Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-12 / 36. szám

8 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1993. FEBR. 12. [X] OLVASÓSZOLGÁLAT I K\ KI.CÍMÜNK: DÉI MAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEKON: 481-460 • Pedagógiai jegyzetek Tiszteld a gyermekeket is! Nyúzzák-e Ezúttal nem kívánok a mai újságírás és főleg a tájékoztatás információs értékeinek rejtelmeibe és részleteibe bocsátkozni. Egy dologgal foglalkozom. az 1993. évi költségvetéssel. Gyakorlatilag most is ugyan az a herce-hurca és felhajtás folyt a költségvetés körül, mint egy évvel korábban. A tömegkommunikáció főleg azt sugallta, hogy végleg meg fogják nyúzni az önkormányzatokat, mert az idei költségvetésük abszolút értékben is csökken. A tisztánlátás érdekében és lényeges volna, ha ezt a város polgárai is megismerhetnék - részletesen megvizsgáltam Szeged város költségvetését. Azt tapasztaltam, hogy a sajtóból megismert tendenciák nem valósak. A tervezett 15 százalék körüli áremelkedést figyelembe véve az 1993. évi költségvetés reálértéke nem fog csökkenni. A költségvetésben a normatív támogatások képezik azt a meghatározó tételt, amelyek a város alapfunkcióinak működését, finanszírozását vannak A Délmagyarország 1993. január 13-i számában V. 1. P. aláírással cikk jelent meg „Sakk a távhőnek" címmel. A cikk szegedi gond címén a 61/1992. (IV. I.) korm. sz. rendeletet kifogásolja a pénzforgalomról. amely 1993. január l-jétől lépett hatályba. Lényegében arról van szó, hogy a már hivatkozott kormányrendelet többek között hatályon ktvül helyezte a 29/1974. (XI. 27.) PM. számú rendeletet is, amely a közszolgáltatási (közüzemi) dfjak kiegyenlítésének módjártól szólt, és amely rendelet igen hátrányosan érintette e tekintetben a gazdálkodó szervezeteket, mivel a szolgáltatók a teljesítés kritikája nélkül szabadon rendelkeztek a gazdálkodó szervezetek bankszámlája felett. A tárgyilagos megítélés kedvéért a várost? hivatva szolgálni. Megállapíthatjuk, hogy a normatív támogatás az alapellátás egyetlen területén sem kisebb az 1992. évinél, sőt néhány funkciónál település üzemeltetés, lakásgazdálkodás, gyermekotthon, óvoda, gimnázium, közművelődés - igen jelentős emelkedés tapasztalható. A leglényegesebb és megnyugtatóbb, hogy a normatív támogatások együttes összegét 17 százalékkal növelték, ami 471 millió forint többletet jelent. Mint ismeretes, a normatív támogatások mellett az önkormányzatoknak még különféle egyéb bevételei is vannak. A legfontosabbak: a súlyadó 50 százaléka, a privatizációs bevétel 50. a környezetvédelmi bírság és a személyi jövedelemadó 30 százaléka, továbbá a helyi adók és az illetékbevételekből való részesedés. Az önkormányzat intézményeinek saját bevételei és gazdálkodási tartalékai is vannak. A fejlesztést a címzett- és céltámogatások segítik elő. Sisak István célszerű az olvasók tudomására hozni, hogy lakásszövetkezetünk 1991 tavaszán már kezdeményezte az Alkotmánybíróságon a 39/1984. (XI. 5.) MT. számú rendelet felülvizsgálatát, amely többszörösen módosításra került, továbbá a 29/1974. (XI. 27.) PM. számú rendelet hatályon kívül helyezését, mivel ezek a rendelkezések a szolgáltatóknak egyoldalú előnyöket biztosítottak. Eddig a szolgáltató vállalatok azonnali inkasszóval ellentmondás nélkül érvényesttették számlájukat a szolgáltatás minőségétől függetlenül, attól, hogy a fűtés minősége megfelelő volt-e zavartalan volt-e a vízszolgáltatás, megtörtént-e a szemétszállítás. Ezt kívánta a kormány megszüntetni, és a már hivatkozott rendeletében a polgári demok• Minden bizonnyal sokan elképednek és elképzelem, amit esetleges felindulásukban mondanak nekem: „Jóember! Hol él maga? Nem elég, hogy mindent szabad nekik, hát még tiszteljük is őket? Inkább ők tisztelnék a felnőtteket! Nézzen körül! A közterületeken és a közlekedési eszközökön felháborító, tűrhetetlen a viselkedésük..." És fgy tovább. Erre azt válaszolnám, hogy: meg is toldom a felháborodásukat, de elé teszem: miért cinikus, közömbös sok-sok gyermek? Miért nem érdekli egy részét a tanulás? Másik részében miért bújik meg a szorongás és a félelem? Mert tény, hogy az elmúlt évtizedekben kissé elkényeztettük, elkényelmesítettük őket azzal, hogy mindent megadtunk nekik. És mi a helyzet ma? A szabadságukkal kétségtelen élhetnek, de inkább visszaélnek a feléráciákban alkalmazott, a piaci gyakorlatnak megfelelő rendeletet alkotott, sőt, mi több, rendeletében kimondta, hogy a fizetési mód kötelező alkalmazását a jövőben csak törvény vagy kormány rendelheti el. Gondolom, az olvasó előtt így világosabbá válik a helyzet, mely szerint sem sakkot, sem mattot nem kaptak ezek a monopolhelyzetben lévő vállalatok a kormány jóvoltából. Ugyanis ezek után nekik is kell gondolkozni azon, hogyan fogják behajtani a kintlévőségeket. E gyakorlatot régóta a lakossággal szemben a kormányrendelet szellemében folytatja a Démász, folytatja a Dégáz is, azaz közvetlen a fogyasztóval áll szemben a díjbeszedést illetően, és jó tudni, hogy a kormányzati intézkedések tulajdonképpen ezt kívánták a rendelet megalkotásakor megvalósítani. Tisztelettel: Dr. Csorna Lajos ig. elnök A Csorna úr által vitatott cikkben azt találtam frni, hogy a szolgáltatásért számított dfjak azonnali beszedése „jó volt a lakóközösség közös képviselőjének is (kevesebb papírmunka és bizonylatolás hárult rá - már persze, ha tényleg akartak fizetni)". Természetesen úgy értettem, hogy csak akkor volt jó, ha a szolgáltatás (gáz, víz, villany, hő) ténylegesen elérte jük árasztott bizalmunkkal. Lényeges lenne vitatni, hogy az elmarasztalás hányadrészüket illeti. Helyette azt kellene tudomásul vennünk, hogy egyre nehezebb a tanulásuk - anyagi támogatással való - biztosítása, az elhelyezkedésük (munkahelyük) megteremtése. A lakásról és a családalapításról pedig jobb ha nem beszélünk... és (gy tovább. Engem az is izgat, amit a gyerekek - a meghallgatásukkal és őszinte közléseikkel, leírásaikkal - tudomásunkra adnak. Az összegyűjtött hajmazból fme néhány füzér: - Miért szeressem az öregeket, amikor ők se szeretnek minket!? (És mi cseng a füa kívánt színvonalat. Ezt az alapfeltételt egyszerűen elfelejtettem lefmi - elnézést érte. Az elnök úr joggal kifogásolja, hogy a pártállami időkben ezek a szolgáltatók „állam az államban" hatóságosdit játszhattak. mindenféle ellenőrzés nélkül leemelhették partnerük számlájáról a nekik járó (?) összeget. Volt lakótelepi polgárként ezt én sem tudtam elfogadni. Nem véletlen, hogy e célra nem nyitottam az OTPnél átutalási számlát. Csak akkor voltam hajlandó fizetni (akár sorbanállás és utánajárás után), ha tényleg megkaptam hiánytalanul a vizet, a gázt, a villanyt és a meleget. De nemcsak erről szól a vitatott frás. Sokkal inkább azt nehezményezem - továbbra is! -, hogy egy lakóközösség nem állapodhat meg a szolgáltatóval a pénzátutalás mikéntjéről. Az elnök úr által is joggal kifogásolt diktatórikus gyakorlat megszüntetése után átlendültünk a ló másik oldalára. Nemcsak az említett 20 ezer forintos határ akadályozza ezt, hanem ... csak! Ez szerintem egy másik helytelen irányelv. Kitételét elfogadom, elnök úr, de ugye ez utóbbiban is egyetértünk? Vass István Péter lemben? A felnőttek, az öregek elítélően „bölcs" állásfoglalása: „Ezek a mai fiatalok!") - Az anyu... apu... tanár néni... szomszéd bácsi... mind-mind sokszor ideges, arcuk szomorú, és könnyezni is szoktak. - A felnőttek csak rohannak, kapkodnak, türelmetlenek, hamar bepöccennek, kiabálnak, ordítanak, elragadtatják magukat. Nem akarok igazságot szolgáltatni, mert nem könynyű a megítélés, és nem egyszerű feladat számunkra az önmaghatározás. És... legtöbbször elmegyünk mellette. Fel kellene ismernünk, be kellene látnunk, hogy a gyerekek úgy A Délmagyarország február 6-i számában cikket közölnek: „A bálon se ütötték agyon a jogászt". Ebben a cikkben szerepel rosszul az, hogy a vacsorát Polgár Kálmán, a Tisza Szálló főszakácsa, illetve volt chéfje készttette. Ezt szeretném helyesbíteni, a Tisza Szálló és a régi Hungária chéfje édesapám volt, Gergely Károly, többszörösen kitüntetett mesterszakács, aki 31 évet dolgozott végig a HungarHotelsnál, többször járt külföldön és neki is az a vágya, mint dr. Merényi Kálmán úrnak, hogy ha egyszer megnyitják a régi Hungit, ő is ott lehessen. Polgár Kálmán, akiről a Február 3-i újságjuk címoldalán bekeretezett, színes cikkben jelent meg Írásuk Örömhír a Parlamentből: emelkedett a családi pótlék címen! Azok a szülők, akiknek családi pótlékra jogosult gyerekeik vannak, a hír olvastán örömkönnyet ejtenek a havi 150 forinttal emelt összeg hallatán! Ez az összeg a mai napon (február 3-án) 3 kilogramm kenyér árának felel meg. Akik ezt az összeget megszavazták. azoknak a jövedelmük havonta 60-100 ezer forint, estleg ennél sokkal több, könynyen nyomogatják a gomértelmezik az életet, ahogy azt megélik. Tisztelni a gyerekeket? Valahogy úgy, hogy az iskolában tudomásul vennék, hogy ők nemcsak tanulók, hanem gyerekek is. Otthon tudomásul vennék, hogy ők nemcsak gyerekek, hanem tanulók is. Ha ezt sikerülne megvalósítani, kevesebb lenne a konfliktus és helyébe a kölcsönös tiszteletadás lépne. Olyan társadalmat kívánok a jövő nemzedékének, amelyben nincs egymásra mutogatás, azaz az iskola nem a szülői házra, és a család nem az iskolára hárítja a felelősséget. Olyan társadalmat remélek, amelyben a felnőtt és a gyermek, az idős és a fiatal egyaránt tiszteli egymást, hiszen ez beléjük táplálódon. Az egyik oldalát mi, felnőttek képviseljük azzal, hogy: Tiszteld a gyermekeket is! Pleskó András cikkben szó van, az étterem igen tisztelt és nagyrabecsült vezetője volt. Mellesleg édesapám, Gergely Károly jelenleg a Roosewelt téri halászcsárdában dolgozik. Kérem még egyszer szíves megértésüket, de nekem édesapám a példaképem, mivel én is e szakma jelenlegi magántanulója vagyok. Tisztelettel: Gergely Éva Elnézést kérünk tévedésünkért, amit e levél közzétételével korrigálunk. bot az ilyen „nagyvonalú" emelésre. Szeretném tudni, hogy ha önök ezt a cikket ilyen kiemelt formában közölték, viccnek szánták-e. mert ez az emelés a naponta csillagászati magasságra szökő árak kompenzálására egy 2-3 gyerekes családnak egy napi bevásárlásra elegendő. Én már a 78. évemben vagyok. kicsi nyugdíjjal, de minden szánalommal gondolok a gyerekes családokra az állam ilyen „nagyvonalú segítsége" hallatán. Tóth Istvánné nyugdíjas Sakk és levélváltás Gergely Károly a főszakács Házasság Kendrusz Sándor György és Bölcskei Zsuzsanna. Jenei László János és Ördög-Deák Mónika, Pusztaszeri János Pá! és Kaposvári Emőke Ágnes, Siklósi Zoltán és Rózsa Mária, dr. Kardos Attila István és Kovács Beáta, Hegedűs Gyula és Kordás Mónika, Csala Tibor és Piukovics Mónika házasságot kötött. Születés Kovács Zoltánnak és Szirácki Gyöngyinek Kitti. Abonyi Attilának és Didón Anikónak Vivien, Kiss Lászlónak és Lévai Máriának László, Boldis Péter Istvánnak és Terhes Erikának Eszter Csenge, Dári Lajos Lászlónak és Timár Ildikónak Henrik Lajos, Seprenyi Bálint Istvánnak és Erdei Gizellának Sára Timca, Csóti Istvánnak és Orlovszky Andrea Katalinnak Boglárka Anett, Kisjakab Lajos Csabának és Kasza Anikó Emiliának Ildikó, dr. Balogh Elemér Istvánnak és dr. Hartwig Ágnesnek Réka, Tóth Imrének és Nagy Judit Mariannának Dániel Lajos, Szentjobbi Endrének és Gárgyán Rozáliának Endre, Bata Antal Zsoltnak és Tanács Erikának Roland, Dani Bélának és Prohászka Ildikónak Zsolt, Dávid Attila Zoltánnak és Szabó Éva Krisztinának Kata, Jakab Istvánnak és Tóth Ibolyának Anita, Fodor Ferenc Dezsőnek és Rehák Nikoletta Ilonának Flóra Éva, Sziveri Mihály Zsoltnak és Miklós Tündének Dániel Mihály, Illés Miklósnak és Börczi Évának Tibor, Komáromi János Kálmánnak és Hódi Mária Etelkának Gábor, Kiss Gábornak és dr. Nagy Zsuzsannának Adrienn, Felföldi Istvánnak és Tisoczki Gyöngyinek Edina, Ács Tibornak és Bódi Máriának Dávid, Erdős Mihály Zoltánnak és Pallagi Gyöngyi Editnek Blanka Tamara, Bende Imre Sándornak és Mihálffy Ágnes Ildikónak Péter, Kószó Zsolt Istvánnak és Dávid Tünde Évának Vivien, Bánsági Tibornak és Bakacsi Zsuzsannának Rebeka, Bárkai Lászlónak és Juhász Ildikónak Balázs, Horváth Tibor Albertnek és Tóth Gabriellának Bence Máté, Zakar Mihálynak és Lóczi Máriának Máté, Tajti Zoltánnak és Masir Juliannának Ákos, Iván Zoltán Józsefnek és Busa Editnek Gabriella, Vasas Róbertnek és Fekete Ágnesnek Róbert, Pál Ferencnek és Rácz Juliannának Alexandra, Szabó György Jánosnak és Szőke Zsuzsanna Csillának Bernadett Zsuzsanna, Kocsispéter Antalnak és Meszes Angélának Norbert, Szekeres Józsefnek és Kispál Piroskának Gergő Péter, Lakatos Lászlónak és Pék Klára Máriának Veronika, dr. Lupkovics Géza Károlynak és dr. Tóth Tünde Magdolnának Dóra, Benedeczki Márton Jánosnak és Sendula Marianna Máriának Tamás, Szécsi László Jánosnak és Veres Gyöngyinek Dávid, Török Istvánnak és Bite Máriának Tamás István, dr. Szabó Károlynak és Tisóczky Máriának Emese, Farkas Ferencnek és Börcsök Máriának Nikolett, Volford Tibornak és Fazekas Júliának Viktor. Csóti-Gyapja Imrének és Molnár Évának Tamás Tibor nevű gyermeke született. Halálozás Csoszicsné Apró Ilona, Turzó Ferenc, Csúcs Józsefné Papp Erzsébet, Kovács Lajos László, Maesán Sándor, Szűcs István, Szukits Jánosné Schmich Erzsébet, Tülkös József, Annabring Sándor, Gyurkó József István, Pekarek Jánosné Janó Valéria, Berentés Béla, Ábrahám Pál Istvánné Börcsök Julianna, Nagy Pál, Nagy Jánosné Dobó Veronika, Törköly Mátyásné Béres Erzsébet, Horváth Istvánné Süli Ida, Török Antalné Erdélyi Erzsébet, Kovács Erzsébet, Habók Andrásné Nagy Etelka, Kállai József, Kávai Illés, Nagy István Zsolt, Jenei Vincéné Bakacsi Anna, Csillag Gábor, Goda Vince, Vitusz Gyula Imre, Olasz László, Gombos József, Garamvölgyi János, Németh Antal, Dobos János, Sári Istvánné Martonosi Ilona, Magyar Lászlóné Várhelyi Ilona Karolina, Patkós Mihályné Börcsök Mária, Németh Mihály, Veres Sándor, Újvári László, Csépi György, Kiri Imre, Pálfi-Simon György, Süli István, Szájbély Istvánné Milisits Róza, Mészáros Józsefné Szabó Margit Jolán, Petrovits Jenőné Udvardy Maria, Fodor Antalné Csóti Julianna, Mrena József, Gyapjas Jánosné Nacsa Mária, Lajkó József, Papp Ferenc, Gárdián Ferenc, Bagi István, Ágoston Istvánné Matuszka Viktória, Szerencsi László, Zsótér Jánosné Papp Julianna, Osvát Györgyné Kovács Rozália. Kónya István, Juhász Ferenc, Tóth Pálné Kucsora Julianna, Szabó Béla. Tóth Miklósné Búkor Mária. Fekete István, Csipak István, Lele János, Lakatos Józsefné Dániel Erzsébet, Varga András, Szeifert Sándor, Zákányi Lajos, Magony Józsefné Tisóczki Zsófia, Koszó-Palotás Józsefné Tóth Piroska meghalt. Családi események