Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-03 / 28. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 3. Ki fizessen: a belvárosi, a kertvárosi vagy a panellakó? Tili'toli játék a forintokkal BELÜGYEINK 3 Számtan-mértan a tömegközlekedésben Egy utasra jutó veszteseg (Folytatás az 1. oldalról) energiaköltségekre (149,3 millió) lett volna elegendő, ám a kicsit több mint 200 milliós bértömegre már semmilyen fedezet nem volt (jelentős bérfejlesztés történt az 199l-es 151 milliós kerethez képest, míg péidául 1990-ben csupán 10 milliót ugrott ez a szám felfelé a '89-es 104 millióhoz viszonyítva). A számolgatás különösen aktuális, részint azért, mert hamarosan megkezdődik a költségvetési ökölharc a városházán, azaz a támogatások „kiutalás: részint pedig, mert az új vá; ialatigazgató, Nemes Lászf úgy nyilatkozott, a kizárólag e támogatásokban reménykedő úgynevezett „puha költségvetési korlátokra" épített gazdaságpolitikat megkeményíti, s az SzKV-ná! mindent a pénzügyeken keresztül fog megítélni és szabályozni. Nem szabad elhallgatnunk azt sem. hogy a Szegedi Közlekedési Vállalat állami támogatást is élvez: a kormányzat tavaly 112,3 millió forinttal segített (1989-ben 150 millióval! 1990-ben 56,9 millióval; 1991ben 91,5 millióval), ezek az összegek a tanulók, a nyugdíjasok és a 70 éven felüliek utazási árkiegészítéseként épültek be a vállalati költségvetésbe. A dilemma változatlan. A fogyasztó - ebben a játékban utas - hol és melyik zsebéből fizessen; a pénztárablaknál a jegyért vagy önkormányzati képviselőjén keresztül az adójából? Vagyis a menetdíj legyen magasabb vagy a támogatás? És ebben persze már egy újabb kérdés is rejtőzködik; ki fizessen? Ha a jegyárat emelik, a szerencsésebb és talán módosabb belvárosi és a gépkocsijával közlekedő újszegedi villatulajdonos jár jól tudniillik egyszerűen nem vásárolja meg a drágább férőhelyet, míg a szegényebb panellakó létminimumának 10 százalékát kénytelen arra fordítani, hogy „beközlekedjen" és fölvegye a lapátnyelet vagy a ceruzát - és akkor még nem is evett. Ha viszont a támogatásokat emelik meg jobban, akkor a belvárosiak és a saját kocsijukon közlekedők fizetik meg a többiek talpalatnyi helyét és csúcsforgalmi kapaszkodószíját. Aki kitartóan figyeli e bábuk mozgását, kiszámíthatja az egy utasra jutó veszteséget: az egy adott vonalon bonyolított szállításokból befolyt bevétel törve a vonalra fordított teljes ráfordítással. A fentiekből látszik, ez a szám mindig kisebb egynél (mert a bevétel kevesebb, mint az energia, bér stb. költsége). Ez az üzleti hatékonyság mérőszáma. A támogatók feladata, hogy ezt kiegészítsék egyre. Ezek a számok nagyjából kijelölik a helyi tömegközlekedési társasjáték pénzügyi kereteit és nagyjából a szabályokat is. Legközelebb a gépjárműpark és a vonaltervezés adottságait és lehetőségeit vizsgáljuk meg. Ó. I. • (Folytatás az 1. oldalról) hoztah, a gyár azonban minden hamN fási információt följegyez. Az sem elhanyagolandó, hogy a hamisítványok minősége és mennyisége korántsem olyan, hogy megtörje a szegedi gyárat A hamisítvány nem penész nevonatú, hanem festett belet használnak, s nem tartják be az erlelési időt sem, hanem gyors érlelés után dobják piacra az áls/.alámit. A jogászkodás helyett sokkal jobb taktika az igazival benyomulni azokra a piacokra, ahol még a hamisítványt is el tudják adni. Bihari Vilmos vezérigazgató elmondta, éppen ezért tervezik, hogy Ausztráliában megindítják a szalámigyártást. Az ausztráliai gyártás sajátos gondokat fog fölvetni. Idehaza közismert, hogy Szegeden kiszárított bükkel füstölik a téliszalámit. Ausztráliában e célra eukaliptuszt kell majd használni. Hogy milyen íze lesz az eukaliptusz szaláminak, az még a déltengerek titka. Még az is bizonytalan, hogy a magyar disznó kitűnő ízét tudja-e majd hozni az ausztrál röfi? És mindaddig, amíg ezek a fontos dolgok nem tisztázódnak, nem is fogják ráírni az ausztral-magyar szalámira, hogy Pick, hanem csak azt, hogy ezen a módon készült. A Pick tavaly június 30-án alakult át részvénytársasággá, amiben a James Capel and Co. (Pick)szalámitaktika magyarországi képviselete működött közre tanácsadóként. A részvények jelentős részét külföldi befektetők vették meg, de a hazai kisbefektetők is lehetőséget kaptak a vásárlásra. (A hírlapíró akadékoskodása: a Pick Szeged Rt. tavaly decemberi tőkeszerkezetéről sajtóanyagként átadott kifogástalan Fotó: Nagy László külalakú kimutatás azt már nem jelzi, hogy a zártkörűen és nyilvánosan forgalmazott belföldi részvényekből az egykori belügyminiszter, Piros László, aki később a világforradalomnál valami sokkal hasznosabban, szalámiban utazott, hány százalékot szerzett meg...) A tavalyi évet a Békés megyei pestis-krach ellenére is jól zárta a Pick Rt. Árbevételük 10 milliárd 940 millió volt, ebből kerekedett ki a tervezettnél magasabb, 420 milliós adózott eredmény. A részvényekre ezért a tervezettnél magasabb osztalékot tudnak majd fizetni. De hogy végül is mennyit, azt majd a közgyűlés dönti el, amit május végén fognak - terveik szerint - megtartani. Tavaly decemberben ötéves üzleti tervet készített a szalámigyár. Idei tervük: 1993-ban 492 ezer darab disznót vágnak és 14 300 marhát. Várható exportbevételük a terv szerint meghaladja majd az 55 millió USD-t, összes árbevételük pedig megközelíti az idén a 13 milliárd forintot, amiből 900 millió a profit. A jelentős tervezett profitnövekedésben az is benne van, hogy a 30 százaléknái nagyobb külföldi tulajdonrésze miatt a cég öt évig százszázalékos társaságiadó-kedvezményben részesül, s várhatóan még öt évig hatvan százalékosban. Mindezzel megalapozzák az rt. stabilitását, s lehetőség nyílik sokféle fejlesztésre. Ha minden sikerül, francia partnerrel pármai sonkát gyártanak majd Szegeden. j V eje tetejére állt a világ. Itt a szomszédunkban. Mert, '—' hogy Genfben kudarcott vallott az Owen-Vance duó a volt jugoszláv tagköztársaságokban tomboló testvérháború megszüntetésére irányuló törekvésében, az már közismert mindannyiunk számára. Az elmúlt hét végén tartott béketárgyalások kétségkívül a világ legtöbbet „sajtózott" eseménye volt. De közben olyan csekélységek is történtek a déli végeken, mint például a horvát támadás az önhatalmúlag kikiáltott Krajinai Köztársaság ellen, a szerb vontatóhajók „kőolaj-kalandja", melynek során, nyolc komplett hajórakomány üzemanyag zavartalanul bejutott Szerbiába, fittyet hányva az ENSZ-embargóra és minden más figyelmeztetésre. Közelebbi, s zömmel a magyarságot érintő események is történtek a csonkaJugoszláviában. Jelesül, hogy újabb tömeges mozgósítási hullám kezdődött a Délvidéken, amelyből nem maradnak ki a magyarok és más nemzetiségűek sem, de azt is mondhatnánk, hogy: ők semmiképpen! Szavát hallatta újfent a VMDK, a délvidéki magyarok érdekszervezete, az önkormányzati választásokon több Tisza-menti helységben többségben lévő VMDK-s helyhatóság. Az indulatoktól fűtött nacionalista vezetés azonban, mint korábban, most sem hajlandó figyelembe venni, netán mérlegelni az általa hazaárulással egyenértékű pacifista megoldási javaslatokat, megmozdulásokat. A genfi zsákutca, úgy tűnik, felborította az eddig is üveglábakon álló, ilyen-olyan erőegyensúlyt. Vagy inkább az ésszerű rendezés logikus rendjének a szószólói „ke verődtek össze". A horvátok ugyanis elfogadták a boszniai rendezési tervet, a tíz kantonra osztható, de etnikailag nem teljesen tiszta területek határvonalait. A muzulmánok az elutasítást azzal indokolják, hogy az Owen- Vance terv elfogadása után kegyetlen etnikai csisztka kezdődne a szerbek számára kijelölt területen. (Mintha eddig nem ez történt volna!) A szerbek hasonló érvekkel állnak elő. A békéltetők viszont újabb javaslatokkal már nem állnak, nem is állhatnak a viszálykodó felek és a világ elé: ők megtettek mindent, hogy a puskaporos hordó ne robbanjon fel.( A kérdés csak az, hogy idejében tették-e meg mindazt, amit jóval korábban kellet volna?) Felrobbant. I. lost a zsákutcába jutva, a fentebb sorjázott, mellé-"—' kesnek tartott körülmények ismeretében, nyilván azt is megkockáztathatjuk, hogy jósoljunk: ha eddig a lőporos hordó robbant fel a fene nagy nekifeszüléshen, akkor a rendezetlen háborús helyzet további bonyolódása következtében, könnyedén a levegőbe repülhet az egész lőszerraktár is... Azt a tüzet azonban már nagyon nehéz lenne eloltani. De ne legyünk ennyire borúlátóak. Bízzunk továbbra is abban, hogy diplomáciai úton lehet orvosolni a balkáni gondokat. Erre vállalkozik az EBEÉ most folyó prágai ülésszaka is. Hátha nekik, és most, sikerül. • Autóshancúr az éjszakában • Nem szútt - „beledőltek" • Majdnem hamis tanú • Fülledt nyári éjszaka. Két autó halad egymás mögött a Budapesti körúton. A hátsó reflektorozni kezd. jelezvén, előzni akar. A Wartburg ebben a szándékában nem igazán segíti. A Lada mégis „győz", a Szilléri sugárúthoz érve lefékez. Ezt teszi a másik kocsi is. A megelőzöttből kiszáll egy férfi és a ladással vitába keveredik. A szóváltás közben előkerült a csomagtartóból egy szamurájkard, ami rejtélyes módon 14 cm-re behatol a Wartburgból kipattant utas hasába. A „szamuráj" villámgyorsan távozik. Tegnap a megyei bíróságon dr. Exlerde Tibor tanácsa boncolta apró részleteire az ügyet. A vádlott a következőképpen adta elő mondókáját: Ő semmiféle perpatvart nem akart, a kereszteződésnél azért állt meg, mert elsőbbsége kellett adnia, amikor a visszapillantó tükörből meglátta, hogy kiszáll egy férfi, azt hitle, ismerőse, csupán hülyéskedtek vele. amikor nem akarták engedni az előzést. Tévedésére a kiabáló férfi pofonja ébresztette rá, és mivel a másik autó utasai kiszálltak, fenyegetve érezte magát, ezért hátrált a csomagtartóhoz, ahol is keze ügyébe került a szamurájkard. (Nem megszokott dolog, hogy valaki egy ilyen fegyvert tartson az autójában. B. László azt a magyarázatot adta, miszerint aznap a szabadban bográcsoztak, és a gallyak aprításához kellett, ezért tette be a kocsiba.) Igaz, kihúzta tokjából a kardot, azonban azzal nem szúrt, csupán maga elé tartotta, amikor is a hadonászó sértett, Sz. György - az őt csillapító húgát félretolva - belelépett a pengébe. Ezt követően hallgatta meg a bíróság a megszúrt fiatalembert. A legnagyobb meglepetésre olyan történetet adott elő, hogy tulajdonképpen elképzelhető: tényleg ő fordult bele á kardba. Sőt, az egész konfliktust tulajdonképpen ők robbantották ki azzal, hogy virtusból nem engedték előzni a vádlottat. A sérülés pedig a r • i a szegedi szerencsétlen véletlenek számlájára írható. A tanút a bíró figyelmeztette, miszerint a klinikán tett vallomása és később, a nyoszamuráj mozás során elmondottak homlokegyenest ellentétben állnak ezzel. Korábban ugyanis azt állította, hogy hátralépett, a vádlott pedig feléje szúrt. Sz. György hivatkozott arra, hogy hosszú idő telt el az eset óta, nem emlékszik pontosan mindenre, zavara azonban egyértelműen látszott. Amikor a bíró figyelmeztette a hamis vád, és a hamis tanázás következményeire, akkor kibökte: az a helytállá, amit a rendőrségnek mondott. A bíróság B. Lászlónak egy korábbi ügyét is tárgyalta tegnap. Szinte napra, két évvel ezelőtt történt, hogy egy kollégája, akinek 1000 forinttal tartozott, az esti órákban megkereste őt, és a ház előtt álló kocsijának motorházát fölnyitva, kivette belőle a gyújtáselosztót, a tartozás fejében. A • vádlott lement, a lakásból magával vitte a szamurájkardot. Azt tokjából kihúzva akarta jobb belátásra bírni az autójával babrálót, a férfi a pengét elmarkolta, és így elvágta négy ujját. Ezzel szemben L. Zoltán azt vallotta, hogy hosszú időn keresztül hadonászott az orra előtt a szamurájkarddal a vádlott, testét kezével védte, és ekkor egy suhintás megvágta bal kezének négy ujját. Felgyógyulása hat hónapot vett igénybe. Az ügyész életveszélyt okozó testi sértés és - a másik esetben - súlyos testi sértés miatt börtönbüntetést indítványozott. Az ügyvéd a tanúk életszerűtlen vallomásaira hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy a vádlott és a sértett kibékültek (nem is akárhogy! A szerző), ezért a büntetés meghatározott időre szóló felfüggesztését kérte. A bíróság - az indoklásból kiderült - inkább a sértetteknek hitt. kizártnak tartotta, hogy valaki csak ágy beledőljön egy szamurájkardba, hogy az 14 cm-re a testébe hatoljon. A vádlott mindkét konfliktust elkerülhette volna. Dr. Exterde Tibor tanácsa B. Lászlót egy év börtönbüntetésre ítélte. Az ügyész ezt tudomásul vette, a vádlott és védője fellebbezett az ítélet ellen. Folytatás a Legfelsőbb Bíróságon. V. F. S. B. Ha valaki azt meséli nekünk, hogy egy Fiatalember majdnem otthagyja a fogát, mert egy ismeretlen férfi szamurájkardot márt hele. és ezek után a híróságon puszipajtásként igyekszik menteni a szurkáló bőrét, akkor azt mondjuk: ez mese habbal. (Vagy éppen gyanakodhatunk másra is!) Aztán jön az élet a maga furcsaságaival, rádob egy lapáttal, és tálcán kínál csodálkozásra ingerlő történetet.