Délmagyarország, 1993. március (83. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-11 / 59. szám

10 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1993. MÁRC. 11. OLVASÓSZOLGÁLAT LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 481-460 A „kerékpárbarát" város korábbi tanácsnak, a Szilléri nem veszélyes - sem ilyen, sem pedig olyan szempontból, ha csak bennünket, szilléris szülőket, pedagógusokat, nem sorolnak ebbe a kategóriába! Nos, az a bizonyos villanyvezeték-felújítás - nem mi mondjuk, hanem a vagyonkezelői iroda - írd és mondd, elvégezhető néhány hét alatt, a tavaszi szünetben. A fentiek alapján tehát a Szilléri körüli huzavonát porhintésnek tartjuk, de ez korántsem jelenti azt, hogy hamut szórunk a fejünkre. Ellenkezőleg, harcolunk, a végsőkig. Tisztelettel: Oláh Ágnes, a szülői munkaközösség vezetője Úgy tíz évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a szlogennel: Szeged kerékpárbarát város. Egy autó viselte a hátsó szélvédőjén, amely - ahogy dolgom után kerékpárral jártam - úgy előzött meg, hogy egy légy nem fért volna el köztünk. Azóta se lett jobb a helyzet, de a szlogen - úgy tűnik maradt. Nem tudom, hogy a Magisztrátus tudatosan akarja-e elvenni az emberek kedvét a kerékpározástól (netán a kritikán aluli színvonalú tömegközlekedés kedvéért?), vagy csak dilettantizmusból - egyik se vet rá jó fényt. Járdákat megtenni kerékpárúinak csak gyermeki lelkekben lehetséges. Egy kerékpárúinak többek közt olyan szélesnek kell lennie, hogy azon legalább két sávban lehessen közlekedni, olyan minőségű aszfaltból kell készülnie, amely nem fagy föl, olyan vonalvezetésűnek kell lennie, hogy a rajta haladó kerékpárosnak ne kelljen kipufogógázt szívnia, stb. De ha már kinevezték a járdát (esetleg annak a felét!) kerékpárútnak, legalább a csomópontokat építették volna ki! Nem tudom, hogy gondolták például a Mikszáth Kálmán utcai „kerékpárúiról" kihajtani a Tisza Lajos körútra. Azt sem értem, miért kellett az Oskola utcát a vasútállomás irányába a kerékpárok elől is lezárni (netán a hivatalnál nem ismerik a „gépjárművel behajtani tilos" táblát?). A Kelemen utca ugyanis autóval járható, de kerékpárral még száraz időben is veszélyes, esőben meg istenkísértés rajta járni. Aztán vannak bosszantó apróságok, például a Széchenyi tér. A térre kerékpárral be szabad hajtani a hid felől is. Ezt a forgalomirányítás respektálja is - de az Oskola utca vagy a Stefánia felől már nem. Hasonló anomáliákat tapasztalni a már említett Mikszáth Kálmán utca-Tisza Lajos körút kereszteződésében, vagy a Bartók téren. Ezek apróságok ugyan, de arról árulkodnak, hogy a „kerékpárbarát" város közlekedésszervezői éppen csak a kerékpárról feledkeznek meg. Pasinszki József Tudni illik, hogy mi illik! A DM január 21-i számában megjelent egy írás „Kérdések, választ vár\'a" címmel. Ebben Pintér István és Raffay Ernő képviselő urakhoz szóltak a kérdések. Nem tudom, illik-e ilyen jeles közéleti személyeknek egy egyszerű választópolgár részéről kérdéseket feltenni? De ha már megtörtént, illene válaszolni. Én úgy tudom, ha egy ember - akár egy alig beszélni tudó kisgyerek vagy egy aggastyán - egy másik embernek kérdést tesz. fel, illik válaszolni, ha többet nem azt, hogy nem tudom. A válasz nélkül hagyás sértő. Kérem a tisztelt honatyákat, válaszoljanak nekünk, legalább egy lakonikus választ adjanak: nem tudom. Ez is sokat mondana! H. I. Szeged Nőnap volt Újszegeden Az újszegedi nyugdíjasklub március 4-én tartotta meg a nők napját. Ünnepi beszédet Szabó László népművelő mondott, a műsorban felléptek a Fő Fasori Általános Iskola felsőbb osztályos diákjai, akik versekkel köszöntötték a jelenlévőket. Réti Attila olasz dalokat, Verdi operaáriákat adott elő, zongorán kísért Kiss Ernő. A nők a férfiaknak szereztek örömet, mindenki kapott egy tetszetős, praktikus ajándékot. Az ünnepség után vacsora következett, majd táncmulatsággal zárult az est. Minden elismerést, dicséretet megérdemelnek a nők, akik ebben az igen nehéz gazdasági helyzetben is helytállnak. Ezúton is szívből kívánnak erőt, egészséget nekik a férfiak és e sorok irója: Bökönyi György Porhintés, vagy amit akaitok? A sztrájkról " " A Délmapvarorszáp március tértettem a sztrájkoló munká Újfent rá kellett jönnünk, nekünk, szillériseknek - szülőknek, pedagógusoknak, diákoknak egyaránt - a Délmagyarország 1993. március 5-i számában megjelent cikkük nyomán, hogy roppant mód kilóg az a bizonyos, szőrös lóláb. Az iskolánkról van szó, melyről sem az újságíró, sem pedig az úgynevezett „szakvélemény" sem tudja eldönteni, életveszélyes tűzveszélyről vagy tűzveszélyes életveszélyről van szó. Mi egyébként úgy gondoljuk, egyikről sem, bár mindkettő igen riasztónak tűnhet a kívülállónak. Nos, vegyük sorra! Az a bizonyos szakvélemény 1993. január 29-i dátummal készült, a kiürítésről szóló határozat ellenben már január 18-án napvilágot látott. Nem kell hozzá egy csepp rosszindulat sem, hogy észrevegyük, a gombhoz készült a kabát, nem pedig fordítva. Vagyis előbb a döntés született meg, majd kreáltak hozzá „lesújtóan súlyos" érveket. A kérdés tehát korántsem az, hogy életveszély vagy sem, hanem egészen más! Úgy tűnik, nekünk szillériseknek, hogy valaki, valakik szemet vetettek az iskolánkra, onnan, valahonnan az íróasztal mellől. Mi tudjuk, épp az irodavezető, dr. Puskás Albertné nyilatkozatából, hogy szíve szerint ő sem adná a gyermekét egy panelszörny, zsúfolt iskolába, hanem inkább a Szilléri-szerűbe. Ettől mi teljesen megnyugodtunk, hisz Puskásné jó szülő, kiváló pedagógus hírében áll. Akkor meg kik keverik a szalámit tovább? Náfrádi Zoltán, a körzet képviselője biztosan nem, hisz, ő szülők, pedagógusok előtt kijelentette: a végsőkig harcol az iskolánkért. Reméljük, nem lesz nehéz ütközet, hisz a józan ész, a szakértelem azt diktálja, az iskolánkra szükség van, még akkor is, ha „szakvélemények" születnek - életveszélyről - tűzveszélyről - vagy a jó Isten tudja, miről. Hála az önkormányzatnak, a A Délmagyarország március 4-i számában ketten is elítélték az SZKV dolgozók sztrájkját. Én a sztrájk ideje alatt a nagyállomás és az Anna-kút közötti távolságot kétszer tettem meg gyalog oda-vissza, mert így volt biztos, hogy időben beérjek a munkahelyemre, illetve munkaidő után így érjem el a Szatymazra induló vonatot. Ennek ellenére teljesen egyetértettem a sztrájkoló munkásokkal. Miért? Az autóbusz-, troli-, villamosvezetőknek naponta veszélyben van az életük, becsületes munkájukkal naponta több ezer ember testi épségére vigyáznak, még nettó 30 ezer forint fizetéssel sem lennének megfizetve. F. M. Szatymaz Köszönöm „Pusztaszer község önkormányzata nevében köszönetet mondunk mindazoknak, akik a községi „Tornateremért Alapítvány" jótékonysági rendezvényeiben résztvettek. Elismerő köszönetünket fejezzük ki: a rendezvény szervezőinek; a rendezvényen fellépő községi lakosú amatőröknek és vidéki közreműködőknek (a kisteleki és a szatymazi vendégeknek); mindazoknak, akik nézőként részt vettek és pénzadományokkal hozzájárulPedagógiai jegyzetek „A vidám elme jó orvosságul szolgál,.," A Pedagógia jegyzetek-sorozat befejező részéhez érkeztünk. A rendelkezésemre álló keretben nem törekedhettem tematikus egység tervezésére. Elsősorban azokról a gondokról szóltam, melyek sokunk - vagy mindannyiunk szívét nyomja napjaink gyermeknevelésében. A sorozatot figyelmesen végigolvasók talán érthetetlennek vélik, hogy Humor Haroldként mutatkoztam he, és mégis igen komoly, izgató kérdésekre tereltem a figyelmet, kerestem választ. Gondolatébresztéseimmel buzdítani igyekeztem mindazokat, akik velem együtt vallják, hogy több mindent újra lehet - és kell - kezdeni gyermekeink nevelésének területén. Jegyzeteim nemigen kellettek mosolyt. Nem is szabad erőltetni, de mindent el kell követnünk, hogy hódítsuk vissza és tartsuk meg örök emberi értéknek. Ha magam elfogadom a verés olykori értéktartó szerepét, a négy évtizedes pályámon egyetlen gyereket sem vertem, ütöttem meg (elnézést kérek a személyességért). Szigorúnak és komolynak igyekeztem lenni köztük, de rájöttem és tapasztaltam, hogy a közös munka csak akkor haladt igazán, ha az vidám, felszabadult hangulatban telt el. És ez nemcsak az iskolára, a munkahelyre vonatkozik, hanem a családi miliőre is. Kiki úgy ítélje meg, ahogy akarja a nevelési módszerek mértéktartósságát, befejezésül hadd adjak biztatást, bátorítást a vidám hangulatot megteremtő humorra, viccre, tréfára. Mindenekelőtt gyermekeinkkel értelmeztetni kell, hogy nem minden badarság, hülyeség nevezhető jó viccnek, amin éppen nevetni (s röhögni is) lehet. A csattanóval végződő vicc, tréfa nemcsak szórakoztat, hangulatot kelt, nevettet, de nevel is. A lelkizés, a prédikáció - a felnőtt tekintélyét erőltető magatartás - helyett a vicc legtöbbször észrevétlenül talál célba. A viccelődésnek komoly szabályai vannak. - A tréfa valóban nevettessen vagy mosolyt keltsen, derül, jókedvet teremtsen. - Az a vicc éri el ezl, amelynek szellemes, humoros mondanivalója van. - A viccet, tréfál előadni is tudni kell! Mi is az igazi humor? Karinthy Frigyes szerint: „A humor = tökéletes igazság. " Mikszáth Kálmán véleménye: „A humor aszerint értékes, amilyen mélységből van felhozva. " Ismerős a találós megállapítás, hogy a téma (a vicc) a földön (az úton) hever, csak le kell hajolni érte. Az igazi humor, tréfa azonban valóban nem más, mint mélyről feltörő derü. Tudom, nemcsak a szeretet visszahátrálásának időszakát éljük. A mosoly, a derűs tekintetű arcok is erősen fogyóban vannak. Bármennyire is nehéz, néha lehetetlen, gyermekeinknek mégis derűs légkört kell biztosítanunk. Erkölcsileg ugyanakkor az a vicc, humor és el hatást, amely helyes állásfoglalásra, nevelésre készteti őket. A fogékony lelkű gyermek élete, munkája akkor biztosított, ő maga is nevet és szerel, ha tudja, érzi, hogy mosolygós tekintetű, vidám, szerelő emberek közölt él. A Bölcsességek könyvében találtam rá a befejezésül szánt idézetre (S:.ent Biblia Károlyi Gáspár fordításában - Példabeszédek 17. rész 22. vers): „A vidám elme jó orvosságul szolgál: a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat." Pleskó András • Cikkünk visszhangja A Renault-k szemet szúrnak Két héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon. Nem a Renault miatt című cikkünkben arról számoltunk be, hogy az Agora Rt. korábbi vezérigazgatójának. Vörös Pálnak a mandátumát nem hosszabbította meg a részvénytársaság igazgatósága. Azzal az indokkal, hogy a tulajdonosoknak más elképzeléseik vannak az rt. jövőjével kapcsolatban, mint az addigi vezetőnek. A cég átvilágítása során fegyelmi vétséget nem állapítottak meg. Sokaknak szemet szúrtak a lízingelt Renault-k. a felügyelő bizottsághoz bejelentések érkeztek. Az igazgatóság válasza az volt, hogy jogszabályt nem sért az eljárás. A cikk megjelenése után felkereste szerkesztőségünket Mihály Sándor, a volt vezérigazgató egyik volt gépkocsivezetője - ma a bekövetkezett „racionalizálások" miatt egyéni vállalkozó. Azzal, hogy szeretne néhány észrevé.telt tenni az rt. igazgatósága, valamint a Vörös Pál által elmondottakra vonatkozóan. Gondolatait írásba is foglalta. Tisztelt Szerkesztőség! A cikket elolvasva úgy éreztem, szeretnének az érintettek eltussolni egyet s mást! Nézzük csak a dolgot a valóság tükrében! Az autókkal kapcsolatban igen hiányos a vizsgálati anyag! Azt a nyolc Renault-t meg a három-négy Passatot nem az igazgatók lízingelték, hanem az igazgatóknak lízingelte az Agora. Az igazgatók megvásárolták maradvány értéken, kilencezer és tizennyolcezer-hatszáz forint közötti összegért. Három hónapos autók nem is érnek többet! A látszat kedvéért kötöttek szerződést önmagukkal, vagyis az Agorával, amelynek értelmében lemondanak bizonyos javadalmazásról... Néhány szót az Agora számára olyan előnyös Mezőker Kft.-ről. Megalakul, és bérel egy szárítóüzemet. Igen bátor vállalkozás. De hát bátraké a szerencse. Szükség is van rá, hiszen ezt a szárítót korábban az Agora bérelte, és jelentős veszteséget könyvelt el. Azért a szerencse nem kerülte el a kft.-t, hiszen nem kell a nyersanyag után szaladgálnia, mert megveheti az Agorától! A fizetés sem jelent gondot. Elegendő akkor fizetni, ha a kész terméket eladják, vagy az Agorának, vagy annak a külkereskedelmi cégnek, amelynek egyébként is szállít a Zöldért. Azt már mondanom sem kell, hogy a boszorkányszárítóban csak jó minőségű áru készül. Ezek az akciók látszólag „ rendes " adásvételek. De ha megvizsgáljuk az akkori vöröshagyma eladási árát, már sántít az üzlet. Ekkortájt több cég keres hagymát. Szovjet-román exportra tizenkettő forint ötvenet fizetnek érte. Nem túl magas a követelmény, rövid a fizetési határidő. De az Agorának nem eladó az áru, hiszen veszi a Mezőker, természetesen két-három forinttal olcsóbban. Igaz a mondás, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Tisztelt felügyelő bizottság! Az önök figyelmét vajon hogyan is kerülhették el ezek az eléggé szembetűnő dolgok? Milyen módszerrel világítanak át egy-egy céget? Ha már odáig eljutottak, hogy a Mezőker megalakítása ellentétes a munkatörvénykönyv idevágó paragrafusával, vajon miért kell még három hónap a megszűnéséhez? Meg egyáltalán, ha azt tárták fel, hogy a kft. az Agorát szolgálja, miért kell megszüntetni? Mihály Sándor tak az alapítványi tőke növeléséhez. Kertész László polgármester Vinnai Gyula jegyző" A II. Kórház nőgyógyász orvosainak, ápolónőinek köszönöm ezúton is gondos, gyors és figyelmes segítségüket. K. I.-né Sándorfalva Sándorfalvi baglyok Fehér-tó széli faluból, Sisák Antalnétól jött a levél bagolyügyben. Az udvarán álló fenyőket ellepték mostanában a baglyok... rengeteget piszkítanak! Kérdezi, elmennek-e? Mert ha az unokák majd a fák alatt nyargalásznak, a kettő együtt nem megy Bántani nem akarom őket semmi esetre sem..." - írja. Köszönet érte! Jó szándékú tett ez az ember részéről. S ez már maga ajándék, már ettől gazdagabb lett ő, s én is - s remélem a kisunokák is! Elkergethette volna őket könnyedén, de - mást tett. Tanácsot kért, s eddig is kapott sok-sok gyönyörűséget a rubinpiros bagolyszemektől, s kapott egy újabb szálat, mely az emberi környezet kényelmes kietlenségéből legalább a lelkét visszavezette szülője, a természet erőt adó közelségébe. Mindez más, mint a hasznos háziállatok gondozása, virágoskertek létesítése, azt ma még gyakorlati szükségből tesszük, emezt viszont lelki szükségből... S ne féltse unokáit a bagolypiszoktól, hiszen tavasz közeledtével a suholyok párokba szövődnek, s fészkelni szétszóródnak csendes ligeteinkben. Emlékszem, gyerekkoromban, mikor először hallottam huhogását, láttam a suholy villogó szemét - világo^ volt előttem, hogy ezeket a hangokat én sohasem hallottam... s mégis oly ismerősen világos emlékek voltak... hiszen hallotta az apám apja, s annak is az öregapja. Talán síró emlékek, pirosló tábortüzek, vesztett csaták némasága szállt lelkünkre, apiikor bagoly huhog a fázós alkonyban. Zsigereinkben, mint mélységes mély kútban, évezredes emléknyomokat őrzünk. Csak jó hívó szó kell, a régi képek újra fölködlenek, s tudom, a gyermeki buksikban minden együtt hullámzik még. Nagymama-mesék, hupikék törpik, videoállat morgása, furcsa madarak sikoltása és a szeder őszi íze, gének suttogása, alvó furcsa örökségek zsendülnek, mint vén temetődombokon a tavasztérző kakukfű. Ilyenkor a gyermeki természet fontos és taníthatatlan, furcsa erők metszéspontjába kerül. Segítsünk nekik! Csizmazia György ^MÁRVÁNY KFT. CREMAR Sp.a. ItalyV - MÁRVÁNY ÉS GRÁNIT BURKOLÓLAPOK, 52-féle színben (30x30, 40x40, 50x25, 60x30 stb.) pl.: Carrara! márvány 3500 Ft/nm - EGYEDI MÁRVÁNYMUNKÁK - KANDALLÓK, ASZTALLAPOK STB. - ABLAKPÁRKÁNYOK, PULTOK Szeged, Kálvária sgt. 52. Tel.: 3 í 9-582 Üzem: Kistelek, Temető sor I. Tel.: 364-058,