Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-26 / 48. szám

PÉNTEK, 1993. FEBR. 26. • Tükör - magunktól magunknak Párt-párviadal BELÜGYEINK 3 Minden harmadik szegedi aktívan bekapcsolódik a helyi közéletbe. Minden második polgár az arany középúton jár, azaz ami körülötte történik, az érdekli is, meg nem is, abban részt is vesz, meg nem is. A lakosság 16 százalékát nevezi passzívnak a Szonda Ipsos fölmérése. Arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy minél magasabb pozíciót foglal el valaki a társadalmi hierarchiában, általában annál gyakoribb, hogy potenciális vagy tényleges résztvevője a szegedi közéletnek. Az újszegediek a legaktívabbnak, a város peremkerületeiben élők tűnnek a legpasszívabbaknak A legjobb anyagi körülmények között élők politizálási hajlama a legnagyobb. A nők nagymérvű közéleti passzivitását is igazolta a tőlmérés. A helyi politizálás tájékozottságot követel. Kimutatható: a helyi ügyekben jártas polgár aktívan részt is vállai a történések formálásában. Felejtünk. Retusáljuk a múltat. Legalábbis erre utal, hogy a megkérdezett 500 szegedi 65 százaléka úgy emlékszik, részt vett 1990 októberében az önkorányzati választásokon, holott csak 25 százalékos volt a részvételi arány. Felejtünk, vagy a jelenhez igazítjuk a múltat. A megkérdezettek 46 százaléka nem tudja, melyik párt nyerte Szegeden a helyhatósági választásokat. Akik tudni vélik, azok közül minden harmadik válaszolt helyesen. A többiek úgy gondolják: a Magyar Demokrata Fórum lett a választások győztese. Hiába, a szegediek egy része is hajlamos úgy emlékezni: az a párt nyert, amelyikre ő szavazott. A klasszikus kérdésre, ha most vasárnap újra önkormányzati választásokat tartanának, ön mit tenne, a megkérdezettek csaknem fele azt válaszolta: elmenne szavazni. Elsősorban a diplomások, a vállalkozók, a vagyonosabbak és magas keresetűek vennének részt a választáson. A legfiatalabb korosztályhoz tartozók és a szegényebbek érdektelennek mutatkoztak. Az MDF korábbi szimpatizánsainak kétharmadát elveszítette 1990 ősze után. Ma a legtöbben (45 százalék) a Fideszre voksolnának. A Fidesz az MDF korábbi híveinek köréből gyarapította támogatóinak táborát. Ám a Fidesz mégsem számíthat a fentebb jelzett szavazati arányra, mert a pártot leginkább támogató 18-30 éves korosztály jóval passzívabb, mint a többi. A szegediek jelentős része úgy véli: a várost az MDF vezeti. Ennek oka, hogy a helyhatósági választások szoros eredménnyel zárultak, de az is, hogy emberi „gyarlóságunk" miatt az országgyűlési választások eredményét az önkormányzatra is rávetítjük. A közvéleménykutatók következtetése: a lakosságnak a szegedi önkormányzatról kialakult véleményét jelentősen befolyásolja a széles körben elterjedt hiedelem: a várost az a párt vezeti, amelytói választói nagyobb része elfordult, s amelyről az országos közvéleményben is negatív kép alakult ki. D. I. Áprilistól gázos autók A tervek szerint áprilisban már megnyílik Budapesten az első gázüzemanyag töltőállomás - hangzott el az Autó-Híd Részvénytársaság által rendezett, csütörtökön megkezdett budapesti nemzetközi konferencián. A töltőállomáson az autósok az elképzelések szerint propán-bután gázt és földgázt egyaránt tankolhatnak. Ezt követően országos hálózatot építenek ki, elsőként nyolc-tíz töltőállomást kívánnak átadni. Mint ismeretes, Magyarországon már készülnek a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a gázüzemű gépkocsik használatát, vizsgáztatását, a töltőhelyek, a szervizek feltételeit meghatározó biztonsági előírások, szabályok. Feltehetően a rendeletek néhány hónap alatt kiadhatók. Számításokat végeztek a költségekről, s eszerint amfg 7,50 forint kilométerenként a 10 literes fogyasztású benzin üzemű jármű üzemanyagköltsége, addig propán-bután gázzal mintegy 5 forint, földgázzal 4 forint a költség. A gépkocsik átalakítása propán-bután gázra például Ladáknál körülbelül 35 ezer forint, földgáz hajtóanyagra 65 ezer forint, plusz 25 százalék áfa. Ezekkel az átalakítási költségekkel tehát mintegy 20-25 ezer kilométer után térül meg a beruházás. I /7] Fidel Castro hosszúságú beszédek ideje lejárt, i-jLi mondaná nagy folyónkról elnevezett kereskedelmi bankunk szlogenje, ha rövid, lényegretörő felszólalásokkait ünnepi szónoklatokkal is üzletelne. Nálunk a kubai politikust talán soha nem sikerült utolérni, azért egy-két újságoldalt még a közelmúltban is telebeszéltek nagyjaink. A rendszerváltás után ezek természetesen megritkultak, kiveszni azonban nem tudtak. Szűkebb hazánkban két polgármestert is felemlegetnek mostanában, az egyik külhoni delegáció előtt kanyarított egy órás szónoklatot mindenki - de leginkább a vendégek - elképedésére, a várt, vagyis a protokollhoz illő néhány perc helyett. A másik nagy elragadtatás alkalmából egy kisváros európai rangú vizes sporteseménye előtt kerekedett túl hosszúra és sokszínűre a polgármesteri beszéd. Az utóbbit egyebek között azért is furcsálotta a publikum, mert olimpiai játékot is nyitottak már meg egy percen belüli időeredménnyel. Sok beszéd az is, amikor nem egy ember követi el, hanem több, szorosan egymás után. Minderői a szombat délelőtti hódmezővásárhelyi mezőgazdasági fórumon volt időm gondolkodni, miután három órán keresztül követték egymást a beszédek. Anélkül, hogy tartalmilag értékelném az elhangzottakat az önmagukban többnyire kerek, összefogott felszólalásokat, sajnálom, hogy a lényegi, az igazán gyakorlati kérdések a végére maradtak. Mondom ezt, mint kívülálló, aki a számokat, a hitelkamatokat, a konkrét támogatási feltételeket, a pályázati lehetőségeket tartja megfoghatónak és nem az általánosabb jellegű útmutatást. Azt nem állítom, hogy a hierarchia volt a felszólalók sorrendiségének alapja, mindenesetre az elmélet ilyen - de korántsem szokatlan - módon megelőzte a gyakorlatot. FT? icsit sajnáltam a hallgatóságot, a túlfűtött, zsúfolt Líj terem hosszú széksorainak közepéről nem volt menekvés. Persze az is lehet, hogy aki otthon volt, nem érezte a zsúfoltságot és menekülni sem akart. Mint ahogy Kupa Mihály sem, aki az elnökségi asztalnál, fokozott fény és hőhatás közepette óriási nyugalommal és váltakozó figyelemmel hallgatta végig az összes felszólalót. Pedig ő nem is volt otthon, csak jött valahonnan és ment valahová. Ki kit szeret? Az SZOSZ-fídesz-MSZPháromszög Azon a napon, amikor Csurka István meghirdette, hogy a Magyar út Mozgalom „a magyar élet teljes birtokbavételéig" folytatja harcát, furcsa minibáború robbant ki az ellenzéki pártok között. Lehet, hogy indokoltabb lenne színjátékról beszélni. Komédiáról például, a tévedések vigjátékáról, hiszen Pető Iván érthetetlen és alaptalan féltékenységi jelenetnek minősítette, hogy Orbán Viktor azzal vádolta az SZDSZ-t: megcsalja a Fideszt a szocialistákkal. Lehet azonban, hogy ennél komolyabb a dolog: egy ilyen félreértés ugyanis nem indokolta volna, hogy sürgős tanácskozásra üljön össze a két liberális párt vezérkara, elég lett volna, ha valaki odaadja Orbán Viktornak a vitát kirobbantó Pető-interjút, hogy szép nyugodtan olvassa! el (még egyszer). A Magyar Hírlap február 13-i számában megjelent terjedelmes interjújában az SZDSZ elnöke ugyanis pont arról beszélt, amit másnap a Fidesz-vezér tragikus hangon számon kért: az SZDSZ és a Fidesz stratégiai szövetségéről, arról, hogy szerinte a mai kormánykoalícióval szemben csak a két liberális párt képvisel ideális - sőt reális - alternatívát a "94-es választásokra s utána a kormányzásban. S csak a várható közös liberális győzelem magaslatáról latolgatta a még szóba jöhető koalíciós partnereket: elsőként az „esetleg MDF-ből eredő" demokratikus politikai erőt, utána a hasonlóan átalakulásra szoruló kereszténydemokratákat, s harmadikként - ha szükséges, de csak akkor! - az MSZP-t. tárgyalása Az SZDSZ központja csütörtökön közleményt bocsátott ki arról, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége és az Agrászövetség vezetői felsőszintű találkozót tartottak. Kicserélték véleményüket az időszerű politikai kérdésekről és elhatározták, hogy ezt rendszeressé teszik. Mindkét pártot nyugtalanítják a közéletben megjelenő szélsőséges tendenciák, és az, hogy eközben a gazdaság súlyos, megoldandó (Folytatás a 1. oldalról.) Arra a kérdésre, hogy Csurka István kezében van-e a további döntés, Katona kijelentette: ilyen helyzetben mindig annak a kezében van a döntés, aki választhat. Az ülésen különben senki, maga Csurka sem vetette fel, hogy esetleg lemondana MDF-elnökségi tagságáról - mondta el Katona Tamás egy újabb kérdésre válaszolva. Ifjabb Fekete Gyula elnökségi tag beszámolója szerint az elnökség arról is döntött, hogy ezentúl 'szervezetileg is különüljenek el az MDF-től a különböző alapítványok. így az is felvetődött, hogy a Liberális Fórum Alapítványnak se lehessenek helyiségei a pártszékházban vagy a megyei szervezeteknél. Ennek indoka, hogy sok nem MDF-tag is részt vesz az alapítványok munkájában. Fekete Gyula kérdései, az emberek mindennapi gondjai nem kapnak kellő figyelmet. Az agrárgazdaság válságára vonatkozó véleményük közel áll egymáshoz. Az Agrárszövetség támogatja az SZDSZ 15 pontjában foglalt agrárpolitikai javaslatokat. A válságból való kilábalást szolgáló programjaik szakmai egyeztetését folytatják és javaslataikat a közeljövőben nyilvánosságra hozzák - tudatja az SZDSZ közleménye. szerint a Magyar Út Körök még csak olyan kezdeti alakulat, amelynek nem rajzolódott ki az arculata. Az elnökség döntése ebből a szempontból még idejében jött fejtette ki Fekete Gyula. Az ülésről távozó Csurka István nem kívánt válaszolni a sajtó kérdéseire. Für Lajos arról is beszámolt: az elnökség foglalkozott a kormányátalakítással, amelyről Antall József miniszterelnök, pártelnök tájékoztatta röviden a testület tagjait. Az MTI kérdésére válaszolva az ügyvezető elnök kijelentette: nem lesznek újabb változások, de hozzátette: „legalábbis egyelőre biztos nem". Für Lajos megerősftette, hogy Medgyasyszay László más elfoglaltsága miatt lemondott szóvivői tisztéről, de utódjáról még nincs döntés. • Ez a latolgatás, amely a pártok elvi, ideológiai különbségeit fenntartva szigorúan csak programegyüttműködést irányoz elő, megint csak megfeleí a Fidesz és Orbán Viktor sokszor ismételt álláspontjának, miszerint a Fidesz a programok egyeztetése alapján kész bármely kormányképes párttal együttműködni - ha ez szükséges. Igaz, Pető most azt is. kifejtette, hogy nem csak a szilárd parlamenti többség biztosítása teheti szükségessé a (két liberális párton túlnyúló) koalíciót, hanem az is, hogy ne lehessen számottevő parlamenti támasza a jobb- vagy/és baloldali szociális demagógiának. Orbán ebből a gondolatmenetből következtetett arra (vagy tett úgy, mintha), hogy az SZDSZ balra csúszik és a Fidesz helyett az MSZP-vel való koalíciót választja. Féltékenységét azzal indokolta, hogy a Szocialista Párt elnöke, Horn Gyula a szerinte illendőnél nagyobb lelkesedéssel üdvözölte Pető utalását a liberális-szocialista koalíció lehetőségére. Nincs okunk feltételezni, hogy a profi politikusként megismert Fidesz-vezetó meggondolatlanul nyilatkozott és teljesen feleslegesen kényszerttette ki a liberális egyeztető tanácskozást. Orbán Viktornak legaláljb két nyomós oka volt a kemény reagálásra, egy elvi és egy taktikai. Az elvi, hogy Orbán nem ért egyet azokkal, akik a magyar politikai életet két frontra akarják osztani, s a mai parlament kormánykoalíciós-ellenzéki megoszlását megváltoztathatatlannak és általános érvényűnek tartják. Nem hiszi, hogy szükség lehet valamiféle „antifasiszta népfrontra", a „demokratikus erők összefogására", ezért gyanakvással tekint a Demokratikus Chartára, amelyet az „SZDSZ és az MSZP közti együttműködés trójai falovának" nevezett. Sőt, újabban már valamiféle értelmiségi összeesküvést lát kibontakozni a baloldali-liberális együttműködés kikényszerítésére. E ponton Orbán Viktor szóhasználata meglepően hasonlít Antall Józsefére, sőt Csurka Istvánéra. Orbán Viktor ugyanis pont azt a helyzetet igyekszik elkerülni, amit az MDF - és általában a jobboldal - sugallni igyekszik a közvéleménynek: azt tudniillik, hogy 1994-ben két oldal, két „blokk" között lehet és kell majd választani. A Demokratikus Chartáról és a szélsőjobboldali veszély elleni - hangsúlyozottan alkalmi összefogás szükségességéről ma (Csurka augusztusi fellépése óta) eltér az SZDSZ és a Fidesz véleménye. A politika három pólusú értékelésében azonban egyetértenek, azaz, hogy a mai magyar politikai küzdőtéren három alapvető eró található: a konzervatív, a szocialista és a liberális. Korábban az SZDSZ-en belül hangosabb volt az a vélemény - Tölgyessy Péteré, Kőszeg Ferencé, s még tavaly nyáron Tamás Gáspár Miklósé -, hogy lényegében az MSZP is konzervatív ideológiát, politikát képvisel, tehát közelebb áll az MDF-hez, mint a liberálisokhoz. A szélsőjobb megerősödése, a kormány erőszakos hatalmi politikája - például médiaügyben - és a szociális feszültség növekedése azonban közelebb hozta egymáshoz a szocialistákat és a liberálisokat. Mégpedig nemcsak az MSZP-t és az SZDSZ-t, hanem az MSZP-t és a Fideszt is. Ennek jeleként az utóbbi hónapokban megszaporodtak azok az alkalmak, amikor a két párt vezető politikusai közös fellépést, például nyilvános politikai vitát vállaltak. A Fidesz mindenekelőtt Orbán Viktor azonban e kapcsolatban is önmagának kívánja fenntartani az irányító szerepet. A meghatározó politikai súly igényét egyelőre csak a közvéleménykutatási „szépségverseny" adatai támasztják alá. Orbán egész politikai stratégiája arra épül azonban, hogy ha a Fidesznek sikerül megőriznie a politikai-ideológiai harcokon felül- és kívülállás pozícióját, akkor jövőre ó lehet az a „nyugodt erő", amely a legszimpatikusabb a választóknak. Ehhez hozzátartozik, hogy a Fidesz, ha lehet, egyedüli centrumpártnak tűnjék, s ez Orbán Viktor második, taktikai indítéka a Pető Iván vezette SZDSZ-szel szemben. Ezért akarja a baloldaliság gyanújába keverni, s megmutatni, hogy ő képes onnan visszarángatni. Pető a jövő felvázolásában az SZDSZ-t helyezte a magyar politikai élet centrumába, amikor is hangsúlyozta egyrészt pártja kettős - szociális és liberális - kötöttségét, másrészt a jobb- és baloldal irányában való nyitottságát. S ez a jövőben nemcsak az MSZP-t jelenti, hanem a - most már mind Antall, mind Csurka akaratából - „csurkátlanodó" MDF-et is, mint a választások után valószínűleg gyengébb partnert. E koalíció ellen Orbán Viktornak valójában nincs kifogása, de ó akarja vezetni. Hajdú András Az út és az utak Az MDF országos elnöksége döntött a Magyar Út Alapítványról