Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

mi Prost sikeres visszatérése Várakozással teli hetek után vasárnap Kyalamiban a Délafrikai Nagydíjjal megkezdődött a 16 versenyből álló Forma1-es világbajnokság. Különösen nagy figyelem kísérte a francia Alian Prost visszatérését, aki semmit sem vesztett tudásából, és mindjárt győzelemmel mutatkozott be. Mögötte másodikként a brazil Ayrton Senna végzett, a brit Mark Blundell érkezett harmadikként a célban SPDRTlIA A DELMAGYARORSZAG KFT. MELLÉKLETE Röplabda Rucanor Magyar Kupa Szegedi pezsgőfürdő a Fáy utcában Siker, amire nem lehet nem odafigyelni Egy aranyérem már megvan! A* Papíron SC Szeged NB l-es férfi röplabdázói egy hosszú és eredményes menetelés után jutottak el a Rucanor Magyar Kupa döntőjéig, amit vasárnap délután Budapesten, a Vasas SC Fáy utcai csarnokában rendeztek. A Nyári Sándor vezetőedző, és segítője, Nusser Elemér által dirigált remek csapat hosszú évek kiváló szakmai munkájának első olyan termését arathatta kupagyőzelmével, amely méltóan tükrözi a szakmai műhely miliőjét. A MÉRKŐZÉS ELŐTT több olyan momentum is .jelentkezett", melyet egyetlen csapat sem vesz jó néven. A szervezők ugyan ebben a csar- . nokban bonyolították le a kupa harmadik helyét eldöntő mérkőzést, ami ráhangolásként még jól is jöhetett volna. Igen ám, csakhogy a küzdelem majd két órát vett igénybe így az eredetileg 3 órára kiírt döntő fél órás késéssel kezdődött. (A bronzéremért a Vasas SC, és a napokban edzője, Tatár Mihály talpára utilaput kötő Tungsram SC játszott, s a harmadik hely végül a hazai pálya előnyét élvező Vasasé lett.) A szegedieket különösebben nem zavarta a csúszás, az viszont annál inkább, hogy a szokásos gyúráskor vált véglegessé, Melkvi Zoltán krónikus deréksérülése kiújult, és a gondos kezelés ellenére sem képes vállalni a játékot. Nyári Sándor nem sokat tépelődött a megváltoztathatatlan miatt, gyorsan döntött: „Gumit" a korábban már többször is bizonyító „Pogácsa", azaz Polgár helyettesíti. Az ilyenkor szokásos taktikai értekezlet rövid, de annál tartalmasabb volt. Elöljáróban elmondta, 3:0 és 0:3 is lehet az eredmény, de hozzátette, mindenkinek mindent meg kell tenni a sikerért, azt a szót, hogy lehetetlen, felejtsék el, itt most mindenkinek meg kell „szakadni" azért, hogy - az eredménytől függetlenül emelt fővel nézhessenek bárkinek a szemébe! A szegediek szakvezetője külön is felhívta röplabdásai figyelmét ellenfelük ászának, Kántornak játékára, aki köztudottan sokat vállal, ám az állandó szellemi és fizikai igénybevétel következtében előbb-utóbb hibára kényszerül. Az edző mondandójának lényege: amikor csak lehet rá, vagy a közvetlenül közelében állóra nyissanak, hogy egy pillanatig se lehessen nyugta. A volt szegedi röplabdás, Rácz gyengéit is emlékezetükbe véste, s mint utólag kiderült, mindkét tanácsa helyénvalónak bizonyult... A szokásjogot, azt, hogy a játékost mérkőzés előtt nem illik „zaklatni", most figyelmen kívül hagytam. Érdekelt, miként élik meg a számukra rendkívül nagy jelentőséggel bíró csata megelőző perceit. Hírközlés, óh! A diadalmas mérkőzésről hazatérve első utam a szerkesztőségbe vezetett, ahol vasárnap este majdhogy szünet nélkül csöngött a telefon. A kíváncsi szurkolók az után érdeklődtek, mi az igazság, ugyanis a rádió a sporthírekben azt közölte, hogy a kaposvári csapat nyerte a kupát! Megnyugtattuk az érdeklődőket, a serleg útban van Szeged felé, ugyanis a Papíron SC csapata legyőzte riválisát, tehát övé az aranyérem. A sokadik telefon után arra gondoltunk, majdcsak rájönnek a székes fővárosban, hogy tévedett a hírközlő kolléga, ám nem ez történt. A rádióban tegnap reggel is, „következetesen", a kaposvári csapatot emlegették győztesként... Végül is vidék - vidék, de mi tudjuk, mégsem mindegy, melyik városról van szó... Hycomat A sokadik virágzását élő Melkvi Zolit igen régóta „kísérti" krónikus derékbántalma, ami olykor majdhogy elviselhetetlen kínok formájában jelentkezik. A pénteki edzésen, egy szerencsétlen mozdulat következtében, gerince megint megrándult, így aztán kérdésessé vált játéka. A csapat gyúrója, Jónás László a meccs előtt mindent elkövetett azért, hogy „Gumi" mozgásképessé váljék, ám kísérlete hiábavalónak bizonyult. Amint a gyúrópadon feküdt, ártatlanul rákérdezett Jónás Lacira, látszik-e a gerincén a rándulás? A hangulatra jellemző, a közelében álló, mókázásra tétmeccsek előtt is mindig hajlamos Vámos Feri nem hagyta ki a ziccert, kapásból válaszolt: „Fölöslegesen gyúratod magad, téged már nem lehet rendbehozni, hiszen egy öreg hycomat vagy. Különben meg jól látszik az eltérés, ahogyan elnézlek, a gerincedben több a velő, mint a fejedben..." Amit Vámos válaszként kapott, az itt most nem közelhető... íme, egy „csokor", a véleményükből. Szűcs Roland: - Bízok magunkban! Csíkos Gábor: Győzünk! Oleg Pavljuk: Érzem, hogy mi történik majd, de nem mondom el... Jevgenyij Lapsin: - Csak mi nyerhetünk! Vámos Ferenc: Döntetelen nem lehet... Melkvi Zoltán: - Fáj a derekam... Polgár Gábor: - Jók vagyunk! Pável Voronkov: - Mi nyerünk 3:l-re. Pricop Radu: 3:0-ra nyerünk! Hulmann Zsolt: - Nyerünk! Petheő Gábor: - Mindig a legrosszabbra kell számítani, mert annál csak jobb jöhet. A somogyiak igencsak lehangoltak voltak, aminek okáról kollegám, a kaposvári újság rovatvezetője, Jutási Róbert világosított fel. Elmondta, indulásuk előtt nöm sokkal soffőrjük édesapja, aki éppen a csapat buszát takarítgatta, szívinfarktus következtében elhunyt. Demeter György, a kaposváriak vezetőedzője mindezek ellenére bízott abban, hogy sikerül megállítaniuk a Szuper Ligában sikeresen játszó szegedi bravúrcsapatot, mert a velük vívott csatákban a végső győzelem eddig mindig az övék volt. A MÉRKŐZÉS SORÁN olyasmiben részesülhettek a szurkolók, melyet csak egy igazi, vérbeli kupameccsen élvezhetnek. Az első játszma elején, miután mindkét csapat - a feszült idegállapotnak köszönhetően - elkövette a „kötelező" hibákat (rosszul nyitottak, elütötték magukat a játékosok), belelendültek a szegediek. Káprázatos sáncokat, bámulatos mezőnyözést, ravasz Lapsin-emeléseket láthattunk tőlük, s mindezek pontokkal kamatoztak (5:0, 9:1). A továbbiakban is fergeteges támadásokkal ostromolták ellenfelüket Hulmannék, és a játszmában csupán pontocskákat engedélyeztek riválisuknak. A második játékrészben sem volt hiány látványos labdamenetekből, csodálatos megoldásokból, a látottak többször is tapsra ragadtatták a szurkolókat. Az első pont két és fél perc elteltével esett, mégpedig egy vonalon kívüli szegedi ejtés nyomán. A hatalmas leütések és jó sáncolások jellemezték mindkét felet, így aztán szorossá vált a küzdelem (5:5). A „Erre a sikerre várok már 13 éve!" (Fotó: Gyenes Kálmán) kaposváriak solcáig nem találták ellenszerét a szegediek harcmodorának, mígnem taktikát változtatva, ha időlegesen is, de sikerült „altatni" ellenfelüket (5:11, 11:13). Már-már veszni látszott a játszma, amikor Vámosék hihetetlen akarásuk, káprázatos akcióik révén felálltak a „padlóról" és mesébe illő megoldásaik révén fordítottak. A harmadik szettben repülőrajtot vett a szegedi gárda, Lapsin nyitásival úgy elhúzott a csapat, hogy poros nyomába sem értek a kaposváriak (7:0). Alig több, mint két perc telt el a játszmából, amikor Demeter György már a második idejét is kikérte... A kép a sugallt taktika ellenére sem változott, úgy látszott, percek kérdése csupán, hogy a szegediek átvehessék a megérdemelt aranyérmeket (12:4). A várva várt ünnepélyes aktus kissé csúszott, ugyanis Csíkosék „drámaírásba" kezdtek, megmagyarázhatatlan „rövidzárlatuk" következményeként Kántorék kiegyenlítettek, majd a vezetést is átvették (12:12, 12:13, 13:14). Heroikussá vált az amúgy is káprázatos küzdelem, a szegediek testi épségüket kockáztatva repültek, vetődtek a labdák után. Higgadtságuknak, rafináltságuknak, no meg annak köszönhetően, hogy professzori szinten művelik ezt a játékot, ezt a szettett, vele a mérkőzést is megnyerték, övék lett a Magyar Kupa! Egy aranyérem tehát már megvan, reméljük a másik elnyerését is hamarosan ünnepelhetjük... Ez a mérkőzés (is) fényesen bizonyította, s nem először, mennyire együtt van, és mennyire jó ez a csapat. Egységes, mert játékosai képesek meghalni egymásért a pályán; érett, mert taktikailag tud alkalmazkodni meglepetésszerű momentumokhoz; igazi team, mert kritikus pillanatokban rendkívüli szituációk (például Melkvi sérülése) sem képesek megtörni lendületét. A MÉRKŐZÉS UTÁNI hangulatot nehéz visszaadni szavakban, azt látni kellett volna. A szegedi szurkolók, ahogyan ezt ilyenkor szokás, pezsgőfürdőt rendeztek, a levegőbe dobálták Nyári Sándort, aki azért rimánkodott, nehogy elejtsék „habkönnyű" testét, mert a zuhanása nyomán keletkező kráterből nehéz lett volna kibányászni... Szóval ünnepelt a publikum annak rendje és módja szerint, ismeretlenek ölelkeztek jóbarátokként, a somogyi drukkerek gratuláltak szegedi „kollegáiknak", s az edzők is barátian cseréltek gondolatot a látottakról. A találkozó után Németh Lajos szövetségi kapitány a következőket mondta: „Megérdemelt sikert aratott a Szeged, az egységes csapat töretlenül fejlődik, biztos vagyok benne, ennyivel nem elégszik meg..." Mondi József, az MRSZ technikai igazgatója így összegezte a látottakat: „Igazi kupameccs volt, amit a két edző taktikai csatája festett ily ragyogóvá. Szívből gratulálok Nyári Sanyinak, csapatának és lelkes szurkolóiknak." A mérkőzés csodálatos volt, a díjkiosztó már annál kevésbé... Ilyen rangos esemény záróakkordja többet, jóval színvonalasabb rendezést érdemelne, mert ugye mégis csak a Magyar Kupáról van szó, aminek díjait méltóbb ünnepség keretei között kellett volna átadni az arra érdemeseknek... Nyári Sándor: - Tizenhárom éve várok arra, hogy valami érdemleges sikert érjek el azokkal, akikkel évek óta együtt dolgozom. Most nyertünk egy olyan kupát, amiben Magyarországon valamennyi csapat indulhatott, versenyezhetett! Hosszú időn át nyomasztott, bénított bennünket, hogy a somogyországiakkal szemben eddig csak időlegesen érvényesülhettünk. Most megtört a jég, mert csapatom ezúttal is csodálatosan játszott! A mérkőzésen mindvégig az történt, amit mi akartunk, elképzelésünket rákányszerítettük ellenfelünkre, amely kénytelen volt alkalmazkodni játékunkhoz. Olyan diadal ez, amelyre nem lehet nem odafigyelni, ezért is merem remélni, végre tudomásul veszik, hogy vagyunk és létezünk... Demeter György: - Túlzottan idegesek voltunk, ezt ellenfelünk maximálisan kihasználta. Hiába vezettünk a második szettben, a már-már behozhatatlan előnyünk is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy élhessünk kínálkozó lehetőségünkkel. Gratulálok a szegedieknek, megérdemelten nyerték a kupát! A mérkőzés jegyzőkönyve. Papíron SC Szeged-Kaposvári Somogy SC 3:0 (4, 13, 15). Férfi mérkőzés. Budapest, Fáy utcai Vasas-csarnok, 1000 néző. Vezette: Hóbor, Gulyás. Papíron SC: LAPSIN, VÁMOS. HULMANN, Polgár, VORONKOV,'Csíkos. Csere: Petheő. Edző: Nyári Sándor, Nusser Elemér. Kapovári SSC: Marginean, Kántor, Pásztor, Mészáros, Karmos, LUKSYS. Csere: Stefik, Zarka, Rácz. Edző: Demeter György. GYÜRKIERNŐ fi „Doki" A mérkőzés előtt, mint kotlóst a csibéi, úgy vették körbe a röpisek dr. Csíszér Előd főrvost, vagy ahogyan a ők tisztelik, a „Doki" bá't. Miközben keverte a „vitaminkoktélokat", mindenkihez volt egykét biztató szava, kérdezett, avagy éppen tanácsot adott, magyarán pszichésen is foglalkozott a játékosokkal. Akiken látszott, igénylik az effajta törődést, várják a mérkőzés előtti görcs ilyetén oldását is, azt, hogy a szokásos és elengedhetetlen taktikai értekezés kiegészüljön egy másféle lelki felkészítéssel. A csapatnál tíz éve ténykedő Csíszér Előd orvosi munkáját is fémjelzi ez a kupagyőzelem, ami nagyon, de nagyon ráfért már erre a társaságra. Ez a siker egyben azt is igazolja az edző és főorvos, no meg a játékosok valahol igazán egymásra találtak, igazi teammunkát végeznek, ami aranyosan fénylő éremmel kamatozott... Mienk a kupa! - ölelik egymást boldogan a szegediek, Hulmann, Csikós, Vámos, Voronkov és Nusser