Délmagyarország, 1993. január (83. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

SZOMBAT, 1993. JAN. 30. Milyen egy Gordon-nő? „A mi kötényünk rejt el mindent" Thomas Gordon eredményességi tréningjeit jól ismerik világszerte és nálunk is. A szülők és a tanárok számára készült programok után Gordon felesége, Linda Adams kidolgozta a női eredményességi tréninget. Mint mondja, ez a program olyan nők számára készült, akik nem akarnak lemondani arról a praktikus és érzelmi igényükről, hogy harmonikus kapcsolatban élhessenek a férfiakkal. A tréning nem férfielienes vagy nőpárti, egyszerűen azt a szemléletet és meggyőződést képviseli, hogy minden embernek joga van igényei kielégítéséhez. A tréningnek olyan programpontjai vannak, mint: miért mondunk igent, amikor nemet gondolunk, hogyan birkózzunk meg szorongásainkkal, hogyan vehetjük kezünkbe életünket, hogyan lehet vereségmentesen megoldani konfliktusainkat, hogyan lehetséges az önérvényesftés agresszió nélkül. A Gordon Iskola Egye­sület egyik instruktorával, Schreiner Attilánéval - aki egyébként a Tantusz Mű­velődési Házban vezet ilyen tréninget - arról beszél­gettünk, milyen is egy Gor­don-nő. - Mi késztette arra, hogy elmenjen a női hatékonysági tréningre? - Az a tapasztalatom, hogy neveltetésünk során a női szerep háttérbe szorult, egyszerűen szólva nem neveltek bennünket nőnek. A tanulás mindig fontosabb volt; hogy mi, nők Is vigyük valamire. Alapvető konflik­tus, hogy nehéz össze­egyeztetni a családanyai és a dolgozó női feladatokat úgy, hogy ne érezzük bün­tetésnek női mivoltunkat. - Hogyan segít ebben a tréning? - A nők társadalmi meg­ítéléséből indul ki. Abból, hogy a mi kötényünk rejt el mindent, hogy a nők a békesség kedvéért hajla­mosak az ön-alávetésre. Ha pedig valaki ebből ki akar lépni, szükségszerűen konf­liktushelyzetbe kerül. A tré­ning ennek kezelésére tanít meg. - Milyen módszerekkel? - Az önismeret fejlesz­tésével, a korábbi élmények felelevenítésével, helyzet­gyakorlatokkal. Élethelyze­teket idézünk fel, meg­beszéljük, milyen cselekvési lehetőségek vannak. Az­után, amit az életben ki­próbáltunk, visszahozzuk a tréningre és megbeszéljük. - Hogyan alkalmazza a tréningen tanultakat pél­dául a házastársi kap­csolatában? - Jobban tudom érvé­nyesíteni a saját igényeimet, ebből adódóan jobban tu­dok figyelni a férjemre is. Ha én édesen szeretem a teát, a férjem pedig kese­rűen, akkor nem az a meg­oldás, hogy igyuk mind­ketten langyosan. Semmi jó nem származik abból, hogy­ha az egyik fél mindenről lemond a kompromisszum jelszavával. - A gyerekek mit szólnak az új szellemhez? - Rájuk is átragadt az, hogy pontosan megfogal­mazzák, mit szeretnének, mi az igényük. Korábban például én ragaszkodtam a korai lefekvéshez, ők a ké­sőit szerették volna. Azután ők álltak elő azzal a javas­lattal, hogy legyen a lefek­vési idő rugalmas, attól függően, hogy mennyire fáradtak, mikor kell másnap kelniük. - A munkahellyel mi a helyzet? - Szerintem a munka­helyi kapcsolatokban is előnyös, ha a kollegák, főnökök tudják, mit szeretne az ember. Természetesen rá kell érezni, mikor és kivel lehet ezt a módszert alkal­mazni. - Tapasztalatai szerint a férfiak mit szólnak ehhez a női hatékonysági mód­szerhez? - A legtöbb férfi nem tartja fontosnak ezeket a dolgokat, mert alapvetően más a társadalmi elvárás velük kapcsolatban. Hosszú idő óta él az a nézet, hogy egy férfi rendezze saját maga a gondjait, és a férfiakban nagyon erős az elvárásoknak való megfele­lés iránti vágy. Ezért ők úgy vannak vele, hogy csinálják amíg bírják, ha meg nem megy, akkor elmenekülnek. Ez a nők számára semmi­képpen sem járható út. Keczer Egy lakásban a veszedelemmel Csirkecomb a piranháknak való átkeléskor egy tehenet csontig lecsupaszítanak, csak olyankor általában több ezren támadnak. - Téged harapott már meg piranha? - Szerencsére még nem. Éppen a napokban olvas­tam, hogy egy Amazonas­nál dolgozó favágónak Pi­ranha harapta le az ujját, egyetlen harapással! - Én is hallottam egy történetet, mikor bab­szemnyi húst harapott ki egy pesti akvaristának az ujjából. - Szerencséje volt, hogy nem úgy „állt rá" a hal. A száját ugyanis nagyra ki tudja tátani, s olyan erős a harapása, hogy az ujjat azonnal elnyeliv - Gonoszak ezek a halak? - Inkább alamusziak. Fé­lősek. Olyanok, mint a pat­kányok; harapnak, de csak akkor, ha sarokba szorítják őket - itt az akváriumban. Az őshazájukban is akkor bátrak, ha sokan vannak. - Mondták már neked, hogy micsoda őrültség piranhát tartani? - Igen, de legtöbbször csak ösztönösen rávágták, mikor megtudták. Mert idáig csak horrorfilmeket láthattak ezekről a halakról. Aztán ha végiggondolja az ember, rájön, hogy mi lelnet benne őrültség. Ő nem jön ki az akváriumból, én pedig nem megyek bele. Mintegy végszóra egyi­kük összeszedte, maradék bátorságát, előre úszott és jókorát harapott a hal­húsból. Nagyra tátott szá­jából tekintélyes fogak tűn­tek elő, melyek addig az ínyek mögött rejtőztek. Ró­bert egyébként készül az Amazonasra, egy halásztú­rán szeretne az eredeti élőhelyen néhány halfajtát befogni. Az expedíció 2-3 hónapig tartana. Az álmok között szerepel több na­gyobb akvárium is, melyek legalább 1000 literesek lennének, csakhogy ehhez már valószínűleg más, földszinti lakásba kellene költözni, a több mint egy tonnás súlyt ugyanis nem bírná el a mostani, második emelet. Takács Viktor Fotó: Nagy László Aztán fegyverviselési engedély kell-e a tartásukhoz? - kérdezte ismerősöm, mikor megtudta, hová készülök. Az újszegedi lakás felé baktatva önkéntelenül is arra gondoltam, micsoda veszedelmes állatok. S azt hiszem, mindenkinek valami hasonló jut az eszébe, ha a piranha szót hallja. rium kellett, néhány éve pedig „átálltam" a Tanga­nyika-tavi halakról a dél­amerikaiakra, s így kerültek a sügérek helyébe a piran­hák. Ezt a kolóniát másfél éve vásároltam, az előző halak akkor ugyanis kipusz­tultak egy víztorony-tisztí­tásnak „köszönhetően", amikor jobban klórozták a vizet. - Mennyibe kerülnek a piranhák havonta? - A villanyszámla maga ezeregy-kétszáz forint, hi­szen az akvárium világítása, fűtése, a légpumpa és a szűrő mind áramot fogyaszt. A hús nem olyan jelentős tétel, mint sokan gondolnák. Általában másnaponként kapnak halat, melyet vagy megvásárolok, vagy a sza­bad vizekben fogok snecit. Amikor egyik barátomnál túlzottan elszaporodtak a vitorláshalak, akkor éppen azt ettek. Az őshazájukban egyébként szintén vitorlás­halakra vadásznak. - Sokat esznek? - Ez is egy tévhit, sokan azt hiszik, azért mert erős a harapása, sokat eszik. A gyomra ugyanolyan kicsi, mint más halaknak. Ráadá­sul az eredeti élőhelyükhöz képest itt jóval kisebb a mozgásterük is. - Talán a tehéncsorda­legenda miatt terjedt el a falánkság róluk... - Az igaz, hogy folyón Az ízlésesen berendezett szoba sarkában két akvá­rium áll, az egyik 450, a másik 600 literes. A felső­ben sokféle díszhal úszkál, harcsából van vagy tízféle ­köztük két kifejlett cápahar­csa -, a növényzet között pedig néhány angolna is rejtőzik. A „kisebbik" akvá­riumban tíz darab, tenyérnyi ezüstösen csillogó szürke hal, melyek jöttünkre a medence sötétebb részébe menekülnek. Ezek hát azok a félelmetes hírű piranhák. Oláh Róbert, a halak gaz­dája, tekintélyes méretű pontydarabot lógat az ak­váriumba, sokáig azonban nem merészkednek elő a nagy halak. Később egy kisebb hal szemtelenül csip­kedni kezdi az óriási falatot, megtudom, ő maga is táp­lálék, csak annyira rafinált, hogy nem tudják elkapni a piranhák. - Általában élő kis hala­kat esznek - mondja Oláh Róbert -, csak most éppen befagyott a csatorna, ahol fogni szoktam őket. Ilyenkor boltban vásárolok, legjob­ban a hekket szeretik, ami azért is érdekes, mert az tengeri hal, míg a piranhák édesvízben élnek. Egyszer egyébként, amikor nem volt semmi más itthon, csirke­combot ettek. Nekik ízlett, csak én „kaptam" a felesé­gemtől, ugyanis a vasárnapi ebéd lett volna a comb. - Hogyan kezdtél pi­ranhákat tartani? - Először sügéreim vol­tak, azoknak is nagy akvá­Női mesealakok, azaz a psziché szükségszerűségei Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című munkája után nemrég megjelent egy másik, a mesével mint pszichológiai jelenséggel foglalkozó könyv. Marie-Louise von Franz Női mesealakok című kötete néhány olyan mese pszichológiai megvilágítására vállalkozik, amelyek jellegzetes női magatartásmintákat tartalmaznak. A szerző Jung lélektani iskolájának képviselője, érthető tehát, hogy ku­tatásaiban a kollektív tu­datalatti, vagyis a közös emberi őslélek és az ősminták - archetípusok megjelenési formáival fog­lalkozik. Ezekből a vizs­gálódásokból természe­tesen nem hiányozhatnak a mesék sem, hiszen, mint a szerző mondja, a mesék hősei archetipikus alakok. A történés és a szereplők más atmoszférában vannak, mint a valóság. Ez a dimenzió a tudattalan, egy más világ, melyről érezzük; éles el­lentétben áll tudati rea­litásunkkal. A mesék gyak­ran kompenzatórikus ké­peket tartalmaznak, olyan elképzeléseket, amelyek a tudati világ eszméinek egyoldalúságát igyekeznek kiegyenlíteni, színesebbé tenni, vagy egyenesen az ellentétével kiegyenlíteni. A szerző a mesealakokat olyan szimbolikus képeknek tekinti, amelyeket a tudat­talan hoz létre, s amelyek az ÉN-nek új, szükség­helyzetben nélkülözhetet­lenné vált magatartását kívánja meg. Képi modellek, amelyek a gyökereitől - a psziché valós természetétől - elszakadt énnek meg­mutatja, viselkedése milyen legyen vagy lehetne, hogy igazán előmozdítsa azt az érlelődési és önmegvaló­sítási folyamatot, amely ott munkál minden emberben. Vagyis a mesehősök sorsa jelképesen azt mutatja be, hogyan győzhetők le bi­zonyos általános emberi vagy archetipikus vész­helyzetek. S hogy miért érdemes ezekkel a viselkedésmo­dellekkel foglalkozni? Azért, mert korunkban a legtöbb nehézség - neurotikus és pszichotikus hasadások ­olyan énnek a következ­ménye, amely szembe­helyezkedik saját psziché­jének természetével, amikor a tudatos személyiség nincs összhangban tudattalan életével. A női meseala­kokban kirajzolódó ősminták tanulmányozása pedig azért fontos, mert ma a nők igen gyakran bizonytalanok, mit is jelent voltaképpen nőnek lenni. Márpedig az em­beriség egyik leglénye­gesebb feladata énjét olyan viselkedésűvé formálni, hogy az egészségesen funkcionáljon, vagyis azo­nos hullámhosszon legyen teljes emberi mivoltának ösztönös alapstruktúrájával - vallja Marie-Louise von Franz. A mese pedig a tudattalannak az a kísérlete, hogy ideálisan működő ént mutasson be. A hős és hősnő olyan én képét vázolja elénk, amely meg­felel a psziché szükség­szerűségeinek. K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom