Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-24 / 46. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 24. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. Dudások Egyszer már megtapasztaltuk, mire vezet az, ha a politika fújja a dudát, s a gazdaság járja rá a csárdást. De a levitézlett, régi muzsikusokat mintha újak válta­nák fel mostanság, nem kisebb indulatokat kavarva maguk körül, mint elődeik. Miközben a parlamentben médimukról vitatkoznak, szép csendben kirajzik a kép­viselők egyrésze az állami vállalatok jól fizető igazgató­tanácsaiba és felügyelőbizottságaiba, így azután lassan, de biztosan megkezdődött a gazdaság egyfajta újraálla­mosítása. Kiépülőben egy olyan kliensrendszer, amely­nek egyik végén egyre szorosabbra húzódik a kormány ellenőrzési gyeplője a vállalatok felett, ugyanakkor egy­re kalkuiálhatatlanabbá válik egyes képviselők maga­tartása is, hiszen sosem tudni igazán, kinek is lobbizik egy nagyvállalat igazgatótar ácsába beültetett képvi­selő. A világ országaiban sokféleképpen szabályozzák a képviselők részvételét a gazt isági életben. Akad ahol csak százszázalékosan állami kézben lévő vállalatoknál engedik ezt a részvételt, máshol behatárolják az így megszerezhető jövedelmek n; gyságát. Nálunk egyelőre még bejelentési kötelezettség ,el sem tartoznak a hon­atyák, mikor, hol, melyik vá alati székbe ülnek, vagy ültetik bele őket. A gazdaság és a politika sz> rosabbra záródására ter­mészetesen a helyi szinteken, az önkormányzatoknál is bőven akad példa. A javadab ázást illetően pedig teljes az összevisszaság: akad, aho semmit sem vesznek fel egy-egy ilyen székért, másho tízezereket vágnak zseb­re, függetlenül a teljesítményi I. így alakulhatott ki mára i gazdasági életben az a kétarcúság, ahol az állam igyi tszik ölelő karjaiba fonni a megmaradt közvagyon ronc ait, miközben az árnyék­ban egyre jobban megerősi. lik egy feketegazdaság, ahol kiválóan működik az el /.ő szférából átmentett ­ott még mú'ködésképlelcnnt , számító - vagyon. To­vábbra is fennmarad hát az a kudozásokon alapuló fél­maffiás gazdaság, ahol igazgatótanácsi tagságokon ke­resztül nyílik, vagy záródik a központ kezében lévő csap, hogy azután a nagy elosztási rendszereken ke­resztül bepumpált állami pénzek eltűnjenek az árnyék­gazdaság útvesztőiben. A politika és a gazdaság ős .zefonódásában nem csak a személyes érdekek játszana!, szerepet. Sokkal inkább pártpolitikai szempontok. Közben azonban a Bel ügy­minisztériumban törvénytervezet készül, amely szigo­rúan szabályozni szeretné a képviselők javadalmazását és a gazdaságban elfoglalható jogállását. Csak ne le­gyen későn... Rafai Gábor • • Ötven közül nyert a Tonna Bt. Nagy forgalom, kis haszon Gázos javaslat: tanyákra tartályt A gázvezetékek hossza Csongrád megyében az 1980 évi 883 kilométerről 1992-re 8.200 ki­lométerre növekedett. A megye 59 önálló köz­igazgatású településéből 45-öt kapcsoltak be ed­dig a vezetékes földgázellátásba. Sőt, néhány falu tanyavilágát is. Egy-egy község (pl. Zsombó, Röszke, Doma­szék, Zákányszék, Szatymaz) gázellátásának ki­építése során az utóbbi években a Dégáz meg­próbálta a települések külterületeit, tanyáit is el­látni vezetékes gázzal. A nagyközépnyomású rendszerekről, illetve a belterületi középnyomá­sú hálózatok tanyai körzeti továbbépítéséről megoldották közel 2 000 „tanyás fogyasztó" be­kapcsolását a gázszolgáltatásba. - Hogy ennek a háztartási kényelem fokozódása mellett milyen gazdálkodói, vállalkozói előnyei vannak a ta­nyai fogyasztóknál, azt talán szükségtelen rész­letezni. Úgy tűnik azonban, hogy a közeljövőben újabb tanyásgazdák nemigen juthatnak vezeté­kes földgázhoz. A Dégáz ugyanis - gazdaságos­sági és szolgáltatás-biztonsági okokból - a to­vábbiakban nem támogatja a tanyai gázvezeték­építést. Mert „az alacsony fogyasztói sűrűségből adódóan" magasak a költségek, illetve a nehéz megközelíthetőség miatt körülményesebb egy­egy külterületi üzemzavar elhárítása. A települések közvetlen közelében, lakossági önerős finanszírozással még kötnek be a gáz­vezeték hálózatba néhány fogyasztót ( mosta­nában pl. éppen a szatymazi első kerületben van ez napirenden), de a vállalat részéről megszűnik a korábbi intenzív új-vezeték építés a tanyák­hoz. A vezetékes gázadás helyett az új fogyasz­tóknak azt javasolják, használjanak kistartályos pébégázt. A tartályok telepítése, szállítása, cse­réje persze - sajnos - több utánjárást, gondot fog okozni a háztartásokban, gazdaságukba gázt igénylőknek a tanyákon, mintha vezetékes gázt használhatnának. Valószínűnek tűnik, hogy nem mindenkinek lesz erre „energiája" a tanya­világban újra gazdálkodásba fogók közül... Sz. M. Eredendő és szándékos tudatlanságaink A földkiadó bizottságokról szóló törvény alaposan behatá­rolja az eljárás menetét, kész kottát ad a demokratikusan megválasztott, s ezáltal az érin­tettek bizalmát élvező bizottsá­gi tagoknak. Az elmélet gyö­nyörű, de a hétköznapok gya­korlata elgondolkodtató. Több választás végignéztem, mások­nak hfrét hallottam, s .ezekből mégis azt a következtetést vontam le, hogy okkal vagy ok nélkül, de számít, hogy melyik érdekcsoport jut többségbe a bizottságban. Előfordult olyan celebrálás, hogy a részarány­tulajdon típusok szerinti ará­nyokra nem figyelmeztetettek, s a kívülállókból véletlensze­rűen került be egy-kettő. Nem ismerték egymást, tgy nem is tettek javaslatot a szavazás előtt. A szövetkezeten belőli csoportok rutinosan ajánlották a maguk közül valót. A gyűlés végetért, senkinek sem tünt fel a most apró, de később ki tudja mekkorává váló formai hiba. A mérsékelt részvételi arány miatt szinte mindenütt sor került egy második menetre is. Ahol időközben észbekaptak, ott előfordult korrekció, s amaradék helyekre már az első menetben hátrányosan kezeltek kerülhettek be. Aki betű szerint szeretné, ha betartanák a tör­vényt, még ezzel sem lehet elé­gedett. Ha a kisebbség a 17 fő­ből 9-et választott elsőre, a rá­adásban csak 8 embernyi ma­radt a korrekciós lehetőség. A bizottságon belüli szavazásban ez épp a többséget döntheti el. Ezek a malőrök szerintem a tudatlanságtól egészen a szán­dékos manipulációig terjed­hetnek. A gond csak az, hogy az eredendő és szándékos „tudatlanság" közötti különb­ség nagyon ritkán válik látha­tóvá. Egyébként az, hogy egy­általán harc folyt e posztokért, azt is jelenti, hogy nálunk sze­mélyekben bíznak az emberek, s nem bizottságokban, tes­tületekben. Úgymond majd az én emberem kiharcolja az én igazamat. A megkörnyékezés, mint biztosíték szinte kézen­fekvő. Az eredményt embere és bizottsága fogja válogatni. A hivatalos értékelés szerint a kivételezésre vajmi kevés az esély. Ezzel szemben a magyar valóság a joghézagok folya­matos kihasználásának példája. Naivitás lenne azt hinni, hogy ennek pont most lett vége. Tóth Szeles István P. S.: - Már az általánosba is együtt jártunk. Aztán elváltak út­jaink, és amikor már megállapod­tunk az életben, akkor kerültünk baráti viszonyba, ennek köszönhe­tően pedig üzleti kapcsolatba. A Tonna Bt.-t 1991. június l-jén alapí­tottuk. - Korábban hol dolgoztak? M. K.: - A Vo­lán volt az első és az egyetlen mun­kahelyem, leg­utoljára termelés­irányítóként dol­goztam. 1990-ben jöttem el, Eger­vin-üzletkötőként tevékenykedtem addig, amíg a Tonna Bt. meg nem született. P. S.: A honvédségnél pol­gári alkalmazott, valamint MHSZ-gépjárműoktató voltam 18 évig. Amikor már nagyon fújt a változások szele, teher­taxizni kezdtem a Volánnál. Egy fuvar alkalmával találkoz­tam a Siófoki Állami Gazdaság üzletkötőjével, aki elmondta, a rostos üdftők terítésére és rak­tározására keres vállalkozókat. Egy napig gondolkodtam, igent mondtam, még egy nap múlva pedig már itt is volt az áru. Először, persze, mindent otthon tároltam a garázsban és a házban. - A profil tehát az italnagy­kereskedés. Milyen cégeket képviselnek és hol tart ma a vállalkozás? P, S.: Az elején az volt a szerencsénk, hogy azonnal ta­láltunk olyan árut, amivel tud­Fotó: Miklós Károly és Polonkai Sándor. Kettős váltás A Tonna Bt„ mielőtt a Tonna nevet választotta volna ­vallja a két alapító, Miklós Károly és Polonkai Sándor - , különböző jólcsengő, egzotikus, görög eredetű elnevezésekkei próbálkozott. Szerencséjükre mindegyik foglalt volt, és a legkézenfekvőbb megoldást kellett választaniuk. A két termetes úriember ugyanis egymást rendszeresen Tonnának szólította. tunk foglalkozni. Egyrészt adott volt a Siófoki Állami Gazdaságról levált Sió Nektár Kft.-vel érvényes szerződésem, Karcsi pedig az Egervinnek raktározott is. De, hogy mennyi múlik a véletleneken: a Szeged Nagyáruházban talál­koztunk a Zengőgyöngye Tsz. képviselőjével, aki öt literes dzsúzokat kínált. Ebből a ter­mékből - mint ntóKh kiderüli - nagy volt a kereslet, sok bolt­ból hiányolták. Később a Hey­Ho-kat, a Traubikat, a Bada­csonyi Állami Gazdaság borait és kannás szörpjeit is forgal­mazni kezdtük. A legújabb vál­lalkozások közé tartozik az osztrák üdítők behozatala, valamint a Borszéki ásványvíz, amely egyenesen a román havasokból érkezik. M. K.: - A DAB sörökről se feledkezzünk el. Ennek for­galmazására pályázatot adtunk be és ötven jeientkező közül választott ki bennünket az Eurotrade Kft. - Önök szerint a vállalkozá­sok kibontako­zását mi akadá­lyozza a legin­kább? M. K.: - A rostos üdítőkre kivetett 25 száza­lékos áfa nagyon visszavetette a forgalmat. Az embereket arra ösztönzik, hogy a szénsavas italokat vásárolják, ne az egészségesebb termékeket. A 25 százaléknál rá­adásul jóval föl­jebb másztak az árak, hiszen a cu­kor, az üzem­anyag is drágább lett. Nagy László P- S.: - Na­gyon rossz, hogy a hazai bankrend­szerben ismeretlen dolog csak úgy bemenni a bankba és hitelt fölvenni. Vagy ha igen, akkor 30 százalék a kamat. Ilyen fel­tételek mellett azonban huza­mosabb ideig nem lehet keres­kedni. Kisebb kamatokkal sok­kal nagyobb mozgásteret kap­hatnának az emberek, kész­pénzzel és olcsóbban tudnának vásárolni. A tőkehiány képes arra, hogy a legjobb vállalko­zásokat is tönkretegye. - Van-e kintlévősége a Ton­na Bt.-nek? M. K.: Egyedül az állami cégekkel vannak problémáink, a nagykereskedelmi cégek leg­feljebb egy-két hetes késéssel, a maszekok pedig azonnal és készpénzben fizetnek. Ha nem ezt teszik, legközelebb nem kapnak árut. Viszonylag kis ár­réssel dolgozunk, a nagy for­galom, kis haszon elve alapján. Fekete Klára Jön a Mercedes-Benz C-osztálya A négyszelepes dízel világpremierje Stuttgart. 1993 júniusban a Mercedes-Benz a C-osztály révén a kereken kétmillió példányban előállított „190-es" következetes utódjával jele­nik meg az európai piacon. A jövőben a „C" be­tű a Mercedes Compakt-osztályát jelöli. A C­osztály legszembetűnőbb előnye a szinte válto­zatlan, kompakt külalak mellett a lényegesen nagyobb utastér, a nagyobb mértékű aktív és passzív biztonság és a megnövelt kényelem. Az autó hossza 3,9 cm-rel növekedett, ami ponto­san egy gyufaszál hosszának felel meg. A többek között a vezetőülés teljes méretű (Fullsize) légzsákjával, az oldalsó ütközés elleni védelemmel, ABS-sel, szervokormányművel, ötfokozatú sebességváltóval, központi zárral komplett módon felszerelt új, kis Mercedes csak aláhúzza a gyár stratégiáját: „Többet nyújtó au­tót változatlan pénzért". A dízelmotorokban alkalmazott négyszelepes technika a C 220 (70 kW/95 LE) és a C 250 (83 kW/112 LE) típusokban ünnepli világpremier­jét. Ehhez jön még az 55 kW/75 LE teljesítmé­nyű C 200 típusban alkalmazott, jól bevált 2.0 kétszelepes dízel. Az oxidációs katalizátor és a kipufogógáz-visszavezetés valamennyi dízelmo­tornál szériatartozék. Kizárólag a legkorszerűbb négyszelepes tech­nikát kínálják a C 180 (90 kW/122 LE), C 200 (100 kW/136 LE), C 220 (110 kW/150 LE) és a C 280 (145 kW/197 LE) típusokban elhelyezett benzinmotorok. Valamennyi modellt a magasabb nyomaték­tartományban mérhető alacsonyabb fogyasztás és károsanyag-kibocsátás, valamint az elődök­höz képest jobb menetteljesítmény jellemez. A fogyasztás megállapítására szolgáló hármas teszt során 100 kilométerre 6,7 és 10,6 közötti fogyasztásértékek adódtak. A vásárló a jövőben az alapmodell és három további, önálló felszerelési irányvonal között választhat, melyek a külalak és a felszerelés te­kintetében egyaránt megfelelnek a fiatalos­frissességre, a sportosságra és az eleganciára vonatkozó igényeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom