Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-11 / 35. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 11. A VÁROS 5 Összkomfortos cigánygettó? Jó néhány hete már annak, hogy a Délmagyarország egyik számában megható tudósítást olvashattunk SZDSZ-es országgyűlési képviselők közvetlen helyszíni látogatásáról a kiskundorozsmai cigánytelepen. Ellentétben a tudósítással, ezen a nem éppen szemet gyönyörködtető helyszínen járt már honatya. Például szerénységem. No de, ezért a nem is túl rút mellőzésért még nem ragadnék tollat. Erre ösztönöz viszont két hír. Hága Antónia képviselő asszony lelkesen támogatta azt az ötletet, hogy összkomfortossá tegyék az Árpa utcai lerobbant barakképületekben lévő lakásokat. Azt is beszélik, hogy Szeged város közgyűlése meg is szavaz erre az ügyre 20 millió forint körüli összeget. A 80-as évek közepe táján dr. Tóth Károly tanácsnok ellenzékieskedő fellépésének köszönhetően meghiúsult a belvárosi cigánycsaládok Dorozsma-szélre tömörítése. A Búza utcaiak akkoriban átköltöztek a felépült Árpa utcai barakkokba. Az addig is omladozó korábbi épület ekkor indult végső pusztulásnak. Ma már a falai is csak részben állnak, a gaz, a szemétkupacok, a sártócsák közepén. Napjainkra az Árpa utcai barakkház is a lepusztulás végső fázisába ért. Ezeket az épületeket kívánják most egyes népbarátok összkomfortosítani, számítva arra, hogy ilyen kényes ügyben az eltérő vélemények nyíltan nem fogalmazódnak meg. A gettó összkomfortosán is gettó. Sőt, az időszakonkénti felújítás állandósítja a kirekesztett létet. Aki a hírre messzi földről odaköltözik, lakásigénylőként jelenik meg. Oda mindig vissza lehet települni, ha kézen-közön elvesződik a kapott lakás. Amíg teteje és fala lesz, üres lakás sosem lesz. Mivel innen mindenki bejutásának pillanatától kezdve kijutni akar - s épeszű ember mi mást tehetne -, bizton megjósolható: fél év sem kell hozzá és a telep megint ugyanolyan állapotban lesz, mint volt előtte. Nem is beszélve a gázvezeték nyomán előálló biztonsági kérdésekről. Ha nem pusztán saját lelkiismeretünk megnyugtatása a cél. ugyanazt a pénzt, vagy többet a cigányság megsegítésére, de másként kell feláldoznunk. Az apró cigánygyerekek 5 éves korig ugyanolyan képességűek, mint szerencsésebb sorsú polgártársaik. Szemük érdeklődően, pajkosan csillog, tanulékonyak, szomjasak a tudásra, a titkok ellesésére. Ahogy kimaradnak az óvodából, amint az I. osztályban kigúnyolják őket anyanyelvük használatáért, amint elszenvedik az első lecigányozást, megindulnak a kirekesztődés, a dacos szubkultúra felé. Jó részük nem jut túl az alapképzésen sem. Sorsuk 5-6 éves korukban eldől. Segédmunka, bizonytalan egzisztencia ígérete egy egész életre. És belül nőttön nő a dac. Úgy is mint szegedi polgár, úgy is, mint dorozsmai lakos, úgy is, mint ottani részönkormányzati képviselő tisztelettel javaslom megfontolásra a város közgyűlésének, költse mindenféleképpen a cigányság helyzetének javítására a tervezett összeget, dolgozzanak ki a kérdésre átfogó programot. Sorsdöntő lehetne például egy szisztematikus képzés intézményeinek képítése. A szakma megszerzéséig kézen fogva kellene vezetni e gyermekeket, hogy legyen esélyük a beilleszkedésre, a szülők, a családok támogatását az általános segélyezés helyett függővé lehetne tenni az iskoláztatásban való részvételtől. Tudomásom szerint Kiskunmajsán most készül egy lakáshoz juttatási program. A helyi cigányság a tervek szerint családi ház jellegű épületekbe költözhet, feltéve ha maga is közreműködik ennek felépítésében. A szükséges milliókat ne a reménytelenség és a békétlenség újratermelésére költsük, hanem valóban az elesettek felemelkedési esélyeinek erősítésére. Géczi József szocialista országggyűlési képviselő Parázs költségvetési vita várható Valahogyan fel kell osztani a meglévő pénzösszeget, azt a több mint 7 milliárd forintot, amivel a város az idén rendelkezik. Nem lesz könnyű. Lesznek viták, nézeteltérések, talán kisebb összetűzések is. A képviselő-testületi ülés előtti szokásos sajtótájékoztatón ennek az „előszele" már kissé érződött... A mai tanácskozáson a városatyák a költségvetésről tárgyalnak, ezenkívül megvitatnak még néhány fontos témát, amelyek a város működésére, fejlesztésére vonatkoznak. A tegnapi sajtóösszejövetelen különben dr. Ványai Éva alpolgármester nyilatkozott a szabadtéri játékok nézőterének rekonstrukciójáról, s elmondta, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint a még versenyben lévő cégeknek be kell szerezniük néhány olyan kiegészítő okmányt, amelyet a magyar szabvány megkövetel. így az idén, a • Idén még a régi nézőtéren m Az SZKV egyharmaddal emelte a béreket... m Ma: tanácskozás a torony alatt korábbi információkkal ellentétben, még a régi nézőtéren láthatjuk az előadásokat. Szó lesz az egy hónappal ezelőtt tárgyalt közlekedési tarifaemelési javaslatról is. Ezzel kapcsolatban felmerült a péntek reggeli sztrájk is, s a jelenlévő Koha Róbert, konzervatív frakcióvezető úgy fogalmazott, hogy: - Jó, jó, a sztrájk az állampolgári jog, de, ha például az SZKV költségelemzését alaposabban megvizsgáljuk, akkor az 1992-es évben ez a vállalat 31,5 százalékos bérfejlesztést eszközölt! Azt viszont nem lehet elvárni, hogy az önkormányzat két év alatt rendezze 15 év hibás bérpolitikáját... Tűhegyi József alpolgármester erre megjegyezte, hogy az önkormányzat felelőssége a város tömegközlekedésének működtetésében igen nagy és a lakosság joggal várja el a szinten tartást a vállalatoktól és az önkormányzattól is. A mai tanácskozásnak egyébként 19 napirendi pontja van. Egyelőre. Mert ez még módosulhat. Ha ma nem fejeződik be a városatyák tanácskozása, akkor: holnap ugyanabban az időben, ugyanott... (Az alábbiakban cikkeket közlünk a költségvetési vita néhány várhatóan nagy polémiát kiváltó kérdéséről, természetesen a teljesség igénye nélkül.) • Képviselők a színházi tárakban Kis magyar dramaturgia (Folytatás az 1. oldalról.) festő- és kárpitos, valamint az asztalos műhelyt tartalmazó barakkok megtekintését is túlélték a vendégek, okkal tehették hozzá: nemcsak ésszerűtlen, de elavult és iszonyúan rendetlen az infrastruktúra - a csillogó színház mögött. Egyikük megkockáztatta: „Kész csoda, hogy ilyen háttérrel még egyáltalán vannak előadások!" Vannak, méghozzá jók; de meddig? - ez volt a fő kérdés már estefelé, a színészbüfében, ahol megbeszélték vendégek és vendéglátók, hogy... 1. Legalább 9-10 millió kellene a lakatosműhely Dorozsmára telepítéséhez, illetve további 10 a barakkvárosi útépítéshez, csatomázáshoz, szennyvíztisztításhoz. (Hogy a festőműhelyből ma mi szenny megy ki, amúgy a maga természetességében, arról jobb hallgatni...) 2. Aki „szemérmetlenül" soknak találja az ország második legnagyobb színházának 200 Középen dr. Simoncsics János: „Mit lépjek?" milliós jelenlegi költségvetésénél még nagyobb pénzigényt, annak tudnia kell, hogy ebből az első pillanatban valóban felfoghatatlan mennyiségű pénzből az önkormányzat a két színházra (a Nemzetire és a szabadtérire) összesen 62 milliót fordít; a többi a nagykalapból, a minisztériumból jön (megint a két színházra, összesen 155,9 millió) és saját bevétel (téli és nyári színházban összesen kb.40-50 millió). Továbbá: a Szegedi Nemzeti Színház 200 milliójából 90 a béralap (350-en vannak a főfoglalkozásúak, az összlétszám 410 fő), s 30 milliót tudnak a produkciókra fordítani, mert az összes többit fölemésztik az. ún. járulékos költségek, az épületek és az infrastruktúra fönntartása. 3. Hiába látja az önkormányzat, hogy a színházi bérek megalázóan alacsonyak; hogy létező értékek válnak semmivé és soha többé nem pótolhatók, ha sürgősen nem fordítható több pénz a színházra - valószínűtlen, bogy az idén megemelhessék a költségvetési összeget, akkor pedig - józan számítások szerint - „szeletelni kell"; vagy hosszában (azaz: kevesebb ember, kevesebb előadás, stb.), vagy keresztben (tagozat-megszüntetés). Csakhogy: az opera például azonnal megszűnik, mihelyst - mondjuk - kevesebb az ember, mert a tenor helyett nem ugorhat be az igazgató. (Vajon?) Ha meg tagozat tűnik el? Örökre, az majdnem biztos. Mindent lehet persze, kérdés, kinek a felelősségére? (S ezúttal szót sem ejtettünk az e helyt tegnap leírt, törvények követelte plusz pénzszükségletekről!) Akárhonnan nézzük: csapda. Mindannyian benne vagyunk. A színházban beszélgetők most mégis úgy döntöttek, még mindig nem reménytelen megpróbálni kikászálódni belőle. Holnap talán kiderül, alapos- e a reményük. Sulyok Erzsébet • Persze, aki imigyen gondolkodik. valójában beszorult az egykori pártállam logikájába. Abban ugyanis minden pénz „fölülről" csörgedezett. Ha pedig a „fensőbbség" elzárta a csapot: volt - nincs, értelmét vesztette az előre gondolkodás. Az eredmény túlságosan is ismert. Isszuk a levét, kár rá szót vesztegetni. A piacgazdaságban - de már az alakulóban is - más nóta járja. A befektető kívülről, de nem „felülről" jön. És az önkormányzatnak kutya kötelessége, hogy segítse, gyorsítsa ezt a folyamatot. Más ezt helyette meg nem teszi és nem is teheti. Az önkormányzat föl kell tárja, meg kell jelenítse a városban meglévő lehetőségeket. Már csak azért is, mert az egyes városok között élesedő verseny van kibontakozóban. Aki nem hiszi, utazzék Győr-Sopronba, és érezni fogja a különbséget (ahogy ezt a reklám morídja). A tervezés ma már nem „elosztja" a fentről kapott pénzt, hanem hozzájárul annak megszerzéséhez. Azzal, hogy felmutatja azokat a lehetőségeket, amelyre a befektetők várhatóan megmozdulnak. A megalapozott rendezési-fejlesztési terv az önkormányzat szándékainak hitelesítője az üzletember szemében. Amiből következik: tervezni annál inkább szükséges, mennél inkább ki akar mozdulni a város a gazdasági pangás állapotából. Fától az erdőt? Még nem tudni, milyen lesz a város költségvetése az idén. Azt azonban máris látni, szűkebb a tavalyinál. És ahogy ilcnkor lenni szokott, máris ökölharc folyik az egyes csoportok között. Mindenik magának szeretne többet. A másik rovására természetesen. Az ilyenfajta tusakodásokban mindig ott a veszély, hogy a nem azonnali anyagi vagy politikai hozadékot ígérők háttérbe szorulnak. A fejlesztés-tervezés például. Aki a fától nem látja az erdőt, könnyedén odaveti: „Ugyan mire való a tervezés, ha fejlesztésre sem jut elég?" Itt van a déli híd - például. Szerepelt ugyan a régebbi rendezési tervekben, de csak afféle távoli lehetőségként. A forgalom rohamos növekedése azonban - úgy tűnik - megállíthatatlan. A Belvárosban araszolgató autók jó fele csak azért préseli magát keresztül a szűk utcákon, mert a város déli felébe eljutni csak így lehet. Igazi szmog-veszély ugyan még nem volt, de lehet hamarosan. Az is valószínű, hogy a Belváros hamarosan kinövi a kabátját. Ha minden valamire való bérházból bankot, biztosító társaságot, üzletházat csinálnánk - ami nyilvánvaló képtelenség -, az sem lesz elég 10-15 év múlva. Mit lehet itt tenni? Újszegedet be kell kapcsolni a Belvárosba. Feltéve, ha addig a déli híd megvalósul. Az illetékes minisztérium egyelőre hallani sem akar az új hídról. Nem csoda. Előbb még Pesten kell építeni néhányat... Aztán. Majd. És ugyan miért is sürgetné a hídépítést az a minisztérium, amely csakis a forgalomban érdekelt, a városfejlesztésben viszont nem. Mondjanak azonban bármit a pesti okosok, a déli hídra belátható időn belül szükség lesz. És az új híd önmagában is segítené és gyorsítaná a város fejlődését. Mi tehát a megoldás? Nem szabad a sült galambra várni, amit egyébként sem igen eregetnek a minisztériumok. Lépjen az önkormányzat. Végtére infrastruktúrát lehet ma már koncessziós formában is fejleszteni. A bökkenő persze az, hogy erről a hídról bizony a semminél alig többet tudunk. Még a helyét is újra meg kell fontolni. Azután tisztázni kell, hogy mekkora helyre lesz szükség a le- és felhajtóknál, a csatlakozó utaknál. Milyen lesz a környezeti hatása, és így tovább. E kérdésekre azonban csak a tervezés tud választ adni, mint arra is, hogy végül mibe fog kerülni a vállalkozás? Tervezni kell tehát. Mint ahogy tervezni kell a Maty-ér térségét, a Dóm tér helyreállítását, a Szent István tér rendbehozatalát, a Mars tér jövőjét, a makkosházi központot, hogy csak néhány, nagyon is körmünkre égett témát említsünk. A költségvetés tervezete mindössze fél százalékot irányoz elő tervezésre. Ennyire taksálja a város jövőjét. Kőkemény minimum ez, de vannak, akik még ezt is sokallják. Nem veszik észre, hogy tavaly azért nem sikerült súlyos százmilliókat elkölteni, mert nem voltak tervek, rossz volt a műszaki előkészítés. Itt tartunk. Bár szegények vagyunk, még azt a kevés pénzt sem tudjuk tisztességgel elkölteni, amink van. Mert sajnálják egyesek a pénzt a gondolkodásra. Nagy kérdés, hogy a közgyűlés képes lesz-e végre átugrani saját árnyékát? Lehetünk-e derűlátók? Kitűnik hamarosan... Borvendég Béla, a Városfejlesztési, Környezetgazdálkodási és Műszaki Bizottság elnöke • József Attila osztályfőnöke volt Száz éve születetett dr. Eperjessy Erzsébetváros alig néhány ezer lakosú város KisKüküllő vármegyében, pezsgő ipari, kereskedelmi és szellemi élettel. Ebben a városban született 1893. február 11-én Eperjessy Kálmán. Iskoláit szülővárosában és Székelyudvarhelyen végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. Tagja volt az Eötvös Kollégiumnak. Tanári pályáját a makói állami gimnáziumban kezdte el, ahol két éven át József Attila osztályfőnöke volt. 1927/28-ban állami ösztöndíjjal Bécsbe került, ahol levéltári kutatásokat folytatott. Kutatásainak eredményei Szegeden jelentek meg nyomtatásban. A településföldrajz, mint a földrajtudománv egyik ága, Eperjessy Kálmán kutatási eredményeinek birtokában sok új szemponttal gazdagodott. Az Alfölddel is sokat foglalkozott. Ebben a munkájában éppen a bécsi levéltárak térképei segítették. Elsősorban a Tisza-Maros szögének sokoldalú vizsgálatát végezte el. Minthogy középiskolai tanári éveit Makón kezdte el, érthető, hogy Makóról, de különösen a makói hagymatermelésről először ő készített alapos összefoglalást. 1928-ban került a szegedi Tanárképző Főiskola történelmi tanszékére. Nyugdíjba vonulásáig itt kereken 30 évet töltött el. Nemzedékek hosszú sorát nevelte. Elsősorban magyar történelmet adott elő, de emellett hangsúlyozta a helytörténeti kutatás fontosságát is! 1945-ben Eperjessyt kinevezték a főiskola igazgatójának. Vezetése alatt állították helyre a háborús károktól megrongált intézetet. Br. Máriaföldy Márton , • A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszéke és annak „Eperjessy Kálmán" Tudományos Diákköre, valamint a régi Történelmi Tanszék volt diákjai és munkatársai dr. Eperjessy Kálmán születésének 100. évfordulóján, ma 10 órától megemlékezést tartanak az általa vezetett tanszéken, majd 13.45 órakor sírjánál, a szegedi Dugonics temetőben.