Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám

PÉNTEK, 1993. MÁRC. 19. • Pénzügyminiszteri sajtótájékoztató n Megújult a hitelgarancia-rendszer n Olcsóbb lett az állami vagyon Kedvezőbbek az E-hitel feltételei Szabó Iván pénzügyminiszter a kis- és középvállalkozásokat segítő pénzügyi konstrukciókról tartott sajtótájékoztatót tegnap új főhadiszállásán, a József Nádor téren. Ismertette a március 10én hatályba lépett egzisztenciahitelről szóló kormányrendelet legfontosabb új elemeit, a hitelgarancia-rendszer működését, tájékoztatott a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány március 10-i alapító értekezletéről. Lényegesen kedvezőbbé váltak az egzisztencia-hitel feltételei. A vállalkozóknak - a kezelési költséget is beszámítva - már csak hét százalék kamatot kell fizetniük, s lényegesen kisebb, ötmillió forintig például csak 2 százalék saját erőre van szükség. Egységesen három évre hoszszabbították a türelmi, tizenötre a futamidőt. Már valamennyi érintett - szám szerint 23 - pénzintézettel megkötötték a szerződést, így a hitelezésbe a legtöbb kereskedelmi bank bekapcsolódik. BELÜGYEINK 3 A régi feltételekkel egyébként eddig 12,5 milliárd forint E-hitelt folyósítottak állami vagyon megvásárlására, azaz ekkora összegben vették át a vállalkozók az államadósságot. A hitelt felvevők kétharmada tulajdon-, egyharmada bérleti jogot vásárolt. A konstrukcióhoz kapcsolódó hitelgarancia-rendszer egyik eleme a nonprofit elven működő Hitelgarancia Részvénytársaság - a másik a Kisvállalkozói Garancia Alap -, melynek 3,5 milliárdos alaptőkéjéből kétmilliárd a kormány részesedése, a többin 65 pénzintézet, valamint tíz érdekképviselet osztozik. Az intézmény feladata, hogy készfizető kezességet nyújtson azoknak a vállalkozóknak, amelyek a bankoktól különböző hitelekhez - többek között egzisztencia-hitelhez szeretnének jutni, ez azonban nem jelent enyhébb hitelbírálatot. (Az egzisztencia-hitel új feltételeit, valamint a garanciarendszer elemeit a szerdai 1%-ban részeletesen ismertetjük.) A sajtótájékoztató harmadik napirendi pontjában szerepelt a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, melynek legutóbbi alapítói értekezletén Kemény Nándort, a Corvin Bank vezérigazgatóját választották a kuratórium elnökévé. A legfontosabb változás, hogy az alapítvány vagyonát a jövőben biztonságosabb körülmények között kell működtetni, a vagyon védelme került előtérbe, és kevésbé fontos annak hozama. Ez dicséretes, az azonban a tudósító számára elgondolkodtató, hogy a vállalkozások támogatására létrehozott MVA-nak 75 százalékát eddig miért kellett biztos állampapírokba fektetni - a fennmaradó hányad kihelyezése sem volt problémamentes -, illetve mit jelent ilyen megközelítésben a további szigorítás. Szabó Iván a kérdésekre válaszolva elmondta, hogy várhatóan április végén, illetve május elején Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap közgyűlése idején folytatódnak a Magyarország és az IMF közötti tárgyalások. Ezt követően várhatóan hamarosan magas szintű IMF-delegáció érkezik hazánkba, hogy véglegesítsék az új megállapodást. Kovács András • A kamarilla jellegű kormányzati politika megváltoztatását, a kilátástalanságba fulladt rendszerváltás valamikori reményeinek felélesztését sürgették a Magyar Úr Körök aktivistái és szimpatizánsai az MDF szegedi központjában rendezett tegnap esti politikai fórumon. Dr. Mucsi Mihály házigazda azt hangoztatta, a nemzet jövője nem függhet nélkülözhetetlen személyen, csoporton vagy párton. Kijelentette, a kilábalás csak egyféleképpen lehetséges: meg kell ismételni a honfoglalást. Igazságtételt, közteherviselést, sajtószabadságot, a nemzeti és a keresztény értékek és gondolkodás emancipációját hirdettük meg - mondta Fekete Gyula, az MDF országos elnökségének tagja, meghívott előadó, arra keresve a választ, „kié a hatalom ma Magyarországon?", valóban • Vándortársak a Magyar Úton Nincs nélkülözhetetlen ember vagy párt az MDF győzött-e? A felsoroltakból vajmi kevés valósult meg - állította. Számon kell kérni azt képviselőt vagy városatyát, aki nem teljesítette ígéretét. Nem lehetünk helóták, alávetett szolganép a saját hazánkban - emlékeztetett Pozsgay Imre szavaira. Egyúttal felhívta hallgatósága figyelmét, hogy a baloldaliság és a jobboldaliság önmagukban értékek mérésére nem alkalmas fogalmak, a baloldal sem ellenség, hanem politikai ellenfél. Bírálta azonban az elmúlt rendszer embereinek egzisztencia-átmentéseit, amelyek nézőközönségét elegáns mondatokkal és idétlen kabarétréfákkal megtévesztett állampolgárok alkotják, akik így egy-egy időközi választáson saját érdekeik ellen szavaznak. "Mindeközben a sajtó hamis, vagy kétes hírértékű dolgokat közvetít: Fekete Gyula felidézte a rádió egyik „nagy pillanatát", amikor vezető hírként közölték, hogy Palotás János megelőzte a népszerűségi listán Göncz Árpád köztársasági elnököt. Ezen az alapon mondta - a tárkányi halottlátó asszony jóslatait is lehetne közvetíteni a kormány '94-es bukásáról. Göncz Árpád politikai szereplését túlságosan is elkötelezettnek és hangsúlyosnak ítélte, az Alkotmánybíróság befolyását pedig lényegesen jelentékenyebbnek, mint az a nyugat-európai példák alapján elvárható és igazolható volna. Szerencsésnek találta viszont, hogy a rendőrség immár nem önálló hatalmi ágazat. Ó. I. ill n*mely sokbaj ú család, olyan volt sokáig az MDF. LiÁJ Már a fél ország arról beszélt, baj van a pártban, mégis, hónapokon át mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szemetet a szőnyeg alá söpörjék, hogy kifelé akkor is mosolygós arcot mutassanak, amikor a feszítő belső ellentmondások már minden külső szemlélő számára nyilvánvalókká lettek. Most - úgy tűnik - belülről is számot vetettek mindezzel. Antall miniszter- és pártelnök nyilatkozata legalábbis erre vall. És arra is: sokkal súlyosabb nézetkülönbségek osztják meg az MDF vezetését, mint amilyennek mondották. Hiszen egyértelművé vált, hogy ön- és nemzetáltatás lenne azt hinni, hogy egy párton belül megtartható a reálpolitizálás és a (népi-nemzeti) nagy ráolvasósdi. Hónapokig voltaképpen az volt a kérdés: enged-e az MDF a könnyebb ellenállás, a populáris vonal csábításának? Azaz: választási győzelmének nagyobb valószínűségéért cserébe hajlandó-e olyan ön- és közveszélyes politikai fordulatra, amely Európa irányából ismét évtizedekre, vagy tán visszavonhatatlanul a balkanizálódás irányába fordítaná az országot. Antall József becsületére legyen mondva, amikorra végképp kiéleződött a kérdés, tudott dönteni. Pedig nem lehetett könnyű dolga. Hiszen azzal, hogy keményen elhatárolta magát a Csurka-féle vonaltól, föltehetően szavazatokat fog veszítene És tán nem is keveset. Igaz, ez sem teljesen biztos. Mert amit veszít az MDF a vámon, azt könnyen kamatostól visszaszerezheti a réven. Ismét megnyervén azokat, akiket a párttól éppen a mindent leegyszerűsítő szélsőségesek riasztottak el. Es hogy miért válhattak riaszlóvá sokak számára Csurkáék? Példákért nem kell messzire menni, sem időben, sem térben. Mondjuk csak a Ceausescu-féle Romániáig vagy Hodzsa Albániájáig. A népi-nemzeti primátusra apelláló, a világtól elzárkózó, a gazdaság és a társadalom öntörvényű működését végképp nem értő, azt ráolvasásokkal és hatalmi beavatkozásokkal helyettesíteni akaró politikára ugyanis ott és akkor voltak találhatók a legtisztább példák. Amelyek eredményeként fölvirágozhattak Európa legelmaradottabb, legszegényebb és mára legnehezebb sorsú országai. íj\ ntallnak igaza van: Csurkáék hatalmat akarnak. S bár Cj_]o ligha vitatható el tőlük a nép- és nemzetmentő szándék, lényegében nem sokban különböznek a bolsevikoktól. Akik szintén azt hitték, hogy a hatalom birtokában szabadon szabályozhatóvá válik a társadalom és a gazdaság, rövid idő alatt fólemelhetővé és gazdaggá tehető a nép. Mindez azonban értelmiségi álom volt csupán, amelyből rémálom lett. És nehéz nem észrevenni, hogy Csurkáék is hasonló álmokat álmodnak. Kertbarátok közgyűlése A Kertbarátok és Kistermelók Országos Szövetségének közel húszezres tagságénak képviselői közgyűlést tartottak, amelyen több fontos döntést is hoztak. E szerint: a szövetség neve Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségére változik, s a szervezeten belül két tagozat alakult. A kertbarátok tagozata az önellátásra berendezkedett házi és hétvégi, illetve a kisebb kertek tulajdonosait tömöríti. A kertészeti árutermelők szekciója azoknak a gazdáknak nyújt segítséget, akik árutermelő formában, fólia alatti és szabadföldi zöldség-, vetőmag-, gyümölcs-, szóló- és dísznövénytermesztéssel, valamint borászattal, kertészeti termékek tartósításával, valamint tárolásával foglalkoznak. Nem csapott le a kalapács (Folytatás az I. oldalról.) • Mikorra várható a következő árverés? - Szeptember előtt nem valószínű, hogy sor kerül rá. Akkor viszont már nagy valószínűséggel új tárgyalási alapról, 1 milliárd forint alatti összegről indulunk. Az előzetes tárgyalások arra engednek következtetni, hogy alacsonyabb összegért lesz vevő a gyárra. • Mire számíthatnak a környék kistermelői, azok, akik régóta kapcsolatban állnak a Szegedi Konzervgyárral? - Többek között az ó kedvükért tartottuk meg márciusban a nyilvános árverést. Amennyiben ugyanis elkelt volna a gyár, az új tulajdonos még időben megköthette volna a szerződéseket a termelőkkel. Erre azonban most már semmi remény. Nekünk ugyanis nincs 100 millió forint forgóeszközünk a termeltetés megfinanszírozására. • Hogy értékeli az árverés meghiúsulását? - Nem tartom tragédiának. A gyár ugyanis hitelek nélkül folyamatosan termel, 550 embernek ad munkát, s havi 100 millió forintos árbevételt produkál. Gazdálkodása nyereséges, a tulajdonosokat pedig nem érte vagyonvesztés. A felszámolás első hónapjaiban 15-25 millió forintos árbevételt kasszírozott a konzervgyár, ezt az összeget tornászta föl 100 milliósra. A „zöldségvonal" leállt, kizárólag húskészítményeket ad el a szegedi üzem, s nagy részüket exportra. A korábbi 75 termék helyett ma már csak 20-at gyártanak. A konzervgyár a folyamatos termeléssel 200 millió forintot spórolt meg a hitelezők számára. Ennyibe került volna, ha bezárják a gyárat és szélnek eresztik a dolgozókat. Fekete Klára • Végre két és fél évi többségi Fideszes városkormányzás elteltével először ismerkedhetünk a Fidesz véleményével egy városi ügyben. A március 18-i lapszámban megjelent ugyanis a Fidesz populistademagóg nyilatkozata lakáseladás és lakbér ügyben. Minek is lehetne e nyilatkozatot nevezni, mikor azt mondja, hogy „örömmel veszi tudomásul, hogy a szegedi önkormányzat végre rászánta magát" a lakáseladással foglalkozni. Ugyan ki más volt az, aki leállítani javasolta a lakáseladásokat, mint a FideszSZDSZ által jelölt alpolgármester, s ki más szavazta meg ezt a javaslatot egyöntetűen, mint a Fidesz-SZDSZ közös frakció. S itt jön a demagógia (vagy közönségesen hazugság), hogy szegény önkormányzat a gonosz és ármánykodó kormányzatra várt új lakáseladási jogszabályok érdekében, de mindhiába, s most „kénytelen" maga „felvállalni" a kényelmetlen döntés felelősségét. Érdekes, hogy a lakások önkormányzati tulajdonba adása Lakáseladás - a másik oldalfái ellen egyetlen tiltakozó szó sem hangzott el, sőt valamenynyi lakásért „oroszlánként" küzdöttek az önkormányzatok, nehogy egy is kimaradjon az önkormányzati tulajdonba adandók listájáról. Ez természetesen nagyon helyes tulajdonosi magatartás, csak hát a tulajdonosi pozicíónak nem csak fény-, hanem árnyoldala is van, nevezetesen: néha felelős döntést is kell hozni, melyet mellőzni oly nagyon szívesen teszik meg a „liberális" önkormányzatok. Örvendetes tehát mindenesetre, hogy a Fidesz támogatja a lakáseladásokat (csak az a kár, hogy erre több, mint két évig kellett várnunk) s van ötlete a bevétel elköltésére is (ez utóbbi ötlet értékéből mit sem vonva le, hogy ezt korábban MSZP képviselő szájából hallhattuk a közgyűlésen). Ugyancsak örvendezhet minden olvasó, hogy a Fidesz mereven ellenzi a lakbéremelést, mint ami a lakosság terheinek további növelését eredményezné, megértve ugyanakkor az önkormányzat kétségbeesett törekvését, a bevételek növelése érdekében, mert ismét a gonosz kormány - a költségvetési támogatások csökkentése csaknem működésképtelenné tette városunkat. Az ellenzés önmagában megint csak csinos populistademagógia, különös tekintettel arra, hogy így támogathatjuk a belvárosj lakásokat színlelt csereszerződéssel megszerző, és azokat irodáknak és különféle vállalkozásoknak bérbe adó nyomorgó polgárokat, ahelyett, hogy a rászorultság oldaláról közelítve részesítenénk támogatásba azokat, akiknek erre szükségük van. De viseltetnénk a terhekből többet azokkal is, akik több jövedelmet élveznek. Kérdés persze megint, hogy milyen viszonyban van a Fidesz a maga által jelölt alpolgármesterrel, kinek előterjesztése a lakbérmódosítási rendelet, s tán jobb volna, ha nem az újságon keresztül, hanem még az előkészítés során találnának összhangot legalább a „liberális" berkekben. Van azonban az ellenzéshez fűzve egy mellékmondat is, a csaknem működésképtelenné vált önkormányzatról, a költségvetési támogatások csökkenése okán. Nos, erről csak annyit, hogy az az önkormányzat, mely több, mint másfél milliárd (nem tévedés) forint el nem költött pénzzel zárja az esztendőt, működésképtelenné válhat ugyan, csak nem a költségvetési támogatás csökkenése vagy hiánya okán, hanem csak és kizárólag saját tehetetlensége folytán. Ezt a tehetetlenséget az elmúlt két és fél évben többször bizonyította a város vezetése, s minden „remény" megvan arra, hogy a jövőben sem történik e téren változás. Dr. Szilvássy László a Kereszténydemokrata Néppárt megyei elnöke önkormányzati képviselő