Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 25. KULTÚRA 5 Szegedért Alapítvány -1993 Gála március 13-án A Szegedi Nemzeti Szín­házban rendezik meg az idén is a Szegedért Alapítvány díjkiosztó gálaműsorát már­cius 13-án este 7 órától. Mint azt már híreltük, a fő­és a kuratóriumi díjakon kí­vül az alapítvány támogatás­ban is részesítette a három kuratóriuma által kiválasz­tott - korábban pályázatot benyújtott - személyeket, intézményeket, közössége­ket - együttesen 2,1 millió forint értékben. A kedd dél­utáni döntéshozatal részle­teire kíváncsi olvasóink fi­gyelmébe ajánljuk összeál­lításunkat. A budapesti születésű, most 82 éves Varga Mátyást hat évti­zed munkássága fűzi Szegedhez. 1930-ban a Szegedi Városi Szín­házzal kötötte meg első színházi szerződését - akkor mint díszlet­készítő. Hat esztendő múltán már a Szegedi Szabadtéri Játé­kok legfoglalkoztatottabb dísz­lettervezője. Művészete egybe­forrt a város színháztörténetével, s bár egyidejűleg alkot Buda­pesten és városunkban is, mindig szegedinek mondja magát. A szegedi Dóm tér művészének tartják, hiszen a templom monumentalitása képzeletének szárnyalását csak fokozza. A díszlettervezés persze csak egyik ága művészetének - kép­zőművészeti alkotómunkája is folyamatos. Otthonos a fes­tészetben, a grafikában, kalan­dozik a kerámia világában is. Annak, hogy mennyire kötő­dik a városhoz, talán legerősebb megnyilvánulása, hogy a Bécsi körút 11. szám alatt színház­történeti alkotóházat hozott létre, s azt Szegednek adomá­nyozta. Az alapítvány a fődíj A fődíjas: Varga Mátyás díszlettervező odaítélésével a művészt, a lo­kálpatriótát, a díszpolgárt becsüli meg Varga Mátyás sze­mélyében. Eddig a hivatalos Fotó: Schmidt Andrea indoklás. S most idézzük fel a Délmagyarország egyik hat évvel ezelőtti, 1987. február utolján megjelent számát. Mit írtunk akkor a már csaknem kész, Bécsi körúti házban jár­ván? „Ha éppen nincs a pesti vagy a szegedi Nemzetiben megbeszélése, tervezést előké­szítő tárgyalása, délelőttjeit jobbára a Bécsi körúti házban tölti. A kiállítás képeit válogat­ja, rendezgeti, keretezi - kéré­sünkre néhányat falra is tesz, hogy felvételekkel adhassunk olvasóinknak egy kis előzetest. A beszélgetéshez egyetlen mozdulattal varázsol meleget az emeleti kiállítótérben - a gázzal fűthető cserépkályhát maga tervezte, csempéit maga formázta - a magyar történe­lem nagy alakjait örökítve meg -, és saját kezűleg égette ki. A szó igazi értelmében 'kulcsrakész' házat ad át a vá­rosnak. S hogy mikor? ... az ünnepi hetekre már biztosan eggyel több lesz Szegeden a látnivaló." A tudós: dr. Simon Miklós A művész: Mentes József A polgár: Nikolényi Gábor orvos 1965 és 1986 között állt a Szegedi Orvostudományi Egye­tem Bőrgyógyászati Klinikájá­mányos és iskolateremtő tevé­kenységet végezvén. Az immu­nodermatológiai kutatások te­rületén világviszonylatban el­sőként publikált, s más felfede­zésének elismeréséül nevével betegséget is jeleznek (Simon­féle porphyria), s ezzel, mint ma élő egyedüli magyar orvost is jegyzik. Tudományos mun­kásságának elismeréséül 14 külföldi szakmai társaság vá­lasztotta tagjává. Működése során fontos kongresszusi cent­rummá avatta a várost. A nyu­gállományba vonulása óta is aktív orvosprofesszort nagyívű szakmai tevékenységén túl azért a hűségért is megbecsüli a Szegedért Alapítvány, amely­lyel ellenállt számtalan csábító ajánlatnak, s városunkat gazda­színész nak élén - kiemelkedő tudo- gította. 1956 augusztusa óta tagja a Szgedi Nemzeti Színháznak ­közel négy évtizede nincs tehát színiévad Mentes József nél­Kuratóriumi támogatások Tudományos Kuratórium Pálvölgyi Attila klinikai gyakorlathoz utazási támogatás Szabó Előd vendéghallgatói utazáshoz támogatás Alexy Norbert vendéghallgatói utazáshoz támogatás Dr. Hajdú Ágnes tanulmányúthoz utazási • támogatás Dr. Boros István kongresszusi utazáshoz támogatás Dr. Sívók Béla kongresszusi utazáshoz támogatás Dr. Szalma Elemér kongresszusi utazáshoz támogatás Dolovai Dorottya kutatási támogatás és Sipőcz Katalin Dr. Kiss Enikő továbbképzési támogatás Nemes Zoltán továbbképzési támogatás Dr. Farkas Edina továbbképzési támogatás Bagdi Erika továbbképzési támogatás Dr. Sarungi Emőke továbbképzési támogatás Dr. Soós Edit továbbképzési támogatás Dr. Székely Judit továbbképzési támogatás Varga András szegedi egyházgyűjtemény kutatása Rozgonyiné Deme László munkásságának Dr. Molnár Emma feldolgozása Dr. Marjanucz László szegedi polgárosodás kutatása JATE 11. sz Magyar Grezsa Ferenc emlékkönyv Irodalomtörténeti Tanszék Ferences Hittudományi hallgatói kutatómunka Főiskola támogatása SZOTE Gycmeüdim'kűgyermeksebész kongresszus szervezésének támogatása JATE Bolyai Intézete Szókefalvy-Nagy Béla tisz­teletére nemzetközi konferencia támogatása 15 000 10 000 10 000 10000 20 000 15 000 15 000 50000 15 000 15 000 15 000 15 000 30000 15000 15 000 20000 40000 20000 50000 40000 100000 100000 Magyar Irodalomtör- Szeged irodalmi öröksége téneti Társaság konferencia Dr. Bonifen Domonkos- Nemzetközi mentálhigiénés né workshop Társadalmi-Állampolgári Kuratórium Mozgáskorlátozott mozgásfejlesztést szolgáló fiatalok rehabilitációs központ kialakítása és sportcentruma Sanda István Dániel Rókusi Orgonaesték hangver­senysorozat támogatása Énelmiség '93 rendezési költséghez támo­Nyári Egyetem gatás Szegedi Közéleti működési támogatás Kávéház Szeged SC Vízilabda utánpótlás-nevelés Szakosztály támogatása Jákó Csaba sportlövő nemzetközi versenyeken való részvétel Szegedi Csillagvizsgáló működési támogatás Művészeti Kuratórium Balogh Sándor képzőművészeti tevékeny­ség támogatása (3 db alkotás megvásárlása) Tóth Attila Szeged szobrai kötet kiadása Dr. Anderle Ádám Miiller Miklós fotóművészeti kötet kiadása 0 Musica Parlante fesztiválon való részvétel támogatása SzoboszJai Zsolt a JUSS által támogaott „Tük­rök, tükröződések" kötet megjelentetése Kocsis Erika tanulmányúthoz útiköltség támogatás Dr. Apróné Dorogi Imre album megje­Dr. Laczó Katalin lentetése JGYTF Rajz- jubileumi kiállítás rendezése Művészettörténeti tanszék Papp János marionet opera-bábszínház létrehozása 50000 50000 200 000 50000 150000 50000 150000 50000 50000 60000 100000 50000 100000 100000 30000 100000 50000 100000 kül. Színházlátogató generáci­ók emlékeznek Svejkjére, az Éjjeli menedékhely Lukájára, a Hamlet Poloniusára, vagy a Régi nyár nagy sikerére, amelyben Törőcsik Marinak volt a partnere. A kiugró sike­rek mellett ő a kis karaktersze­repek nagy színésze, a tisztalel­kű, szépen beszélő színpadi ember, aki körül nincsenek lát­ványos hullámverések, akit a kollégák tisztelnek, akit a kö­zönség szeret. Hűség, megbíz­hatóság, kiegyensúlyozottság és tisztesség jellemzi - mester­ségbeli tudása, felkészültsége mellett. Ezért mondhatja mos­tantól magáénak - az Érdemes Művész, a szegedi színház Örökös Tagja cím mellett - a Szegedért Alapítvány művé­szeti kuratóriumának díját is.> tanár A 48 éves Nikolényi Gábor tősgyökeres szegedi. Itt szer­zett diplomát, itt kezdte peda­gógusi pályáját a Rigó utcai nevelőotthonban. Tanított a Felsőfokú Vasútforgalmi Tech­nikumban. majd a Radnóti Gimnáziumban. 1979 óta a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium magyar-latin sza­kos tanára. Felnövekvő nemze­dékek sora tanult tőle művelt­séget, tisztességet, emberséget. Mára már számtalan tanítványa lett kollégája, s mint mondják, a közvetlen kapcsolatban is ő maradt a tanárpéldakép. Saját bevallása szerint a legtöbbet tanítványaiból meríti. „Talán valami tévedés lehet" - ez volt az első mondata, amikor hiva­talosan megtudta a hírt. S noha a társadalmi-állampolgári ku­ratórium díja személyének szól, üzenet is a város vala­mennyi, megbecsülésre gyde­mes pedagógusának. • Ruha István és a Weinet kamarazenekar koncertje Évszakok szin-játéka A kolozsvári hegedűmű­vész Vivaldi Négy évszak versenyciklusát szólaltatta meg, s egyéniségére jellem­ző, hogy az előadásban nem csak szóló és szólamok, ha­nem karmester és „karmes­ter" között is lehetett össz­hangot érezni. Mert a Vivaldi műnek két karmestere volt. Az egyik, Weninger Richárd, a zenekar karnagya, aki jól érzett rá, hogy itt egy másik egyéniségnek is helye van (csak egymást értő zenészek között lehetséges ilyesmi), s Ruha István a másik, aki gyönyörű hegedűjátékához oly szuggesztióval (és tapin­tattal) igazította előadás köz­ben a szólamokat, hogy mind­ettől a versenymű az lett, aminek Vivaldi is szánhatta: az évszakok egységes, színes képekkel teli (jó a szó:) szín­játéka. A szín, talán az itt a legfontosabb; Ruha István hegedűjén minden hangnak színe volt. Előadásában az a zenei tonalitás, mellyel az évszakok egy-egy darabjának tételeit játszotta, megegyezett azzal a tonalitással, amelyet egy-egy festményben az ural­kodó szín ad, s akkor még ott voltak az árnyalatok, a ter­mészettől kapott szabadság ajándékai. A nagy művészek mindenekelőtt árnyalni tud­nak jobban a többieknél. Ru­ha István koncert előtt azt mondta, rembrandti színeket lát az Őszben. Látta a hallga­Alig maradt hely üre­sen hétfőn a Weiner Leó Kamarazenekar Deák gimnáziumbeii koncertjén, és a közön­ség érdekló'dése ezúttal nem csak a zenekar­nak, s a hangversenyen felhangzott két népsze­rű műnek, hanem az est kiváló szólistájának, Ruha Istvánnak is szóit. tó is. Ez az érzékszervi ösz­szemosódás, a dolgok meg­foghatatlan átúszása egymás­ba, talán ez a Ruha-hegedű­hang titka. A Négy évszak ciklus egész­ben is szépen hangzott (ameny­nyire a terem akusztikája meg­engedte). Legszebben akkor, amikor az első cselló felelt a szólóhegedűre, érezhetően e két szólam muzikalitása talált leginkább egymásra. A téte­leken végig a mélyvonósok nyújtották a legegyenlete­sebb játékot, de az első hege­dűről is elmondható egy-két (apró) megingást leszámítva: ráérzett a szólójáték hangzá­sára. A hangverseny második részében felhangzó darab, Scedrin, Bizet Carmen című operájának dallamaira kom­ponált szvitje, több vonatko­zásban is érdekes volt. A Weninger Richárd által veze­tett Weiner kamarazenekar mellé ekkor belépett a Szege­di Ütőegyüttes és Meszlényi László Musica Parlante ka­marazenekara, mely a szege­di konzervatórium növendé­keiből áll. Utóbbiakra érde­mes felhívni a figyelmet, hi­szen igazi „koncert-edzett­ség" nélkül is jó teljesít­ményt nyújtottak. Weninger Richárdé az érdem, hogy kö­vetkezetes marad a Weiner ka­marazenekar (ugyancsak nö­vendék-zenekarként alakult) eredeti elgondolásához, és a konzervatórium hallgatóit ma is bevonja a városi hangver­senyekbe. Bár másként mint az elsó darab, az előadás második ré­sze is sikert aratott. Wenin­ger Richárd, s a zenekar be­mutatta, hogyan kell a szen­vedélyes és büszke tartású zenét lírával át-átszőni. A mű legkényesebb részei sike­rültek a legjobban: az ütősök pontos belépéseinek köszön­hetően az előadás tartásossá és lendületessé vált, s (kivált­képp) az elsó hegedű és a brácsa szólam szép játéka ki­finomította azt. Voltak elké­sett belépések is (hegedű szólam), ám furcsa módon inkább a melódiák egyszerű­nek tűnő elindításakor. A mű felfogásán azonban érezni le­hetett, hogy a Weiner Leó kamarazenekar régi (vagyis kiérlelt) repertoárdarabját hall­juk. Panek Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom