Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-23 / 45. szám

É KEDD, 1993. FEBR. 23. • A szegedieket adták el a legolcsóbban Önkormányzati lakásvagyon BELÜGYEINK 3 Néhány nap múlva megjelenik a Központi Statisztikai Hivatal éves jelentése Csongrád megyéről, amelyben egy hosszabb elemzés, hasonlóan hosszú címmel „Napirenden az önkormányzati lakásvagyon kérdése - sikerül-e megtalálni az optimális megoldást?" olvasható. Terjedelmi korlátok miatt ezúttal csak az általunk legfontosabbaknak ítélt gondolatokat tudjuk megosztani olvasóinkkal. A megye 177 ezres lakásállományának 12 százaléka több mint 20 ezer lakás - van az ingatlankezelő vállalatok kezelésében. Számuk 1988 óta folyamatosan - és gyorsuló ütemben - csökken. Az 1980as évek végén megkezdett lakásértékesítés több esetben társadalmi elégedetlenséggel találkozott. Sajnos erre az értékesítés akkori tanácsi lebonyolítása okot is adott, s amelynek ódiumát bizonyos mértékig ma is vállalnia kell az önkormányzatoknak. Az értékesítés első fázisában a jobb műszaki paraméterű lakások cseréltek gazdát. A bennlakó vevők szociális helyzetüktói függetlenül, nem egy esetben rendkívüli előnyöket élveztek, hiszen az így Állami lakáseladásoknál elmaradt „haszon' 1990-1991 Városok Az eladott lakások Összes aránya beesült ebból: száma az összes forgalmi tényleges száma kezelt érték. eladási %-áhan millió Ft aránya.% Egy lakásra jutó értékkülönbözet, ezer Ft Debrecen 2 248 Győr 679 Miskolc 10 980 Pécs 5 762 Szeged 4 361 10,6 4,4 39,2 23,9 20,0 1 701 687 7 369 6 153 4 350 36,5 33.3 30,0 30.4 25,8 480 675 470 743 740 szerzett vagyon negyedébe került mint másoknak, és a hitelezési konstrukciók is kedvezőbbek voltak. Az igazi haszonra az az új tulajdonos tett szert, aki e nagyértékű új tulajdont rövid időn belül piaci áron értékesítette, nemegyszer az új építésű lakásárak másfél, kétszereséért. (Ilyen üzletet elsősorban a jobb anyagi lehetőséggel, több lakástulajdonnal rendelkezők tudtak kötni, ami az akkor hangoztatott társadalmi egyenlőségbe nehezen volt illeszthető.) A megyében eladott IKV lakásingatlanok négyzetméterenkénti becsült forgalmi értéke - 1990-9l-ben egyaránt - a megyék (városok) rangsorában a nyolc legnagyobb átlagárú között szerepel, ezzel szemben a lakások tényleges eladási ára csupán két-három megyében, illetőleg városban volt alacsonyabb. A megyeinél - illetve a szegedinél alacsonyabb eladási átlagárú területeken a forgalmi érték is jóval kisebb volt, ami azt jelenti, hogy nagy értékű ingatlanokat Szegeden lehetett a legolcsóbban megvenni. Az átlagárak természetesen jelentősen differenciálódtak a lakás műszaki állapota szerint, melyet többnyire a felújítás évében mértek. (Szegeden pl. a Kiskörúthoz közel eső 70 négyzetméter körüli nagyértékű belvárosi lakásingatlanok már négyzetméterenként 1800 forintért, a különböző engedmények - részlet vagy egyben történő fizetések - után 100180 ezer forintért kerültek magántulajdonba.) A megyeszékhelyeken eladott lakások eladási árának és forgalmi értékének aránya mindkét évben 18 és 84 százalék között szóródott, ami nagyon eltérő lakásgazdálkodási politikát takar. A szegedi lakások becsült forgalmi értékénél lényegesen magasabb átlagértékek elsősorban az ország jobb földrajzi fekvésű helyein fordultak elő, míg a legolcsóbb eladási árak a bánya- és iparvárosokban voltak. Felmerült az a kérdés is, az önkormányzati tulajdonátvétel előtti két évben eladotj lakásállomány mekkora elméleti haszon elmaradását eredményezte. A Szegedhez hasonló nagyságú öt vidéki nagyáros is igen eltérő lakásértékesítési politikát folytatott. Miskolc és Szeged nagy mennyiségű lakást adott el országos viszonylatban is a legolcsóbb árakon, míg Győr igen kevés lakást értékesített, viszonylag reálisabb áron. 1992-ről csak nyáron lesznek pontos adatai a KSH-nak, az azonban már ismert, hogy Szegeddel ellentétben a nagyvárosokban, különösen Pécsen tavaly is folytatódtak a lakáseladások. Táblázatunk tehát egy korábbi időszak mérlege. • Városszerte elterjedt vélemény szerint baj van Szegeden a gáz fűtőértékével. Különösen gyakorlott süteménysütő háziasszonyok esküsznek arra, hogy „a mostani gáz nem süt, csak szárit", s erre hivatkozva tagadják meg családjuk édesszájú tagjaitól a vasárnapi finomságokat. Mint a problémakörben személyesen is érintett, megkérdeztem a Dégáz illetékesét, igaza van-e annak a díjbeszedőnek, aki - alátámasztva a gáz kalóriaértékének ingadozásáról szóló vélekedést - inkább a késő esti órákat java• „Kevés a kalória?' A fűtőérték és a sütemény solta a süteménykészítés céljára kihasználni. Megudtam, hogy csakugyan változik a földgáz fűtőértéke, ám korántsem olyan mértékben, hogy az a háztartásokban érezhető lenne. Az ingadozás természetes, mindig volt, és valószínűleg mindig is lesz, de nézzük a Dégáztól kapott adatokat: a januári szegedi fűtőérték átlaga 37,5 megajoule/köbméter volt. Az eltérések nem mozognak túlságosan széles mezőben: 37,3 és 37,6 megajoulelcöbméter között mérik a szegedi földgáz fűtőértékét. Ez viszont egyáltalán nem befolyásolja a gázkészülékek működését. Ha a főzésnél, sütésnél, fűtésnél mégis azt érezzük, hogy „a gáz nem úgy ég, ahogy kellene", akkor inkább a készülékre gyanakodjunk tanácsolták a Dégáznál. A gáztűzhely rózsái ugyanis szinte „maguktól" is elállítódnak: elég, ha kifut a tej, és utána lesúroljuk a nyomokat. De eltömítheti a por, vagy bármi más. Ezért ajánlatos minden évben egyszer például a fűtési idény kezdetén - szakemberrel megnézetni a gázzal működő berendezéseket, s akkor a rejtett bajok is napvilágra kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy újra betöltheti a lakást a friss sütemény illata... Ny. P. j T? incs rizikósabb vállalkozás Magyarországon, mint LjJ emléktáblát kitenni, vagy szobrot állítani. Ugyanis előre tudható, olyan helyen élünk, ahol előbb-utóbb biztos bekövetkezik a pillanat, amikor az emléktáblát leszüretelik, elvonszolják. Nagy népi ünnep mindkét alkalom. Először fehéringes, virágos, ott állnak az emberek, lelkesednek, tapsolnak, utána söröznek-virsliznek, sokan közülük ingyért, a szoborállttók jóvoltából, majd elszáll tíz-húsz-harminc év, mint a gondolat, visszajönnek ugyanazok az emberek, de most már nem fehéringben, hanem kék overallban, és ledöntik az egykori sörözés monumentális emlékét. Nota bene, utána esetleg megint jöhet a sörözés. Ott áll az országban mindenfelé az egykori szobrok helye. Sokfelé még a régi talapzat is megvan! Üres terek, sőt sok üres tér. És amit ez előhív az ember lelkében: a vákuum rettenete. És az önkormányzati meg miniszteriális emberek agyában útrakel a csábító gondolat. A baloldali lebenyből átkullog a jobboldali lebenybe, a kisagyba, le a gerincvelőbe, és végigcsikland a hátgerincen. Szinte a szexuális kívánság erejével tör fel a vágy: betölteni az űrt! Odaállítani valakit az üres térbe, a régi szobor helyére. Valakit, aki nekünk tetszik. Most. De ki az a nekünk? Ez a kérdés persze szociológiai probléma. A magyar demokrácia több száz éve csírázd, de máig sem kialakult viszonyai közepette a „nekünk", a „mi" többnyire az a hivatali fő, amelyikben egy nagy gondolat megfogant. Pláne ma! Hiszen ő „meg van választva". Ebből pedig a sajátos logika szerint egyenesen következik, hogy minden gondolat, ami felötlik benne, szintúgy „megválasztatott". Pedig nem biztos ám, hogy tényleg így van. rn anapság úgy sincs sok pénzünk. És észjárásunkban is LŰLI gyakran működik a hisztérikus logika, meg sértettség logikája. Várjunk a szoborállttással! Ne siessük el az új köztéri figurákat, hogy újabb öt-tíz-tizenöt év múlva ne kelljen újra elszállítani őket. Vagy szemlesütve elballagni majd mellettük, amiért „tényleg, elég randák". Élvezzük inkább az üres tér, a semmi pihentető hatását. És ha majd lenyugodtunk, akár szoborhatunk is. Kedvünkre. lUiLlúj Üzemi tanácsválasztás tavasszal Az Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén a felek egyöntetűen támogatták az üzemi tanács, közalkalmazotti tanács választások - a társadalombiztosítási önkormányzati választásokkal egy időben - legkésőbb május 28-ig történő megtartását. A parlamenti jóváhagyás esetén tehát hamarosan megalakíthatók a vállalatoknál e fontos intézmények, az üzemi tanácsok. Minden ötvennél több dolgozót foglalkoztató munkáltatónál, vagy • Hibásak az adóbevallások Hogyan húz a lófogat? Bajban lesznek a jövő század gazdaságtörténészei, ha az adóbevallásokból próbálnak tájékozódni arról, mi volt a „húzóiparág" a 90-es évek elején Csongrád megyében. Összevethetik a lófogatos százezer forint feletti adóbevallását a gépesített teherfuvarozó nulla jövedelmével és a fejüket csóválják. Mint Papp István igazgatóhelyettes elmondta, nem ez az egyetlen furcsaság az eddig beérkezett húszezer szja, valamint a február közepéig postára adott hatezer vállalkozói adóbevallásban. Idén is figyelmetlenek vagyunk a bevallások kitöltésénél, akadt olyan százas csomag, azaz száz egymás után érkező nyomtatvány. amely kivétel nélkül hibásnak bizonyult. Legbonyolultabb még mindig az aláírás, legalábbis nagyon sokan elfelejtik, ennélkül azonban érvénytelen a bevallás. A személyi számot már többnyire elsőre eltalálják, jellemző hiba viszont, hogy a befektetések feltüntetésével egyidejűleg nem küldik be a „C"lapot. (Hibát egyébként mindenki képes elkövetni, adótanácsadó is felejtette már le az aláírást.) Idén még nem kapott az APEH a bevallási borítékban semmi igazán különlegeset, sehol egy recept, repülőjegy, útlevél. Akad helyettük rengeteg magánlevél, többnyire kézírással és egyre elfogadhatóbb hangvétellel. Szöveges adóbevallást egyébként többet is találtak, a legrövidebb így hangzott: „Lépcsőháztakarítás 5000forint, ebből megkaptam 5900forintot. 2100 forintot vontak le." A hiba azonban korántsem rétegspecifikus, nagyon sokan elfelejtik levonni a szellemi alkotások jövedelmét százezer forintig van erre lehetőség - az adóalapból. A február 15-i határidővel beérkező hatezer vállalkozói adóbevallásból 4.5 ezer hibás, ezen belül 30 százalékuk az ügyfél - szakszerűen az adóalany — bevonása nélkül nem javítható. Mondjuk a nyomtatvány, illetve a kitöltési utasítás sem tökéletes, minden számot ezerre kell kerekíteni Ez egy kicsit bonyolultabb bevallásnál ötvenszer három nullát jelent, írásban, teljesen feleslegesen, amit természetesen az adatbevitelnél is meg kell ismételni. Ott már rááll erre a hölgyek keze. Kovács • Az SZKV megszüntetését két képviselő is megfontolásra ajánlotta a szegedi közgyűlésnek, gazdasági szempontokra hivatkozva. Básthy Gábor és Koha Róbert indítványáról értesülve Tühegyi József is nyilvánosságot kért. Az alpolgármester a sztrájkoló járművezetők béremelési követelésével kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet, hogy a közgyűlés már tavaly novemberben rendeletet alkotott, amely szerint a vállalatok és intézmények 1993-ban csak annyi támogatást kapnak, mint az előző évben - így is erre fordítja a város 7,4 milliárdos költségvetésének a 80 százalékát. A vállalatoknak és intézményeknek (iskolák, óvodák, művelődési otthonok stb.) június 30-ig felül kell vizsgálniuk működésük gazdaságosságát, a fejlesztés lehetőségeit, illetve a (létszám)leépítés mértékét. Tudomásul kell venni, hangsúlyozta az alpolgármester, hogy a normatív állami támogatásba az idén nem épült az infláció követését biztosító dologi és bérautomatizmus. Nem kivétel a 800 fős SZKV sem. mert ha a közlekedésiek megkapnák a kívánt fejlesztést - amennyiben ez egyáltalán megoldható volna - jogosan kérhetné ugyanezt a tízezer intézményi dolgozó is. (A közalkalmazotti törvényben előírt fizetési besorolás egymilliárd forintba kerülne.) Az SZKV mégis az átlagosnál jobb kondícióban készülhet az évre, állította Tűhegyi alpolgármester. A jegyáremelés legalább 25-30 millió forintos • Ki hogyan mutatja magát? Marad a sztrájk ft ha színvonalat csökkent a béremelés érdekében ff A villamos jobbról előz többletbevételt jelent, s ez nem kis összeg. A sztrájk első napján a közgyűlés úgy döntött, hogy az állami támogatást a vállalat minden hónap 6-ig megkapja, noha az állami büdzsé csak 12-e tájékán utalja le a pénzt Szegedre. (Az SZKV eddig kénytelen volt hitelt felvenni a havibérek kifizetésére, s ez évente 6 millió forint kamatterhet jelentett. Most ez is tiszta nyereséggé változik át.) Hárommillió forintot kap a vállalat önmaga átszervezésének megtervezésére. A béralku az SZKV belügye, vagyis a vállalat saját költségvetésében viszonylag szabadon dönt a bér és a működtetési költségek arányáról. Az igazgató felelőssége, ha szolgáltatási színvonalat csökkent a béremelés érdekében. A város természetesen önálló telephelynél, részlegnél kötelező az üzemi tanács megválasztása. A tizenötnél több dolgozó esetén üzemi megbízottat választanak a munkavállalók. Az üzemi tanács száz dolgozóig háromtagú, ennél nagyobb létszám esetén arányosan több. Az ezernél több dolgozót foglalkoztató vállalatnál az üzemi tanács létszáma tizenhárom. Az üzemi tanács tagjává csak legalább féléves munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló választható. nem óhajt kivonulni a tömegközlekedés fenntartásából, bizonyítja ezt a 187 millió forint értékben történt trolibusz-vásárlás is. A Munkástanács eltávolodik a mai magyar valóságtól, ha az inflációkövető béremelést és a vállalat egészére kiterjedő foglalkoztatottságot egyszerre követeli. Senkinek nem érdeke az eszkaláció, hogy a sztrájkhullám átcsapjon más városokra vagy más önkormányzati ágazatokra. Érzésem szerint, mondta az alpolgármester, többen is a Munkástanáccsal akarják kikapartatni a gesztenyét. Tekintettel a közelgő szakszervezeti választásokra, félő hogy mások is ringbe szállnak, megmutatni magukat. • Kiss Gábor, az SZKV Munkástanácsának elnöke tegnap szolidaritási akcióra hívta fel a Munkástanácsok Országos Szövetségének Közlekedési Tagozatát, a Közúti Közlekedési Szakszervezetet, az Autóbusz Közlekedési Dolgozók Unióját és a Magyarországi Közlekedési Szakszervezetek Szövetségét. • A járművezetők, a műhelyek és a garázsok ;/emélyzete megkapta a 23 százalékos alapbér-fejlesztést, értesültünk tegnap este Bedőcs Lajostól. A sztrájkőrség parancsnoka elmondta, a Munkástanács most már a többiek érdekében tart ki, vagyis ma tovább folytatódik a sztrájk. Ö. I.