Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 17. GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A feleség fővállalkozása a négy gyerek „A kisajátítási dömpingben tanultam a szakmát" - Autószerelői képesítést is kaptam az érettségim mellé, de az autós karrier el sem kez­dődött, a vizsga után két héttel már a tanácsnál dolgoztam. Akkor, 1972-ben lépett életbe a tulajdonszerzési korlátozás, az ehhez szükséges alapdo­kumentumokat, a telek- és la­kásnyilvántartásokat készítet­tük el. Némi szerencsével ke­rültem az illetékhivatalhoz egy év múlva, ahol végül is le­húztam 14 évet. - Volt akkoriban ott szak­mai kihívást jelentő munka? - Estin elvégeztem a jogot, s miután az ingatlanszakma mindig érdekelt, 1981-től már bírósági szakértőként dolgoz­tam. A kisajátítási dömpingben tanultam a szakmát, később már csak a problémásabb ügyek kerültek hozzám. A vidéki bíróságokat ismertem jobban, a nem szegedi ügyekre specializálódtam. Mindegyik éles volt, meg kellett védeni az álláspontomat. Néhány mun­kám bekerült a bírósági hatá­rozatok tárába is. - Legbonyolultabb ügye? - A rendszerváltás környé­kén kezdődött, a makói izra­elita hitközség perelte vissza tulajdonát az építőipari szö­vetkezettől. A nem saját telek­könyvi tulajdonon végzett beépítések bonyolították a leg­felsőbb bíróságot többször is megjárt ügyet. - Mikor érezte, hogy váltani kell? - Amikor a takarékszövet­kezetek elkezdték feszegetni a hagyományos kereteket és vál­lalkozásokat indítottak. 1987 Fotó: Schmidt Andrea Dr. Bozsó Miklós: Újrakezdési kölcsönnel indultam A vagyonértékelés mestersége Magyarországon nem olyan régi, a gazdasági rendszerváltás után lett igazán fontos, mi, mennyit is ér. A lakásnak természetesen volt ára, egy telephelynek, netalán komplett, több üzemmel rendelkező vállalatnak már kevésbé. A könyv szerinti érték nem a valóságot tükrözte, a tulajdonváltáshoz, a privatizációhoz azonban ez már elengedhetetlen volt. Ha a kamaszok nem is arról álmodnak, hogy vagyonértékelők lesznek, ez a tudás ma jól eladható. Dr. Bozsó Miklós a Limit Tanácsadó és Vagyonértékelő Kft. ügyvezető igazgatója és tulajdonosa messziről indult. elején Vásárhelyre mentem, megszerveztem az ingatlanfor­galmi irodát. Jól ment a lakás­üzlet, szocpolt is adhattunk. Közben azonban belekaptunk az ipari ingatlan és a telep­helyközvetítésbe. A főnököm csodálkozott is rajta, hogy miért bajlódunk ilyesmivel. Viccesen azt válaszoltam, párt­házakat és szovjet laktanyákat szeretnék értékelni. Mindkettő volt már, az első pártház egyébként - legalábbis a tulaj­doni lap szerint - éppen a Sajtóház volt. - Mikor kezdődött a magán­vállalkozása? - Újrakezdési kölcsönnel in­dultam 1990 elején, s miután akkor volt szezonja az újrakez­désinek, a pénzintézetek tőlem kértek hitelfedezeti értékelést. A Limit októberben alakult, betéti társaságként, és hama­rosan az ÁVU szakértő cége­inek sorába lépett. Eddig több, mint ötven vagyonértékelést végeztünk el az AVÜ meg­bízásából, az ellenőrzések szá­nta pedig száznál is több. Négy megyében dolgozunk, elsősor­ban az élelmiszer-kereske­delem és vendéglátás területén. - Önök minden döntése pénzt jelent. - Az eladás előtti vagyonér­tékelések ellenőrzése soián előfordult, hogy megfeleztük az ajánlott eladási árat, de olyan is volt, hogy a kétszere­sére emeltük. Az AVU meg­bízások azonban inkább presz­tízst jelentenek, az átalakuló állami vállalatok vagyon­értékelése biztosítja a nagyobb árbevételt. Több mint húsz cégen vagyunk már túl. - Melyik volt a legnagyobb? - A szentesi Kontavill, a maga egymilliárdos eszközér­tékével, amit végül a franciák vásároltak meg. - Család, szabadidő? - Pedagógus feleségem fő vállalkozása a négy gyerek, a legnagyobb 18, a legkisebb 6 éves. Néha úszók, de szabad­időmben is szakmai folyóira­tokat olvasgatok. Kovács András Kabalát az expónak! A Világkiállítási Program­iroda pályázatot hirdet az 1996. évi expo kabala figu­rájának megtervezésére. Han­•gulatos, az expo képzetazono­sítására alkalmas, a szemlé­lőben szimpátiát, optimizmust, érdeklődést keltő, a rendező Magyarországra utaló, annak imageját új motívumokkal gaz­dagító, térben és síkban a leg­különfélébb anyagokból és technikákkal megjeleníthető marketing célú kabala figura terveit várják. A pályázat nyilvános, azon minden magyar állampolgár részt vehet. A terveket három­dimenziós modell és grafikai ábrázolás formájában kell ben­yújtani. Személyesen 1993 április 26 vagy 27-én a Vigadó Galériában (Budapest, Vigadó Tér 2.), vagy postán, ajánlott küldeményként április 27-ig a címzetthez érkeztetve (pos­tacím: Vigadó Galéria, 1051 Budapest, Vigadó tér 2.). A pályázatra érkezett elő­zsűrizett munkákat a Vigadó Galériában kiállítják április 30. és május 7. között. A pályázati kiírás részletei felől a budapesti 118-79-32-es telefonon lehet érdeklődni. A kiírás teljes szövege a Vigadó tér 2. szám alatt szerezhető be. Autósbál A Magyar Autóklub Csongrád Megyei Szervezete február 27­én este 7 órakor autósbálat rendez a megyei önkormányzat aulá­jában, a Rákóczi téren. A műsorban fellép a Papíron SC tánckara, Nagy Bandó András humorista, Karda Beáta táncdalénekes. A zenét a MOM együttes szolgáltatja. A vacsora meleg svédasztal lesz. A helyszínen váltható tombola fődíja egy nyolc napos olasz tengerparti nyaralás négy fő részére. A bálra jegyek az Autóklub Bartók téri utazási irodájában válthatók ezer forintért. Köz a kockán? A vállalkozás profitorientált, a nyereséget többnyire kockázatvállalással meghozó tevékenységet jelent. Egy­. egy közösség javaival, illetve javára gazdálkodni vállal­kozó módon ugyancsak ilyesmit feltételez. A közössé­gek képviselői, az önkormányzatok tagjai - főleg a ki­sebb településeken - a köz javára, szolgálatára irányu­ló tevékenységet azonban meglehetősen nehezen tudják összeegyeztetni a profithozó, kockáztató vállalkozással. Számtalan falusi képviselőtestületi ülésen hallottam már az aggodalmaskodást: hogy jönnek ők ahhoz, hogy a közét kockára tegyék; mi lesz, ha sikertelen a próbál­kozás és elbukják rajta a pénz mellett a köz bizalmát is. Eme aggályoskodás miatt aztán az önkormányzatok ­még azok is, melyeknek lenne befektetni valójuk ­nemigen vesznek részt pénz- és tőkepiaci műveletek­ben, intézményi vállalkozásokban. Legfeljebb addig a szintig, hogy a falu tartalék pénzét (ha van) kamatozó betétbe teszik, a közintézményeket (pl. a művelődési házat, a mozit) kiadják egyéni vállalkozóknak, fix pénzt hozó évi bérleti díjért. Addig a gyakorlatig sajnos nagyon-nagyon kevesen jutnak el, hogy a település vezetése valójában attól vál­jon vállalkozóvá, hogy megtalálja azt, amivel hozzájá­rulhat faluja, városa helyi vállalkozásai gazdasági kör­nyezetének kialakításához, stabilizálá.-ához. Az infra­struktúra fejlesztéséhez. Vagyis a megfelelő ipari telep­helyek biztosításához, a közművesítéshez, a telekom­munikáció megteremtéséhez. A „tudomány" ott pedig végleg megáll a legtöbb kisebb településen, hogy mi­ként lehetne együttműködni, a fejlődés érdekében koc­kázatot vállalni (s vele hasznot szerezni) közösen a vál­lalkozókkal. Nagyjából a tapogatózó tárgyalásokig jut­nak minden olyan ügyben, mely hosszabbtávú befek­tetést, fejlesztést jelentene - s ezzel a település gazdago­dását, fejlettebb szintre emelkedését, jövőjének biztosí­tását. A vállalkozó önkormányzatok egyenlőre sajnos csak papíron léteznek (tisztelet a bátor kivételeknek!), óha­jaként, terveként egy valódi társadalmi, gazdasági át­alakulásnak. S rnincl tovább van ez így, annál többet veszítünk a nem vállalkozáson... Szabó Magdolna IPOSZ és a szakmunkásképzés At Ipartestületek Országos Szövetsége a németországi szakképzési modell alapján koncepciót dolgozott ki a szak­munkásképzés átalakítására. A reform megvalósítása új tan­tervek alapján az iskolák ön­kéntes vállalása alapján lehet­séges. Az IPOSZ-tantervben a közismereti alapozás a képzés elejére kerül. Amennyiben megvalósul a 10 osztályos rendszer, akkor a jelenlegi első év oda kerül és a későbbi szak­oktatás mentesül a közismereti tárgyaktól. A szakmai gyakor­lat alapozó képzése az iskolai tanműhelyben, ennek hiányá­ban kisiparosoknál történik. A képzési idő három és fél évre bővül, a tanulók a szakképzés egész időtartama alatt német nyelv oktatásban részesülnek. Új tantárgyként szerepel a vál­lalkozási-gazdálkodási ismeret. Jelenleg autószerelő, ka­rosszéria-lakatos, asztalos, vil­lanyszerelő, fodrász és női sza­bó szakmákban vannak meg a tantervi feltételei annak, hogy IPOSZ-osztályokat indítsanak. Kidolgozás alatt áll a festő-má­zoló és a kőműves tanterv - az illetékes minisztériumok tudtá­val és engedélyével. Az IPOSZ-képzésbe eddig belépett iskolák: Szeged, Móra F. ISZI., Kecskemét, 607-. ISZI., Kiskunfélegyháza, Kos­suth L. ISZI., Szolnok, Baross G. ISZI., 633. ISZI. Hungaroféclerfoöl Naturtex Adónaptár Időpont: Febr. 20.: 28.: Márc 10.: 20.: Adóbevallás: Elszámoláshoz szükséges igazolások stb. átadása a munkál­tatónak elszámoláshoz Havi adóbevallásra kötele­zettek 1993. január havi be­vallása. Áfa-alany 1993. évi havi adóbevallása Társasági adóbevallás (24, 25) egyszeres és kettős könyvvitelt vezetők esetében (32. § (4) bekezdés) Áfa-alany 1993. évi havi . adóbevallása Vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha nem végez áfás értékesítést Havi adóbevallásra kötelezet­tek 1993. február havi adóbe­vallása Munkáltató elszámolása a dolgozóval papíron Földadó-bevallás önállóan v. 53-ason Adófizetés: Az 1992. december havi áfa befizetése Társasági adóelőleg- I fizetés előző évi határozat alapján (TA. 18. § (2) bekezdés) Társasági adóelőleg­fizetés az előző évi határozat alapján (TA 18. § (2) bekezdés) Szja megfizetése a vállalkozási tevékeny­séget nem folytató ma­gánszemély részéről, ha nem végez áfás értékesítést Csak egyetlen vevő tartotta az 50 millió forintos vételárat, így elkelt a Hungaroféder. A makói tollfeldolgozó vegyes vállalat új tulajdonosa tehát a szegedi Naturtex Kft. lett, amely március l-jével veszi át a valaha szebb napokat látott céget. A Hungaroféderről annyit azért tudni kell, hogy kilenc éve alapították és első öt évé­ben Csongrád megye talán legerőteljesebben fejlődő ve­gyes vállalata volt. Ez idő alatt elérte az 1,2 milliárd forintos árbevételt, s a környéken messze a legjobban fizette dol­gozóit. A baj akkor kezdődött, amikor alapító-vezetője, Gel­lért Ákos négy évvel ezelőtt elfogadott egy német munka­ajánlatot. A fiatal menedzser távoztával a Hungaroféder fokozatosan leromlott, s egy évvel ezelőtt a tulajdonosok már nem tudtak mit kezdeni a 700 millió forintos adóssággal. A csőd bejelentése után egy évig komoly vevő nem jelent­kezett, illetve az érdeklődőket elriasztotta a 65 milliós induló vételár. Komolyan hátráltatta a vásárlási az is, hogy sokáig tisztázatlan volt a terület „tu­lajdon avagy bérlet?" vitája, s hogy időközben a márkanév is elvesztette patináját. Sokáig úgy tűnt, hogy az egykori makói sikercéget székenként kell elárverezni, mivel több 1 ' 11 x s&t Tr W Td \ \ J i ww iPS 1jtfSnl* HNBIBHr IHI Fotó: Gyenes Kálmán Nagy sikertelen versenytárgyalás volt ez ügyben. Az elmúlt hét végén azon­ban Gellért Ákos robbantott. Az általa is jegyzett Naturtex Tollfeldolgozó Kft. végül egyetlen pályázóként megvette a Hungarofédert, amely ezen­túl a szegedi cég telepeként működik tovább. Az időköz­ben alaposan leépített dolgozói létszámot ismét növelni fogják - ígérték az új tulajdonosok zsák, nagy hatalom. Magyar tollpiac abban a tudatban, hogy ter­mékeikre biztos vevőt tudnak. Történetesen épp attól a német cégtől van megrendelésük, amelyet Gellért Ákos vezet Németországban. S hogy a kép teljes legyen: az alapanyagként kritikusnak számító magyar toll biztosítására a Naturtex létrehozott egy harmadik vál­lalkozást is - a Hortobágyon. S ha még azt is hozzávesszük, hogy értékesítési problémákkal sem fognak küzdeni (lásd né­met piac és Gellért Ákos), jog­gal gondolhatja az ember, hogy új nagyhatalom van kialaku­lóban a tollas szakmában. (Közben pedig a nagynak vélt hasonló profilú cégeket sorra zárják be.) Úgy tűnik tehát, hogy rövid időn belül Szegedről fogják irányítani a magyar tollpiacot. Vass István Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom