Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 3. Ki fizessen: a belvárosi, a kertvárosi vagy a panellakó? Tili'toli játék a forintokkal BELÜGYEINK 3 Számtan-mértan a tömegközlekedésben Egy utasra jutó veszteseg (Folytatás az 1. oldalról) energiaköltségekre (149,3 mil­lió) lett volna elegendő, ám a kicsit több mint 200 milliós bértömegre már semmilyen fe­dezet nem volt (jelentős bér­fejlesztés történt az 199l-es 151 milliós kerethez képest, míg péidául 1990-ben csupán 10 milliót ugrott ez a szám fel­felé a '89-es 104 millióhoz vi­szonyítva). A számolgatás különösen aktuális, részint azért, mert ha­marosan megkezdődik a költ­ségvetési ökölharc a városhá­zán, azaz a támogatások „kiu­talás: részint pedig, mert az új vá; ialatigazgató, Nemes Lászf úgy nyilatkozott, a ki­zárólag e támogatásokban re­ménykedő úgynevezett „puha költségvetési korlátokra" épí­tett gazdaságpolitikat megke­ményíti, s az SzKV-ná! min­dent a pénzügyeken keresztül fog megítélni és szabályozni. Nem szabad elhallgatnunk azt sem. hogy a Szegedi Köz­lekedési Vállalat állami támo­gatást is élvez: a kormányzat tavaly 112,3 millió forinttal se­gített (1989-ben 150 millióval! 1990-ben 56,9 millióval; 1991­ben 91,5 millióval), ezek az összegek a tanulók, a nyugdí­jasok és a 70 éven felüliek uta­zási árkiegészítéseként épültek be a vállalati költségvetésbe. A dilemma változatlan. A fogyasztó - ebben a játékban utas - hol és melyik zsebéből fizessen; a pénztárablaknál a jegyért vagy önkormányzati képviselőjén keresztül az adó­jából? Vagyis a menetdíj le­gyen magasabb vagy a támo­gatás? És ebben persze már egy újabb kérdés is rejtőz­ködik; ki fizessen? Ha a jegy­árat emelik, a szerencsésebb és talán módosabb belvárosi és a gépkocsijával közlekedő újsze­gedi villatulajdonos jár jól ­tudniillik egyszerűen nem vá­sárolja meg a drágább férő­helyet, míg a szegényebb pa­nellakó létminimumának 10 százalékát kénytelen arra for­dítani, hogy „beközlekedjen" és fölvegye a lapátnyelet vagy a ceruzát - és akkor még nem is evett. Ha viszont a támoga­tásokat emelik meg jobban, ak­kor a belvárosiak és a saját ko­csijukon közlekedők fizetik meg a többiek talpalatnyi he­lyét és csúcsforgalmi kapasz­kodószíját. Aki kitartóan figyeli e bá­buk mozgását, kiszámíthatja az egy utasra jutó veszteséget: az egy adott vonalon bonyolított szállításokból befolyt bevétel törve a vonalra fordított teljes ráfordítással. A fentiekből lát­szik, ez a szám mindig kisebb egynél (mert a bevétel keve­sebb, mint az energia, bér stb. költsége). Ez az üzleti haté­konyság mérőszáma. A támo­gatók feladata, hogy ezt kiegé­szítsék egyre. Ezek a számok nagyjából kijelölik a helyi tömegközle­kedési társasjáték pénzügyi ke­reteit és nagyjából a szabályo­kat is. Legközelebb a gépjár­műpark és a vonaltervezés adottságait és lehetőségeit vizsgáljuk meg. Ó. I. • (Folytatás az 1. oldalról) hoztah, a gyár azonban minden hamN fási információt följe­gyez. Az sem elhanyagolandó, hogy a hamisítványok minő­sége és mennyisége korántsem olyan, hogy megtörje a szegedi gyárat A hamisítvány nem pe­nész nevonatú, hanem festett belet használnak, s nem tartják be az erlelési időt sem, hanem gyors érlelés után dobják piac­ra az áls/.alámit. A jogászkodás helyett sokkal jobb taktika az igazival benyomulni azokra a piacokra, ahol még a hamisít­ványt is el tudják adni. Bihari Vilmos vezérigazgató elmond­ta, éppen ezért tervezik, hogy Ausztráliában megindítják a szalámigyártást. Az ausztráliai gyártás sajá­tos gondokat fog fölvetni. Ide­haza közismert, hogy Szege­den kiszárított bükkel füstölik a téliszalámit. Ausztráliában e célra eukaliptuszt kell majd használni. Hogy milyen íze lesz az eukaliptusz szaláminak, az még a déltengerek titka. Még az is bizonytalan, hogy a magyar disznó kitűnő ízét tudja-e majd hozni az ausztrál röfi? És mindaddig, amíg ezek a fontos dolgok nem tisztázód­nak, nem is fogják ráírni az ausztral-magyar szalámira, hogy Pick, hanem csak azt, hogy ezen a módon készült. A Pick tavaly június 30-án alakult át részvénytársasággá, amiben a James Capel and Co. (Pick)szalámitaktika magyarországi képviselete működött közre tanácsadóként. A részvények jelentős részét külföldi befektetők vették meg, de a hazai kisbefektetők is le­hetőséget kaptak a vásárlásra. (A hírlapíró akadékoskodása: a Pick Szeged Rt. tavaly decem­beri tőkeszerkezetéről sajtó­anyagként átadott kifogástalan Fotó: Nagy László külalakú kimutatás azt már nem jelzi, hogy a zártkörűen és nyilvánosan forgalmazott bel­földi részvényekből az egykori belügyminiszter, Piros László, aki később a világforradalom­nál valami sokkal hasznosab­ban, szalámiban utazott, hány százalékot szerzett meg...) A tavalyi évet a Békés me­gyei pestis-krach ellenére is jól zárta a Pick Rt. Árbevételük 10 milliárd 940 millió volt, ebből kerekedett ki a tervezettnél magasabb, 420 milliós adózott eredmény. A részvényekre ezért a tervezettnél magasabb osztalékot tudnak majd fizetni. De hogy végül is mennyit, azt majd a közgyűlés dönti el, amit május végén fognak - terveik szerint - megtartani. Tavaly decemberben ötéves üzleti tervet készített a szalá­migyár. Idei tervük: 1993-ban 492 ezer darab disznót vágnak és 14 300 marhát. Várható ex­portbevételük a terv szerint meghaladja majd az 55 millió USD-t, összes árbevételük pe­dig megközelíti az idén a 13 milliárd forintot, amiből 900 millió a profit. A jelentős ter­vezett profitnövekedésben az is benne van, hogy a 30 százalék­nái nagyobb külföldi tulajdon­része miatt a cég öt évig száz­százalékos társaságiadó-ked­vezményben részesül, s várha­tóan még öt évig hatvan száza­lékosban. Mindezzel megalapozzák az rt. stabilitását, s lehetőség nyí­lik sokféle fejlesztésre. Ha minden sikerül, francia part­nerrel pármai sonkát gyártanak majd Szegeden. j V eje tetejére állt a világ. Itt a szomszédunkban. Mert, '—' hogy Genfben kudarcott vallott az Owen-Vance duó a volt jugoszláv tagköztársaságokban tomboló testvér­háború megszüntetésére irányuló törekvésében, az már közismert mindannyiunk számára. Az elmúlt hét végén tartott béketárgyalások kétségkívül a világ legtöbbet „saj­tózott" eseménye volt. De közben olyan csekélységek is történtek a déli végeken, mint például a horvát támadás az önhatalmúlag kikiáltott Krajinai Köztársaság ellen, a szerb vontatóhajók „kőolaj-kalandja", melynek során, nyolc komplett hajórakomány üzemanyag zavartalanul bejutott Szerbiába, fittyet hányva az ENSZ-embargóra és minden más figyelmeztetésre. Közelebbi, s zömmel a magyarságot érintő események is történtek a csonka­Jugoszláviában. Jelesül, hogy újabb tömeges mozgósítási hullám kezdődött a Délvidéken, amelyből nem maradnak ki a magyarok és más nemzetiségűek sem, de azt is mond­hatnánk, hogy: ők semmiképpen! Szavát hallatta újfent a VMDK, a délvidéki magyarok érdekszervezete, az ön­kormányzati választásokon több Tisza-menti helységben többségben lévő VMDK-s helyhatóság. Az indulatoktól fűtött nacionalista vezetés azonban, mint korábban, most sem hajlandó figyelembe venni, netán mérlegelni az általa hazaárulással egyenértékű pacifista megoldási javaslato­kat, megmozdulásokat. A genfi zsákutca, úgy tűnik, felborította az eddig is üveglábakon álló, ilyen-olyan erőegyensúlyt. Vagy inkább az ésszerű rendezés logikus rendjének a szószólói „ke ve­rődtek össze". A horvátok ugyanis elfogadták a boszniai rendezési tervet, a tíz kantonra osztható, de etnikailag nem teljesen tiszta területek határvonalait. A muzulmánok az elutasítást azzal indokolják, hogy az Owen- Vance terv el­fogadása után kegyetlen etnikai csisztka kezdődne a szer­bek számára kijelölt területen. (Mintha eddig nem ez tör­tént volna!) A szerbek hasonló érvekkel állnak elő. A bé­kéltetők viszont újabb javaslatokkal már nem állnak, nem is állhatnak a viszálykodó felek és a világ elé: ők megtettek mindent, hogy a puskaporos hordó ne robbanjon fel.( A kérdés csak az, hogy idejében tették-e meg mindazt, amit jóval korábban kellet volna?) Felrobbant. I. lost a zsákutcába jutva, a fentebb sorjázott, mellé­-"—' kesnek tartott körülmények ismeretében, nyilván azt is megkockáztathatjuk, hogy jósoljunk: ha eddig a lő­poros hordó robbant fel a fene nagy nekifeszüléshen, ak­kor a rendezetlen háborús helyzet további bonyolódása kö­vetkeztében, könnyedén a levegőbe repülhet az egész lő­szerraktár is... Azt a tüzet azonban már nagyon nehéz lenne eloltani. De ne legyünk ennyire borúlátóak. Bízzunk továbbra is abban, hogy diplomáciai úton lehet orvosolni a balkáni gondokat. Erre vállalkozik az EBEÉ most folyó prágai ülésszaka is. Hátha nekik, és most, sikerül. • Autóshancúr az éjszakában • Nem szútt - „beledőltek" • Majdnem hamis tanú • Fülledt nyári éjszaka. Két autó halad egymás mögött a Budapesti körúton. A hátsó reflektorozni kezd. jelezvén, előzni akar. A Wartburg ebben a szándékában nem igazán se­gíti. A Lada mégis „győz", a Szilléri sugárúthoz érve lefé­kez. Ezt teszi a másik kocsi is. A megelőzöttből kiszáll egy férfi és a ladással vitába keve­redik. A szóváltás közben elő­került a csomagtartóból egy szamurájkard, ami rejtélyes módon 14 cm-re behatol a Wartburgból kipattant utas ha­sába. A „szamuráj" villám­gyorsan távozik. Tegnap a megyei bíróságon dr. Exlerde Tibor tanácsa bon­colta apró részleteire az ügyet. A vádlott a következőképpen adta elő mondókáját: Ő sem­miféle perpatvart nem akart, a kereszteződésnél azért állt meg, mert elsőbbsége kellett adnia, amikor a visszapillantó tükörből meglátta, hogy kiszáll egy férfi, azt hitle, ismerőse, csupán hülyéskedtek vele. amikor nem akarták engedni az előzést. Tévedésére a kiabáló férfi pofonja ébresztette rá, és mivel a másik autó utasai ki­szálltak, fenyegetve érezte ma­gát, ezért hátrált a csomagtar­tóhoz, ahol is keze ügyébe ke­rült a szamurájkard. (Nem megszokott dolog, hogy valaki egy ilyen fegyvert tartson az autójában. B. László azt a ma­gyarázatot adta, miszerint az­nap a szabadban bográcsoztak, és a gallyak aprításához kellett, ezért tette be a kocsiba.) Igaz, kihúzta tokjából a kardot, azonban azzal nem szúrt, csu­pán maga elé tartotta, amikor is a hadonászó sértett, Sz. György - az őt csillapító húgát félretolva - belelépett a pen­gébe. Ezt követően hallgatta meg a bíróság a megszúrt fiatal­embert. A legnagyobb megle­petésre olyan történetet adott elő, hogy tulajdonképpen el­képzelhető: tényleg ő fordult bele á kardba. Sőt, az egész konfliktust tulajdonképpen ők robbantották ki azzal, hogy vir­tusból nem engedték előzni a vádlottat. A sérülés pedig a r • i a szegedi szerencsétlen véletlenek szám­lájára írható. A tanút a bíró figyelmez­tette, miszerint a klinikán tett vallomása és később, a nyo­szamuráj mozás során elmondottak hom­lokegyenest ellentétben állnak ezzel. Korábban ugyanis azt állította, hogy hátralépett, a vádlott pedig feléje szúrt. Sz. György hivatkozott arra, hogy hosszú idő telt el az eset óta, nem emlékszik pontosan min­denre, zavara azonban egyér­telműen látszott. Amikor a bíró figyelmeztette a hamis vád, és a hamis tanázás következ­ményeire, akkor kibökte: az a helytállá, amit a rendőrségnek mondott. A bíróság B. Lászlónak egy korábbi ügyét is tárgyalta teg­nap. Szinte napra, két évvel ezelőtt történt, hogy egy kollé­gája, akinek 1000 forinttal tar­tozott, az esti órákban megke­reste őt, és a ház előtt álló ko­csijának motorházát fölnyitva, kivette belőle a gyújtás­elosztót, a tartozás fejében. A • vádlott lement, a lakásból magával vitte a szamurájkar­dot. Azt tokjából kihúzva akar­ta jobb belátásra bírni az autó­jával babrálót, a férfi a pengét elmarkolta, és így elvágta négy ujját. Ezzel szemben L. Zoltán azt vallotta, hogy hosszú időn keresztül hadonászott az orra előtt a szamurájkarddal a vád­lott, testét kezével védte, és ek­kor egy suhintás megvágta bal kezének négy ujját. Felgyó­gyulása hat hónapot vett igénybe. Az ügyész életveszélyt oko­zó testi sértés és - a másik esetben - súlyos testi sértés miatt börtönbüntetést indítvá­nyozott. Az ügyvéd a tanúk életszerűtlen vallomásaira hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy a vádlott és a sértett kibékültek (nem is akárhogy! A szerző), ezért a büntetés meghatározott időre szóló felfüggesztését kérte. A bíróság - az indoklásból kiderült - inkább a sértet­teknek hitt. kizártnak tartotta, hogy valaki csak ágy bele­dőljön egy szamurájkardba, hogy az 14 cm-re a testébe ha­toljon. A vádlott mindkét konf­liktust elkerülhette volna. Dr. Exterde Tibor tanácsa B. Lászlót egy év börtönbünte­tésre ítélte. Az ügyész ezt tu­domásul vette, a vádlott és vé­dője fellebbezett az ítélet ellen. Folytatás a Legfelsőbb Bíró­ságon. V. F. S. B. Ha valaki azt meséli nekünk, hogy egy Fiatalember majdnem otthagyja a fogát, mert egy ismeretlen férfi szamurájkardot márt hele. és ezek után a híróságon pu­szipajtásként igyekszik menteni a szurkáló bőrét, akkor azt mondjuk: ez mese habbal. (Vagy éppen gyanakod­hatunk másra is!) Aztán jön az élet a maga furcsa­ságaival, rádob egy lapáttal, és tálcán kínál csodálko­zásra ingerlő történetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom