Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-02 / 27. szám

2 KÜLFÖLD DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1993. FEBR. 2. Csapatkivonás Németországból Drágulási pótlék 99 99 Németország 550 millió márkás „drágulási pótlékkal" toldja meg a volt NDK-ból hazatérő orosz és más nemzetiségű tisztek számára épülő lakásokra szánt összeget, amely eredetileg 7,8 milliárd márka volt. Ezt közölték hétfőn Bonnban, miután - még a múlt héten - tárgyalt egymással az egykori szovjet hadsereg Kelet-Németországban állomásozó egységeinek kivonásával foglalkozó német és orosz bizottság. Közölték továbbá, hogy a tavalyi év végéig 330 ezer orosz és más nemzetiségű személy távozott a volt NDK területéről, közülük 211 ezer katona vagy katonáságnál szolgálatot teljesítő személy, haditechnikával együtt. Ez azt jelenti, hogy a kelet-németországi katonai kolónia hatvan százaléka már elhagyta Németországot, a szovjet kolónia létszáma a „csúcsidőben" a félmilliót is meghaladta. A dezertált orosz és más nemzetiségű katonák számát változatlanul 100-200ra teszik, ügyüket mindkét fél bizalmasan kezeli. A „drágulási pótlékkal" Németország gyorsítani kívánja a kivonulást, ennek legújabb időpontja 1994. augusztus 31. • Minden szentnek maga felé hajlik a keze Büntet a KKP Az utóbbi öt évben a Kínai Kommunista Párt több mint 730 ezer tagja kapott büntetést különféle korrupciós ügyek miatt. A KKP központi ellenőrzési bizottságának titkárhelyettese, Vang De-zsing elmondta, hogy az 1988 óta eltelt időben több mint 870 ezer korrupciós ügyre bukkantak a párton belül: a vétkesek közül 1600-an magas rangú káderek voltak. • Szerb források szerint a horvát fegyveres erők hétfőn „nagyszabású offenzívát" indítottak a Horvátország déli részén lévő Krajina szerb állásai ellen. Mint a belgrádi Tanjug hírügynökség jelentette, horvát gyalogsági és harckocsizó egységek több kilométer hosszúságban támadják a szerb alakulatokat. Zágrábban nem cáfolták a harci cselekmények kiújulásának tényét, de szerintük az agresszió a szerb fél részéről indult ki. Bosznia-Hercegovina északi és keleti területein hétfőn változatlan hevességgel folytatódtak a harcok. Az ostromlott fővárosban, Szarajevóban, ahol a hétvégi összecsapásoknak mintegy 20 halálos áldozata volt, a lakosok viszonylagos nyugalomban töltötték a hétfői napot. Egy szerb katonai forrás a Tanjuggal közölte, hogy a horvát támadások mindenekelőtt a szerbek ellenőrizte Obrovac és Benkovac településekre össszpontosulnak. Horvát gyalogsági és tüzérségi alakulatok két hadihajó támogatásával lövik a part menti • Krajinai jelentés Nagyszabású offenziva a szerb állások ellen Francia hadihajók az szerb állásokat. - Mindent meg fogunk tenni az agresszió megfékezésére, mert ezúttal a térség szerb lakosságának túlMTI - Telefotó éléséről van szó - írta Mile Novakovic szerb tábornok a Horvátországban tartózkodó ENSZ-erők parancsnokságához intézett tiltakozó levelében. A párizsi védelmi minisztérium közlése szerint egyébként megérkezett az Adriai tengerre a francia flottaegység. A Clemenceau repülőgéphordozót, fedélzetén harminc harci repülővel és számos helikopterrel és kísérő hajóit azt követően vezényelték a volt Jugoszlávia parti vizeinek közelébe, hogy francia ENSZ-katonák estek áldozatul Krajinában a horvátok és a szerbek között fellángolt harcokban. Az egység szükség esetén biztosítja a francia kéksisakosokat, s ha kell, beavatkozik védelmükre, vagy elősegíti kimenekítésüket a harcok övezetéből. A francia hajók nincsenek ENSZ-parancsnokság alatt. • „Háború Erdélyért" címmel és „Fikció vagy valóság" alcímmel folytatásokban ismerteti a Cronica Romana című új bukaresti napilap Trevor N. Dupuy amerikai nyugdíjas ezredes nemrég kiadott .Jövendő háborúk" című könyvének egy elképzelt román-magyar háborúról szóló, sietve lefordított fejezetét. Az első négy folytatás a két ország haderőit és katonapolitikáját, a történelmi előzményeket ismertette, majd - 1993. október l-re időzítve kitört a háború. Az amerikai politikai-katonai-fantasztikus irodalom legújabb őrületes termékének szerzője szerint Budapest a székelyek elleni fokozódó elnyomás miatt dönt amellett, hogy megtámadja Romániát, Antall József miniszterelnök Dupuy ezredes víziója „Háború Erdélyért" - oktéber elsejétől? 1993. augusztus 20-án mozgósítja a tartalékosokat, Románia két nappal később. A magyarok, akik „évek óta készültek egy ilyen háborúra", október 1 jén napnyugta előtt kezdik meg az erdélyi román repülőterek és védelmi berendezések bombázását, majd az 1. hadtest Esterházy Imre tábornok, a 2es Nyers Péter tábornok, a 3-as László Károly tábornok parancsnoksága alatt - három helyen - átlépik a határt és mélyen behatolnak Erdélybe, velük a Radu Coposu, Ion Cornelescu és Petre Radulescu tábornokok vezette román erők veszik fel a harcot a román újságban kinyomtatott amerikai szerző víziója szerint. A leírás zászlóaljakra bontott részletességgel folytatódik hasonló hangnemben, hadtörténészi stílusban. A futurológia-részlet végén Kolozsvár és Nagyszalonta körül folynak a részletesen bemutatott harcok, a román ellentámadás 1993. október 4-én kudarcot vall a magyarok jobb haditechnikája és hadvezetése miatt. Nemcsak a Cronica Romana közölt azonban háborús forgatókönyvet: a Scinteia pártlapból létrejött, ma függetlennek számító, olvasott Adevarul is - méghozzá első oldalán. A lap A harmadik világháború nemcsak puszta feltevés címmel átveszi Jan Urbannak, a hajdani csehszlovákiai Állampolgári Liga volt elnökének a Washington Postban megjelent írását, amely feltételezi, hogy Magyarországon nacionalista erők kerülnek hatalomra, népszavazást eszközölnek ki Szlovákiában és elérik a magyarlakta területek visszacsatolását, ennek nyomán Ukrajna is hasonló igényeket támaszt, majd Románia, hogy megőrizze Erdélyt, lakosságcserét javasol. SZE NZAC M j i i • Koncert az Antarktiszon Japán egyik legismertebb énekese kedveli a különleges helyszíneket: Szugavari Jaszunori hosszú pályafutása során már tartott például koncertet Japán legmagasabb hegycsúcsán, a Fudzsin, ahová ezer néző mászott föl a szenzációs koncert alkalmából. Most elhatározta, hogy az Antarktiszon fog fellépni, ezzel hívja föl az emberiség figyelmét a környezet és a világbéke megőrzésének fontosságára. Március közepén egy chilei kutatóbárból indul majd a koncert helyszínére mintegy húsz főnyi közönség kíséretében. • Példátlan körút A brazil főváros központi teréről indult el példa nélkül álló világ körüli útjára a brazíliai Amauri Luis da Silva. A 27 éves fiatalember 10 év alatt 95 ezer kilométert szándékozik megtenni gyalog, vándorútját 2003-ban Tokióban akarja befejezni. Négy földrész. 94 országán halad keresztül, bejárja Amerikát, Európát. Afrikát és Ázsiát. Amauri úgy gondolja, a legnehezebb dolga Amazóniában és az Andokban lesz. Vállalkozását azonban jelentős mértékben megnehezítheti még egy körülmény: nem sikerült szponzorokat találnia, s így üres zsebbel indult útnak. Egyetlen reménysége a jó emberek és a brazil követségek segítsége... • Szeröv, a KGB mindenható főnöke meglepődik. Bizonyára dühöng is egy sort. Szidja az átkozott hruscsovi rendszert, amelyben őt, a talán legfontosabb szovjet kulcspozíció gazdáját, messze érdemei alatt ismerik el. Beríja lám második ember volt Sztálin birodalmában! Aztán ezeket a magyar körülményeket sem érti világosan. Amikor 1944-ben népeket dobott szemétkosárba, vagyis a krími tatárokat, a csecseneket, az ingusokat vagy a kalmüköket deportálta, a kutya se ugatott közbe. Most, amikor elfogta a Maléter-delegációt, még a Szovjet Hadsereg tábornokai sem néztek rá jó szemmel. Még szerencse, hogy a szájukat nem merték kinyitni! Most meg ezek a felhúzható kis bábok protestálnak! De ez a sima modorú nagykövet nyugalomra inti. Még csak az kellene, hogy az új kedvencek nyafogni kezdjenek Hruscsovnak. Le kell őket szerelni. Bosszantó malőr Andropov tehát meglepetést színlel a telefonban. De Münnich se most lépett le a falvédőről. Ő is ilyen meglepett lesz nemsokára, amikor a jugoszlávok a - megegyezés ellenére - letartóztatott Nagy Imre-csapat ügyében reklamálnak. Münnich pontosan tisztában van a valósággal, azzal is, hogy ez ellen nem tehet semmit. De akkor vállalják Szerovék a • Röpülő cédulák, avagy Szerovék pacifikálnak Akik megjárták Ungváron Szibériái felelősséget. Azt követeli: „a szovjet csapatok parancsnoksága adjon hivatalos sajtónyilatkozatot, hogy senkit sem szállítottak és nem fognak Magyarországról a Szovjetunióba szállítani." Andropov megígéri, mindent ki fognak vizsgálni. Könnyű dolga van. Előre tudja a vizsgálat végeredményét: „Ma, november 14-én valóban Csop állomásra irányítottunk egy kisebb szerelvényt olyan letartóztatottakkal, akiknek nyomozati anyagában az szerepel, hogy a fegyveres felkelés aktív résztvevői és szervezői voltak. A szerelvény áthaladt a határon. A szerelvény útja közben a foglyok két állomáson cédulákat dobtak ki, melyekben közölték, hogy Szibériába viszik őket. A cédulákat a magyar vasutasok felszedték, és értesítették a dolgokról a kormányt." Az első szigorú intézkedés nem várat magára: „A mi vonalunkon utasítást adtunk ki, hogy a jövőben a letartóztatottakat megerősített kísérettel zárt gépkocsikon szállítsák." Az apró malőr bosszantó. Eddig teljesen észrevétlenül ment a dolog. M. N. Holodkov belügyminiszter-helyettes november 15-én már azt jelenti Dudorov belügyminiszternek, hogy az ungvári börtönben 846 Tíz napig tartott az együttműködés mézeshete a Kádárkormány és testvéri támogatói között. November 14-én a két erős ember, Kádár és Münnich, egymástól függetlenül, dühösen telefonál Andropovnak. Indulatuk érthető. Magyarországon óriási hisztériát keltett az a hír, hogy megkezdték az ellenállók Szibériába deportálását. Egyelőre nekik még koránt sincs annyi erejűk, hogy elfojtsák a felháborodás hangjait. A Kossuth Rádióban közleményt olvasnak be erről. Válaszul a vasutasok sztrájkba lépnek. Még csak ez hiányzott! fogoly volt már (köztük 23 nő). A zsúfoltságot elkerülendő, 463 főt tovább szállítottak Sztrij város és a drogobicsi terület börtöneibe. Persze a dolog nem megy zavartalanul. Néha fejcsóválva megállapítja a magas rangú revizor, hogy a helyismeretekkel nem mindig rendelkező begyűjtők esetenként Kádár-hű elvtársakat is kiszállítottak. Vannak a foglyok között 14—17 éves kamasz fiúk és lányok is. Maga Szeröv is mosakodni kénytelen, a szemlére érkező Konyev elvtárs dühösen zavar vissza az ungvári gyűjtőtáborból 68 elfogott ipari tanulót Budapestre, azzal az utasítással, engedjék szabadon őket. Nehezíti az ellenforradalmárok adminisztrálását, hogy az operatív csapategységek elhanyagolják a papírmunkát, így a begyűjtöttek egy része semmilyen listán nem szerepel, utólag kideríthetetlen, miért kerültek Ungvárra. A lágerek ellátása pedig kritikán aluli. Pedig figyelembe kellene venni, itt nem tíz évre, vagy örökre eltüntetendő szovjet állampolgárokról van szó, hanem olyan magyarokról, akik akár szabadlábra is kerülhetnek. Bólintottak Szerovék Fokozza a nehézségeket, hogy Kádárék állandóan protekciózással zaklatják őket, amivel megzavarják a magyar kérdésben járatlan szovjet felelősöket is. Például Holodkov elvtárssal sikerült elhitetni, hogy Földvári Rudolf, az MDP Borsod megyei titkára, társaival együtt, a Szovjetunió barátja, Kádár János híve. A valóság az, hogy „Földvári Rudolf a felkelés idején egy úgynevezett forradalmi bizottságot vezetett, és ellenséges propagandát folytatott a Szovjetunióval szemben, a rádióban a felkelők ellenforradalmi tetteit igazoló beszédet mondott. Földvári tevékenysége idején a szervek 64 kommunistáját tartóztatták le, 8 főt pedig a tömeg meglincselt. Földvári más képviselőkkel együtt rádió- és repülőgép-kapcsolatot szervezett Ausztriával és Nyugat-Németországgal, és kérte az Egyesült Nemzetek Szervezete csapatainak bejövetelét. A Kádár-kormány megalakulása után Földvári nem ismerte el ezt a kormányt, kijelentette, hogy aki Kádárt elismeri, azt ellenforradalmárnak fogják tekinteni. Ily módon látható, hogy letartóztatásának kellő alapja volt." Érdekes, Kádár mégis kérte, engedjék el Földvárit, mert „ez egy olyan ember, aki aktívan szolgál bármely hatalmat, és amennyiben most szabadon engedjük, aktívan fog tevékenykedni kormányunk érdekében." Ezzel kellett volna kezdeni, bólintottak Szerovék, és máris úgy döntöttek, hogy Földvárit szabadlábra helyezik. Vannak aztán, akik maguk ajánlják fel szolgálataikat a foglyok közül. Két magyar tiszt felháborodottan tiltakozik, hogy „ezekkel a sötét alakokkal együtt tartanak fogva bennünket, kommunista tis :teket, és kénytelenek vagyunk hallgatni különböző mocsl >s tartalmú elbeszéléseiket, an > lyek viccek formájában az ellenforradalom »dicsőséges napjairól* szólnak, valamint arról, hogy »hogyan szabadítják meg őket a jenkik«." Kielégítő válasz Természetesen elvtársak között minden megoldható. Kádárékat is meg fogják nyugtatni: „Holnap a Münnich elvtárssal való megbeszélésen Szeröv elvtárs azt fogja mondani, hogy mivel Magyarországon nincs megfelelő kellően előkészített börtön a foglyok őrzésére, ahol biztosítani lehetne az objektív nyomozást, ezért arra gondoltunk, hogy a letartóztattak egy kis csoportját a szovjet-magyar határ közelében lévő helységekben szállásoljuk el." A válasz valószínűleg teljes mértékig kielégítette Kádárt és Münnichet. Mindenesetre november 22-én már péld, s együttműködést tanúsított k Nagy Imréék elfogásán !. Elvtársak között lehetnek ták, de a közös cél mind g összefogja őket. Rigó Bé 3