Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

SZOMBAT, 1993. FEBR. 20. KÖLYÖK Budavárából kiverték a törököket. Hanyatt-homlok menekültek messzi Törökország felé. A hosszú török uralomnak egyszerre vége lett. A budai házak üresek lettek. A papucskészítő otthagyta kaptafáját, a török szabó az ollóját, a katona a kardját. A nagy ijedelemben az ollón kívül Ahmed, a török szabó, még ottfelejtette Budán hatesztendős fiacskáját is, akit ugyancsak Ahmednak hívtak. A kis Ahmed az ostrom alatt elbújt egy mély budai pincébe, azért nem tudtak ráakadni megrémült szülei. Mikor elmúlt a csetepaté, a kis Ahmed előbújt a pincéből, és sírva nézegetett körül az idegen emberek között. Azok pedig nem sokat törődtek a síró-rívó kis törökkel, csak jó sokára vette észre Tóth Márton uram, a híres-nevezetes debreceni csizmadia, aki a feleségével éppen Pestre jött a vásárra. Merő kíváncsiságból elment az aszszonnyal megnézni az elfoglalt Budát, és csendesen nézelődtek a törökössé vált magyar városban. - Hát te ki fia vagy? kérdezte Tóth Márton uram, és elkapta a menekülni akaró kis török bő nadrágját. A kis török megtanult Budán annyit magyarul a pajtásaitól, hogy értelmesen tudott válaszolni: - Ahmedé, a szabóé. - Hát az apád hol van? kérdezte Tóth Márton. - Hát az édesanyád? kérdezte Tóth Mártonné. A gyerek a kezével a távolba mutatott. - Elmentek arra, meszsze... Sohase jönnek többé vissza. Tóth uram megnézte előlről-hátulról a fekete szemű török fiút. Aztán az asszonyra esett a tekintete. Tóthné elértette az ura gondolatát: Krúdy Gyula A kis török - Igaza van, apjuk mondta. - Kár volna szegény gyereket itt elpusztulni hagyni. - Nekünk is van otthon négy. - Ahol négy van, ott elfér az ötödik is - mondta csendesen Tóthné. - Ha lesz kedve a csizmadiaságra, még derék magyar ember válhatik belőle fejezte be Tóth Márton. Gyere velünk, Ahmed! A kis török az asszony szoknyájába kapaszkodott, aztán apró, gyors lépésekkel baktatott mellettük lefelé Budáról, át Pestre, ahol a Tóth Márton uram szekere állott. - Csizmát ugyan nem adtunk el, de viszünk haza gyereket - mondotta Tóth uram, amint a szekéren elhelyezkedett. - Először is megkereszteljük a kis pogányt - mormogta Tóthné. - Majd a nagytiszteletű úr elvégzi a dolgot. A szekér pedig gurult Ahmeddel és Tóthékkal Debrecen felé. A kis török kerekre nyitott szemmel nézegette az ismeretlen magyar alföldi tájakat. Egyszerre föltűnt a távolban a híres debreceni kettős torony. - Mindjárt otthon vagyunk - mondta Tóth Márton. így került a kis török Budáról Debrecenbe, ahol hamarosan felkötötte a bőrkötényt és segített nevelőapjának a csizma kalapálásában. Ügyes volt a gyerek, a lustaságot sem ismerte, Tóthék megszerették, mintha saját fiuk lett volna. Múltak az esztendők. A török kibékült a magyarral, vége volt a harcoknak. Egy napon csak beállít Debrecenbe egy talpig poros, öreg török ember. Egyenesen a Tóthék portájára ballagott, és így köszönt be: - Én Ahmed szabó -vagyok, a fiamért jöttem viszsza messze Törökországból. Ahmed csak elsápadt, torkán akadt a hang. Megismerte az apját. - Gyere, fiam, érted jöttem! Künn az éjszakában... Angol népköltés Sáros, havas künn a hegyoldal, egy vándor megy az éjen által, a szíve telis-tele gonddal, és a cipője tele lábbal. Kosztolányi Dezső fordítása Tudjátok...? nagy szorgalommal a méhecskék? A méhecskék mézet gyűjtögetnek nagy szorgalommal - ezt minden óvodás kapásból rá is vágja az idétlennek tetsző kérdésre. Ám a kérdés nagyon is ravasz, az elkapkodott válasz pedig csak óvodás korúaknak megbocsátható tévedés. A mézelő méh (latin nevén: Apis mellifica) alsó ajakból nyalószervvé alakult nyelvecskéjével vizet, nektárt, és virágport szív fel. A felnyalt-felszívogatott anyag a mézgyomorba kerül, ott lesz csupán mézzé, amelyet a méh kötelességszerűen a lép sejtjeibe ürít. A méhviasz sajátos mirigyek váladéka, és csak közvetve van köze a táplálékhoz. Es szorgalmas-e a méhecske? Nagyon szorgalmas: megfigyelések szerint egy átlagos dolgozó méhnek napi 1000-1500 virágkelyhet kell meglátogatnia ahhoz, hogy megtöltse mézgyomrát. Ugyancsak tudományos adatok szerint hatvan „mézgyomornyi" nektár szükséges ahhoz, hogy a méh annyi mézet termeljen, amennyi a körmünkön is elfér. Ez aztán a sziszifuszi munka! Mégis, kedvező időjárás esetén, egyetlen kaptárban egy kilogramm méz is összegyűlik - naponta. Hogy ez mennyi „bevetést" jelent? Becslések szerint ötmilliót, egyetlen munkanapon. Tanulságos, ugye? Ahmed engedelmesen fölállott, letette a kalapácsot, letette a bőrkötényt, aztán anélkül, hogy egy szót szólt volna, elindult az apja után. Tóth Márton uram csak nézett utána, aztán keserűen fölsóhajtott: - Hálátlan törökje! Még csak meg se köszönte, hogy fölneveltük. Tóthné napestig sírt, mintha az édes fiát vesztette volna el. - Már azt hittem, hogy sohase megy el tőlünk! sírdogált. - Nem érdemli meg, hogy búsuljunk utána - dörmögte Tóth uram. Megint elszaladt egypár esztendő. A csizmadiaműhelyben üresen állott az Ahmed gömbölyű kis széke. Egyszer korán reggel, amikor Tóth uram benyitott a műhelybe, a gömbölyű széken csak ott látja ám Ahmedet, amint szorgalmasan kalapál egy csizmán. A derék csizmadiamester megdörzsölte a szemét: - Anyjuk! - kiáltott a feleségére. - Gyere csak elő, mert azt hiszem, hogy álmodom. Ahmed visszajött. Tóthné is elősiet a konyhából. - Ahmed! - kiáltja ő is. Hát hogy kerültél vissza? A fekete szemű fiú így felelt: - Nem tudok én már török lenni! Magyar lettem itt Debrecenben. Nem tudok én már más levegőt szívni, mint a debrecenit. Azért ha megengedik, hát most már örökre ittmaradok. Ott is maradt Ahmed Debrecenben. Olyan jó dolga volt, hogy sohase kívánkozott vissza Törökországba. Megfejtések - nyertesek Sokan szeretik a szőlőt, és a szemek számolásával sem volt baj. A hiányzó számok, felülről lefelé: 154, 155, 85, 33, 36, 49, 21, 2, 34, 15. Nyertek: Makra Andrea, Sándorfalva, Árpád u. 12/A. (neki külön köszönjük a szépen megrajzolt szőlőfürtöt!), Völgyi Ágnes, Szeged, Sárosi u. 7/A., és Börcsök Péter, Bordány, Felszabadulás u. 36. Papp Tamás képrejtvényei talán túl nehéznek bizonyultak? Mert összesen egy (azaz: 1!) megfejtést kaptunk, az viszont hibátlan, íme: kereső, Boglárka, háromszög, köszöntő, feladó, Gyöngyös. Aki megoldotta a „rejtélyt": Varga Pál, Kistelek, Kossuth u. 165. Nyereményeiteket postán küldjük el! Virágszirom 53H EJH blfil ^RHI Mely virágokról kell szirmot (illetve: szirmokat) tépni ahhoz, hogy ugyanannyi virágszirom maradjon a vízszintes, a függőleges, és az átlós sorokban? A megoldást február 24-ig küldjétek be a következő címre: 6740 Szeged, Stefánia 10. Jelige: „Virágszirom." Képrejtvénypélyázat jo^os] Legnagyobb örömünkre, újabb föladványokat kaptunk. Most Szónoky Judit (reméljük, jól olvastuk a nevét), Szeged, József Attila sgt. 58., és Kálmán Csaba, Bordány, József Attila u. 10. szórakoztatja el a képrejtvények kedvelőit. Természetesen a szerzők jutalmáról sem feledkezünk el! A megfejtések beküldési határideje: február 24. Cím: 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: „Képrejtvény." Készítette: Kálmán Csaba. Alkotójuk: Szónoky Judit. Gyermekfarsang, és szülők bálja A Százszorszép Gyermekház (Szeged, Kálvin tér 6.) ezúton is hív minden érdeklődő gyereket és szülőt azokra a válogatott mulatságokra, amelyek ma délután 15 órakor kezdődnek. Előbb a Gyermekház valamennyi termében egy-egy ország karneváljára látogathattok: Hawaii, Egyiptom, Hollandia, az Ezeregy éjszaka birodalma, a Távol-Kelet, Brazília, és más vidékek mutatják meg érdekes arcukat. Lesz még kaszinó, tánc- és teaház, aztán farsangi fánk és tombola. A legjobb jelmezeket külön díjazzák. Ha ennek vége, esete 7-kor már kezdődhet is a szülők bálja, amelyet idén rendeznek először. Itt is szól majd a zene, várják a jelmezes résztvevőket, meglepetés-műsor és tombola szolgál a szülők mulattatására. Akkor hát rajta, délutánig még van egy kis idő a jelmezek elkészítésére!