Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám

PÉNTEK, 1993. MÁRC. 19. A VÁROS 7 • Az egészségügy alapítványokra épít • A specialitás nem finanszírozandó Életmentő szállítás Nem jut ugyanis e célra ­kivéve Budapestet - külön mentőautó, amelyben meg­lenne az életben tartáshoz elengedhetetlen inkubátor és lélegeztetőgép. Ennek okán, a „rossz" helyen világrajött koraszülött vagy normális súlyú, ám kritikus állapotban levő újszülöttek közül jó­néhányan meghalnak az oxi­génhiány miatt, vagy élet­reszóló agyi károsodást szen­vednek a klinikáig vezető úton. S e tragikus tények ismere­tében a mai napig kérdés lehet, hogy a társadalombiz­tosítás hajlandó-e befogadni - nevezetesen finanszírozni ­Dél-Magyarország térségé­ben, a koraszülöttek és a beteg újszülöttek szakszerű szállításának költségeit. Amíg a tb ezen vívódik, a Csongrád megyi mentőállo­más „Mentés a jövőért ala­pítványa" valamint dr. Kószó Péter gyermekorvos vezeté­sével három gyermekorvos létrehozta a Újszülött Élet­mentő Alapítványt, amelyről dr. Simon Mariann főorvos, a megyei mentőszolgálat veze­tője és dr. Pintér Sándor, a SZOTE Gyermekklinikájá­nak intézetvezető professzora és dr. Bálint Péter gyermek­orvos tájékoztatott. Bármennyire is meglepő, mondhatni felháborító, de a központi költségvetés az élet­mentő koraszülött szállítást speciális feladatként kezeli, s ezért nem finanszírozza. A „Mentés a jövőért alapít­,Jelentős számú ko­raszülött és súlyos beteg újszülött hal meg Magyarországon azért, mert nem meg­felelő körülmények között szállítják őket az intenzív ellátásuk­ra alkalmas gyógyító centrumokba. vány" kuratóriuma már ta­valy elkészítette az újszülött szállítások költségvetését, amit benyújtott a tb-nek. A társadalombiztosítás mind a mai napig még csak válaszra sem méltatta a mentősök beadványát. A mentősök ennek ellenére felajánlották az újszülött­szállftások céljára alapítvá­nyuk tulajdonában levő Cit­roen rohamkocsit, amelybe inkubátort és lélegeztető gépet a gyermekklinika ­időközben pályázaton nyert ­forintjaiból vásárolnak. Az optimális tárgyi feltéte­lek nem nélkülözhetik a szak­értelmet, s lévén az újszülött életmentés speciális ismere­teket igénylő feladat, a klini­kán elkezdődött a mentésben résztvevő orvosok és asszisz­tensek kiképzése. A pályázaton nyert 20 mil­lió arra elég, hogy még két mentőautót vásároljanak, fel­szereljenek életmentő készü­lékekkel, s elkezdhessék ­Szeged 120 kilométer sugarú körzetében - az életmentő újszülött-szállításokat. A szolgálat folyamatos műkö­déséhez azonban nélkülözhe­tetlen a társadalombiztosítási finanszírozás. Ennek hiánya több okból is érthetetlen: mert életmentésről van szó, mert a Népjóléti Minisz­térium országosan követendő modell kidolgozására kérte fel a szegedieket, mert nagy árat kell fizetni a veszélyben levő újszülöttek megfelelő szállításának hiánya miatt. Ha a koraszülött vagy beteg újszülött nem kerül időben a krízisellátó-cent­rumba, akkor ott lényegesen hosszabb ideig kell lélegez­tető gépen tartani. Ennek napi költsége 62 ezer forint. Ha a krízishelyzetbe került újszü­lött nem kap oxigént - a nem megfelelő szállítás miatt ­akkor életreszóló agyi káro­sodást szenved, szellemi fo­gyatékos lesz. Egy szel­lemileg súlyosan sérült ember intézeti ellátása 700 ezer fo­rintba kerül évente. Tíz ember esetén már 7 millió forint. Egy újszülöttmentő szolgálat fenntartása évi 14­16 millió forintot jelentene a tb-nek. A száraz adatok mögött persze sohasem gyógyuló családi tragédiák rejlenek, de a társadalombiztosítás számá­ra legfeljebb csak a számí­tások lehetnek meggyőző erejűek. Az már más kérdés, ha nem finanszírozza az újszü­lött életmentést, ki vonható felelősségre a szakmai fel­tételek hiánya miatt bekö­vetkező csecsemőhalálokért. Kalocsai Katalin Vita Szeged jövőjétől 22. Városfejlesztési paradigmaváltást! I. A KONCEPCIÓRÓL 1. Az anyag a szocialista városrendezési gondolkodás dezideologizált termése. 2. Ágazati és taxatív fogal­mazása miatt nem elsősorban részleteiben - bár abban is -, hanem egészében rossz. 3. Hiányzik belőle - alap­ként - a város általános és konkrét értelmezése, képtelen a társadalom-gazdaság-kultúra szerves egységében gondol­kodni. Ezért törvényszerűen a mérhető technikai-műszaki kérdésekkel foglalkozik. 4. Még a szoros város­építészeti tervezésben sem ér­zékelhetők azok a megálla­pítások, amelyeket éppen sze­gedi (és pécsi) vizsgálataiból fogalmazott meg Szelényi Iván - várostársadalom és város­építészet összefüggéseiről. (Ld. Városi társadalmi egyen­lőtlenségek. Akadémiai Kiadó, Bp. 1990) Összegezve: az anyagot egészében reformálhatatlannak tartom, ezért - a kimenthető részkérdések mellett - archi­válni kell. ii. EGY „ár PARADIGMA Minden település az ott élő emberektől s nem tárgyi vilá­gától - utcáitól, épületeitől ­lesz település. Az alkotó ember épít magának falut, várost. Nem véletlenül született meg a '80-as években a településszo­ciológia és a közművelődés mezsgyéjén dolgozó szakem­berek nyelvében a „település népességmegtartó képessége " helyett a „népesség település­megtartó képessége". Ez az a lényegi másság, amely alapja az új paradigmának. Értelmes és polgárait szol­gáló fejlesztési koncepció tehát elsősorban az emberek fejlesz­tését, másodsorban életminő­ségük és életérzésük javítását jelenti. Nem véletlenül kapott 1979­ben (!) Theodore W. Schultz amerikai közgazdász Nobel­dfjat azon gondolataiért, amelynek összefoglalója a Beruházás az emberi tőkébe c. műve. A díj átvételekor mon­dott előadása legfőbb monda­nivalójaként maga is azt tar­totta, hogy „a népesség minő­sége és tudása számít igazán ".. Ezt egészíti ki az a mű­velődésgazdaságtani közhely, hogy égy ország hullámvölgye legalján költ legtöbbet ­mondhatni: aránytalanul sokat - a humán-szférára, kiemelten a közoktatásra. Ennek az a felismerés az alapja, hogy jó­léti társadalom nem sok pénz­ből, hanem tőke és kultúra (tudás) szorzatából lesz. Az „elfeledett kultúra" pe­dig nem egyszerűen kultúrház és költségvetés, hanem az em­ber létezésmódja, minden (he­lyi) társadalom szerves komp­lexitásának egyik szférája, egy új paradigma nézőpontja. Fenti elvek és szempontok adják ezt a mást, ami ellen­súlyozhatja a technokrata gon­dolkodást: a humán szempontú településfejlesztés. 111. TENNIVALÓK 1. Az önkormányzat hívjon össze olyan munkabizottságot, amelyben képviseli magát minden érdemi tudomány ­(település)szociológia, kultú­raelmélet, (város)épttészet, ökológia, közgazdaságtan, pszichológia stb. - helyi és külső, meghívott szakértője. E bizottság dolgozza ki az új koncepció elkészítésének el­veit, szempontjait, ütemét. 2. Fenti munkában sürgető és elsődleges egy olyan komp­lex elemzés elvégzése, amely az alábbiakat tartalmazza: - a város történeti-szocio­lógia szempontú definiálása (társadalomtörténeti, menta­litástörténeti vázlat); - a város jelenének feltárása: - „jövőkép" megfogalma­zása. 3. Az elvégzett elemzés nyomán kezdhetik el a konkrét szakmai munkacsoportok ter­vezőmunkájukat. Bartók Béla Művelődési Központ (Készítette: Török József népművelő) • Szegedi kitüntetettek „A teljesítményt tekintem mércének" Beszélgetés a Széchenyi-díjas Solymosi Frigyessel • Professzor úr nem is használja a karóráját? - Megszoktam, hogy a Dóm óráján nézzem az időt. Éppen rálátok az ablakból - negyven éve. - De hiszen akkor még egyetemista lehetett... - Stimmel. Laboratórium volt ezen a helyen, harmadéves koromban kaptam benne egy asztalt, azóta itt dolgozom. Szabó Zoltán professzornak, a mesteremnek nagyon sokat köszönhetek: elsősorban talán azt, hogy fiatalon megismer­hettem, milyen a természete a teljesítményt tisztelő tudo­mányos légkörnek. - Bár tudtam, hogy a szi­lárdtestkémiálioz, a felü­lettudomány műveléséhez drága műszerek kellenek és nem kémcsövek, mégis meglepett ez a korszerű műszerpark. Hogyan „ter­mett" ide ez a sok gép? - Nem termett. Fokozatosan alakítottuk a helyet, szívósan építkeztünk és „szereztük" a berendezéseket. Korábban csakis Nyugaton lehetett hoz­zájutni a nekünk nélkülöz­hetetlen berendezésekhez, pén­zünk viszont nem volt, tehát csak az alapműszert vettük meg és itthon építettük hozzá a kiegészítő berendezéseket. Folyton bütykölni kellett, de nem volt más választásunk. És aztán pályáztunk, és megint pályáztunk és ismét. Majdnem a nulláról indultunk, most pe­dig olyan felületvizsgáló labo­ratóriumunk van. amelynek nincs párja az országban. • Türelmes alkat lehet: év­tizedekig „csak" dolgozott, az eredményei alapján nemzetközi elismertséget szerzett, angol, német, francia, amerikai egyete­mekre hívták kutatni, taní­tani, de Szegeden 1984-ig kellelt várnia, míg tanszé­kel kapott... - Mi a kérdés? Arra kíván­csi, hogy vannak-e tüskék bennem? Vannak. Régiek és újak is. De ezen igyekszem túl­tenni magam. Talán megté­veszti, hogy mostanában jóval nagyobb aktivitással veszek részt a tudományos közéletben, mint korábban. Ennek egysze­rű a magyarázata: bár gondo­lataim mindig voltak, de fóru­mom nem - amíg nem lettem akadémikus. Ha olvasta tudo­mánypolitikai jellegű cikkei­met, akkor tudja, hogy szemer­nyit sem változott az álláspon­tom: meg vagyok győződve ar­ról, hogy a mérhető tudomá­nyos teljesítmény alapján kell - vagy nem kell - megbecsülni a kutatókat, minden tekintet­ben; ha egyéb, főleg politikai megfontolások is vannak, az baj. Ezt számtalan alkalommal kifejtettem az Akadémián is, mely - minden ellenkező hí­resztelés ellenére - a legal­kalmasabb szervezet az alap­kutatás irányítására. Ha nem lenne, ki kellene találni. • Ont tavaly - egyedül a magyar kémikusok közül ­a tagjai közé választotta az Európai Akadémia; ugyan­ebben az évben a JATE Természettudományi Ka­rának Tanácsa nagy több­séggel megszavazta, hogy ne legyen tanszékvezető. - Hát igen, őszintén szólva arra sohasem gondoltam, hogy én leszek az első tanszékve­zető, akit a rendszerváltozás után leszavaznak a TTK-n. Ez az egyetemi áldemokrácia kö­vetkezménye lett volna, ha meg nem változtatják a dön­tést. A pártállam utolsó évei­ben elkezdett, úgynevezett de­mokratikus reformoknak kö­szönhető. hogy az egyetemek nemzetközi hírnevét megte­remtő professzori, tanszékve­zetői kar egy részének nincs érdemi beleszólása a megha­tározó kérdésekbe. Egyetlen demokratikus ország sincs a világon, amelynek egyetemein a hallgatók, a tapasztalatlan oktatók ilyen döntő befolyást gyakorolhatnának fontos sze­mélyi, kutatási, oktatási, gaz­dálkodási témákban, mint a magyar egyetemeken. Ha én nem rejtem véka alá, hogy a minőségi egyetem érdekében a jelenlegi statútum megváltoz­tatását javasolom; hogy a régi és újfajta kontraszelekciót ká­rosnak tartom és - amint már mondtam - a teljesítményt te­kintem mércének mindenfajta megbecsülés és támogatás odaítélésekor - akkor én ma is ugyanolyan kellemetlen alak vagyok, mint korábban. De legalábbis nem vagyok nép­szerű. • Azt mondják önről, hogy többet dolgozik, mint fia­talabb korában. Miért nem élvezi egy kicsit a dicső­séget? - Ülhetnék a babérokon? Nézze, mi heterogén katali­tikus folyamatokat vizsgálunk; korábban a szilárd anyagok belsejében és felületén leját­szódó kémiai reakciók mecha­nizmusával, időbeli, kinetikus mérésével, ezzel a klasszikus, makroszkopikus jellegű témá­val foglalkoztunk, újabban pedig modern elektrospekt­roszkópos vizsgálatokkal azt igyekszünk földeríteni, mi zajlik atomi szinten az anya­gok egymásrahatásakor. Ez olyan dolog, amit nem lehet csak úgy abbahagyni: minden elén eredmény új problémát, új megfejtendő kérdést szül. És van még egy jó okom a sok munkára: bármi hihetetlennek tűnik, egyre kevesebben vállal­ják a kis fizetéssel, nagy meg­terheléssel járó egyetemi és kutatói státust. A legjobbak ipari laboratóriumban, vagy külföldön sokkal előnyösebb helyzetben használhatják ki­váló képességeiket. Tizennégy­tizenötezer forintos fizetést tudunk ajánlani a fiataloknak, akik köszönik, nem kérik. Mit tehetnék? A maradék néhány megszállót! munkatársammal dolgozunk tovább. És persze mondom, írom: ha ez így foly­tatódik, nem az agy elszívása, hanem az agy hiánya lesz a legnagyobb problémánk. Sulyok Erzsébet Expo-kiegészítö tudomány Világjáték, konferenciák, kiállítások A világkiállítási pályázat következő fordulójában be­nyújtandó tervek sokféle elő­,utó- és kiegészítő rendezvényt kínálnak a budapesti expó­hoz.A külön-külön, több kon­ferenciával, találkozóval, kiál­lítással pályázó intézmények elképzelései a városi világki­állítási bizottság támogatásával kerülnek a pályázaton benyúj­tásra: s együttesen igen színes, sokrétű szegedi programot kí­nálnak az 1996-ban Szegedre látogatóknak. A Szent-Györgyi Albert Or­vostudományi Egyetem Baráti Köre például On'osok Világjá­téka 96 címmel olyan nemzet­közi találkozót szeretne szer­vezni, amelynek kétezer részt­vevője lenne. Sor kerülne kü­lönböző orvostudományi tár­saságok tudományos tanácsko­zásaira, nemzetközi gyógysze­részkonferenciákra is. A József Attila Tudományegyetem is több tudományos kongresszust kíván szervezni, közöttük ma­gyar őstörténettel foglalkozó nemzetközi konzultációt. A Szeged város köz­gyűlésének világkiál­lítási koordinációs bi­zottsága dr. Ványai Éva alpolgármester vezeté­sévei tegnap tanácsko­zást tartott a városhá­zán. Arról konzultáltak a szegedi felsőoktatási és tudományos intézmé­nyek képviselőivel, hogy az egyetemek, a főisko­lák, a múzeum milyen programokkal kívánna csatlakozni az expo ren­dezvénysorozatához. Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola történészei a püspökség­gel és a teológusokkal közösen az első csanádi megyéspüspök, Szent Gellért emlékére 120­150 szakember részvételével rendeznek háromnapos ülés­szakot, amelyhez ifjúsági talál­kozót is szerveznek. A Csong­rád Megyei Múzeumok Igaz­gatósága Szeged városi aján­lással több megyei pályázatot fog benyújtani,többségükben a honfoglalás 1100. évforduló­jának rendezvényeihez, illetve az ópusztaszeri emlékparkhoz kapcsolódva: közöttük szere­pel például a szeri monostor történetével foglalkozó kiállí­tás, illetve magyar viselettör­téneti bemutató is. Felvetődött annak a gondolata, hogy a jeles évforduló alkalmából az országgyűlés egyik ülését Opusztaszeren rendezzék meg. A bizottság meghallgatta az expópályázathoz egy későbbi időpontban csatlakozni kívánó Világ Utcája Kft. elképzeléseit a városban általuk létesíteni kívánt kereskedelmi, szellemi, üzleti központról. A projektet egyébként kedden a közgyűlés jogi bizottsága is megismerte, s a napokban más bizottsá­gokban is napirendre kerül, hogy megfelelően előkészít­hessék annak eldöntését, a város vezetői „rábólintanak-e" a tervek megvalósítására. Szabó Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom