Délmagyarország, 1993. február (83. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-10 / 34. szám

SZERDA, 1993. FEBR. 10. IW GAZDASÁGI MELLÉKLET III. A magyar bajnok Toyotaja - Szerintem ezek a legjobb kocsik - fogad Maksa úr. - Ezt is illik mondania egy márkakereskedőnek. - Nekem már azelőtt is ilyen autóm volt. Ezen a típu­son versenyzem és hét közben is Toyotán járok. -Nem volt túl nagy rizikó egy ilyen kisvárosban autósza­lont nyitni? - Nem. - - Most már mindenki látja, de... - ...de én már tavaly biztos voltam benne. A sportnak so­kat köszönhetek az üzleti élet­ben is. Egyrészt engem is is­mernek és én is otthonosan mozgok az autós szakmában. - De miköze a Mikrotech­nikának az autókhoz? - Négy éve egy budapesti cégnek voltunk a helyi kiren­deltsége. Azután tavalyelőtt önállósítottuk magunkat, de a név maradt. - Az ember azt gondolná, számítógépeket, elektromos cikkeket kínálnak. - így is volt sokáig. De a mikroelektronikában olyan óriási a verseny, hogy váltani kellett. Ma már a cég forgal­mának 80 százalékát a kocsik adják, a többit pedig a vendég­látás. Valaha felszolgáló vol­tam, belülről ismerem ezt a világot is. Az egykori tiszti klubot béreljük: naponta há­rom-négyszáz embert etetünk, hétvégeken pedig rendezvé­nyeket szervezünk. - Nem hátrány egy kisvá­rosban üzletemberinek lenni? - Miért lenne az ? Én Pé­csen sportoltam, de alig vár­tam, hogy haza jöhessek. Itt vannak a barátaim, a családom, s ráadásul úgy szeretnék üzlet­ember maradni, hogy közben a Fotó: Enyedi Zoltán Maksa Imre: A sportban is, az üzletben is küzdeni kell ! Maksa Imre nevét nemcsak Vásárhelyen, hanem ország-, sőt világszerte is sokan ismerik. Igaz, hosszú ideig nem elsősorban üzletemberként tartotta számon a köztudat, hanem sport-teljesítménye okán. A Mikrotechnika Kft. ügyvezető-tulajdonosa ugyanis autóversenyző. Sőt, magyar bajnoka a rallv sportnak. A Cukor utcai iroda falán poszterek: legalább hatméteres piros Toyota Coroila a fotón. A társaság ugyanis tavaly május óta autószalont üzemeltet Hódmezővásárhelyen. Ugye már ki is találták, Toyotákat kínálnak az elegáns üzletben. városnak is segítsek. Egy vala­mi azért nagy hátrány, vidékről nagyon nehéz országos, vagy főleg külföldi hiteleket megpá­lyázni. A magyar bankrendszer pedig ma sem vállalkozó párti: hiába van több éves kapcsola­tom egy pénzintézettel, nem veszik figyelembe azt, amit ed­dig elértem az üzleti világban. Márpedig a ma előírt fedezetet csak nagyon kevés vállalkozó tudja felmutatni. - Mit kap a város a vállal­kozótól? - Például kulturális- és sportegyesületeket szponzorá­lok, dixi fesztivált szerveztünk és Hód rally néven egyesületet tartunk fenn. - Tanult valamit a sportból, aminek az üzleti életben is hasznát látja? - Hogyne. A versenyzésben is mindenért meg kell küzdeni, az üzleti életben is. Feladni se itt, se ott nem szabad. - Hány embernek ad kenye­ret a vállalkozása? - Negyvenegynek. Tudja, sokszor bosszant, hogy mi igyekszünk mindent megtenni Vásárhelyért, de amikor nekem kellene a segítség, azonnal ma­kacs indulatokkal találom szembe magam. _ ? - Benzinkutat szeretnénk építeni az Epres-kertben. Ahe­lyett, hogy örülne neki á város politikai ügyet csináltak belőle. Nem értem, miért nem kell egy kétszáz milliós beruházás Vá­sárhelynek. Világszínvonalú kutat szeretnénk építeni, ami ma sincs a városban. - Vajon miért a gáncsosko­dás? - Talán egy kicsit úgy va­gyunk ezzel, mint a közmon­dásban: ha megdöglött a disz­nóm, már csak azt várom, hogy mikor pusztul el a szomszédé is. - Miről álmodik a sportoló és mit tervez az üzletember? - A benzinkutat nem adom fel. Keményen harcolok érte, hiszen nem lehet, hogy egy gazdasági vállalkozást politikai okokból megtorpedózzanak. A sportban pedig szeretnék job­ban szerepelni az európa baj­nokságon, mint tavaly - mond­ja búcsúzóul, s már indul is Szegedre tárgyalni. A város­határt jelző táblánál úgy húz el mellettem a Toyotája, mintha állnék. Rafai Gábor Abban ma már minden szakember egyetért, hogy gyorsítani kellene a privatizációt, hiszen húsz százalé­kot sem éri még el az a részarány, amely fölött haté­kony magántulajdonosi kontroll érvényesül. A kor­mányzat megnevezte azt a kétszáznál kevesebb állami tulajdonú „céget", amelynek birtoklásában nem akar osztozni senkivel, a többi lényegében részben vagy egészben privatizálható. A folyamatért felelősek azon­ban elégedetlenek az átalakulás sebességével, a poten­ciális, azaz tőkeerős vevők nem tapossák egymás sarkát az Állami Vagyonügynökség folyosóin. Különösen igaz ez a hazai befektetőkre, akiknek az elmúlt két évben a reméltnél sokkal kisebb szeletet sikerült kihasítaniuk a privatizációs tortából. Tulajdonossá tenni a magyart, különösen akkor, amikor a vállalkozói szférában legálisan felhalmozott tőke, már csak az idő rövidsége miatt is nagyság­renddel kisebb, mint a felkínált állami tulajdon vétel­ára - nem könnyű feladat. Az ÁVÜ-nél azonban nem mindenki elveszett ember, a fantáziának sincsenek híján - lásd önprivatizáció, munkavállalói résztulajdo­nosi program stb.-, amit az elmúlt néhány hónap szá­mos új próbálkozása is bizonyít. Gyakorlatilag még le sem zárultak a privatizációs lízing első, kísérleti pályá­zatai, már a hiteljegy fogalmával barátkozhatnak a vé­konyabb pénzű befektetők. Ez év elejétől igazán ér­demben csökkent az Egzisztencia-hitel kamata, tokkal vonóval - kezelési költség garancia stb. - együtt sem lesz drágább, mint 7-8 százalék, maximum 15 éves fu­tam- és három éves türelmi idővel. Azt beszélik, pon­tosabban Csépi I.ajos is utalt már rá, hogy a szükséges önrész a mai 25 százaléknál akár sokkal kisebb is lehet - például 15 százalék. Látható, minden erőfeszítés az kedvezmény irányá­ba mutat, azaz rövidesen itt a kánaán. A probléma csak az, a befektetők is világosan látják, az idő nekik dolgo­zik. Úgy tűnik, az eladó és a vásárlók sajátos egymásra­utaltságában ezúttal a vevők érnek rá jobban. Kivár­nak. Nekik nem annyira sürgős, vártak eleget, az a né­hány hónap pedig már igazán nem számit. Nem is szá­molnak rosszul - eltekintve a néhány valóban megismé­telhetetlen üzletről történő lemaradást csak időköz­ben a privatizációs szekér megfeneklett. Újraindításá­hoz az kell, hogy egy kiszámítható időre véglegesen összeálljon a kedvezménycsomag. Az „ennél jobb egy darabig nem lesz" tudata átlendítheti a holtponton az akadozó tulajdonváltást. Kovács András A hitelkonszolidáció feltételei - Két lényeges ponton módosultak a hitelkonszoli­dáció feltételei: pontosították a kamatfeltételeket és díjfizetési kötelezettséget állapítottak meg a konszolidációban részt­vevő bankok számára - mon­dotta Kovács Álmos pénzügy­minisztériumi államtitkár­helyettes az MTI munkatár­sának. Ismeretes, hogy a bankok a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Befektetési Részvénytár­sasággal (MBF Rt.) kötött tavaly december végi megálla­podás alapján eladhatták úgy­nevezett „rossznak" minősített hiteleiket. A pénzügytechnikai eljárás indításakor, az előszer­ződés megkötésekor még nem volt teljesen tisztázott néhány feltétel. (A bankok számára egyebek között ezért is áll nyi­va a lehetőség, hogy a végle­ges szerződést a feltételek pon­tos tisztázása után, legkésőbb ez év március 10-éig kössék meg.) Az előszerződés megköté­sének idején az érintettek nem ismerték pontosan a kamat­feltételeket. Nem volt tisztá­zott, hogy a hiteleket azok já­rulékaival, vagy csupán a tőke összegén kell figyelembe venni. A Pénzügyminisztérium mostani döntése alapján a tőkeösszeg után kapott kötvény kamatát a 90 napos kincstár­jegy átlagkamatához kötik, a járulékok, azaz a kamatok után kapott kötvények kamata pedig fele akkora mértékű. A másik lényeges változás, hogy a mostani döntés alapján a hitelkonszolidációban részt­vevő bankoknak és az érdekelt takarékszövetkezeteknek ­költségeik terhére - díjat kell fizetniük. A díjfizetési kötele­zettség maximális mértéke nem lehet több, mint a hitel­konszolidációval kapcsolatos kamatkiadások fele. Az pedig, hogy melyik bank, illetőleg pénzintézet mennyi díjat fizet, az akcióban való részvételi arány határozza meg - mon­dotta végezetül Kovács Álmos, aki közölte: ezek a feltételek a még tavaly év végén eladott „rossz" követelésekre vonat­koznak. Ismeretes, hogy kormány­határozat alapján megkez­dődött a kereskedelmi bankok portfoliójának állami segítség­gel történő tisztítása, azaz a . hitelkonszolidáció. A hitelkon­szolidáció egy olyan háromol­dalú megállapodás alapján történik, amelyben a résztve­vők az állam részéről a PM és a MBF Rt., mint a követelések vevői, illetve a kereskedelmi bankok, mint eladók. Az eljárás során a magyar állam képviseletében az MBF Rt. veszi át az előzőleg rossz­nak minősített hiteleket a kereskedelmi bankoktól. A vételár két részből áll. Azt az MBF Rt. hitelszerződésen­ként 100 forinttal, illetőleg az állam hosszú lejáratú értékpa­pírral fizet. Az állam az MFB Rt.-n keresztül a hitel fejében állam­kötvényt ad a kereskedelmi bankoknak. Az államkötvény 20 éves lejáratú, bemutatóra szóló, az adós, azaz az állam számára visszavásárlási jogot biztosító, forgatható, nem nyilvános kibocsátású értékpa­pír. Az átvett hitelkövete­léseket az MBF Rt. az illetékes tulajdonosi, államigazgatási, pénzintézeti szervezetekkel egyeztetve vagyonkezelésbe továbbadhatja, értékesítheti, átütemezheti. A KSH felmérése szerint az elmúlt év negyedik negyedévé­ben a 15-74 év közötti kor­osztály 55,5 százalékának volt munkahelye, ideértve a gyesen, gyeden lévőket és a sorkatonai szolgálatot teljesítőket is. A munkanélküliek az aktív kor­osztály 6 százalékát, a gaz­daságilag nem aktív népesség pedig a 15-74 év közötti kor­osztály 38,5 százalékát tette ki. Ezek az arányok összességé­ben valamivel kedvezőtleneb­bek, mint az év első negyedé­A munkaerő ara ben, amikor a lakosság 55,2 százaléka volt foglalkoztatott, miközben csupán 5,4 százalék minősült munkanélkülinek, illetve 39,4 százalék gazdasá­gilag nem aktívnak. A statisz­tikai felmérés szerint a munka­nélküliek száma a negyedik negyedévben valamivel meg­haladta a 461 ezret, ez lénye­gesen kevesebb, mint az úgy­nevezett regisztrált munkanél­küliek száma. Ez részben azzal magyarázható, hogy a munka­nélküliek egy része jövedelem­szerző tevékenységet végzett, más részük pedig nem tett ele­get az aktív álláskeresés felté­telének. A fontosabb termelő ágaza­tok 50-nél több dolgozót fog­lalkoztató vállalatainál a múlt évben a bruttó keresetek je­lentős havi ingadozás mellett folyamatosan növekedtek. Kü­lönösen november-december hónapban nőttek meg a jöve­delmek, részben azért, mert az éves várható eredmények ismeretében számos vállalatnál ekkor adták ki a 13. havi kere­setet, illetve különböző jogcí­meken jutalmakat fizettek. De­cemberben a pénzügyi ágazat­ban voltak a legmagasabbak a keresetek, míg a legalacso­nyabbak a textilruházati szak­mákban. Szentmihálytelki Új Élet Kintlevőség és fizetőképesség A város szélén, - Szentmi­hályon - 1950-ben 17 taggal és 128 katasztrális holddal meg­alakult a Szegedi Új Elet Ter­melőszövetkezet. Ma 500 mil­lió forintos vagyonnal rendel­kezik. Imponálló szám. Azt hi­hetnénk, hogy ekkora felhal­mozott vagyonnal könnyebben felül lehet kerekedni a mező­gazdaságot sújtó nehézsé­geken. A múlt év végén újjává­lasztotta vezetőséget a tagság. A régi elnöknek, Bakos Mi­hálynak szavazott bizalmat a közgyűlés. A jövő feladatairól kérdeztem az elnököt és a főkönyvelőt, Kovács Zoltánt. - Milyen eredménnyel zár­ták az elmúlt évet? - Nagyon nehéz, feszültsé­gektől terhes esztendőt zártunk - válaszolta Bakos Mihály. ­De nemcsak az aszály, hanem a pénzügyi kuszaság is nehezí­tette a helyzetünket. Elkeserítő gazdálkodni olyan körülmé­nyek között, amikor az egyik szemünkkel azt kell figyel­nünk, melyik az a cég, vállalat, amelyik még fizetni tud az ál­talunk megtermelt áruért. Ugyanis mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy növeljük a kintlevő­ségünket. - Nem volt nagy kockázat ilyen körülmények között újabb időszakra vállalni a vezetést? Tésztarészleg. Nagy egészen belül kis részek - Amikor 1987-ben elnök lettem, négyszázmillió volt a közös vagyon, ezt feltornász­tuk félmilliárdra. Igaz, most tűzoltó munka folyik, de látok reményt a továbblépésre. Lehet tervezni? - Reméljük, biztos közgaz­dasági helyzet alakul ki, s vég­re nyugalom lesz a mezőgaz­daság körül, hogy dolgozhas­sunk, s munkánknak gyümöl­csét is láthassák a tagjaink. - Amikor ismét vállaltuk a vezetést - veszi át a szót Ko­vács Zoltán -, akkor a koráb­ban megkezdett munkánk foly­tatását reméltük. Mi ugyanis már évekkel ezelőtt felosztot­tuk a termelő egységeket önál­ló részekre. Ez azért vált be, mert a termelő végig tudja kí­sérni az árut egészen .a számlá­zásig. így biztosítva van a ter­mék ellenértéke is. Tehát a lé­nyeg az, hogy a vagyon együtt marad és a működtetést a nagy egészen belül a kis részek vezetői végzik. - Volt-e létszámleépítés? - Igen, a különböző egysé­gek termékeire nem egyformán volt szükség, megszüntettünk két részegységet. Felkínáltunk mindenkinek munkahelyet, aki elfogadta maradt, de többen megváltak a téesztől. - A megye lakói milyen ter­mékeikkel találkozhatnak a boltokban ? - Legnagyobb tételben ­mondja Bakos Mihály - kony­hakész baromfit szállítunk a boltjainkba, de természetesen bárkinek eladunk. Szárítóüze­münk termékeivel találkozhat­nak a vásárlók, tésztarészle­günk árui keresettek, s ezen kívül kertészetünk is eredmé­nyes. - Milyen a kapcsolatuk Szentmihállyal ? - A több évtized alatt össze­nőtt a település és a téesz. Nél­külünk nem valósulhatott vol­na meg a gázprogram, de a templomépítésből, az iskola, óvoda, valamint a sport támo­gatásából is erőnkhöz mérten kivettük a részünket. Nem fe­ledkezhetünk meg arról sem, hogy hatszáz nyugdíjasunk van. akiknek két nyugdíjasklu­bot müködtetünk. Mindebből azért látható, a településnek szüksége van ránk, hiszen tag­jaink nagy része itt él - mondja Bakos Mihály. - Igyekszünk megkeresni azt a gazdálkodási módot az elkövetkező négy év alatt, hogy mindenki megtalál­hassa számítását az Új Élet Szövetkezetben. Turi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom