Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám

6 KÖZÉLET DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1993. MÁRC. 29. • Nemzeti kisgazdák: lépéselőnyben ? Kenyérben a kovász • Ötven éve történt Nemeskürty István a Don-kanyarrél „Ijesztő öncsalás tanúi vagyunk" - mondta 1991 karácsonyán, egy interjúban a neves író és történész, a Rcquiem egy hadseregért sokat támadott, de mostanában egyre méltányoltabb szerzője. A Don-kanyarban elpusztult honvédek öt kiadást megélt krónikása mégis úgy érzi, hogy nincs divatban. „Talán azért sem - fűzi hozzá a nemrégiben tartalékos alezredessé előléptetett Nemeskürty István -, inert felfigyeltem egy veszélyes jelenségre. Nevezetesen, hogy a második magyar hadsereg kapcsán nem annyira a vértanúk elsiratásáról és a tanulságok kendőzetlen elemzéséről van szó, hanem a niég élő tokatonák önigazolásáról... A százezer áldozatról alig esik szó." Hát most essék. A múlt héten a Victor Hugó utcai székházban sajtóértekezletet tartott a szegedi székhelyű Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt elnöksége. Dr. Szeghő István elnök, dr. Boross Imre főtitkár és dr. Lévay Endre pártfőügyész ismertette a vezetőségi ülés határozatait, és válaszolt az újságírók kérdéseire. Idézünk a határozatokból: „...az egyes kisgazdapártok és csoportok részéről kedvező fogadtatásra talált a legszélesebb kisgazda egység létrehozására irányuló nemzeti kisgazdapárti kezdeményezés. A pártvezetők a különböző kisgazda csoportosulásokkal puhatolózó tárgyalásokat folytattak... időszerű javaslatot tenni egy kisgazda egyeztető bizottság, vagy kerekasztal létrehozására, melyben valamennyi kisgazdapárt képviselői jelen lehetnének. Ez lenne hivatott egy kisgazda szövetség, vagy a végleges kisgazdaegység létrehozására... legkésőbb a választásokat megelőző nyolc hónappal". A pártvezetés egyúttal megvizsgálta a kárpótlási törvény 24. 8-ával kapcsolatos alkotmánybírósági döntést követően kialakult helyzetet. Megállapítják: bár a párt a reprivatizáció elkötelezettje, az adott helyzetben a 24. 8 alkotmánysértő voltát csak úgy látja kiküszöbölhetőnek, ha egymillió forintos kárpótlásig a nem földtulajdonosok is a degreszszivitást kiküszöbölő olyan kárpótlási utalványban részesülnének, amelynek korlátozott lenne a felhasználhatósága ezért az utalványért a privatizáció során állami vagyonrészt vásárolhatnának. A fenti sorokban bemutatott határozatukat valamennyi kisgazdaszervezetnek eljuttatták. Ami a nemzeti kisgazdák egységtörekvéseit illeti, úgy tűnik, e párt vezetői politikai tisztaságukat megőrizték az elmúlt három évben; a hatalmi kiszorítósdiban nem vettek részt, s bár az első szakadár csoportot ők alkották, az immár öt (!) • A tervezetben jó gondolatok és megállapítások fedezhetők fel, azonban az anyag szerteágazó volta miatt nehezen áttekinthető. Mi elsősorban a szűkebb szakterületünket, az építészetet érintő kérdésekben foglalunk állást, illetve egészítjük ki azt, a koncepció teljesebbé tétele érdekében. A városfejlesztés eddigi működése nem kiforrott, úgy tűnik, hogy az egyes fejlesztésekre alkalomszerűen kerül sor. Az a veszély fenyeget, hogy (még egy jól fogalmazott, és konszenzussal elfogadott városfejlesztési koncepció esetében is) ez a probléma öröklődik. Éppen ezért ki kell alakítani egy olyan mechanizmust - beleépítve a koncepcióba „végrehajtási utasításként" -, amely kurzusváltástói függetlenül biztosítja az önkormányzati koncepción alapuló, hoszszú távú városépítkezést. (Eszközök: beépített kontroll a döntéseknél, kétharmados elfogadási és módosítási kényszer stb.) Nem kapott elég hangsúlyt a koncepcióban, hogy a jövőben a munkahely és a városi élet köze'cbb kerüljön a lakóhelyhez. Szűnjön meg az általános kisgazdapárt között közvetítői szerepet vállaihatnak. Megtudtuk: már novemberben megtették egység-ügyben első lépéseiket; kerekasztal mellé ültek a többi kisgazdaszervezet és párt képviselőivel. Úgy látják, a jelenlegi magyar belpolitikai palettán a mérsékelt jobb oldalon vákuum keletkezett; az FKgP múltja és történelmi szerepe a szélsőségektől mentes politizálásra jogosítja fel őket, ily módon betöltik ezen légüres teret. A széttagoltságot meg tudnák fordítani, s a nemzeti kisgazdák meggyőződése, hogy a másik négy politikai csoportosulás képviselői is felismerik ezt a lehetőséget. Nagy úr a politikai kényszer, illik engedelmeskedni neki. Tárgyaltak már Németh Bélával, Horváth Lászlóval, magával Torgyán Józseffel, sőt az MDF-ből kilépő Nagyatádi Szabó Istvándédunokával, Markó Istvánnal is. Mostani felhívásuk eredményeként remélik, hogy az óriási viták ellenére a többi kisgazdatárs belátja, hogy az egyetlen járható út az egyeztető bizottság, vagy kerekasztal létrehozása. A nemzeti kisgazdák szerint egy párt, melynek a hagyományai 1908-tól datálódnak, nem indulhat a jelenlegi állapotban a választásokon. Meg kell, hogy szólítsák az apatikus politikai réteget: a hallgatag többségből a polgárságot is. Bár nem szerepelnek látványosan a közéletben, az ország öt megyéjében két-három ezer taggal számolnak, s Budapest IX., X., XII. és XVIII. kerületében, valamint Pest megyében is alakulóban a szervezetük. A róluk szóló legkicsinylő nyilatkozatok ellenére három éven át nem fogyott a tagságuk, s a budapesti térhódítással eredményes offenzívába kezdtek. Pataki Sándor rendezési tervben megjelenő szigorú övezeti, területfelhasználási kategóriák szerinti merev lehatárolás, mert a területi izoláció továbbélése napszakonként kihalt városrészeket, a városon belüli közlekedési távolságok növekedését, rosszul ellátott településrészeket eredményez. Tudatos várospolitikával el kell érni, hogy a városi élet nyüzsgését megjelenítő valódi alközpontok alakuljanak ki, egyenletesebben elosztva a városi funkciókat. A fejlesztő tőke ilyen irányú letelepedését kedvezményekkel támogatva lehet elérni. A feritiek szellemében nem feltétlenül jó megoldás a jelentkező városfejlesztő tőke egy helyre koncentrálása. Ehelyett jó irányba kell Szegedre telepíteni nem elriasztva, oly módon, hogy a megvalósulás organikusan, illetve ezt közelítve illeszkedjen: - a térbeli környezethez, ezen belül a lakókörnyezethez, - a már elhatározott dönté• Egy személyes kérdés: mit csinált fél évszázada? - 1943 márciusában? • Igen, amikor híre kelt, hogy a magyar csapatok megsemmisültek a Don-kanyarhan. - Pécsett voltam, készültem az érettségire. Mint a Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Középiskolai Nevelőintézet végzős növendéke. • Mit tudott akkoriban Sztálingrádról és a Don melletti harcokról? - Úgyszólván minden lényegeset. Osztálytársaim közül ugyanis többnek az édesapja magas rangban szolgált a fronton. Vagy itthon, a hátországban. Hadd említsek két mozzanatot. Az egyik: az a fiú volt a legjobb barátom és padtársam, akinek az édesapja, Kádár Gyula vezérkari ezredes nem sokkal később a katonai kémelhárítás főnökeként tűnt fel. A másik mozzanat: magát Jány Gusztávot, a Donnál állomásozó magyar hadsereg parancsnokát is személyesen ismertem. Amikor még élt, szintén katonatiszt édesapám, a Ludovikán harcászatot tanított, Jány parancsnoRlása alatt. • De most 1943 márciusában vagyunk: szállingóznak a hírek Jány Gusztáv hadseregének pusztulásáról. - A tragédiát az idő tájt igyekeztek agyonhallgatni. Akkor született meg bennem az a gondolat, hogy ennek a disznóságnak egyszer a végére kellene járni. • Ott, a katonai középiskolában sejtették a növendékek, hogy kint a fronton valami jóvátehetetlen történt? - Hogy ki mit sejtett, azt nem tudhatom. Csak azt, hogy megfordult a fejemben: ezt a háborút elvesztettük. • Tapasztalatai szerint 1943 elején a hazai közvéleményben mennyire tudatosodott, hogy a Don-kanyarban nemcsak a második magyar hadsereg zilálódott szét, hanem az ország jövője is kétségessé vált. - Semennyire. Az emberek nem vették tudomásul a háború tényét. Becsukták a szemüket, befogták a fülüket, a pár éve tovatűnt békében próbáltak élni. S mert hallottak valamit harangozni Kállay Miklós miniszterelnök „hintapolitikájáról", legföljebb azt latolgatták, hogy talán mégis sikerül megúszni az egyébként sem létező háborút. sekhez, a város által finanszírozott tervekhez és elgondolásokhoz. Kimaradt a koncepcióból egy nagyon fontos problémakör. A város térbeli növekedése (horizontális terjeszkedése) szükségképpen a környezet rovására történik. Az élővilág és a föld védelme hosszú távú társadalmi érdek. Ugyanakkor a terjeszkedés szükségszerűen drága megoldás (infrastruktúra kiépítése, tömegközlekedés biztosítása stb.), és „falusi" életmódot jelent a sokszínű városi életvitel helyett. A szegedi „kertvárosok" nem igazi kertvárosok, mert nem tatalmaznak városi funkciókat. Ez nem véletlen, mert e funkciók a tömörebb, intenzívebb területekre települnek. Meggyőződésünk, • Az adatok nagyon különböznek, ám aligha tévedünk, ha úgy fogalmazunk, hogy a második magyar hadsereg kétszázezer katonájából 1943 áprilisábanmájusában csak negyvenezer került haza. Van egy vélekedés, amely szerint a korabeli magyar kormánynak tulajdonképpen ,Jól jött" a honvédsereg veresége - a százvalahányezer katona áldozata mentesítette az akkori Magyarország tizenhárommillió lakosát az aktív hadviseléstől. - Ezt csak olyan ember mondhatta, aki 1945 után nőtt fel. • Megrovóan néz rám, holott az iménti mondatot nem én találtam ki; egy neves hadtörténésztől való. - Neki üzenem a következőket. Egy: a magyar vezető köröknek kimondottan lelkifurdalásuk volt a fronton lévő hadsereg miatt. Még akkor is, ha erről nem beszéltek a nyilvánosság előtt. Kettő: kétségbeeséssel töltötte el őket az a tudat, hogy az elesett vagy fogságba került százvalahányezer magyar honvéd milyen jól jött volna a Kárpátok vonalán az orosz hadsereg ellen. Vagy éppenséggel a román csapatok ellen. 1978-ban jelent meg Andorka Rudolf nyugalmazott tábornok naplója, az egyik korabeli bejegyzés szerint 1943 elején azt mondta Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök: „Ezt a hadsereget elvesztettük." hogy a lakótelepnek rossz alternatívája a „zöldmezős" kertváros. Összefoglalva: a jövőben a belterületen belüli lakóterületi tartalékok kihasználását kell előnyben részesíteni, addig tiltani a külterület ilyen irányú felhasználását. Erre több lehetőség van (vertikális irányú terjeszkedés szintszámnöveléssel, spontán zártsorúsítás a hagyományos városfejlődés szerint, belterületi határon belül kijelölt, de még végre nem hajtott lakóterületfejlesztések: mély tömbbelsők feltárása több városrészban stb.). A lakóterületfejlesztéshez hasonlóan a „zöldmezős" beruházások melyek rövid távon olcsó megoldások, és a könnyebben járható utat jelenthetik" - tiltását. • Tagjai, a magyar határtól ezerötszáz kilométerre harcoló honvédek hősök voltak vagy áldozatok? - Hamis kérdésre csak hamis választ lehet adni. • Mindazonáltal erről a kérdésről vitatkoznak a kutatók és az újságírók idestova két évtizede, az ön könyvének megjelenése óta. - Szerintem a második magyar hadsereg igenis áldozat volt. Tagjai között akadtak, persze, hősök is, akik igyekeztek megmenteni a rájuk bízott embereket. • Stomm Marcell gróf, a harmadik hadtest parancsnoka szokatlan lépésre szánta el magát: amikor érzékelte, hogy a harc kilátástalan, feloszlatta a hadtestet. Csak az olvasó kedvéért idézem híres mondatát: „Kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok." - Igazat adok neki. Végül is a háború nem receptkönyv. Nem hiszem, hogy az adott esetben mást lehetett volna tenni. • Hős volt Stomm altábornagy vagy áldozat? - Abban, hogy a hazatérése után halálra ítélték, közrejátszott az is, hogy a fogságban összeveszett Rákosival. De azt is tudni érdemes, hogy az oroszok nem engedték kivégezni. • És Jány vezérezredes? Őt minek tartja? Végtére is hírhedt parancsában becsvágy szigorú kontrollját kell célul tűzni. (Mezőgazdasági árutermeléshez kapcsolódás, illetve az ÁRT-ben kijelölt telepítés esetén lehet engedélyezni.) Először a belterületen már kijelölt városfejlesztési akciók, tömbrehabilitációk megvalósítása, városi foghíjak beépítése kapjon prioritást a külterület felhasználásával szemben. A koncepcióban általánosan leírtnál többet érdemel az épített környezet, az építészeti kultúra ügye. A jövőben el kell érni, hogy a környezetünkhöz nem illeszkedő extravagáns vagy középszert képviselő épületek ne létesüljenek. Támogatni kell ezzel szemben a kontinuitást képviselő, Szeged építészeti hagyományaiból eredező épületek megjelenését (nyilvánosság előtti bemutatás sajtóban, időszaki kiállítás, esetleg díjalapítás). Készüljön városrészenként épületkataszter, amely rögzíti és bővíti Szeged helyi védelemre alkalmas épületeit. épületegyütteseit, dokumentálja az értékes, sokszor pusztulásra ítélt építészeti részleteket (kapuzatok, ablakok, oromzatok stb.). Mint szegedi polgárok, kítelenséggel vádolta a második magyar hadsereget. - Jány Gusztáv sorsa tipikusan magyar sors. Bár nem vitatható, hogy parancsnoki mulasztásai miatt felelőssé tehető a rábízott katonák pusztulásáért, de hogy 1945 után egy komédia keretében ítéljék halálra és agyon is lőjék, az ízléstelen volt. • ízléstelen? Furcsa kifejezés egy kivégzett főtiszt esetében. - Vállalom. A hadbíróság ugyanis sok mindent nem vett figyelembe. Azt például, hogy Jány vezérezredesnek lelkifurdalása volt. Belátom, hogy ez nem katonai erény, de azért jött haza Bajorországból, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Úriember volt, aki vállalta tettének következményeit. Kár, hogy ezt nem méltányolta a bíróság. • Miért nem? - A közvéleménynek szüksége volt egy bűnbakra. • Hősnek tartja tehát Jányt vagy áldozatnak? - Ha már mindenáron ezekben a kategóriákban gondolkodik, akkor Jány Gusztávot hibáztatom a második magyar hadsereg pusztulásáért. Halálát azonban maga választotta, ezért tragikus hősnek tartom. • Hogyan éli meg, hogy negyedszázaddal a Requiem egy hadseregért megírása és több mint húsz évvel a megjelenése után kormánypolitika szintjére emelkedett a második magyar hadsereg kedvező megítélése? - Nem érzek elégtételt. • Miért nem? - Azért, mert az alaptétel változatlan. A régi és a mostani rendszerben is az a kiindulópont, hogy amit a magyar honvédek műveltek a Don-kanyarban, az kommunizmus elleni kereszteshadjárat volt. A különbség „csak" az, hogy régebben helytelenítették ezt, most viszont dicsérő hangsúlylyal emlegetik. Úgy vélem, egyik felfogás sem kedvez a tárgyilagos megítélésnek. Zöldi László vánatosnak tartanánk az egészségügyi ellátás színvonalának emelését, humanizálását. (Az Európában ismert új intézmények létrehozása: különleges szülőotthonok, különleges gyógyászati intézmények stb.) Támogatjuk a hiányzó műszaki, művészeti felsőoktatás megvalósítását az Universitas Szegediensis keretében. Túl azon, hogy az egyetemes képzés szerves része a műszaki és a vizuális kultúra, számos érv szól még emellett. (Várható, hogy a régióban Szegedre koncentrálódik a műszaki szakterület, a térségfejlesztési feladatok bővülnek, a határontúli hallgatók képzése fontossá válhat.) A közép- és alapfokú oktatás területén javasoljuk a regionális szerepű speciális képzést nyújtó iskolák támogatását (tehetséggondozó iskolák, népfőiskolák, művészeti iskolák stb.). Bábel Kör építészegyesület: Darvas Imre, Kiss Ágoston, Kószóné Bartók Erika, Nagy Imre, Szilágyi Ferenc, Valkony Károly • Vita Szeged jövőjéről 23. A Bábel Kör véleménye A Bábel Kör, a fiatal szegedi építészek egyesülete megtisztelő felkérést kapott Szeged hosszú távú városfejlesztési koncepciójának véleményezésére. Ennek a felkérésnek örömmel teszünk eleget.