Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

KEDD, 1993. FEBR. 23. A VÁROS 7 • Mint cseppben a tenger... Milliókat dobnak ki az ablakon? „Olyan ez, mintha összeszerelnének egy gépet, aminek minden alkatrésze kissé más, mint amilyennek lennie kellene. Az eltérés a tűréshatáron belül van, csak éppen az egész lesz működésképtelen." így jellemzi a szegedi önkormányzat döntéselűkészitő mechanizmusát Jankó Attila képviseló'. Mint cseppben a tenger... A Szegedi Térinformatikai Rendszer (SZTIR) kialakításának előtörténete példázhatja a közgyűlés, döntéseit kísérő' anomáliákat. „Nem állapitható meg, ki miért felelős. Mindenki csak egy kicsi, még éppen tolerálható hibát követett el" - állítja a városatya abban a feljegyzésben, amit kérésére csatoltak a múlt heti közgyűlés jegyzőkön v véhez is. • Egy hétig tartózkodott Szegeden Bálint Erzsébet, az amerikai Toledo város önkormányzatának testvérvárosi kapcsolatokkal foglalkozó referense. E rövid idő alatt nem ült ölhetett kézzel, hanem igyekezett olyan információk birtokába jutni, amelyek a későbbiek során hasznosnak bizonyulnak majd a testvérvárosi kapcsolatok kiépítésében. Szeged és Toledo képviselői 1990-ben írták alá a testvérvárosi együttműködésről szóló szerződést. Azóta azonban, tegyük a szívünkre a kezünket, nem sokat hallottunk e kapcsolatok alakulásáról. ( Azt azonban a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a 330 ezer lakosú amerikai város az Erie-tó partján, nem a „szomszédban" van, tehát a földrajzi távolság is közrejátszik a kapcsolatteremtési nehézségekben.) Tavaly decemberben Szeged közvéleménye is értesülhetett arról, hogy az ottani katolikus egyház a szegedi testvérfelekezettel való együttműködés révén a toledói polgárok adományait juttatta el karácsonyra csaknem 10Ó itteni árva- és szegénysorsú gyermeknek. Ugyancsak e kapcsolatok keretében jutott ki Toledóba Joó Máriusz, a Deák Ferenc Gimnázium negyedikes tanulója is, aki egy évet töltött a testvérvárosban. Bálint Erzsébet felhívással fordult a szegediekhez. Kérte őket, hogy a Forrás Szállóban a múlt hét elején két alkalommal keressék fel, találkozzanak. Mi volt a célja ezeknek a találkozóknak? - kérdeztük a toledói vendéget. - Jövetelem elsődleges célkitűzése, hogy olyan kétoldalú, kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat építsünk ki, amelyek a gazdaság, a vállalkozás, az oktatás, a kultura és a vallás területén a jövőben - a realitásokat figyelembe véve Testvérvárosi kapcsolatok Ismerjük meg Toledói! Kiváló lehetőségek az együttműködésben Fotó: Révész Róbert megvalósulhatnak. Ami nekem itt az egy hét alatt biztató volt: egy egész sor olyan nonprofit szervezet működik Szegeden, amelynek az a célja, hogy más embereken segítsen. Ugyanilyen szervezetek működnek Toledóban is, s visszatértem után igyekszem majd „összehozni" őket. • Ebben a kapcsolatteremtésben az önkormányzatoknak is szerepet kellene vállalniuk. - Nem szabad arra várni, hogy ezeket a szálakat csak a városi tisztségviselők, vagy képviselők fűzzék szorosra! Meg kell könnyíteni az ő munkájukat azáltal, hogy e szervezetek egymással közvetlenül is felveszik a kapcsolatot. • Ennek a törekvésnek a szellemében történt az Ön találkozása is a szegediekkel. - Nagyon kellemesen érintett, hogy ekkora volt az érdeklődés a testvérvárosi kapcsolatok iránt. Az első találkozón egy asztaltársaság javaslatára megalakult a Toledó-Szeged Testvérvárosi Baráti Kör! Ez minden intézményesített kapcsolaton kívül áll és kimondottan a polgárok egymásközti ismerkedésének, barátkozásának, kölcsönös látogatásának a célját szolgálja. A családi kapcsolatok, a gyerekek nyelvtanulása szempontjából ez a Kör sokat segíthet. • Hogyan summázná látogatásának eredményét? - Nagyon hasznosnak tartom a szegedi utamat, mert egy sor személyes kapcsolatot teretettem, amelyek közül szinte mindegyik alkalmas a folytatásra. Néhány olyan konkrét vállalkozást is javasoltak, amelyet export szempontjából kell majd tárgyalni Toledóban. De sok-sok információt begyűjtöttem az oktatás területéről, a kulturális szférából, meg a személyes kapcsolatteremtés szintjén is, amelyeket fel fogok használni. Fontos számomra, hogy itt mindenki adni is akar, nemcsak kapni. Ez számomra nagyon kedvező előjel és optimizmussal tölt el. Kisimre Feienc • Lehetőség a világ szegedi utcájában Munka, lakás, üzlet Költözhet-e a világ Szegedre? Azok szerint a vállalkozók szerint igen, akik a Világ Utcája néven egy kereskedelmi, szellemi, üzleti központ létesítését tervezik városunkban, illetve régiónkban. Az 1996-os világkiállításhoz kapcsolódó projekt - ami az expóhoz kötődő részvételen túl olyan folyamatosan működő központot és regionális létesítményeket kínál, mik idevonzzák Európát, sőt a világot - megvalósításának előkészületei az utóbbi hetekben jelentősen felgyorsultak. Több konzultációt, egyeztetést tartottak a varos, a megyei közgyűlés vezetőivel, szakértőkkel. Február 26-án délután 3 órakor pedig nyilvános fórum lesz a tervekről a Műemléki Felügyelőségen (Szegeden, az Oroszlán utca 6. szám alatt). Mint arról beszámoltunk, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) pályázata 400 millió forinttal támogatja azt a néhány önkormányzatot, amely igazolni tudja: a település használná a térinformatikai eszközöket. A pályázat elkészítése előtt szükséges lépés, hogy egy jól dokumentált előterjesztés alapján dönthessen a képviselőtestület a százmilliós nagyságrendű beruházásról. Hogyan történt ez Szegeden Jankó Attila elbeszélése alapján? A közgyűlés novemberi ülésére megfogalmazott előteijesztést a polgármester vette le napirendről, mondván: ennek alapján nem lehet eldönteni, hogy a számítógépes rendszerre most szükség van-e. Az OMFB pályázat elkészítését célzó előteijesztés a decemberi közgyűlésre sem született meg. A sorozatos késlekedés következménye: kapkodás. A polgármesteri hivatal rövid, egyhónapos határidő alatt teljesíthetetlen munkára szólított föl 8 céget. így érthető, hogy csupán 3 küldött árajánlatot. A 0 (azaz ingyenes), a 1 és a 3,5 millió forintos árajánlatból a szakértők a középsőt választották. Tehát látszólag bölcsen döntöttek. Ám az őket is sürgető határidő miatt csak egy képviselő vette észre, hogy a kft. decemberi árajánlata és a januári közgyűlés elé került „előterjesztése" mintegy 70 százalékban azonos, azaz a cég azt a „tanulmányt" akarja eladni 1 millióért, amit egyszer ingyen már elküldött. Azt pedig a közgyűlés vagyonkezelő és vállalkozási bizottságának vizsgálata derítette ki, hogy a kft. kissé „átértelmezte" a feladatot, s a januári közgyűlési előterjesztés szövegében a „megvalósíthatósági koncepciót" ketté osztotta, így a korábban 1 millióért elvállat munkáért 2,5 milliót kért volna, miközben a pályázat elkészítéséből kivonta magát, így - mondhatjuk - véletlenül sikerült megakadályozni, hogy a város 1,5 milliót kidobjon az ablakon. „A képviselők - mint általában - az utolsó pillanatban kapták meg ezt a tervezetet is. A bizottsági ülések előtt osztották szét a 40 oldalas, szakszövegggel zsúfolt előterjesztést, s a SZTIR létrehozását segítő OMFB pályázatot megelőző, támogató határozatok a kft. munkatársának előadásán alapultak. De a közgyűlés munkatervében szereplő előterjesztések is későn készülnek el, vagy azokat még a testületi ülés napján is módosítják" - mondja Jankó Attila. így aztán sokszor kerül nehéz helyzetbe a laikusokból álló testület. Ilyen körülmények között nehéz a városatyáknak megfontolt, adott esetben szakértők véleményére támaszkodó döntést hozni. Ú. I. • A „Világ Utcája" elképzelés - melyben szerepel különböző országok és hazai cégek üzletházainak, kereskedelmi központjainak megépítése, középpontjában az „Emberek Teré"vel; szabadteres pavilonos terület (ahová pl. kitelepülhetne a Mars térről a Szegedi Nemzetközi Vásár); művészek alkotótelepe; európai színvonalú vidámpark; sportcsarnok; uszoda; lovarda; többfunkciós kulturális centrum és üzleti központ (tőzsdével, információs központtal); ökumenikus templom; műalkotások itteni elhelyezése, s persze parkosított, fásított környezet - Szeged és a régió üzleti életének, gazdaságának átfogó, jelentős fellendítését célozza. Nevezetesen: munkahelyteremtés; lakásépítő beruházás; üzletszervező tevékenység; tudományos távlatokat nyit; művészet- és sportpártoló - s lehetőséget ad a csatlakozásra a környékbeli településeknek is. Sokezer munkahelyet - és ezzel fiataloknak életkezdési lehetőséget - kínálna a világ szegedi utcájának létrehozása, „cselekvővé" tenné a pénzt, ha az munkanélküli segély helyett a vállalkozást kivitelezők bére lenne. Többszáz új lakáshoz juttatná a szegedieket. Bekapcsolná az európai üzleti életbe, külföldi befektetőket és tőkét vonzana ide. A hazai vállalkozók, üzletemberek számára ugyanakkor etalon lehetne az idejövő fejlettebb üzleti világ HBHMHHHHBBHBHHMI tevékenysége. Mindez olyan környezetben, olyan szellemi miliőben, amely a város tradíciójára épül, s azt rehabilitálná, majd erősítené. A projekt elsősorban Szegedért, a szegediekért készült. A megvalósításához szükséges anyagi alapok jelentős része már rendelkezésre áll, és nem a várost terhelné. A tervek megvalósításához a Világ Utcája Kft egyetértést és megfelelő területet kér Szegedtől. Természetesen maximálisan figyelembe véve a városrendezési elképzeléseket. A Délterv Kft szakértői több javaslatot is készítenek ezekben a napokban arról, miként illeszthetők a tervek a városszerkezethez. - S mindezek ismeretében hamarosan dönteni kell majd arról, támogatja-e a szegedi önkormányzat a tervek megvalósítását, kész-e együttműködésre a kölcsönös előnyök alapján. Szabó Magdolna Vita Szeged jövőjéről 15. (Szó)csaták - Szegedért Bevallom: afféle „gyüttmönt"-ként már több, mint négy évtizede hallgatom városunk felvirágzásának okán folyó csatározásokat. Most újra itt az alkalom: néhány hete közzétették az önkormányzati koncepciót. Mintha fáradnának a harcosok. Talán tíz vélekedő akadt. Többsége régi, akár obsitosnak is nevezhető - bár ettől még itt-ott igazuk is lehet -, mások pedig hivatástudatuk, szakmaszeretetük gondjait adják a koncepcióhoz. Most már csak az a kérdés: nevezhetjük-e koncepciónak üt 2 V2dnr,stói=r:ősFcg! •k-'geiS'öí? Mrst legföllebb a fogalmazó miatt mások a mondatok, értelmük ugyanaz. Ebből egyetlen dolog hüvelyezhető ki. Egy igen nagyfokú városszeretet, a "szerette város" szinte kultikus jellegű érzése. Óriási dolog ez a mai, nagyon is szorongató napi gondok mellett. H Mármost csupán azon érdemes eltűnődni, hogy ez a szeretet, ez a városon túllépő patriotizmus, melyen a még néhány éve a pesti funkcionáriusi aktivitás (Szegediek Baráti Köre) sem tudott anyagi erőforrásra kellő mértékben szert tenni (nota bene: ez a régi rend látványos semmittevési formája volt szinte minden városra kiterjedő módon) segíthet-e rajtunk? Feltehető tehát, újra csak elsorolás lesz ez a koncepció azokban a társadalmi szegmensekben, melyek a régi Szegednek erősségei voltak - oktatás, kultúra, ánításze' — de előre 2IÍ2 léptünk a múlthoz képest. Amit pedig mégis, legkivált a lakásviszonyok, azok éppen most akarnak ránk omlani. Mindebből kitetszik, hogy magam nem bízom a koncepcióban. Nemcsak a jószerivel dolgozat jellege miatt, hanem a társadalom, a szegedi nemzet szétesése következtében. Az önkormányzat ma alkalmatlan még ilyen feladatokra, hiszen filléres ügyekben sem tudnak konszenzusra jutni. Ha mégis, olyan sok időt veszítenek, hogy az eredményt, esetleg némi örömöt, elfedik az újabb tűzoltási akciók. A praktikus gondok és féltések miért nem szökkennek szárba ennyi szeretet és féltés ellenére? Ezen érdemes elgondolkodni. Ha nem egyszerűsítjük le a kérdést a „nincsen pénz" trivinalitására, akkor a valódi okot a társadalmi fejlődés milyenségében találjuk meg. Az utóbbi fél évszázadban nálunk csak a citoyen-mentalitás alakult ki és elvesztettük a burzsoáziánkat. Sokan nem is tudnak különbséget tenni a kettő között. Pedig óriási, kivált a város fejlődése szempontjából. Az egyik vagyontalan városlakó, a másik a várost alanftn fcilcsztő vagyonos polgár. Nos, ez utóbbiból szenvedünk hiányt. A történelmi folyamat felszámolta a burzsoáziát (hadd jegyezzem meg: ezt nem tanácsos kizárólagosan a kommunizmus nyakába varrni, mert ez már a zsidótörvényekkel, a nép-nemzeti-dzsentri vonulatokkal elkezdődött a háború alatt), sőt manapság éppen újabb támadás készül ellene. Ami itt e városban'van, azt a városi burzsoázia hagyta ránk. Kedves hajdani barátom és kollegám, A. B. mérnökvezérigazgató Bukarestből ezt egyszer így fogalmazta meg: csiszti oras (cisti oras), tehát Szeged „tiszta város". Amikor többszöri hangsúlyozás után jeleztem: éppen a szemeteléssel van elég bajunk, a válasz ez volt: ne csak a lábad elé nézz, hanem kissé följebb: amit látsz, a szerkezetet, építészeti harmóniát, az emberi léptéket, ezt tartom én tiszta városnak. Én azt teszem hozzá, hogy ezt a Nagy Víz (1879) utáni burzsoázia hagyta ránk. Ezért szegényes modernsége ellenére mindaz, amit az utóbbi évtizedekben építettünk. A problémakör megközelíthető más oldalról is. Erre még a hatvanas években hívta fel a figyelmemet a város egyik virilistája, S. S. iparos, aki három világnyelvet beszélt és a SZUE-ba járt, míg kilencvenvalahány éves korában el nem hunyt. Az uszoda kedvenc egészségügyi szórakozása volt, mert sajátjának tekintette. Ezt mi építettük, szokta volt mondani. A virilizmus már korábban is foglalkoztatott, írtam is egy cikket (Délmagyarország, 1989. okt. 12.). Ugy vélem újfent szólni kell erről. Sokan azt mondják: van itt már polgárság, sót elég tehetős is. Kétségtelenül igaz. de két megjegyzéssel. Az egyik, hogy ez a rejtőzködő, itt-ott alapítványt is tevő polgárság voltaképpen csak citoyen. A másik megjegyzés, hogy a kormány, de a város sem tudja behajtani ezek adóját, közterheit. Éz a mentalitás merőben ellenkezik a burzsoázia természetével. De legalább Klebelsbergek akadnának, akik a ritka közpénzekből tudnának alkotásokat létrehozni. De itt már évtizedek óta csak a kevés pénz minuciózus esztergálás folyik. Korábban a pártszerű tudálékos ság, ma pedig a konszenzus-gyülőlő többpártiság zászlaja alatt. Mintha földrengene a szabadtéri lelátójának ősproblémájának okán egy kis józanság, mely talán át tudja törni a „nincsen pénz!" kényelmes, bürokrata áligazságot. Ajálhatom Klbelsberget, aki egy még nehezebb helyzetben is tudott maradandót alkotni. , , - .. 1 « V aíi-u Cl tCtuik. Críuutt a folyamatos "dolgozatírásnak"? Már a számbavétel és -tartás okán is van. De bölcsen súlyozni csak ennek alapján lehet, már ma is! Ne hagyjuk rá a bürokratákra, a kishitűekre, hogy közvetlenül Trianon után jobb volt a helyzet, mint ma. Csak alkossunk sorrendet. Ez a nyitja a kérdésnek. Persze egy észrevehető gazdasági fellendülés nélkül iszonyú nehéz fenntartani, de még továbbvinni pláne a „szerette város" dolgait. Mivel ez aligha fog bekövetkezni a jövő évre. legfeljebb két évre jósoló politikusok alapján, hosszabb távra kell felkészülni. Mindeközben szem előtt kellene tartani - a sajtóban és az elektronikus médiákban is - a város és környéke gazdaságának sorsát. Ma minden ilyen alkalmatosság a fővárosi és kormányzati vízfejek dolgait csócsárolja. Lehet, hogy ezek fontos dolgok, de sorsunkat itt változtathatjuk meg elsősorban. Nem a sikertelen és alacsony osztályú sportkörök dolgai fontosak, hanem amiből éltünk és amiből - egy javaslat is szól erről - valódi sportot is lehetne csinálni. De pátriánk gazdaságán sűrű köd ül. Azonkívül néhány vállalkozó- és menedzsercsillag dolgainak is utána kellene nézni. A régi virilisták ismerték a még régebbi jelszót: was liegt, das pickt! (szabadon fordítva: csak az asztalra számolható pénz a lényeg). Azt nézzük meg: miboi élünk? Hát biztosan nem a Vidiából, a szédületes olajüzletekből. a működésképtelen hulladékégetőből stb. A sajtó sokat segíthet, ha kellő körültekintéssel és szakszerűséggel elejét veszi, vagy csökkenti a szükségképpen jelenlévő rablókapitalizmus köderegetőit. A gazdaság talpra állásához 20-30 évre lesz szükség (Berend T. Iván megállapítása a HVG 1992. nov. 21. számában). Ralf Dahrendorf (utalás a Figyelő, 1993/6. számában Üzlet és etika) szerint az új társadalom kialakulásához hat évtizedre. Ez utóbbiból is az következik: takarékoskodjunk az idővel! Ez pedig értelmes sorrendiséget követel a megvalósíthatatlan „mindent azonnal!" felfogással szemben. Maiosi lános