr. Mogyorósi Péter még hozzátette az el­hangzottakhoz: a tavalyi inno­vációs verseny nagydíjasának találmányára sikerült szegedi gyártót találni, ám neve egye­lőre titok. F.K. Felvételünkön: (balról jobbra) Pusztai Lajos (a szege­di tagozat titkára), Horváth Ódry Márta, Hallai István, Fridrich Cirkl Zsuzsanna és Kabók István (Fotó: Révész Róbert) VDMK-születésnap Három évvel ezelőtt, pontosan a mai napon a nyugat­bácskai Doroszlón alakult meg a délvidéki magyarok érdek­szervezete, a VMDK. Erre a napra, és erre a több mint 300 ezres létszámú magyar kisebbség szempontjából jeles ese­ményre emlékeztek tegnap este a VMDK szegedi tagozatá­ban. Az alkalmi, bensőséges, és a résztvevőket gyakran könnyekre késztető kis ünnepi összejövetelen részt vett az érdekszervezet zombori és szabadkai tagozatainak több képviselője is. így például Kabók István, Horváth Ódry Márta, Fridrich Cirkl Zsuzsanna, Hallai István a zombori, Kudlik Gábor és Szabó Lajos a szabadkai VMDK veze­tőségéből. Hegedűs László, a szegedi tagozat elnökének rövid beve­zetője után a vendégek elevenítették fel a Doroszlón indult és azóta megerősödött, szervezetileg is ütőképessé vált ér­dekszervezet indulásának és működésének történetét. Fel­idézték azokat a nehéz, de a délvidéki magyarság szempont­jából történelmi jelentőségű napokat, amikor az alakuló közgyűlésre készültek, majd a kis nyugat-bácskai faluban megalakították saját érdekszervezetüket. Kitértek azonban napjaink megpróbáltatásaira is, s nem kis fájdalommal beszéltek arról, hogy mekkora űr támadt a vajdasági magyarság egy részének távozása miatt. Meg­nyugtató azonban, hogy a közgondolkozásban már így be­szélnek erről: akik elmentek, nem hazaárulók, akik itt ma­radtak, azok nem hősök. Hisznek abban, hogy a jelenlegi, a népet nyomorba taszító, és saját hatalmát görcsösen féltő re­zsim távozása után hazatérhetnek azok, akik nem önszán­tukból, hanem kényszerből távoztak külföldre. A vajdasági vendégek beszámoltak a VMDK-nak a de­cemberi választások során elért sikereiről, és az önkor­mányzatokban betöltött szerepéről. Hangsúlyozták, hogy az érdekszervezet, egyes szélsőséges szerbiai politikusok kije­lentése ellenére, nem szerbgyűlölő, hanem békét óhajtó és arra törekvő tömörülés, amely ugyanolyan körülmények kö­zött akar élni minden más nemzettel, mint ahogyan azt év­századokon át tette. Kisimre Ferenc Ki költsön rá? m Beton helyett trolibusz m Vásározni porban, sárban • Közismert, hogy az autós mozi, az állat- és kirakodóvá­sár már korábban is Dorozs­mán működött. A zöldség csak „körítésnek" került mindeh­hez... Jenei Ferenc, a Kiskun­dorozsmai Településrészi Ön­kormányzat egyik képviselője megmutatta a '92. áprilisban kelt határozatot, amelyben a részönkormányzat hozzájárul a nagybani zöldségpiac ideigle­nes kihelyezéséhez arra az idő­re, amíg a Szegedi Ipari Vásár nyitva tart. Egészen pontosan 1992. június 15-étől július 30­áig szólt az eredeti „befogadási nyilatkozat." Már az első hetek sem teltek zavartalanul: a lakók bejelenté­sei szerint többször előfordult, hogy a teherautók a környék­beli utcákban álltak meg, s ott helyben bonyolították le az adásvételt. A tisztiorvosi szol­gálat júniusban körülnézett a piacon, és alapvető higiénés hi­ányosságokat talált: az egyet­len WC zárva, a vízelvezető árok szemetes, por és szemét mindenütt. A zöldségpiac az ipari vásár bezárása után is Dorozsmán maradt, továbbra is „ideigle­nes" jelleggel. Aztán jöttek az őszi esők, és a piacra bejáró gépkocsik végképp használha­tatlanná tették a területet. Fölmerült a piac lebetonozá­sának gondolata, csakhogy nem akadt, aki az ehhez szük­séges milliókat letette volna az asztalra. Jenei Ferenc azt is el­mondta, hogy a tavalyi költ­ségvetés elkülönített ugyan 7 milliót erre a célra, de ezt a pénzt utóbb pénzmaradvány­ként kezelték, és trolibuszokat vettek rajta, mert „nem akadt, aki elköltse." Szerinte a zöld­ségpiacot működtető piacigaz­gatóságnak kellett volna gon­doskodnia a szükséges befekte­tésekről. Jenei Ferenc azt mondta, a dorozsmaiak nem el­leneznék a zöldségpiac végle­ges kiköltözését, mert ismerik a Mars téri viszonyokat. De joggal várják el, hogy az illeté­kesek biztosítsák a működés megfelelő körülményeit. Csonka Gábor, a Szegedi Vásár- és Piacigazgatóság ve­zetője is elmondta, ő hogyan látja a helyzetet. A Mars tér ­ahol a nagybani zöldségpiac is működött - annyira túlterhelt, hogy lassan húsz éve már, hogy egyre komolyabb gondo­kat okoz a város vezetésének. Csonka Gábor alig több, mint egy éve került a vásár­igazgatói székbe, örökölt költ­ségvetéssel kellett dolgoznia, önállóan bár, de az önkor­mányzat költségvetési rendsze­rű intézményeként. Ez annyit jelentett (és jelent ma is), hogy egyetlen fillért sem kap az ön­kormányzattól, kizárólag saját nyereségére számíthat, így az említett 7 millió forintot sem használhatta föl - már azért sem, mert a dorozsmai vásárte­rületet valóban csak ideiglene­sen jelölték ki a nagybani zöld­ségpiac részére. És egy átme­netileg, kényszerűségből vá­lasztott helyre milliókat költeni felelőtlenség lett volna... A nagybani zöldségpiac végleges elhelyezésről az ön­kormányzati hivatal által készí­tett tanulmányban kellett volna javaslatot tenni. Ez a tanul­mány azonban nem született meg... Az utolsó szót majd a városrendezési terv mondja ki, de még erre is várni kell. A dorozsmai piac- és vásár­terület jelenlegi állapotát az igazgató sem tartja megfelelő­nek. Csonka Gábor reméli, hogy közös megegyezésre jut­va a kiskundorozsmai, vala­mint a szegedi önkormányzat­tal, együttesen mégis előteremt­hetik a piac betonozásához szükséges pénzt, és ha az idő­járás megengedi, nekilátnak a munkának. Nyilas Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom