Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. FEBR. 18. HAZAI TÜKÖR 5 r Laci bácsi Utoljára vele együtt voltam a farkasréti temetőben. Még pályája szegedi időszakában kért meg, vigyem el egy barátja temetésére. Nem hittem volna, hogy legközelebb miatta jövök. Akkor is hatalmas tömeg volt, ahogy most is. Hogy is fogalmaznak a hivatásos hírgyártók? „Pályatársak, barátok vettek végső búcsút..." Igen, a pályatársak - vajon milyen más alkalom lenne képes ennyi hírességet egy társaságba vonzani? S a rajongók, az őt csak hírből, színházból, tévéből ismerők százai, talán ezrei - milyen kár, hogy az ember nem érheti meg a saját temetesét. Most Ő is láthatta volna, mennyien szerették, milyen sokaknak hiányzik, milyen fájdalmas a hiány, amit itthagyott. S boldog lenne, ha mindezt látná, mert bármilyen nagy színész, hol jobban, hol kevésbé ünnepelt ember volt - folyamatosan, és állandóan szüksége volt a visszaigazolásokra. Hosszú, sikeres pályafutása csúcsán is állandó aggodalom, állandó kétség volt benne: vajon szeretik-e még, vajon szükség van-e rá, vajon sikerül-e a következő szerep is. „Halálával pótolhatatlan veszteség..." jut eszembe a gyászhírek egy újabb fordulata, amit tán nem is szoktunk igazán átgondolni - de most arra gondolok, ő tényleg pótolhatatlan. Fogom vissza a tollam, hogy ne írjak indokolatlan szuperlativuszt, ne essek csak a halálhírrel magyarázható túlzásba, s így higgadtan csak azt írom: az utolsó nagy öreg, az utolsó, szerepeiben (is) talpig úriember. a nehezen leírható atmoszférateremtő, a versmondásával kővé dermesztő... Lesz, nyilván lesz (s van is) sok kitűnő színész, de olyan, mint ő... Szindbád helyére képzelem, hisz ugyanolyan jóízűen, ugyanolyan ínyencként tudott enni, izgatottan várta a 'sszertet, mint egy gyerek. S az elismerésre, a dicséretre ugy vágyott, mint egy gyerek. Túl minden lehetséges elismerésen. Jászai-, Kossuth-díj, Kiváló, Érdemes művész, aggódva leste a híradást: vajon övé lesz-e harmadszor is az Erzsébet-díj. Övé lett, s nagybetegen még át is vette. Utolsó színpadi fellépése volt ez. Nyugdíjas korában vidéki színházakban szerzett magának újabb híveket: Nyíregyházán és Debrecenben ugyanúgy telt házakat vonzottak főszerepei, mint Szegeden, ahol barátja, Görgey Gábor darabjában kifejezetten Őrá szabott szerepet játszott. „Artur" - mondta Görgeynek, utánozhatatlanul ejtve az „á" betűt - „ez siker" - foglalta össze szűkszavúan, elgondolkozva. A siker azonban számára legalább annyira a város szeretetét is jelentette, amikor kiment az utcára. Ennek szenvedélyesen tudott örülni. S persze bosszankodni is. A híd közepén pattant ki a taxiból, amikor egy előrendelésnél a sofőr sem a nevét, sem a címét, sem az időpontot nem jól mondta vissza. „Soha többet nem hívom magukat! - és nem is hívta azt a társaságot. Nézem a ravatalnál fölsorakozó unokáit. Ha csak tehette, külföldi útjára magával vitte valamelyiket. A hat fiú közül öt már járt vele valahol: ki Máriazellben, ki a svájci cseppkőbarlangokban, ki New Yorkban. A hatodikra nem került sor. Laci bácsi, nem gondolod, hogy nem volt szép dolog ilyen korán elmenni? Hisz Bencét még nem is vitted sehova... Balogh Tamás • Mensáros László Kossuth-díjas, kétszeres Jászai-díjas érdemes és kiváló művészt szerdán a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. A hozzátartozók, barátok, tisztelők és a pályatársak körülállta ravatalnál a kulturális kormányzat nevében Fekete György helyettes államtitkár, a szfnésztársak képviseletében Huszti Péter vett búcsút a színésztől, akinek halálával - Huszti Péter szavait idézve az egyetemes színház lett még árvább. B:: k H Jjfll • Elosztották, kimérték már egyszer a határt - mondja Kovács István a hátsó fertályba való telepedésünk után. - A törvény miatt választunk megint - érkezik válaszul Kertész László hangja, miután bemutatja segítőjét, ifjú Gyapjas Sándort, aki korábban a Hétvezér Tsz-ben átélte a kísérleti földosztást. Rá zúdul majd a hivatali teendők özöne. A közösből a saját névre kerülő parcellák ügyeinek falubéli intézése. De a fő hatalom a földkiadó testületre testálódott az új törvény szerint. Ha sikerül megalakulniuk, ha megválasztják tagjait. Pusztaszeren, elsőre, a megadott 17-ből 9-et sikerült. A pusztaszeri- népparlament tegnapi gyülekezetére azok jöttek, akik akkor nem voksoltak. Amiatt is dicséretes ez, mert széthullott a téesz; másként osztandó állami gazdasággal bírnak; ott a Büdösszéki tó mint külföldről védett természeti terület s amellett szerették volna minél hamarébb rendezni a elszórt parcellák sorsát. Vitáztak egymással a hivatalok, irodák leveleztek, hogy minden a rendszerváltás kitalált szabályai szerint zajoljék. - A téesz kivonult - tudtuk meg az elnöklő polgármestertől - Pálmonostora, Tömörkény, Baks, Ópusztaszer idetartozó birtokainak ügye is hozzánk tartozik. Kérdés-kérdést követ: - Miért kell ez mór megint? - Tanya mellé lehet kérni a földet. - Mindenkinek? - A részaránytulajdonosoknak, akik földjáradékot kaptak, vagy aranykoronára jogosultak a téesztől - tudjuk meg az eleA pusztaszeri népparlament Tulajdonképpen a szerdai piacon kezdődött. Gyurász Gábor, Lajos József és Tóth Tamás csendben múlatták a napot, a kenyerünkről beszélgettek. A téesz nem vetett egy szem gabonát sem. A hetipiac élénkebb volt a szokásosnál, gyűlést hirdettek a végeztére, a művelődés pusztaszeri házába. Mi másra is, ha nem a földosztás dolgaira. Megtelt a terem, bár második nekifutása volt a földkiadó bizottság választásának. jén a legfontosabbakat, meg azt, hogy az idei első komoly paraszttörvény a résztvevőkre bízza a földosztó bizottságok megalakításának a módját. Pusztaszeren siker koronázta a választók igyekezetét. A cél érdekében, hogy az aranykoronák nem veszhetnek el, nagy csendességgel indult a szavazás. A polgármester is az egybegyűltekre btzta, kinek jusson e tisztség. - Katona István! - tette első javaslatát a svájcisapkás sorstárs. - Nem lehet, nincs részaránya! - kapta válaszul. Akinek viszont volt az megköszönte a bizalmat, de elfoglaltságára hivatkozva elutasította a felkérést. - így indult a múltkori is jegyezte meg Kertész László polgármester - aztán... A némaság ültével Gömöri Endre átvágta a képzeletbeli gordiuszi csomót s így szólt a többiekhez: - Van egy furcsa javaslatom, van részarányom, itt is vagyok: magamat ajánlom! Ha jelentkezik nálam fiatalabb, ügyesebb, átadom a helyem. Szinte nem is akadt ellenzője a haladás zászlóbontójának. Ha csak nem vesszők annak az asszonykórus valamelyikének fölvetését, hogy a nőket is kérjék erre a posztra, necsak az embereket. Biztatgatták is Bárkányi lstvánnét, de ő csak a fejét rázta. - Erzsike - szólt egy hang - vállalja el, sok a férfi, körüludvarolják majd. De a hölgy hajthatatlan maradt. Az idő lassú teltével, egyik javasolt hangosan gondolkodott s végén azért mondott igent, hogy közelébb kerülhessen a tűzhöz, már amennyire annak lehet nevezni a mostani földosztó bizottságot. Más meg azért: ha már rá gondoltak, segít. A végén Lajos József, Hatvani Kálmán, Nemes Nagy József, Gyurász János elsöprő többséggel bizalmat nyert. - Újra kell szavaznunk mondja az eredmények számbavételekor a törvény őrködője Schmidt Andrea felvételei - csak hárman kerülhetnek a bizottságba. - Azt már ne - szól közbe valaki - legyen a sorrend a kapott szavazatok száma. - Nem lehet, a törvény szerint ötven százalék plusz egy fővel már bejuthat. Mind a négy jelöltnek jogos az útja, most mit tegyünk? A postás múltja miatt felkért Lajos József visszalépett, szabad folyását engedve az előírásoknak. Aztán mégis kevésnek bizonyult a pusztaszeri népparlament minden bölcsessége, mert a szomszéd faluban élő, de pusztaszeri földdel rendelkező kívülállók képviseletéről kellett döntenie. Most se voltak jelen a jelöltek, (gy megint a távjelölés intézményét hívták segítségül. Eszerint levélben kérik föl az ópusztaszeri Varga Józsefet, a tömörkényi Gedai Istvánt, a pálmonostori Kucsora Sándort meg a baksi Kristóf Józsefet, hogy fogadja el e foptos tisztséget. Hiszen, majd a márciusban felálló bizottság hagyja jóvá a hozzá érkezett kérelmeket, s azzal azt, hogy kinek hol legyen a visszamérendő földje. Tasi József, Piszmán János, Gyapjas János, Festő Antal, Mogyoró József, Ocskó Ferenc, Szeri Antal, Pigler Mátyás, Szarvas József korábban már bólintott: a népparlament fölhatalmazására kezdődhet az ismételt földosztás. Ha csak az igazi parlamenterek meg nem torpedózzák a népnek szóló elhatározásukat. Majoros Tibor • Megyei fejlesztések • Három év alatt: 20-25 százalékos ellátottság? Telefon százharmincezeréri Kálmán Miklós, a Szegedi Távközlési Igazgatóság fejlesztési igazgatóhelyettese ismertette a cég fejlesztési terveit. Eszerint 1996-ra el kellene érni az „alapvető ellátottság" szintjét. Ez 20-25 százalékos mutatót jelent, vagyis száz lakosra 20-25 telefon jutna. Ha családonként számolunk. akkor három év múlva ttz családból hat rendelkezne telefonvonallal. Ezen felül a Matáv szegedi igazgatósága minden közületi és üzleti igényt ki akar elégíteni a hozzá tartozó Békés, Csongrád, és Bács-Kiskun megyék településein. A tegnapi megbeszélés célja az volt. hogy az önkormányzatok vezetői megismerjék a Teleterv Kft. által elkészített, Tegnap délelőtt ismét a megyeházán, és ismét távközlés-ügyben találkoztak a Csongrád megyei önkormányzatok polgármesterei. A hétfői Westel-tájékoztató után ezúttal a Magyar Távközlési Rt. elképzeléseit hallgatták meg arról, miként lehetne megvalósítani a „vidék" magasabb szintű bekapcsolását a távközlési hálózatba. Csongrád megyére szóló területi rendszertervet. Ebben negyvenhat településről szerepelnek részletes helyi információk, kiegészítve a technikai-gazdaság számításokkal. A városok és községek mellett nem feledkeztek meg a tanyákról sem, igyekeznek olyan megoldásokat kidolgozni, amelyek az igényeknek megfelelő szintű szolgáltatást nyújtanak - de megfizethető áron. A Matáv azért rendelte meg ezeket a terveket, hogy akár már 1993. második felében megindulhasson a megye távbeszélő hálózatának fejlesztése, és 1995-ben megszólalhassanak az első telefonok. A megbeszélés egyik résztvevője a hálózatépítés pénzügyi feltételeiről érdeklődött. Erre nézve még nincsenek részletes tervek, de annyi bizonyos, hogy csak „üzleti alapon" lehet megvalósítani a telefonos fejlesztéseket. Ez nem jelent feltétlenül és kizárólag csak „önerőt", hanem elképzelhető együttműködés a helyi önkormányzatokkal is. A jelenlegi számítások szerint egy telefon beszerelése mintegy 130 ezer forintba kerülne. Ennek fejében az újonnan telepített helyeken a világszínvonalú digitális berendezésekkel fölszerelt központokat telepítenék; a crossbar-technikával ellátott központokon pedig a szükséges fejlesztéseket hajtanák végre. A megyei önkormányzati vezetők tehát ismerik már a rádió- és a „hagyományos" telefontechnika által kínált lehetőségeket - a fejlesztésre vonatkozó döntések meghozatala még hátra van. Ny. P. • Versenyben a Niissli-Layer és a Compack Utolsó forduló a döntés előtt Tegnap a városházán utolsó előtti állomásához érkezett a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri nézőterének rekonstrukciójára kiírt pályázat. A tavaly december 31-i határidővel meghirdetett pályázatra hat nevezés érkezett, valamenynyi cégnek módja volt az elmúlt hónapban nyilvánosan bemutatni ajánlatát, mintadarabjaikat bárki megtekinthette, kipróbálhatta. Január 26-án megkezdődött szakértők bevonásával a pályázatok bírálata. A vélemények alapján a zsűri úgy döntött, hogy két pályázót bizonyos részletkérdések tisztázása és egyes feltételek pontosítása érdekében újabb fordulóra hív. A Nüssli-Layer és a Compack felelt meg leginkább a pályázati kiírás elvárásainak. nevezetesen a tér építészeti architektúrájába illeszkedő, variábilis, gyorsan szerelhető, korszerűen üzemeltethető, kb. ötezres férőhellyel bíró, szfnházjellegű lelátó megvalósításának. A dr. Ványai Éva alpolgármester által vezetett tegnapi konzultáción elsősorban biztonsági kérdések, anyagi természetű problémák, az átláthatóság követelményeinek megvalósítása, illetve az európai szabványok és engedélyek kérdése merült föl. A zsűri döntése a következő hónapokban várható.