Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-23 / 68. szám

KEDD, 1993. MÁRC. 23. Szociális törvény, nekünk Első helyen: a nagycsaládosok és a munkanélküliek BELÜGYEINK 3 A gyermeknevelési támoga­tást már többször bemutattuk lapunkban. Ezért most csak összegezzük a tudnivalókat. A gyermeknevelési támogatást az az anya - vagy kormány­rendeletben meghatározott esetekben az az apa - igé­nyelheti, aki legalább 180 nap társadalombiztosítási idővel rendelkezik; saját háztartásá­ban három vagy több, 3 és 8 év közötti kiskorút nevel és per­sze esetében nem áll fönn a törvényben felsorolt kizáró okok egyike sem. Kizáró ok például, ha a család egy főre eső jövedelme az öregségi nyugdíj minimumának három­szorosát meghaladja. A gyer­meknevelési támogatást az önkormányzat jegyzője, külön­leges esetben a népjóléti mi­niszter ítéli oda az igénylőnek. E támogatás mértéke a min­denkori öregségi nyugdíj leg­kisebb összege. A munkanélküliek jövedelem­pótló támogatását az igénylő szociális rászorultságától függően a helyi önkormányzat képviselőtestülete ítéli oda. Ilyen támogatást az a munka­nélküli igényelhet, aki kiesett a munkanélküli ellátás minden más formájából, de családjá­ban az egy főre eső havi jöve­delem az öregségi nyugdíj minimumának 80 százalékát nem haladja meg, s vállalja a munkaügyi központtal az együttműködést. Ez esetben is többféle kizáró ok létezik. Ezt az ellátást nem igényelheti az, aki például gyermeknevelési támogatásban is részesül. A munkanélküliek jövedelempót­ló támogatását az önkormány­zati költségvetésből fedezik, melyhez az állam is hozzájárul. E támogatás mértékét az ön­kormányzat képviselőtestülete úgy határozza meg, hogy a munkanélküli jövedelme érje el a nyugdíjminimum 80 szá­zalékát, de legalább 1000 forint legyen. Az önkormányzati rendele­tet szabályozza a többi, szociá­lis rászorultságtól függő pénz­beli ellátásra (lakásfenntartási támogatásra, ápolási díjra, átmeneti segélyre, temetési segélyre) való jogosultság feltételeit és a támogatás mér­tékét. A szegedi közgyűlés csütörtöki ülésén alkotják meg a képviselők a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról, illetve a sze­mélyes gondoskodást nyújtó ellátásokról szóló rendeletet. A közgyűlés nyilvános. Az önkormányzati rendeleteket lapunkban részletesen ismer­tetni fogjuk. Ú. I. Bíróság előtt a megye nagyjai (Folytatás az I. oldalról.) Ennél a mondatnál ismét volt megjegyzése az alperes­nek: „Lesznek is ilyen meg­jegyzéseim ". Rapcsák András és védője a tárgyaláson újságcikkeket adott át a bíróságnak. Az írásokkal azt kívánták alátá­masztani, hogy az ominózus Rapcsák-cikk tulajdonképpen csak válaszolt a már előtte megjelent cikkek sértegeté­seire. A bírónő, dr. Szeghő Ka­talin a tárgyalást berekesztette, azt elnapolta. Tíz perc szünet után kez­dődött az az ügy, amelyben a polgármester felperesként szerepelt. Hegedűs Tibor a vá­sárhelyi televízióban olyan kijelentést tett, hogy a polgár­mesternek sikkasztási ügye volt és emiatt egy ember ön­gyilkos lett. Majd a városi napilapban azt nyilatkozta, hogy Rapcsák a saját céljára vásárolt rádiósmagnót a gmk­ja pénztárából fizettette ki és nem egy hasonló stiklijéről tud. Ezek a sajtóban közreadott vélemények sértették a polgár­mester jó hírnevét, ezért pe­relte be a Hódinfó Kft. ve­zetőjét. A bírónő elmondta, hogy sem a szegedi, sem a vásár­helyi bíróságon nem indult ellene büntetőeljárás vagyon elleni ügyben, és ilyen téren a rendőrségen sincs „priusza". Az alperes védője, dr. Dobozy úgy nyilatkozott, hogy a polgármester hasonló stiklijei fogalmába nem csupán a sik­kasztás tartozik bele. Hosszas utánjárással kiderítették, hogy Rapcsákot 1987-ben közleke­dési bűncselekmény miatt ítél­ték el, 1970-ben pedig súlyos testi sértését. Ezek szándékos cselekményeknek minősülnek. A bíróság - mint kiderült ­nem osztotta az ügyvéd véle­ményét, mert szerinte a ha­sonló stiklik kizárólag a sik­kasztásra vonatkoztak, egyebet nem érintettek. Hegedűs Tibor kijelentései ilyen módon valóban sértették Rapcsák András jó hírnevét, ezért felhívták figyelmét: máskor tartózkodjon az efféle megnyil­vánulásoktól. Ezen túlmenően 15 napon belül mind a városi tévében, mind a napilapban saját költségén elnézést kell kérnie a polgármestertől és tájékoztatni a nyilvánosságot, miszerint állítása valótlan volt. A perköltségen kívül Hegedűs úrnak 30 ezer forint bírságot kell fizetnie, amelyet közérde­kű célra fordítanak. Az ítélet nem jogerős. V. Fekete Sándor Schamschula szerint Bős nem vízügyi kérdés (Budapesti tudósitóntól.) Az elmúlt évek gigantomán szemléletéről beszélve Scham­schula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter bejelentette tegnap a minisz­tériumában tartott tájékoztatón, hogy Bős nem vízügyi kérdés. Elsősorban a külpolitika ügye, másodsorban a környezet­védelemé. Az új vízügyes miniszter tárcáját ki akarja vonni ebből a probléma­gubancból. Nem hajlandó abba belemenni, hogy a vízügyre lehessen hárítani katasztrofális politikai döntések következ­ményeit. A vízügynek vissza kell kapnia becsületét. Arról is beszélt Schamschula miniszter, hogy szét kell választani a vízügyet és a környezetvé­delmet. Be kell fejezni az új vízügyi törvény előkészítését, hogy annak tervezete a tör­vényjavaslatot megalapozó és háttéranyagként szolgáló el­gondolásokkal együtt, a kor­mány elé kerülhessen. A mi­niszter nem bízik abban, hogy a túlterhelt Parlament man­dátumának lejárta előtt sort tudna keríteni erre a törvényre. Folytatni kell a lakosság ivóvízellátásának és a szenny­vízelhelyezésnek a megoldását. A mai 93-94 százalékos víz­ellátottságot 1995-re teljeskö­rűvé kell tenni. Vízkárelhá­rítási feladatainak a tárca a jövőben is csak kis mértékben tud eleget tenni. • Országgyűlés Litván kitüntetések A Litván Köztársaság Or­szággyűlése elnökének meg­bízásából Leones Alesionka és Zbignevas Semenovicius par­lamenti képviselők hétfőn a Képviselői Irodaházban „Ja­nuár 13-i Emlékérmet" adtak át Kincses Gyula MDF-es országgyűlési képviselőnek. Ugyanezt a kitüntetést ítélték oda Surján Lászlónak (KDNP), valamint Szent-lványi István­nak (SZDSZ), továbbá Kalas Lászlónak és Vytautas Gri­niusnak. Valamennyien a litván függetlenségi mozgalom támogatásáért részesültek az elismerésben. Az emlékérem átadásánál jelen volt Papp Lehel György, az IPU magyar csoportjának elnöke. [1 elentem, nem bírom lenyelni! Pedig hozzászokhattam U volna már (különösen az újságírópályán), hogy rendszeresen „nyelni kell." Eddig azonban „csoma­goltam": hopp, bele a keserű pirulát, port egy ostyába, vizet rá, s már lent is volt. Most meg fent van. A porban kapott gyógyszer a szájpadlásomon. Keserű, kellemetlen. Merthogy nincsen ostya, amibe „becsomagolhatnám." Mondjuk a véle­ményemet arról, ki nyeljen gyógyport ostya nélkül... Csak hát nincsen, akinek a „csomagot" címezhetném. Az egészségügyben nincs rá „átvevő"; ott csak átalakítók vannak (úgy tűnik), s az „ügy" került előtérbe, nem az egészség. Pláne nem a beteg! Az jobb, ha nincs; vagy ha mégis, akkor nyelje le a keserű pirulákat, porokat is. Na­túrban. A patikákból ugyanis már-már teljesen kifogy az ostya, a „csomagolóanyag." Állítólag nincs, aki gyártsa. Van ellenben egyre több házi-, családi, maszek- (stb.) orvos, aki azzal is újat akar nyújtani a pénzéért a betegé­nek, hogy a megszokott drazsék, kapszulák helyett „házi receptü" port ír fel. A patikus pedig megkeveri, szak­nyelven szólva magisztrálisán elkészíti. (Nem szak-, hanem rossz nyelven szólva, pletykálva, a munkadíjának pluszbevételéért szövetkezve az orvossal.) A kedves beteg örül a gondoskodásnak, fizet (ha tud), és kér a porhoz ostyát. Helyette azonban „az nincs"-et kap. Esetleg méregdrága szuszpenziós oldatot, kapszulákat. Az a modern medicinához való. fi I réges-rég bevált, olcsó Ostya? Ugyan kérem! Haladni lLÍ kell a korral! Felejtsük el! Nyeljük le a hiányát! Jelentem: nem bírom lenyelni Ez már túl keserű... Szakkiállítás, konferencia 99 Építészet '93 Már hagyományosnak ne­vezhető a szegedi Forrás Szál­lóban a mai nappal megkez­dődő eseménysorozat. Ma, március 23-án, délelőtt 9 órakor nyílik az „Építészet '93" című szakkiállítás, ame­lyen tizennégy, építőanyagokat gyártó és kivitelező cég mutatkozik be. Külön érde­kesség, hogy a bemutatón tervező építészek is szerepel­nek majd. A kiállítás március 23-a és 26-a között minden nap 9-17 óráig (pénteken 14 óráig) tekinthető meg. Holnap, március 24-én a szakkiállításhoz szorosan kapcsolódva háromnapos kon­ferencia kezdődik, amelynek címe: „Mit ér az építész, ha magyar?" Mindkét eseményt a Triplax Bt., és a Woodlands Angol-Magyar Kft. rendezi azzal a céllal, hogy a kiállí­táson és a megbeszélés-soro­zaton találkozzék egymással az építészeti folyamat minden résztvevője, a tervezőtől az alapanyaggyártóig. A szakmai konferencia témakörei: „Építéstervezés, mint vállalkozás", „A külföldi építőipar jelenléte Magyar­országon", „Privatizáció a magyar építőiparban." Nem sorolhatunk föl minden rangos előadót, de kedvcsinálónak talán az is elég, ha Finta József. Csete György, Maár Márton építészek, Puhr László (Állami Vagyonügynökség), Nóvák István (M & N Bauplan Kft.), és Orosz Bálint városi főépítész nevét említjük. (A konferencia első napján 10, a további napokon 9 órakor kezdődnek az előadások.) Ny. P. Új fémpénzek egy hét múlva Egy hét múlva forgalomba kerül az új egy-, két- és húszforintos, június 21-én pedig az 5, ÍO, 50 és 100-as címletű fémpénz. Az új papír fizetőeszközök ki­bocsátására csak megfelelő nyomdai fejlesztések után, mintegy másfél év múlva kerülhet sor - jelentette be hétfői, zalaegerszegi sajtótájékoztatóján Bod Péter Ákos, az MNB elnöke. Az új, réz-nikkel-cink ötvözetű váltópénzeket - amelyek esztétikusabbak, kisebbek és nehezebbek elődeiknél - be is mutatta az újságíróknak. Kérdésekre válaszolva a jegybank elnöke úgy vélte: a sokk állapotán túllépett gazdaságunkban teljesen meg­változtak a megtakarítási, beruházási és készletgazdál­kodási szokások, viszonyok, amelyeket gyorsabban kell követnie a bankéletnek. Mindenekelőtt vállalkozás- és gazdaságélénkülést ösztönző, olcsóbb és hatékonyabb szolgáltatásokkal, rugalmasabb hitelpolitikával. Bod Péter Ákos sikeresnek ítélte az elmúlt hét végi romániai tárgyalásait, s elmondta: a Budapest Bank és a Keres­kedelmi és Hitelbank egy-egy pénzintézetet alapít déli szomszédunknál, egy román bank pedig hazánkban. A jegybank elnöke - úgy is, mint a TIT ügyvezető elnöke - a sajtótájékozatót követően a pénzpolitikai és bankrendszerről tartott előadást a társadalomtudomá­nyi hónap megnyitása alkalmából. r *m Btr ^f^rm* A megye, dokumentálva gondolatait egymás után ol­vasni. Hasznos lett volna, ha bemutatkoznak a dekoncentrált szervek. E fejezettel Csongrád újabb erőfeszítést tesz, hogy hozzájáruljon a megyei önkor­mányzati modell kidolgozá­sához. A területi önkormányzat két és Közművelődési Szolgáltató - Intézet, az erdőgazdasági szak­évéről, a megyei közgyűlés munkájáról, a testület tagjairól és bizottságairól, a közgyűlési hivatalról viszont részletes adatsort kapunk. A megye intézményeinek - a levéltár, a megyei múzeum, a deszki tüdőkórház, a makói és a szentesi kórház, a Pedagógiai • Önmagát (is) akarja nép­szerűsíteni a Csongrád megyei közgyűlés azzal, hogy év­könyvben mutatja be a kö­zépszintű közigazgatás, a területi és a települési önkor­mányzatok elmúlt évét. Az első megyei évkönyv 1991-ről adott képet. Közép­pontban a változások bemu­tatása, rögzítése állt. A vi­szonyítási pont: a tanács­rendszer volt. A folytatás, az 1992-ről szóló évkönyv kicsit más, mint testvére. Az eltelt időszak tanulságait összegzi, a döntésre váró nyitott kérdé­seket veszi számba. Most a viszonyítási pont: az önkor­mányzatiság ideálképe. A megye sorsát befolyásoló kérdésre - mi lesz a közép­szinttel? - a rendszerváltozás jogalkotása és kormányzati gyakorlata felemás választ adott. így aztán tanulságos az 1992-es évkönyvben a közép­szintű közigazgatásról például a megyei főjegyző, a köztár­sasági megbízott, a megyei tisztifőorvos, a közlekedési felügyelet és a környezetvé­delmi felügyelőség igaz­gatójának^ sportigazgatóság és a földhivatal vezetőjének munkásképző, a balatonszár­szói gyermeküdülő, a szociális otthonok és a nevelőotthonok - „leltárát" adja az évkönyv. A testület nemzetközi kap­csolatairól dokumentumokkal dúsított áttekintést kapunk. Az évkönyv kézikönyvszerű eré­nyeit szaporítja, a múlt esz­tendő eseménytára. A megye 58 települési ön­kormányzatának legfontosabb adataival, rövid bemutatásával is olvasóját szolgálja a me­gyegyűlés kiadványa. Sajná­latos, hogy e forrásértékű fejezet nem teljes. Az év­könyvet címjegyzék zátja. A megyegyűlés 1992-es évkönyve tehát folytatásra méltó vállalkozás. A felhasz­nált dokumentumok, a közölt adatok miatt jól használható kézikönyv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom